Rekviem a burgonyáért

Kritikus időket él ezekben a hetekben a burgonyaszektor. A régiből már alig van a kontinensen, az újburgonya pedig még kevés. Mivel a termék árstoppos, a kereskedőknek gondoskodniuk kell a megfelelő készletszintről. Hát, ez most igen nehéz.

Elég egy pillantást vetni a burgonya magyarországi vetésterületének alakulására, hogy megértsük, nagy a baj a szektorban. Az idei vetési szándék kevesebb mint harminc százaléka a 2012-es szintnek, és alig tizenöt százaléka a 2000-ben mértnek (régebbi számokra nem is merek hivatkozni). Miközben a termésátlagok kisebb ingadozásokkal tartják magukat (a tavalyi aszály azért nyomot hagyott a hozamokon és a minőségen is), burgonyatermelésünk drasztikusan visszaesett. (Mivel a KSH számait a termelők magasnak tartják, a valóság ennél is rosszabb lehet.) Olyannyira, hogy a belföldi friss igény harmadát importból tudjuk csak kielégíteni. A feldolgozott burgonyakészítményeknél az arány csaknem száz százalék az import javára.

Ahogy a hazai, úgy az európai burgonyaszektor is bizonytalan jövő elé néz. Legfontosabb ismérvei:

• Kontinensünk adja a globális termelés mintegy harmadát, de növekedés inkább Ázsiában jellemző. A termelési övezet észak felé húzódik.
• A növekvő árak ellenére a burgonya iránti kereslet továbbra is erős. Jelenleg hiány és magas árak jellemzik az egész kontinens burgonyapiacát. A tavalyi termés az aszály és a rosszkor, nagy mennyiségben érkező csapadék miatt tizedével kevesebb volt a szokásosnál. A friss burgonya iránti kereslet tartósan csökken az EU-ban. A feldolgozott termékeké viszont nem.
• Az EU burgonyatermő területe 2020-ban közel fele a 2000-ben mértnek. 2020-ban az EU-27-ben 1,7 millió hektáron termesztettek burgonyát. Ez az EU összes szántóterületének 1,7%-át teszi ki. Ez az arány sokkal magasabb volt Hollandiában (az összes szántóterület 16,3%-a), Belgiumban (11,3%) és Máltán (7,5%).

• 2020-ban 55 millió tonna burgonyát takarítottak be az EU-ban, ami mintegy negyedével (27,4%) kevesebb, mint 2000-ben. A termesztett burgonya területén csökkenő tendenciát mutatva az EU-ban a betakarított termés is csökkenő trendet mutat.
• A burgonyatermelés az EU-ban rendkívül koncentrált. Az EU 2020-ban betakarított burgonyatermésének túlnyomó többsége (73,1%) mindössze öt tagállamból származott; ez Belgium, Németország, Franciaország, Hollandia és Lengyelország volt. Ez az öt ország az EU burgonyával beültetett területei valamivel kisebb többségét (2020-ban 66,8%-át), Románia pedig további 10,0 százalékot tett ki. A fő termelő országok között különösen erőteljesen csökkent Lengyelországban (71,3%) és Romániában (41,4%) a terület. Mindazonáltal volt néhány kivétel: Franciaországban, Belgiumban és Dániában emelkedett.
• Az EU-ban burgonyát termesztő gazdaságok jellemzően nagyon kis méretűek. Az unióban a burgonyát termesztő gazdaságok közel 90%-a 1 hektárnál kisebb területen gazdálkodik. Nagyobb gazdaságok Dániában (26 ha-os átlag) és Hollandiában (17 ha) vannak.
• Az EU nettó exportőr burgonyából. Az EU-n belül Franciaország, Hollandia és Németország volt a vezető kereskedő. A tagállamok között mintegy 7,0 millió tonna burgonya cserél gazdát. 2020-ban ennek értéke 1,7 milliárd euró volt. Ennek kétharmada késői burgonya, negyede vetőmag, a maradék a korai (8%) és a keményítőburgonya (2%). Míg a késeiből a franciák és a németek exportálnak legtöbbet, addig a vetőpiacot Hollandia dominálja, kétharmados aránnyal.
• Az import több mint fele korai burgonya Egyiptomból és Izraelből. Az import középtávon növekedni fog.
• Amellett, hogy közvetlenül fogyasztják, a burgonyát négy fő termékké dolgozzák fel: fagyasztott burgonya, chips, konyhakész és burgonyakeményítő.
• Idén a termőterület kisebb mértékű emelkedésével számolnak a kontinensen, ami nemcsak a jó burgonyaárakkal, hanem a szántóföldi növények árának összeomlásával is összefüggésben várható. Szabályozási okokból azonban ez Hollandiára és Belgiumra nem lesz jellemző. A két nagy termelőnél, Franciaországban és Németországban a chipsburgonyák iránti kereslet növekedése okoz területbővülést. Ez azonban veszélyt is hordoz, mert sokan vetőről térnek át a chipsre. A vetőtermelés ugyanis lemaradt jövedelmezőségben.
• Az aszály az, ami leginkább beárnyékolja az európai burgonyatermelés jövőjét.

Mélypontját keresi a magyar burgonyaszektor

• Májusi adatok szerint a korai burgonya 23, a kései 54 százalékkal volt drágább, mint egy évvel korábban. A trend látványosan emelkedő. Az elérhetőség korlátai között tekintve ez – várakozásaim szerint – középtávon is gyorsuló emelkedést fog mutatni.
• A hazai piac rendszerint már január végétől importra szorul. Az étkezési burgonya importja egyre dinamikusabban emelkedik. A legnagyobb mennyiség Franciaországból érkezik. Idén az első három hónapban az egy évvel korábbinál 13 százalékkal kevesebb import étkezési burgonya érkezett az országba, de ennek értéke 37 százalékkal volt magasabb. Erről érdemes tudni, hogy az importtételeket jellemzően itthon mossák és csomagolják, a belföldi piac túlnyomó többségét ugyanis a mosott burgonya forgalmazása teszi ki.
• Nemcsak a friss burgonya, hanem a feldolgozott burgonyatermékek (KN200410, 200520) importja is gyorsuló emelkedést mutat. Tavaly mintegy 80 ezer tonna termék érkezett 100 millió euró értékben az országba.
• Itthon a burgonyaterület mintegy 90 százaléka öntözött. Kijelenthető, hogy e nélkül a növény nem termeszthető biztonságosan. Az öntözés hiánya az, ami miatt a nagy nyugati termelőknél visszaesik a termelés, illetve a nagy beruházásigény miatt megdrágul. Nyugaton jellemzően a burgonyaterület fele öntözhető. Ha már a költségeket említjük, nagyon fontos a technológiai fejlesztések mellett a tárolási kapacitások megfelelő színvonalra emelése. A csíramentes állapothoz ugyanis megfelelő klímaszabályozásra van szükség.
• Fontos változás, hogy idéntől nem kap termeléshez kötött támogatást a burgonya. Ez tovább rontja a termelők motivációját. Bár az, hogy idén ingyenes a mezőgazdasági öntözés, nyújt némi vigaszt.
• Munka- és tőkeigényes ágazatról van szó. A beruházási és a termelési költségei egyaránt kiemelkednek a szántóföldi kultúráké közül, ezért a jelenlegi kamatkörnyezetben sok termelőnek okoz gondot a likviditás kezelése.
• Emiatt gyors eladásra kényszerülnek, ami időszakos túlkínálatot okozhat.

• A koncentráció további növekedése várható a szektorban, és a terület csökkenése sem érte még el a mélypontját. A termelés azok irányába tolódik el, aki már túl vannak a nagy gépi, raktározási és egyéb technológiai beruházásokon. Aki most kezdene ezekbe bele, már kevés eséllyel indul. Ugyanakkor van a mezőnyben az a kis termelői méret, amely a helyi piacok ellátásában fontos részt vállal. Ők kedvező adózási környezetben dolgoznak, ami életképességük egyik záloga. A harmadik trend a háztáji termelés reneszánsza. A fizetőképesség romlása és a magas árak egyre több embert visznek vissza a kiskertekbe.

• Az árak rendkívüli mértékben ingadoznak. Erre nehéz fejlesztési tervet építeni. Ráadásul az átadási és a fogyasztói árak közötti különbség is jelentős.
• A magas árak és az étkezési szokások változásának hatására kontinensszerte csökken a frissburgonya-fogyasztás. Nincs ez másképp nálunk sem.
• A legfontosabb kihívás az aszály és általában az éghajlat megváltozása mellett a növényvédő szerek kivonása, az áringadozások és a költségemelkedések.
• Mivel a termelési költségek között akár 40 százalékos aránnyal is szerepel, a vetőgumó stratégiai kérdés a szektorban. Fontos, hogy a hazai fajták vírusrezisztensek, ezért akár többször is visszavethetők. E téren a termeléshez kötött támogatások elvonása komoly érvágás, hiszen ezt a vetőburgonya beszerzésére lehetett használni. Mivel a hazai kutatás visszaszorult, az itthoni igényeket 90 százalék feletti arányban import elégíti ki.
• Ami a jövőképet illeti, tartós egyensúlyhiányra kell számítani nemcsak a hazai, hanem az egész kontinens burgonyapiacán. Ez az árak heves ingadozását, trendszerű emelkedését hozza magával. A chipsgyártás egyre nagyobb arányban fogja elhúzni az alapanyag termelését a többi feldolgozótól és a friss piactól.
• Bár a friss burgonya iránti kereslet csökken kontinensünkön, van néhány olyan aktuális tendencia, amely ezt lassíthatja. Ilyen a helyi élelmiszerek iránti igény bővülése, a növényi étrend terjedése, a hulladék csökkentésének vágya. Az árak emelkedő trendje pedig szinte kényszerít arra, hogy a szektor fokozza a fogyasztóival való kommunikációt. Erősíteni kell a kötődést a termékhez, márkázni, reklámozni kell. A feldolgozott termékekben rejlő innovációs lehetőségek még messze nem merültek ki.

Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Kompetencia Központ