A klímaváltozás következtében a hazai konyha egyik fő alapanyaga, a burgonya számára egyre kedvezőtlenebb hazánk éghajlata. A növénynek az ország jelentős részén már most is túl meleg van, másrészt új kártevők is érkeznek, melyeknek kedvez a melegebb éghajlat. Az ELTE Meteorológiai és a MATE Agronómiai Tanszék kutatói – Szabó Péter, Somfalvi-Tóth Katalin és Pongrácz Rita – azt vizsgálták, hogyan romlott a burgonya termeszthetősége és csökkent az össztermés itthon az elmúlt évtizedekben, illetve a jövőben mikorra tűnhet majd teljesen el a termőföldekről.
Forró a talaj alatta
A krumpli egy évszázadon át biztos pont volt a magyar konyhában, de az éghajlat gyors változása miatt ma már „rossz pályán” fut – írja figyelemfelkeltő cikkében a Másfélfok.hu. A növény a hűvös, mérsékelt nyarat kedveli: 8–10 °C-os talajhőmérsékletnél vetik, a korai tételeket augusztus elején, a tárolásra szánt fő termést október közepéig szedik fel. Magyarország azonban földrajzilag a burgonyatermesztés déli határán fekszik, és a nyarak melegedése, valamint az új, melegkedvelő kártevők megjelenése együtt gyorsan szűkíti a mozgásteret. Az ELTE és a MATE kutatói (Szabó Péter, Somfalvi-Tóth Katalin, Pongrácz Rita) ezért azt vizsgálták, hogyan romlott a termeszthetőség és miért esett vissza a hazai össztermés az elmúlt évtizedekben – és mi várható előretekintve.
A termeszthetőséget leíró, időjárási adatokra épülő mutató egyik legfontosabb eleme a júliusi hőmérséklet. Az Alföld jelentős részén a július mára rendszeresen túlságosan forróvá vált a krumpli számára, így ott a környezeti feltételek már nem kedvezőek. A kutatók az országos, minőségileg ellenőrzött (HungaroMet–HuClim) megfigyelések alapján közepesen erős, 0,6-os lineáris kapcsolatot találtak a 2000 utáni időszakban a nyári hőstressz miatti termeszthetőségi mutató és a hazai össztermés között: amikor a nyár forróbb, a termés érezhetően gyengébb. Nem véletlen, hogy 2021–2024 között országos átlagban tartósan nagyon alacsony volt a termeszthetőség – elsősorban a rendkívül meleg júliusok miatt.
Már zömmel importot eszünk
A kínálati oldal változását jól mutatják a számok. A 2000-es évek elején mintegy 800 ezer tonna burgonyát takarítottunk be, 2024-re ez nagyjából a negyedére zsugorodott. Közben a hazai termés részaránya a fogyasztásunkban közel 90%-ról 40–50%-ra esett, a hiányt ma főként francia, német és holland import tölti ki. A visszaesés mögött nemcsak időjárási okok állnak: a kártevők is erősítik a nyomást. A burgonyabogár régóta „helyi szereplő”, de 2015-től megjelent a burgonyamoly is (inváziós faj melegebb vidékekről), amely a krumpli mellett a paradicsomot, kaliforniai paprikát, padlizsánt is veszélyezteti. A tartós felmelegedéssel mind gyakrabban képes áttelelni és felszaporodni.
A térképen a termőterület eltolódása is szembeötlő. Észak-Alföld és Közép-Magyarország a folyamat nagy vesztese: ami 2000 körül még többnyire kedvező volt, mára inkább kivétel. Budapest kertes övezetében a 2000-es években jelen lévő 200–300 hektár gyakorlatilag eltűnt 2024-re. A fő termőkörzetek Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun felé tolódtak, de itt is jellemző, hogy csak hűtőöntözéssel lehet biztonságosan termelni – és ebben még nincs is benne a kártevőnyomás további erősödése.
Három jövőkép
A kutatók három jövőképet futtattak le 10 km-es felbontású regionális klímamodellek (Euro-CORDEX) együttesével, statisztikai korrekcióval:
– Zöld forgatókönyv: azonnali és tartós kibocsátáscsökkentés, a párizsi célok teljesítése;
– Realista forgatókönyv: mérséklés csak 2040 után;
– Pesszimista forgatókönyv: a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódnak.
