Ápolási, karbantartási munkák gyepterületeken

Az állattartásban, a fűevő állatok tartástechnológiájában – akár intenzív, nagy hozamú, nagy tejű tehenészetekről, illetve extenzív viszonyok melletti vagy legelőn tartásról, akár hobbiállattartásról van szó – a gyepalapú takarmányok etetése élettani, takarmányozási és gazdaságossági szempontból is meghatározó, nélkülözhetetlen. A gyepterületek emellett a természeti környezetünk részeként a természeti táj kialakítására is hatással vannak. A kommunális gyepes területek pedig a közvetlen környezetünk részei.

Előírások, jogszabályok

A fentiek miatt a hozamok szinten tartása – a gyepek kultúrállapotának fenntartása céljából – az ápolás, a gondozás, karbantartás a gyephasználat elengedhetetlen része. A gyepterületek használata rétként, kaszálóként és legelőként történik, de nagy területen vannak talajvédő természetes gyepek, emellett jelentősek a használaton kívüli, elhagyott és befásodott, elbokrosodott, cserjésedett füves területek. Jelentősek a kommunális füves útszegélyek, árokpartok és egyéb szórványterületek.

A különböző gyepterületek előzőekben említett használati vagy hasznosítási módja és az eltérő természeti adottságok és körülmények miatt a karbantartásukhoz, ápolásukhoz is különböző technológiákat és műszaki eszközöket szükséges használni. Az alkalmazott technológiákat és műszaki eszközök használatát azonban számos előírás és jogszabály alapján kell alkalmazni. A „Nitrátdirektíva” és a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat ajánlásai az összes gyepterület használatára vonatkoznak. A korlátozás alá nem eső gyepterületek mellett a „Natura 2000” alá, ezen belül a védett gyepek használatára, karbantartására, ápolására pedig szigorúbb előírások érvényesek, ezek:

• az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről;

• a 275/2004. (X. 8.) kormányrendelet az európai közösségi jelentőségű;

• a 269/2007. (X. 18.) kormányrendelet a „Natura 2000” gyepterületek;

• a 10/2015 (III. 13.) FM-rendelet, zöldítési rendelet.

Ezeken túl a Nemzeti Parkok Igazgatóságai külön belső utasításokban szabályozhatják a gyepterületek használatát, ezen belül az ápolás, a kezelés, illetve karbantartás munkáit. Emellett a szigorú szabályozás mellett a gyepek ápolási, karbantartási, felújítási munkálatait a minisztérium – az Agrártárca által meghirdetett pályázatok keretein belül – pénzügyileg is szinte folyamatosan támogatja, illetve érinti, ilyen pl. a jelenleg is aktuális AÖP projekt.

A gyepterületek karbantartása, ápolása, felújítása általánosságban használatos technológiájának vázlatát az 1. ábra szemlélteti.

Az 1. ábra szerinti munkafolyamatok a korlátozás alá nem eső területeken feltételek nélkül alkalmazhatók. A „Natura 2000” alá tartozó természetvédelmi területeken pedig egyes tevékenységek tilosak vagy nem ajánlottak, mások pedig (pl. felülvetés) engedélyhez kötöttek. Az elbokrosodott, cserjés területek helyreállítása különleges eszközök alkalmazását igénylik. A kommunális gyepterületek, útszegélyek, árokpartok kezelése, ápolása, karbantartása nem oldható meg a rétek karbantartására alkalmazott eszközökkel, ezek szintén speciális eszközök alkalmazását igényli.

Munkaműveletek, eszközök

A vázlat szerinti első munkaművelet, a tisztítóboronálás elvégzése minden esetben szükséges. A boronálással fellazítható a gyepavar, és eltávolíthatók az elhalt szár- vagy gyepmaradványok. A különböző boronák emellett bizonyos mértékű gyomirtást is végeznek. Ezen túlmenően talaj- és tehénlepény-egyengető munkájuk is számottevő.

A gyepboronálás céleszközei a különböző konstrukciójú rét- vagy láncboronák. A rét- vagy láncboronák könnyű vázkerettel és működő szerkezeti részekkel 3 m-től akár 8 m munkaszélességig, 1 m-es méretlépcsőkkel, függesztett változatban készülnek. A láncboronák vázkeretének függesztőberendezései a traktorok hárompont-függesztő karjaihoz csatlakoznak. A talajra támaszkodó munkaeszközök a traktor hárompont-függesztő berendezésével hozhatók munkahelyzetbe, illetve emelhetők ki.

A 3 m-nél nagyobb munkaszélességű változatoknál a két szélső tag kézi erővel vagy hidraulikusan engedhető le, vagy emelhető ki szállítási helyzetbe. A könnyűszerkezetes zártszelvényből és csőből kialakított vázkeretbe (-hez) csuklósan csatlakoznak a láncszerűen acélfogakkal ellátott acélöntvény munkaeszközök, gyakran megfordítható kivitelben (1. kép).

