Két év alatt minden megváltozott, de a dilemma maradt: hosszú távon lábon vagy darabolva lesz jobban értékesíthető a birka? A nyomás egyre nő a juhágazaton, de a gátszakadás még odébb van. Főként az idei bárányárak után… E cikk húsvétot követően, a juhász, a felvásárló és a vágóhíd megkérdezésével készült.
2022 júliusában, a terményárak csúcsán és az energiaárak elszabadulásakor arról írtunk, hogy miért lenne szükség nagyobb vágóhídi kapacitásra Magyarországon (A vágóhidakon múlik a juhágazat jövője?), idén február elején pedig egy ágazati elemzést adtunk közre (A juhásznak jól van dolga).
Az utóbbi másfél-két évben néhány dolog alaposan megváltozott:
1. még kevesebb a bárány az EU-ban, emelkednek az árak,
2. csökkent a takarmány és az energia költsége,
3. a szigorítás felé araszol az európai élőállat-szállítás szabályozása,
4. a válság miatt nem épültek meg a tervezetett vágóhidak,
5. drágult a csomagolás,
6. a húsok ára már nem növelhető.
Ebben a gazdasági környezetben készülődünk a feldolgozóüzemek fejlesztésére kiírt pályázatra, amire ráfűzhető lenne a takarmánygyártástól kezdve a vágóhidak építésén át a csomagolás és tárolás fejlesztése. Az ágazat jövőjét azonban sokan sokféleképp látják.
Csak a horvát bárány volt drágább
Bár Románia rendelkezik a legnagyobb juhállománnyal Európában, a vágás és az export terén a spanyolok a meghatározóak. Az EU Bizottság legfrissebb adatai szerint tavaly a spanyolok vágási teljesítménye 11, a románoké 7,5, a franciáké 8 százalékkal csökkent 2022-hez képest. A fontos termelők közé sorolható még Írország és Görögország. Kettejük közül csak az írek könyvelhettek el egy szerény, bő 2 százalékos bővülést, a görögöknél viszont több mint 8 százalékkal csökkent a vágási teljesítmény. Az EU egészében 7 százalékkal kevesebb juhot vágtak, mint 2022-ben. 2022-ben az aszály és az infláció általános jelenség volt Európában, de Spanyolországot és Magyarországot különösen súlyosan érintette.
A szálastakarmány hiánya, aztán a tápok egekbe szökő ára a 2023. évi termelésben mutatkozott meg. A takarmány- és pénzhiány kihatott mind az anyák szaporodási mutatóira, mind a báránynevelő képességére, de a bárányok hizlalására is. Nem csoda, ha tavaly nyárra csúcsot döntöttek a bárányárak. A drágulás egészen az idei, korai húsvétig kitartott: Horvátországban a nehéz bárány ára 32 százalékkal (!) volt magasabb, mint 2023 februárjában, Magyarországon pedig 20 százalékkal. Az EU egészét tekintve 10,6 százalékos drágulást mértek. Könnyű bárány kategóriában még drasztikusabb volt az áremelkedés: uniós szinten 12,5 százalékot mértek februárban az egy évvel korábbi szinthez mérten. Ebben a kategóriában ismét a horvát piac vitte a pálmát 33,5 százalékos drágulással, amit a spanyol könnyűbárány 20,5 százalékos drágulása követett. A magyar juhászok is profitáltak a helyzetből, és bő 17 százalékkal magasabb áron értékesíthették a bárányaikat, mint 2023-ban. A 30 kiló alatti magyar bárányok 2000 forintos élősúlyára szinte Európa-rekordernek bizonyult, csak a horvátok voltak drágábbak nálunk.
„Valóban magasabbak voltak húsvétkor a bárányárak, mint egy évvel ezelőtt, miközben a takarmány jóval olcsóbb lett. Minden okunk megvan a bizakodásra, ha az időjárást nem számítjuk. Itt, Törtel környékén már most túl szárazak a földek. Ha nem jönnek meg a tavaszi esők, megint veszélybe kerül a szálastakarmány-ellátás” – mondja Sebők Mihály, ismert juhtenyésztő Pest vármegyében. Nála az átadott bárányok súlya 16–30 kg között volt, 2050 Ft/kg élősúlyban vitték el őket. A következő elletés május elején lesz, az utolsó ciklust pedig szeptember elejére időzítik, az ünnepeknek megfelelően (Ferragosto, karácsony). Sebők Mihály nagy bánata, hogy a juhok nyírása 5-6-szor többe kerül, mint amennyit a gyapjújukért el lehet kérni, de kereslet sincs rá, ezért már az istállótrágyába keverik ezt a valaha értékes mellékterméket. A generációváltás kérdése nem aggasztja, a tágabb családban két ígéretes utódjelölt is akad, aki idővel átveheti az üzemet. A 950 anyajuhból álló állomány megfelel a jelenlegi adottságoknak (föld, épület, gép, ember), de lát is perspektívát a birkában: „Európában a juhhúsra nagyobb a kereslet, mint a kínálat” – mondja.
Honnan jön, hova megy?
Az EU meghatározó juh- és kecsketermék-beszállítója Nagy-Britannia és Új-Zéland (az uniós import 93%). Tavaly már a válságok előtti (2019) húsmennyiséggel kopogtattak az európai tagállamok kapuján (159 ezer tonna). Az élőállat-import elhanyagolható az EU beszerzéseiben, mindössze 2 százalékot tesz ki. Az érkező hús java ráadásul friss termék, csak a harmada fagyasztott. Az EU juhexportja eközben 102 ezer tonnát tett ki karkaszsúlyban, aminek nagyobb része (55%) élő állat volt. Az uniós élő bárányokra – ez döntően román nehéz bárányt jelent – leginkább Szaúd-Arábia és Jordánia vevő. Mindent összevetve térségünk nettó importőr juhtermékekből, és különösen a feldolgozott húsból. A helyzet ráadásul évről évre romlani látszik. Az EU Bizottság becslése szerint a 2023. évi 2 százalékos juhállomány-csökkenést idén további 1 százalékos zsugorodás követi, ami az import további 4,5 százalékos bővüléséhez vezet.
A begyűjtött és élve utazó birka
És most fontos ponthoz értünk. Az EU célja, hogy lerövidítse az élőállat-szállítási távolságokat, és növelje a feldolgozott termékek arányát az exportban. Ez azonban nem megy egyik pillanatról a másikra, közben könnyen piacokat veszíthetünk. Az új szabályozás nagyobb helyet, rövidebb szállítási időt (9 óra) és a 30 fokot meghaladó hőség idején éjszaki utaztatást írna elő a szállítmányozóknak. Ez persze még csak terv vagy még inkább vitaanyag, amit egy kevésbé „zöld” összetételű Európai Parlament az olyan nagy importőrök nyomására, mint Olaszország, még könnyen módosíthat. A trend azonban világos, és 5 év moratórium után valamilyen formában megvalósul. Magyarországon a juhvágás még gyerekcipőben jár, sem kapacitásában, sem technológiai színvonalában nem túl izmos. Tehát az élőállat-export még sokáig az egyetlen érdemi levezetési módja lesz a hazánkban születő, kiszállításra érdemes bárányoknak – vélekedik egy felvásárlással is foglalkozó nagyüzem munkatársa. Ebből a szempontból nagyon is lényeges, hogy az uniós rendelettervezetet milyen formában fogadja majd el az Európai Parlament. Mivel a 9 órába még egy olasz élőállat-pihentető állomás elérése sem fér bele, komoly állásidőkkel, emiatt kapacitáscsökkenéssel és költségnövekedéssel járna az új állatszállítási szabályozás. Maguk a gyűjtőhelyek is korlátozott számban állnak rendelkezésre. „Sem az indító, sem a fogadó, sem a közbülső pontokon nem áll rendelkezésre elég ember, jármű, pihenő, ellátás – főként nem klimatizált kamion, jelentsen ez bármit. Valószínűbbnek tartom, hogy végül egy olyan kompromisszumos megoldást fogadnak el, ami ellen az olaszok sem tiltakoznak” – fogalmaz a szakember.
(forrás: FB/Animal Transport Guides)
Évek távlatában elméletileg lehetne nagy vágóhidakat is építeni Magyarországon, de ennek két akadálya is van. Az egyik az itthoni heterogén felhozatalban keresendő, a másik egy külpiaci sajátosság: a már kiépült vágási kapacitásokat ki akarják használni az olaszok, a muszlimok pedig jobban bíznak a saját halal vágási technológiájukban, mint bárki máséban. Egyszóval a nagy vásárlók ragaszkodni fognak ahhoz, hogy élő állatot kapjanak. „Amíg az exportbárány 80 százaléka Olaszországba megy, nem szőhetünk álmokat a teljes magyar bárányfelhozatal itthoni levágására…” – jegyzi meg beszélgetőpartnerem. Sajnálatosnak nevezi, hogy a kiskérődzők sosem érték el az agrárpolitika ingerküszöbét. Nem készültek ágazati stratégiák arra, hogy mit kezdjünk 700 ezer támogatott anyajuhhal, de az is furcsa, hogy ennyi birkától csak mintegy 600 ezer bárány születik. A merinótól 1,2–1,5-ös szaporodási mutatót várunk, nem 1 alattit… A telepek egy részére be sem lehet jutni nagyobb szállítójárművekkel a földutakon, és azok a bárányok, amiket ilyenkor utánfutókon kihoznak, további erős szelektálást igényelnek. Jellemzően hiteles mérlegelésre sincs lehetőség a telepeken. „El lehet képzelni, mennyi idő megy el az ilyen helyszíneken csak a berakodással, fülszámkeresgéléssel… És ez mind beleszámítana a 9 órába…” – sorolja kritikai észrevételeit a felvásárló.
Az idei húsvéti árak náluk konkrétan 20 százalékkal voltak magasabbak, mint a tavalyiak, egy 20 kilós bárány 6 ezer forinttal ért többet. Ennek egyik oka a nagyon korai húsvét volt, amire nem mindenki időzített jól, kevés volt az elfogadható súlyú állat. Másrészt a 2022-es aszály hosszan éreztette a hatását az állatok takarmányozásában és kondíciójában, jobban lestrapálódtak a sűrített elletésben. „Úgy érzem, mi jó árakat kínáltunk a bárányokért, de ahogy hallom, sok kereskedőt kiborítottak idén a vég nélkül alkudozó juhászok. Bár azt látnám, hogy ennek a 6 ezer forintnak a felét fejlesztésekre fordítják! Akkor idővel a mi munkánk is könnyebb lenne.”
A felvásárló szerint a növekvő muszlim közösség élőbárányigényére kockázatos egész évben építeni, mivel a kereslete sokkal hektikusabban ingadozik, mint az olaszoké, plusz több náció is erős versenytársunk lenne a nehézbárány-előállításban. „A megnőtt és a hizlalt bárány között óriási a minőségi különbség, amit a muszlimok is észrevettek. A nagysúlyú bárány hizlalásánál a minőségre kell törekedni, hogy a versenytársakkal ár-érték arányban fel tudjuk venni a versenyt. Lásd Írország és Románia” – int a szakember.
A homogénebb árualap felé
A Berettyóvölgyi Termelői Csoport 950 juhászt fog össze döntően a Tiszától keletre, akiknek a keze alól minden évben több mint 100 ezer bárány kerül ki, azaz a teljes magyar exportárualap ötöde. Az egységes termelői csoport lehetővé teszi, hogy a vezércég, a Berettyóvölgyi Mg. Kft. hatni tudjon az alkalmazott technológiára, és hogy pontosabban kalkulálhasson a rendelkezésre álló báránymennyiséggel és -minőséggel. Saját gyűjtőtelepük lehetővé teszi az állat-egészségügyi szempontból biztonságos bárányfogadást is. A cég ügyvezetője, Nagy József Róbert ezekre az adottságokra és a formálódó uniós állatszállítási rendeletre alapozva már 2022 elején azt tervezte, hogy egy nagy, 250 ezres kapacitású vágóhidat épít. A háborúval együtt járó infláció, a be- és kimeneti árak teljes tervezhetetlensége, valamint a rossz gazdasági környezet azonban parkolópályára helyezte a terveket. „Hamarosan megjelenik a feldolgozóüzemek fejlesztését célzó pályázat. Ha most olyan anyagi helyzetben lennénk, mint 2022 elején, egy pillanatig sem haboznék. A trendek világosak, lépni kell. Most azt számolgatjuk, hogy mekkora beruházás lenne az, amivel nem vállaljuk túl magunkat. Lehet, hogy csak felújítás és kisebb bővítés lesz a zöldberuházásos vágóhíd helyett…” – fogalmaz a szakember.
A lépést is nehéz tartani
A KSH adatai szerint a 2023 folyamán levágott juhok száma 46,4 ezer volt, ami 9,5 százalékos emelkedést jelent 2022-hez képest, de csökkenés a 2021. évi 48 ezer állat után. Pedig Juhász Pál egymaga le tudott volna vágni 80 ezret… A Kapos Ternero Kft. ügyvezetője hisz benne, hogy a vágás, a darabolás és a konyhakész termékek kínálása a jövő, de az utóbbi évek őt is óvatossá tették: nem a vágást bővíti, hanem a feldolgozást fejleszti. Szerinte az európai muszlim közösségre lehet építeni, de a más háztartások is a darabolt, fűszerezett, konyhakész termékeket keresik. Bárdudvarnokon ezért normál és rituális vágás is történik (halal és kóser), és nagy hangsúlyt fektetnek a húsok csomagolására, tárolására. „A csomagolás terén folyamatosan nehezedik a dolgunk, főként mióta a műanyaghasználatot kvázi büntetik. Emiatt a papír is drága lett, és korántsem olyan jó, mint a műanyag. Mivel a csomagolóanyag extraadója súlyfüggő, a mikronok is számítanak a vastagságában. A tálcázásról már lemondtunk, most olyan anyagokat keresünk, amelyek vékonyak és szilárdak. Ezenfelül a fagyasztó- és tárolókapacitás fejlesztése lenne fontos, ezekhez a célokhoz várom most a feldolgozóüzemi pályázatot.”
Sok pénze neki sincs, és az idei bevételek sem kecsegtetőek. „Most nem annál van a nagy bevétel, aki hozzáadott értéket termel, hanem annál, aki lábon elad. A magas bárányárakhoz hozzájárult, hogy csökken az európai juhállomány, növekszik a kereslet, miközben a vörös-tengeri konfliktus miatt nem jönnek az új-zélandi és ausztrál szállítmányok. Az azonban mégiscsak furcsa, hogy a magyar bárány drágább, mint a francia. Senki ne csodálkozzon, ha emiatt piacot veszítünk” – int a szakember. Mindent egybevetve úgy tűnik, mégsem ez az év hozza el a nagy áttörést a juhvágásban, hiszen az exportőröknek most kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy kapacitásokat bővítsenek. A juhászok viszont – ha az időjárás is engedi – jó évet zárhatnak, amit a telep és a termelés színvonalának emelésére fordíthatnak. Reméljük, így lesz, és sok csillagszemű fiatal kap kedvet, hogy beszálljon ebbe a perspektivikus ágazatba, és sikerre vigye.
Gönczi Krisztina
