A szántóföldi növénytermesztésben a megfelelő termelési szint fenntartása céljából szükséges a termesztett kultúrák által felhasznált tápanyagok folyamatos, termelési ciklusonkénti visszapótlása. Éppen ezért az állattenyésztésben keletkezett szerves trágyák, köztük az almos istállótrágyák, hígtrágyaféleségek fontos tápanyagforrást jelentenek.
Pályázati segítséggel
Az istállótrágyák több éves hatóanyag-tartalma, a hígtrágyáknak pedig a növények közvetlen hatóanyaghoz való hozzáférése szempontjából rendelkeznek kedvezőbb tulajdonságokkal a szervetlen vegyületeket tartalmazó műtrágyákkal szemben. Mindezek mellett az említett trágyaféleségek felhasználása javítja a talajszerkezetet és a humuszképződést. A biogázüzemek mellékterméke, a fermentlé, illetve a leválasztott szárazanyag is a hígtrágyákra jellemző tulajdonságú.
Az állattartó telepeken keletkező szerves trágyák mennyiségére, volumenére az almos istállótrágya vonatkozásában stagnálás jellemző. A műtrágyák esetében pedig a kormányzat pénzügyi támogatásos „ATK-s állattartó telepek fejlesztése” című pályázatok eredményeként az alom- és víztakarékos hígtrágyás technológiáknak köszönhetően a volumen enyhe növekedése tapasztalható. A felhasználás és kijuttatás nagyságára vonatkozó számadatokat az alábbi, a KSH STADAT alapján összeállított 1. táblázat tartalmazza.
Az 1. táblázat adataiból tovább számítható a hazai állattartó telepeken keletkező hígtrágyák jellemző átlagos beltartalmi értékei (N = 2,15 kg/m3, K = 0,9 kg/m3, P = 15 kg/m3) alapján az összes hatóanyag-volumen. Ennek az értékeit a 2. táblázatban foglaltuk össze.
Az említett pályázati támogatással létesített újabb építésű és rekonstrukción átesett telepek alom- és víztakarékos hígtrágyás technológiákat valósítottak meg, építettek ki. Ezeken a telepeken a pihenőboxok alomanyaga a legtöbb esetben aprított szalma, a trágya eltávolítását pedig drótkötél-vontatású, szárnylapátos kihúzó végzi (1. kép).
Ezeknek a berendezéseknek a vezérlése programozható, automatikus is lehet. El vannak látva akadályérzékelőkkel, de az alacsony vontatási sebesség miatt az állatok át is lépik. A kihúzó által vagy duzzasztással eltávolított hígtrágya a homogenizáló tartályba kerül. A homogenizáló tartályban vagy tározókban a keverés vagy homogenizálás fixen beépített villanymotoros mechanikus keverőkkel, propellerekkel vagy a traktor TLT-jéről meghajtott propelleres keverőkkel, illetve késes aprítókkal egybeépített homogenizáló szivattyúkkal történhet (2. kép).
Kisebb mennyiségű homogenizált hígtrágya kijuttatása különösen közeli termőterületekre traktoros tartálykocsi + kijuttatóadapterből álló szerelvénnyel vagy akár csévélhető öntözőberendezéssel, hidránsról történhet. Ez utóbbi esetben öntözővíz hozzáadása szükséges.
Nagyobb volumenben
A nagyobb volumenű hígtrágyatermelés esetén a napi gyűjtőtartályból a homogenizált hígtrágya átemelőszivattyú segítségével a tárolótérre kerül. A tárolótéren a szitáról folyékony szétválasztásra, fázisbontásra kerül a további tárolás céljából. Ezt nevezhetjük fázisbontásos hígtrágyakezelésnek. A szilárd alkotórész kiválasztására különböző ív- vagy lengő szitákat, illetve leggyakrabban trágyaszeparátorokat alkalmaznak (3. kép).
A beépített villanymotorral meghajtott műtrágya-szeparátorok, csavarszivattyús prések rácsos szűrőn keresztül préselik át a szárazanyagot, amelynek nedvességtartalma a szűrő állítható ellenállásától függ. Az átpréselt szárazanyag jelentős tápanyagtartalommal bír, kerti föld készíthető belőle, komposztálható, és az almos istállótrágyához keverve azzal együtt szervestrágya-szóró pótkocsikkal kijuttatva mezőgazdasági területen is hasznosítható (4. kép).
A biogázüzemek fermentorairól lekerülő fermentlénél is beépített csavarszivattyús szeparátorral választható szét a híg és szilárd alkotórész (5. kép). A szilárd fázis az előzőekkel megegyezően, a híg rész pedig tartálykocsis kijuttatással hasznosítható mezőgazdasági területeken.
A szeparátorról lekerülő híg alkotórész a tárolótelepen kialakított acéltartályokban vagy földbe süllyesztett medencékben kerül betárolásra, de léteznek különleges, mobil, áttelepíthető, zárt PVC-tartályok is, akár 12 000 m3-ig. A medencék bélelése lehet betonburkolatú, de a leggyakoribb a különleges, a szivárgást megakadályozó műanyag fólia (6. a, b kép).