Gyomboronák

A rugós fogú gyomboronák egyre nagyobb típusválasztékban és különböző konstrukciós megoldásokkal vannak jelen a mezőgéppiacon, és találkozhatunk velük a különböző szakmai rendezvényeken, gépbemutatókon, kiállításokon. A rugós fogú gyomboronák – az előzőekhez hasonlóan – hatékonyan használhatók még a jó állapotban lévő kaszálók ápolásában és karbantartási munkáiban (2. kép).

A konstrukciójukat tekintve szintén könnyűszerkezetes kivitelűek, és az üzemeltető traktor hidraulikus hárompont-függesztő berendezéséhez kapcsolhatók. A rugós fogú gyomboronák nagy, 4–8 m munkaszélességű, félig függesztett, hátsó függesztésű gépek, ami azt jelenti, hogy munkahelyzetben támkerekek támasztják alá. Az egészen nagy munkaszélességű gépek vontatott kivitelűek. A kis, 3 m munkaszélességű gépek mellső függesztésű kialakításúak is lehetnek (3. kép).

A félig függesztett változatok osztott zártszelvényű vázkeretének középső – a támkerekek által alátámasztott –részéhez csuklósan kapcsolódnak a munkahelyzetbe leengedhető, illetve szállítási helyzetbe felcsukható oldalszárnyak. A rugóacélból kialakított rugós fogakat tartó középső tagra és szélső szárnyakra több, 3–6 sorban vannak felfűzve a rugós fogak. A középső tag és szélső tagok– egyes típusokon – mereven kapcsolódnak a vázkerethez, ezeknél a konstrukcióknál a támkerekek segítségével állítható be a boronafogak működési magassága. Egyes típusoknál pedig a középső tag és az oldalszárnyak független talajkövető, láncos felfüggesztésűek (4. kép).

Az ismertetett boronák mellett a gyepek ápolásában a hagyományos fogas boronák is használhatók. A fogas boronák egymástól független boronatagjai jól követik a talajegyenlőtlenséget, így a vakondtúrások, tehénlepények eldolgozását is kiválóan elvégzik.

Kaszaváltozatok

A gyepek karbantartásának, ápolásának fontos része – még a jól kezelt kaszálók esetében is – a tisztító kaszálások elvégzése. Kevésbé jól ápolt területek esetében pedig akár ezek többszöri megismétlésére is szükség lehet. A tisztító kaszálások elvégzésére a jó karban lévő területeken az üzemekben meglévő tárcsás, rotációs kaszákat lehet hatékonyan alkalmazni. A tárcsás, rotációs kaszák különböző konstrukciókban, hátsó és mellső függesztésű és vontatott kivitelben, különböző munkaszélességgel állnak rendelkezésre. A kisebb, tagoltabb területek tisztító kaszálására a kisebb, 1,8–2,4 m munkaszélességű oldalt vágó, míg a nagyobb területek kaszálására a 2,8–3,2–4,0 m munkaszélességű változatok használhatók megfelelő üzemeltetési paraméterekkel, a 2,8–3,0 m munkaszélességű vontatott gépek mellett (5. kép).

A tárcsás kaszák mellső függesztésű konstrukciói pedig szólóban és oldalt vágó gépekkel gépkombinációkban is végezhetik a gyepterületek tisztító kaszálását. A jó állapotban lévő területek tisztító kaszálására – az igénybevételekre érzékenyebb – alternáló vágószerkezetű gépek is használhatók. A tárcsás, rotációs kaszák és az alternáló vágószerkezetű kaszák a „Natura 2000” és természetvédelmi területeken is – az előírásoknak megfelelően – használhatók.

A gyomosabb kaszálókon vagy legelőkön, illetve a rosszabb állapotú, korlátozás alá nem eső területeken a robusztusabb építésű dobos vágószerkezetű rotációs kaszákat lehet biztonságosan használni (6. kép).

A rosszabb talajviszonyok melletti biztonságos üzemeltetés megvalósítására egyes – különösen a nagyobb, 3,2–6,0 m munkaszélességű –változatok forgórészei, a dobos vágószerkezetek paralelogramma mechanizmussal, egyedi felfüggesztéssel csatlakoznak a vázszerkezethez.

Szárzúzók alkalmazása

A kisebb szórványterületek, útszegélyek, árokpartok kaszálása, ápolása az előzőekben ismertetett kaszákkal – gondos üzemeltetés mellett – esetenként elvégezhető. Ezeknek a területeknek a talajállapota gyakran rossz, növényzete nagyon elgyomosodott, fás szárú növényekkel is benőtt, ezért a területek kaszálására az erősebb építésű, vízszintes vagy függőleges tengelyű szárzúzókat lehet üzembiztosan használni. A szárzúzókból számos függesztett és vontatott konstrukciót lehet választani. A rézsűk és partoldalak ápolási munkáihoz az üzemeltető traktor hátuljára szerelt gémkinyúlásos, vízszintes tengelyű, lengőkéses szárzúzóval szerelt gépek – a gémkinyúlásuknak köszönhetően – széles körben használhatók. A teljesen elbokrosodott, visszaerdősült területek visszaállítására pedig – első lépcsőben – a szárzúzók erősített változatai alkalmasak. A kisebb cserjefoltok irtására a kismotoros magajáró, függőleges tengelyű szárzúzókkal szerelt gépek használhatók. A durvább munkákra pedig az üzemeltető traktorok hárompont-függesztő berendezéséhez kapcsolt TLT-hajtású, vízszintes tengelyű erdészeti szárzúzók a legmegfelelőbb gépek (7. kép).

A tisztító kaszálással, illetve szárzúzókkal aprított növénymaradványok az előzőekben ismertetett technológiával és műszaki eszközökkel takaríthatók el.

Lazítók

A természetes gyepek és a telepített gyepek talaja a több éves használat miatt folyamatosan tömörödik, amit a művelés során a gépek járószerkezeti hatása csak növel. Ezért a talajszerkezet javítása, a gyepnemez levegőztetése és a vízgazdálkodási paraméterek helyreállítása céljából szükséges a lazítók használata. A gyepek esetében erre a célra a ferdekéses lazítók használata javasolható. A ferdekéses lazítók munkaeszközei a gyepnemezt felhasogatják, felemelik és levegőztetik, és a csapadékvíz átjárhatóságára, befogadására alkalmassá teszik. Hasonló hatású munkát végeznek a különböző bütykös vagy késes munkaeszközökkel ellátott gyepápoló hengerek is (8. kép).

Tápanyag-visszapótlás

A gyepápolás fontos munkaművelete a tápanyag-visszapótlás. Fontos, hogy a „Natura 2000”, illetve a természetvédelmi területeken csak a legeltetett állatok trágyája szolgálhatja ezt a célt. A korlátozás alá nem eső területeken azonban a szántóföldi növénytermesztésben alkalmazott technológiák és műszaki eszközök használatával oldható meg a feladat. Ez azt jelenti, hogy mind az őszi alap-, mind a tavaszi fejtrágyázás ezeken a területeken az egyébként széles körben használt röpítőtárcsás műtrágyaszórókkal megoldható. A gyepek tápanyag-utánpótlásában is jól használhatók a különböző szenzortechnikán alapuló módszerek és GPS-alkalmazások. Ezekkel a módszerekkel megvalósítható a differenciált tápanyag-visszapótlás, a „Nitrátdirektíva” előírásainak betartása mellett (9. kép).

A telepített, de a természetes gyepek is – az elérhető hozamok szinten tartásával – meghálálják a hígtrágya-kijuttatást. A korlátozás alá nem eső területeken az állattartásban keletkező hígtrágya kijuttatására sík fekvésű területeken a felületi kijuttatás is lehetséges, akár lineár vagy csévélhető öntözőberendezésekkel vagy tartálykocsis kijuttatással (10. kép).

Az emisszió, illetve a hatóanyag, elsősorban a N-veszteség csökkentésére azonban ezeken a területeken is javasolható a hígtrágya közvetlen talajfelszínre vagy talajba dolgozásával való kijuttatása. Ennek az eszközei a tartálykocsikra szerelhető lengőcsöves vagy lengőfüggönyös keretes adapterek vagy a csúszó, illetve tárcsás, késes csoroszlyás talajba juttató adapterek. Ezeknek az említett adaptereknek a talajba juttató változatai a traktor hárompont-függesztő berendezésére kapcsolva köldökcsöves üzemmódban is használhatók.

Felülvetés

A gyepterületeken, legelőkön – még a jól ápolt táblák esetében is – a használat során egyes gyepalkotók kiritkulnak és ki is pusztulhatnak. A kiritkult állomány feljavítása és a kipusztult állomány pótlása felülvetéssel oldható meg. A felülvetésre, direktvetésre alkalmas tárcsás vetőszerkezettel szerelt, a gabonasorvető gépekkel megegyező vagy ahhoz hasonló gyepfelülvető gépek alkalmasak. Az utóbbi években azonban egyre nagyobb számban terjedtek el a pneumatikus szórvavető gépek. Ezeknek a hidrosztatikus vagy elektromos hajtású, mechanikus magadagolású és pneumatikus magszállítású gépeknek a legegyszerűbb változatai az előzőekben ismertetett gyomboronákra is felszerelhető változatban kaphatók, és így a szilárd műtrágya kijuttatására is alkalmasak. A bonyolultabb kialakítású konstrukcióknál a vetőgép simítóegységből, tárcsás, csoroszlyás vetőelemből és lezáró hengersorból van kialakítva. A legkompaktabb megoldás a magajáró tartálykocsiból, hígtrágya talajba juttató injektorból, szórva vető gépből és lezáróegységből álló kombinációs szerelvény (11. kép).

Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő