fbpx

Ijesztő jelentés: gabonák, fémek tűnnek el a felmelegedéssel

Írta: Kohout Zoltán - 2024 május 13.

Nem csak a világ alapvető élelmiszereit – köztük a búzát és a kukoricát – fenyegeti a klímaváltozással járó felmelegedés. Ugyanennyire apokaliptikus jövőt jósol az a tény, hogy egyes alapvető ásványi anyagokhoz – például rézhez, lítiumhoz – sem fogunk tudni hozzáférni a közeljövőtől: egyszerűen azért, mert nem lesz elég víz a kitermeléshez…

rizs kukorica montázs
Illusztráció: Horizont Média/archív, Kohout Zoltán

Víz nélkül nem lesz érc- vagy foszforbányászat sem…

A jelek szerint egyre több körülmény is összeesküszik ahhoz, hogy a mai civilizáció ne tudja folytatni működését a mostani technológiai viszonyok között. A PwC kilenc fontos nyersanyagot vizsgáló, éghajlati kockázatokról szóló jelentéséből ugyanis az derül ki, hogy a különféle ércek bányászatához szükséges víz is hiányzik vagy egyre nehezebben. szeszélyesebb eloszlásban lesz hozzáférhető (amint ezt Magyarországon is tapasztaljuk: az össz éves csapadékmennyiség nem csökken jelentősen, de az eloszlása rendkívül extrém mértékben kiszámíthatatlanná vált – KZ). A vízhiány aláássa a vízigényes műveleteket, beleértve az érckitermelést, az ásványfeldolgozást és a porszabályozást. A problémát az is nehezíti, hogy mind a kilenc kritikus árucikk termelése kisszámú országban koncentrálódik, amelyek közül sokan egyre növekvő éghajlati kockázatokkal szembesülnek. Az említett erőforrások esetében a globális kínálat legalább 40%-a – de akár 85%-a – mindössze három országból származik. (Újabb analógia a mezőgazdasággal a bányászott foszfor is – mint az egyik legalapvetőbb műtrágya-alapanyag –, amit legnagyobb mennyiségben néhány észak-afrikai és távol-keleti országban bányásznak – KZ.)

A legalapvetőbb élelmiszer-alapanyagokat érinti

A PwC jelentése szerint a réz-, kobalt- és lítiumtermelés – vagyis három olyan fém, ami nélkülözhetetlen a korszerű technológiákhoz, illetve a környezetkímélő ipar működtetéséhez – több mint 70%-a jelentős vagy magasabb aszálykockázatnak lesz kitéve 2050-ig a magas kibocsátási forgatókönyv megvalósulása esetén. Ez az arány ma még kevesebb, mint 10%. Ugyanez érvényes az élelmiszernövényekre is: a világ rizstermelésének 90%-át (a mai 75%-hoz képest), a kukoricatermelés több mint 30%-át, a búzatermelés több mint 50%-át fenyegeti jelentős aszálykockázat 2050-ig. A mezőgazdaság ugyanis köztudottan a legvízigényesebb iparág (például 2022-ben a világ édesvízfogyasztásának 70%-áért volt felelős), és a közeljövőben a szárazság miatt a terméshozamok csökkenésével kell szembenézni. A víz különösen kritikus a rizs, a búza és a kukorica termesztésénél (de nem csak ott – lásd cikkünket a kertészeti ágazatról!).

Ez a három termény együttesen az emberek által elfogyasztott kalóriamennyiség 42%-át teszi ki.

A búza 50, a kukorica 30 százaléka kockázatos

A legelterjedtebb és legsúlyosabb kockázat a rizst érinti, amelynek mintegy 90%-a jelentős vagy nagyobb hőstressz-kockázattal fog szembenézni 2050-re a magas kibocsátási forgatókönyv szerint. Jelenleg a rizs több mint 75%-át jelentős vagy nagyobb hőkockázat mellett termesztik, ami azt mutatja, hogy nem csak a kockázat szintje számít, hanem az is, hogy a termelők mennyire készek alkalmazkodni. Az alapvető haszonnövényeknél az aszály kockázata is jelentősen növekszik. Jelenleg a kukorica és a búza mintegy 1%-a van kitéve jelentős aszálykockázatnak, de ez az arány 2050-re a magas kibocsátási forgatókönyv szerint a kukorica esetében több mint 30%-ra, a búza esetében pedig több mint 50%-ra emelkedik.

A PwC jelentése ezért azt javasolja a cégvezetőknek, hogy gyorsítsák fel cselekvési terveiket azon kritikus fontosságú áruk előállításának védelme érdekében, melyek a globális népesség és gazdaság számára kulcsfontosságúak.