Agrárgazdasági elemzések

Az október vége óta csökkenő búza- és kukoricaárak reflektálnak egyrészt a globális és európai recessziós félelmekre, másrészt a vártnál kedvezőbb termés–felhasználás arányra.

Kukorica

A globális gabonakereskedelem várható alakulása szempontjából az elmúlt hónap egyik legfontosabb híre az ukrán termények exportját tengeren keresztül lehetővé tevő korridorról szóló megállapodás újabb, 120 nappal történő meghosszabbítása. A piaci szereplők megnyugvással fogadták a hírt, a kínálati oldalon tovább csökkenő kockázatok az árakban is lefelé irányuló korrekciót eredményeztek. A kínálat alakulása nem csupán a korridor működésének függvénye, változatlanul erőteljes piaci aktivitás jellemzi a dél-amerikai exportőr országokat, Brazíliát és Argentínát, ráadásul árazásban kedvezőbb alternatívát nyújtanak az Egyesült Államok eladói árszintjeivel szemben. Ezt a helyzetet tükrözi a kínai vevők aktivitása: a kereskedelmi korlátozások feloldását követően lendületet vett Brazília Kínába irányuló kukoricaexportja.

A fenti két tényező (ukrán gabonakorridor, dél-amerikai export), párosulva a visszafogott globális kereslettel az árak csökkenését eredményezte mindkét nemzetközi tőzsde esetében.

A CBOT (Chicago Board of Trade) határidős kukoricajegyzései november eleje óta átlagosan közel 10%-kal kerültek lejjebb, míg a MATIF (párizsi árutőzsde) fronthavi lejáratra 15%-os esést mutatott egy hónap leforgása alatt. A piaci szereplők optimisták, várakozásaik – az idei évben az árak néhol extrém ingadozását maguk mögött hagyva – egyfajta trendszerű konszolidáció irányába mutatnak. Nyilvánvalóan az ukrán-orosz háború miatti kockázatok nem szűntek meg, a kukorica árazásában ez tetten érhető, hiszen a jelenlegi árak továbbra is lényegesen a háború előtti szintek felett alakulnak.

Az Európai Unióba irányuló ukrán exportaktivitás töretlen, főbb desztinációk Spanyolország, Olaszország és Hollandia, azonban nem elhanyagolható mennyiség érkezett Lengyelországba is, melynek jelentős része tranzit – tehát továbbszállításra került a Benelux-államok és Németország felé. November elejétől nem csupán a kukoricaárak csökkennek, az euró dollárral szembeni jegyzése jelentős erősödést tudhat maga mögött, az árfolyamváltozás eredményeként az EU-ba irányuló importlehetőségek fokozatosan kedvezőbb árazási pozícióba kerültek.

Hiába fejeződött be a betakarítás, továbbra sincs hivatalos adat az idei magyarországi kukoricatermésről; a piaci szereplők várakozásai a 2,4 millió tonna körül szóródnak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hosszú idősorait böngészve ennél alacsonyabb adattal legutoljára 1956-ban szembesültek a gazdák, az akkori betakarított mennyiség nem sokkal haladta meg a 2 millió tonnát.

A gyenge termés mellett az aflatoxinfertőzöttség gyakoribb megjelenése is sújtja az ágazatot, a Nébih november 28-án kiadott sajtóközleményében országos célellenőrzést rendelt el, miután közvetlen fogyasztásra szánt tejtermékekben határérték feletti mennyiségben találtak aflatoxinszennyezést. A hatértékekre vonatkozó előírások szigorúak, így több tétel esetében akár a forgalomba hozatal is kérdéses lehet, hiszen a limitek feletti toxintartalom alkalmatlanná teszi az árut a takarmányként történő felhasználásra.

Ugyancsak a KSH által közzétett havi export/import statisztika szeptember hónapra közel 210 ezer tonnányi kukoricabehozatalt riportált, ez kétszerese az augusztusban Magyarországra érkezett mennyiségnek. Úgy fest, töretlen az import trendszerű emelkedése, melynek korlátja vélhetően nem árazási kérdés lesz, hiszen a magyarországi eladói szinteknél változatlanul kedvezőbb árakon vásárolható az ukrán termés. Az átrakókapacitások és a logisztikai megoldások szűkössége mellett a csökkenő belföldi felhasználás lehet limitáló tényező, ne felejtsük el azonban, Magyarország éves kukoricaigénye – még jelentősen alacsonyabb kereslettel kalkulálva is – jelenleg lényegesen magasabb, mint a megtermett mennyiség. Számszerűen, az előző évek átlagától elmaradó 3,5–3,7 millió tonnás felhasználáshoz párosítható a fent említett 2,4 millió tonnás termés, tehát az importszükséglet még egy pesszimista forgatókönyv alapján is 1 millió tonna felett alakulhat, ami könnyedén felugorhat 1,5–2 millió tonnányi beérkező kukoricamennyiségre is.

Ebből fakadóan a kukorica mérlegében keletkező, még sosem tapasztalt hiány ellensúlyozása, tehát praktikusan az állatállomány takarmányozása és a feldolgozóipari szereplők ellátása érdekében az import kikerülhetetlen eszközzé vált.

Búza

A legtöbb, a nemzetközi gabonakereskedelmet monitorozó szakmai sajtó az elmúlt időszakban rendre arra a megállapításra jutott, hogy a búza kereslet-kínálati viszonyai lényegesen kiegyensúlyozottabb képet mutatnak a kukoricáénál. Elég csupán az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma által kiadott, havi rendszerességgel megjelenő riportját szemléznünk (WASDE), mely az egész gazdasági év során következetesen a kukoricánál 10 százalékponttal magasabb termés-fordulókészlet arányt riportált a búza esetében. Ez a nagyjából 35%-os arány, némi egyszerűsítéssel azt mutatja, hogy az adott évi termés több mint egyharmada a gazdasági év végén fordulókészletként megtalálható a világ különböző pontjain található tárolókban.

További kedvező hír lehet az ausztrál búzabetakarítással kapcsolatos várakozások helyzete. Ausztrália meghatározó szerepet tölt be a délkelet-ázsiai térség gabonakereskedelmében, jelentős exportőr, évente átlagosan a termésének 70-80%-a kerül a világpiacra. Az Ausztrál Mezőgazdasági Minisztérium prognózisokkal és kutatással foglalkozó irodája (ABARES) az idei évben rekordterméssel kalkulál (közel 37 millió tonna), melynek eredményeként komoly versenytársa lehet az ukrán és orosz búzának.

A tőzsdei árak alakulása is a fenti folyamatokat tükrözi. A jegyzések a CBOT esetében a háború előtti szintek alá, míg a MATIF határidős árai e szintek közelébe csúsztak. Ezek alapján a háború okozta kereslet-kínálati sokk, vagyis az árakba beépült geopolitikai kockázati prémium az elmúlt hónapokban gyakorlatilag „elporladt”. Nem a fenti folyamatokra reflektált a magyarországi vetésszerkezet alakulása. Az előző évinél lényegesen nagyobb elvetett búzaterület főként a magasabb termésbiztonság, az alacsonyabb inputköltségek és a kukorica idei rossz szereplésének köszönhető.

A belföldi kereslet változatlanul „esetleges”, az export továbbra sem aktív, a tradicionális exportpiacainkra jelenleg főként ukrán búza érkezik.

Reng Zoltán
Hungrana-vezérigazgató