Erre a célra különleges, nagy szilárdságú fóliákat gyártanak. A fóliákat két rétegben kell lefektetni. A fóliák alá szivárgásérzékelőt kell beépíteni, a szivárgásérzékelő lehet elektromos érzékelőkkel ellátott vagy alagcsöves berendezés. A medencéket különböző műtárgyakkal kell ellátni, és a leülepedés megakadályozására ezekbe is keverőberendezéseket, propellereket kell beépíteni. Fontos szempont, hogy a tárolókapacitást úgy kell kialakítani, hogy figyelembe véve a kijuttatás időszakára vonatkozó és egyéb korlátozásokat és az agronómiai lehetőségeket a tárolási időszak ne haladja meg a 60 napot.
Többféle technológiai változatban
A hígtrágyának a szántóföldi növénytermesztésben történő hasznosítása, kijuttatása többféle technológiai változatban megoldható, és széles választékban állnak különböző konstrukciós megoldások a felhasználók rendelkezésére.
A hígtrágya szántóföldi elhelyezésének egyik igen hatékony módja a hígtrágyaöntöző berendezésekkel történő felszíni kijuttatása. Ennél a technológiánál a hígtrágya szállítása csővezetéken keresztül történik a szántóföldön kiépített hidránshálózatra vagy közvetlenül hígtrágyaöntöző berendezésekhez. A leggyakrabban alkalmazott öntözőberendezések lehetnek hígtrágya kijuttatására alkalmas szórófejjel ellátott konstrukciók. Ezek a berendezések a betápláló öntözőagregáttal – mely lehet beépített elektromotoros vagy telepíthető mobil dízelmotoros meghajtású szivattyús megoldás – csatlakoztatva az öntözött területen traktoros vontatással működnek. (7. kép)
Lineár vagy körforgó
A hidránsokhoz vagy egyéb betáplálóegységekhez konzolos lineár vagy körforgó berendezések is csatlakoztathatók. Az öntöződobok csővezetékének átmérője akár 40–140 mm, a tömlőhosszúság pedig 100–600 m között is lehet, mellyel 3–50 ha terület öntözhető 3-4-5-6 bar üzemi nyomás mellett. A szórófej mozgási sebessége 1-4-6 fokozatban állítható.
A lineáris rendszerű, 800–1000 m-es körforgó öntözőkonzolok 50–60 m sávszélességben dolgoznak. Ezek az öntözési rendszerek a hígtrágya-kijuttatásban is automatikusan PC-ről vezérelhetők, és működnek a távfelügyeleti rendszerek. Ez az öntözés menedzselése, internetes területről vezérlés, start/stop funkció, végágyú mozgásiránya, sebesség, riasztás funkció. Az öntözőkonzolok, lineáris és körforgó berendezések alkalmazása viszonylag magas beszerzési költségekkel, de alacsony üzemeltetési és élőmunka-felhasználással oldhatja meg a hígtrágya-kijuttatást. A kiépítettség stabilitása, illetve helyhez kötöttsége miatt azonban bonyolultabb és helyspecifikus agrotechnológiai alkalmazást igényel.
Szállítás és kijuttatás
A szántóföldi növénytermesztés változatos ökológiai körülmények között és agrotechnológiával történik. Ezekhez a körülményekhez, a termesztéstechnológiákban alkalmazott vetésszerkezethez, vetésforgókhoz rugalmas logisztikával illeszthető a hígtrágya tartálykocsis szállítása és kijuttatása. A viszonylag magas üzemeltetési költségek ellenére a hazai gyakorlatban a tartálykocsis technológia a legszélesebb körben alkalmazott megoldás.
A hígtrágyaszállító tartálykocsik különböző nagyságrendben, 3–30 m3 változatban készülnek. Kisebb szállítási távolságok esetén egyfázisú szállítási kijuttatási technológiát alkalmaznak. Ebben a technológiában a tárolómedencéből a tartálykocsit közvetlenül a területre szállítják. Erre a célra függőleges vonórúd-terhelésű vagy támasztósúlyos egy-, tandem-, iker- vagy tridem-, ritkábban quatrotengelyes konstrukciókat alkalmaznak. Az újabb fejlesztésű változatoknál gyakoriak a rugózott és kormányzott futóművel szerelt konstrukciók. A futóművek kivétel nélkül alacsony nyomású, nagy felfekvőfelületű, talajkímélő gumiabroncsokkal vannak felszerelve. Egyes típusoknál az egy nyomon járás elkerülésére, vagyis a talajtömörítés minimalizálására a szántóföldön kijuttatás közben a futóműveik kerekei oldalra kitolhatók, szállításkor pedig visszahúzhatók. Nagy szállítási távolság mellett a kétfázisú szállítási kijuttatási technológiában az említett futóművel szerelt traktorvontatású tartálykocsik a termőterületen mozognak, és csak a kijuttatást végzik. Ebben az esetben a szállításra nagy tartálytérfogatú, forgózsámolyos, kettő- vagy háromtengelyes traktoros tartálykocsikat vagy nagy teherbírású tartályos tehergépkocsikat, szóló vagy pótkocsis szerelvényeket vagy tartályos nyerges kamionokat használnak (8. kép).