A jelen helyzet alapján az ország területének átlagosan ~40%-a volt alkalmas az elmúlt tíz évben a burgonyára, ha együtt vesszük a hőhullámok és a melegkedvelő kártevők hatását. 10–15 éven belül ez az arány 20–25%-ra eshet. A pesszimista pálya szerint a század közepére-végére sehol sem marad igazán alkalmas terület (ha a jelenlegi erdőket, beépített és vizes élőhelyeket nem számítjuk). A realista változatban a ma ismert termőtájak többsége alkalmatlanná válik, de szigetszerűen még megmaradnak korlátozott lehetőségek. Érdemi hazai kínálat és a minőségi magyar krumpli csak a zöld forgatókönyv mellett őrizhető meg, feltéve hogy pontosan kijelöljük a legalkalmasabb mikrokörzeteket, fejlesztjük az öntözést és a talajklíma-kezelést, és integrált növényvédelmi megoldásokkal fékezzük a kártevőket (különös tekintettel a burgonyamolyra).
A tudományos háttér sem „hasra ütés”. A múlt és jelen éghajlati viszonyait a HungaroMet HuClim 10 km-es rácsú, 1971–2024 közötti homogenizált adatbázisával írták le; a jövőt hat regionális modell több szimulációja adja, a modellek torzításait standardizálással korrigálták. A referenciaidőszak 2010–2024, az idősorokat 10 éves mozgóátlaggal simították, hogy az évről évre ingadozó időjárás ne fedje el a tartós trendet.
A tanulság közérthetően: a krumpli „hűvös-párás” növény. Magyarországon viszont a nyár egyre forróbb és a kártevőknek kedvezőbb. Ha az üvegházgáz-kibocsátások visszafogása nem sikerül, akkor a hazai krumpli ritka kiváltsággá válhat; ha sikerül, és közben okosan áttelepítjük a termelést a legjobb foltokba, öntözünk, talajt hűtünk, árnyékolunk, és szigorítjuk a növényvédelmet, akkor a magyar burgonya megőrizhető – kisebb területen, de kiszámíthatóbb minőségben.
Távoli ábránd az önellátás
Az utóbbi évtized a hazai burgonyatermesztés gyors és nagyarányú visszaszorulásáról szól. Noha az állami mezőgazdaságirányítás vonzó programként pár éve meghirdette az önellátóvá válást, az időjárás, az öntözés elmaradottsága, a kártevőnyomás miatt ez egyelőre inkább távolodik. Elég, ha a KSH adatsoraiban megnézzük a trendért, ami láthatóan a támogatások ellenére is érvényesül. A termőterület a 2005-ös 26 ezerről és a 2015-ös 19 ezer hektárról mára 8 ezer alá csökkent, a betakarított termés 20 év alatt 660 ezer tonnáról 234 ezerre esett vissza (tavalyi adat). A vetés- és termőterület csökkenése önmagában nem volna baj, ha a termesztéstechnológiai hatékonyság – azaz a hektáronkénti hozam – jelentősen nőtt volna. Ám ebben sem látunk egyértelmű felívelő trendet. Már 2005-2006-ban is bő 23 tonna volt az országos átlaghozam – ezt az utóbbi 5 évben sem sikerült túlszárnyalni; igaz, a tavalyi 25,8 tonnás átlag közel járt a 2011-es rekordhoz (25,86 tonna/ha). Az idei terméseredmény azonban ismét gyengébb ennél. Mint nemrég megírtuk, a burgonya vetésterületének szűk 90-os betakarítása után az idei országos termésátlag nincs 24 tonna hektáronként, ami bő 12%-os csökkenés tavalyhoz képest. A legmagasabb átlagok Komárom-Esztergom megyében (40 tonna/hektár), a legalacsonyabbak Nógrádban (5 tonna/ha) születtek.
Agrárágazat Tudástár
A hazai burgonya a klímaváltozás vesztese – Az ELTE és a MATE kutatói szerint a burgonya termesztése hazánkban gyorsan szűkül: a növény számára a nyarak már túl forrók, és a melegkedvelő kártevők, mint a burgonyamoly, tovább rontják a helyzetet. A termőterület 20 év alatt 26 ezerről 8 ezer hektárra csökkent, a termés 660 ezerről 234 ezer tonnára esett vissza. A jövő forgatókönyvei szerint csak jelentős kibocsátáscsökkentéssel és öntözési, növényvédelmi fejlesztéssel maradhat fenn a magyar burgonyatermesztés.
