Mit tanultunk 2022-ben?

Az ünnepek idején lassít a természet. Tudtunk-e mi, emberek bármikor is lassítani 2022-ben? E sosem látott zűrzavar idején egyenesen elengedhetetlen volt megállni, átgondolni helyzetünket; érzelemmentes döntéseket hozni a munkában, és szeretettel tölteni a decembert. Remélem, mindannyiuknak sikerült!

Az agráriumban ilyenkor jön el a számadás ideje. Le kell vonni ennek a rendkívüli évnek a tanulságait, tanulni a megpróbáltatásokból. A költségek bakugrásai közepette kell felkészülni az új támogatási rendszer kihívásaira, megtervezni a 2023. évi fejlesztéseket.

A szemlélet szintjén látványos, de – meglátásom szerint – nem elégséges változások történtek idén. Például, a talajélettel mindenki elkezdett foglalkozni, de a klímaváltozást még mindig nem akarjuk elhinni.

Az áremelési hajszában a fogyasztó kezében még nagyobb felelősség van. Vásárlási döntései egész szektorok sorsáról döntenek. Remélem, az idei karácsony slágerajándéka Önöknél is az élelmiszer volt! Valódi luxuscikké váltak még az alapvető termékek is. Ez állítja feje tetejére a szükségletpiramist, közismert nevén Maslow-piramist, amiből így sajnos számos dolog ki is pottyan. Félő, hogy egyre többeknek marad el az asztaláról a hús, a tejtermék, a desszertek, a magasabb hozzáadott értékű élelmiszerek, és az olcsóbb alternatívák foglalják el ismét a helyüket.

Lássuk, mi látszik a statisztikákban!

A KSH adatai szerint 2022 októberében az előző év azonos időszakához képest az élelmiszer- és élelmiszer-jellegű vegyes kiskereskedelemben a forgalom volumene 5,6 százalékkal csökkent. Az élelmiszer-kiskereskedelem 76 százalékát adó élelmiszer-jellegű vegyes üzletek értékesítési volumene 7,2 százalékkal, az élelmiszer-, ital-, dohányáru-szaküzleteké 0,9 százalékkal csökkent. Az 5,6 százalékos mennyiségi szűküléssel szemben 24 százalékos értékben mért ugrás áll. Kevesebb élelmiszert veszünk jóval drágábban! A piacszűkülés már öt hónapja tart. S hogy meddig fog tartani? Karácsonykor megtorpan, de előrejelzésem szerint húsvétig még komoly eséseket fog mutatni a kiskereskedelmi forgalom, akkor ismét megtorpan a szűkülés, majd – már lassuló ütemben – folytatódik az év végéig.

• Érdemes a képet az élelmiszerimporttal is színezni. A IV. áruosztályba tartozó Élelmiszer-készítmények behozatala mennyiségi alapon 17 százalékkal emelkedett az év első nyolc hónapjában, miközben kivitelük 8 százalékkal tudott bővülni, mindez ugye a gyenge forint által befolyásolva. A feldolgozott élelmiszerek szintjén ugyan nem szokatlan, hogy az import nagyobb arányban bővül, mint az export, de a mérték azt mutatja, hogy az import rontja a belföldi termelők, feldolgozók piacát. Ilyen körülmények között sokat számít a fogyasztók hazai árukhoz fűződő viszonya, elkötelezettsége. Sajnos a folyamatos drágulás tükrében ismét növekszik az ár vásárlói döntést befolyásoló szerepe. Az első nyolc havi adatok szerint mennyiségben az élelmiszer-gazdaság exportja 9 százalékkal csökkent, miközben importja 34 százalékkal nőtt. Forintban ezek a számok még sokkal magasabbak: az export 35, az import 45 százalékkal bővült.

• Az élelmiszer-értékláncon belüli árak soha nem látott mozgást mutatnak. Nem fordult még elő, hogy a lánc elejétől haladva az emelkedési ütemek szépen sorba rendeződtek, és csökkenő mértéket jeleznek. Magyarul, a fogyasztó annak ellenére nem látja a valóságos költségemelkedéseket, hogy az élelmiszer-infláció kiemelkedő szinteken van.

• Nem árt azzal is tisztában lenni, hogy az agrárolló idén is 100 feletti értéket mutat, immár a negyedik egymást követő évben. Ez ugye azt jelenti, hogy a termelői árak átlagosan nagyobb ütemben emelkednek, mint a ráfordítások. Üzemi szinten nagy szórást látunk, de a számok arrafelé mutatnak, hogy a hatékonyság színvonala sorsdöntő. Nagy nyereségek és nagy bukások támasztják majd ezt alá az idei számokra visszatekintve, és a gyorsuló koncentrálódást várunk a következő években.

• Ahogy az életünk átalakult a mögöttünk hagyott immár több mint két év során, úgy változott meg a világ és benne Magyarország élelmezési helyzete is. A pandémia tombolása idején az ellátási láncok szakadozása nyomán nőtt a hiánytól való félelem, ami minden szinten növelte a felhalmozást. A fokozott hangulat által megnövekedett kereset elkezdte felhajtani az árakat. Ehhez aztán további árnövelő tényezők kapcsolódtak, egymás hatását erősítve. Ilyen az európai háború, az energiaválság, számos kormány piacvédelmi intézkedése és a termelési költségek emelkedése. Itthon az árstoppos termékek piaci hiányai csak olajat öntenek a tűzre, a hangulati elem nem tud háttérbe szorulni.

• A nagy kérdés, hogy ez az élelmiszerek felértékelődését vagy csak felárazódását jelenti. A válságok sajátja, hogy felerősítik a trendeket. Így erősödik a kényszertudatosodás, ami nemcsak az élelmiszer-pazarlás csökkenésével, hanem átgondolt fogyasztási szerkezettel is jár a fogyasztóknál, és hatékonysági fejlesztéseket generál az agráriumban.

Mire készüljünk?

• Az igen nehéz 2022-es esztendőt sajnos egy még nehezebb fogja követni az élelmiszerpiacon. Az árak emelkedése az év első felében még mindenképpen folytatódni fog, hiszen egy sor költségemelkedés még csak most kezd beárazódni az élelmiszer-értékláncban. A költség- és árspirál, amely az élelmiszerpiacot kiemelten érinti, a vásárlási és fogyasztási szokások megváltoztatására kényszerít minket. Korábban még arról beszéltünk, hogy a tudatosodás folyamata az egészséges életmódot támogató élelmiszerek felé mozdítja el a kereslet szerkezetét. Ezzel párhuzamosan a táplálékérzékenység miatt is sorra nyílnak az új, magasabb hozzáadott értékű, funkcionális szegmensek az élelmiszerpiacon. Ebben a szép fejlődésben már sokan kétségekkel telve fogadták a helyettesítő termékek megjelenését és – lassú, de érzékelhető – térhódítását. Mindennek hátterében a fizetőképesség javulása állt, ami ugyebár a tudatosodásnak is alapját képezi. Ebben a helyzetben bicsaklott meg a folyamat, és kezdődött el a „lefelé vásárlás” időszaka. Azt értjük alatta, hogy az alacsonyabb árú helyettesítő termékeket veszik le inkább a polcról a vásárlók, illetve kevesebb féle terméket és mennyiségben is kevesebbet vásárolnak. Éltünk már meg ilyet. Több kereskedelmi márkát veszünk, az alapélelmiszerek aránya megint nő a kosárban. Apropó, kosár! A kosárba kerülő termékek száma is csökken manapság. Ez természetes reakció olyan időkben, amikor rendkívüli drágulással találkozunk, és a jövedelmünk elértéktelenedése, „ne adj’ isten” csökkenése van napirenden.

• A mezőgazdaságban az inputanyagok és az energia árának drasztikus emelkedése, a szélsőséges időjárás okozta terméskiesés a leginkább húsba vágó tényező 2022-ből, ami csak fokozza a munkaerő körüli nehézségeket. Ezek mellett egyre komolyabban kell venni az Ukrajnából érkező terményeket. Az egyre stabilabbá váló beszállítási csatornák nyomán tartósan talál piacot nálunk keleti szomszédunk mezőgazdasága. Erről a veszélyről már hosszú évek óta beszélünk, de a háborús helyzet ezt is felgyorsította. Ennek hatására növekszik piacunkon a verseny. Ez az árak csökkenésével, a koncentráció növekedésével fog járni.

• A mezőgazdaságban a termelési költségek emelkedése folytatódik. Egyre gyakoribbak és növekvő mértékűek lesznek az ingadozások. Ahogy azt több korábbi cikkemben is előre jeleztem, a növényi és az állati termékek piacán egyaránt árkorrekciók indulnak, de ez nem jelenti a növekedés végét.

• A vásárlási döntés egyre racionálisabb. Kevesebb a pazarlás. Eleinte bosszankodunk azon, hogy a termékek mérete egyre kisebb, hiszen áremelkedések idején ez egy bevett szokás, de aztán rájövünk, hogy annyi is elég. Csökken a túlfogyasztás. Ez az időszak éppen alkalmas arra, hogy változtassunk étkezési szokásainkon. Más értelmet nyernek ilyenkor az akciók is. Az akcióvadászat mint nemzeti sport régóta népszerű honunkban. Most reneszánszát fogja élni. A kereskedők számára is felértékelődik az eszköz, hiszen az áremelkedések közepette is az alacsony árak látszatát lehet vele kelteni. Ráadásul az ármozgások input- és outputoldali időbeli eltolása szép nyereséget tud hozni.

• A termelési tényezők egymást erősítő hatása erősíti a válságjeleket. Figyeljünk az áram nélküli országra. Látványosan mutatja be, hogy elektromosság nélkül semmi sem működik. Az élelmiszeripar sem. Nem tudják feldolgozni mezőgazdasági termékeiket, ezért egyre kétségbeesettebben fogják azt megpróbálni eladni. Ez pedig árcsökkenést jelent nálunk.

• A klímaváltozást érdemes külön is kiemelni. Erről is évtizedes kommunikáció folyik, és érzékelhető folyamat az átlaghőmérséklet emelkedése, a csapadék mennyiségének és eloszlásának változása. Ebben az évben az aszály és a hőstressz olyan mértékű kárt okozott, amely a termelés szerkezetére is tartós hatással van. Idén ősszel több kalászost vetettek a gazdák, kevesebb területet hagyva a tavaszi vetésekre. Törekszenek például a rövidebb tenyészidejű fajták használatára, ezzel is csökkentve az időjárásnak való kitettséget. A figyelem középpontjába került a talaj vízmegtartó képessége, egészsége, termőképessége és az öntözés.

• Hogy ez a folyamat meddig fog tartani? Bizonyos értelemben már nem fordulunk többé vissza ezen az úton. Aki megtapasztalja, hogy a racionalitás jót tesz pénztárcájának, egészségének, az tovább fog haladni ebben az irányban. Amikor enyhül (majd véget ér ez a válság is, aminek ideje még nem belátható), akkor ismét lesz mennyiségi növekedés az élelmiszerpiacon, de már a megváltozott szerkezetben.

Fórián Zoltán vezető agrárszakértő
Erste Agrár Kompetencia Központ