A tartálykocsik, illetve tartályos telepített eszközök tartálya fémből vagy műanyagból készül. A fémből készült tartályokat, de gyakran az összes szerkezeti részeit tűzi horgonyzással vagy korróziónak ellenálló festéssel védik a nagyfokú korróziós igénybevétellel szemben. A tartályok feltöltése történhet rotációs légszivattyúval előállított vákuum, az ürítése pedig a szivattyú nyomóoldalán keletkezett túlnyomás segítségével. A zárt tartály nyomástartó edénynek minősül. A vákuumból és nyomásból adódó igénybevétel elviselésére ezért ezek a tartályok nagyobb falvastagsággal készülnek. A feltöltés gyorsítására, különösen nagyobb tartálytérfogatnál, amíg a vákuum el nem éri a szükséges értéket, rásegítős keskeny szárnylapátos szivattyúk is beépítésre kerülnek.
Egyes típusoknál a feltöltés a tartálykocsira épített csavar- vagy szárnylapátos szivattyúkkal vagy a „Venturi-elvet” felhasználva is történhet.
A mai korszerű hígtrágyatároló telepeken beépített villanymotoros vagy telepített dízelmotoros feltöltőszivattyúk vannak rendszerben.
A tartálykocsis kijuttatás ütközőlapos szórófejjel meglehetősen nagy hatóanyag-veszteséggel és káros környezeti hatással jár, ezt EU-s és ezzel konform hazai jogszabály is tiltja. Ezért szinte valamennyi tartályos pótkocsit és hígtrágya-berendezést gyártó cég gyárt a pótkocsikra csatlakoztatható hígtrágya-kijuttató adaptert.
Adapterek haszna
A hígtrágya-kijuttató adapterek a tartálykocsik alvázrendszeréhez csatlakoztathatók. A lengőcsöves vagy csőfüggönyös adapterek nagy munkaszélességgel készülnek. A talaj közeli kijuttatás minél tökéletesebb megoldására egyes típusok osztott keretszerkezettel vannak kialakítva, és szenzorok érzékelik és vezérlik a lengőcsövek talajtól való távolságát (1. ábra).
A felületi veszteségek csökkentésére pedig a lengőcsövekre a talajon alacsony barázdákat kialakító csúszócsoroszlyákat szerelnek. A kijuttatási veszteségek leghatékonyabb csökkentése a hígtrágyát a talajba juttató adapterekkel érhető el. Ezek a berendezések különböző talajművelő eszközök munkaeszközeivel, kultivátoros tárcsás munkaeszközökkel és a hozzájuk csatlakoztatott csővezetékekkel juttatják a hígtrágyát a talajba, gyakorlatilag nulla hatóanyag-veszteséggel. A nagyobb munkaszélességű gépeknél az egyenletes eloszlás biztosítására hidromotoros hajtású aprító és csigás elosztóberendezések is beépítésre kerülnek (9. kép).
A homogenizált hígtrágyák és a hígfázis csővezetéken történő szállítása esetén a jogszabályi előírások gazdaságosan, költségkímélő módon tarthatók be, ha a rendszerbe a mezőgazdasági területen elhelyezett mobil, nagy tároló-térfogatú konténereket építünk be. A mobil konténerek a csővezetéken feltölthetők, de nagyobb szállítási távolságú telepítés esetén a feltöltés, illetve a hígtrágya folyamatos utántöltése, pótlása nagy tartálytérfogatú tartálykocsiból és nagy haladási sebességgel (max. 40 km/h) rendelkező univerzális traktorból álló, nagy szállítási teljesítményt biztosító szerelvénnyel is gazdaságosan oldható meg. A mezőgazdasági területen elhelyezett konténerhez a „köldökcsövön” keresztül csatlakozik a nehéz univerzális traktor hidraulikus hárompont-emelő berendezéséhez a hígtrágyát talajba juttató adapter (10. kép).
A köldökcsöves módszer, illetve a traktoros hígtrágya-kijuttató adapter egyébként közvetlenül is alkalmazható. Ez esetben a kijuttatási területen üzemelő gépcsoport megtáplálása a hígtrágyatároló medencéből elektro- vagy dízelmotoros meghajtású hígtrágyaszivattyúkkal, távvezérléssel történik. A köldökcsöves módszer egyesíti az olcsó csővezetéken történő szállítás és a talajba juttatás révén a veszteségmentes kijuttatás előnyeit.
Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő
