Milyen kártevők várhatók 2024-ben a kalászosokban?

A 2023-as ősz és az idei tavasz sok csapadékot és enyhe időjárást hozott. Sorra dőltek meg a melegrekordok! A csapadék már nagyon kellett, a melegrekordok sokkal kevésbé.

A Kárpát-medencei kalászosok és a kártevők a kontinentális klímához alkalmazkodtak. A hideg téli időjárás megtizedeli a kártevőket. A növények ilyenkor mélynyugalomban vannak. Az évszakhoz képest melegebb időszak alatt a növények anyagcsere-folyamatai azonban nem állnak le, a kártevők pedig nagy számban tudnak áttelelni, illetve az enyhe télen táplálkozni. Ez egy új szituáció, amelyhez alkalmazkodni kell. Fel kell készülni a tavaszi kártevő-gradációkra. Ne feledkezzünk meg arról, hogy gabonák növényvédelme évszázadok óta elsőrendű fontosságú az emberiség számára. A búza mint kenyéradó gabonánk védelme a kártevőktől fontos és összetett feladat. Ez az időjárás anomáliák miatt ma még nagyobb odafigyelést igényel, mint évtizedekkel korábban. Ez a helyzet olyan kártevők tömegessé válását segítette elő, melyek évtizedekkel ezelőtt kevesebb gondot okoztak.

Az alábbiakban a gabonák legfontosabb rovarkártevőiről lesz szó, egy-egy faj rövid bemutatásával.

Kártevő-mentesítés

Fontos, hogy a terület kiválasztásakor törekedni kell arra (1. kép), hogy az nagyszámú talajlakó kártevőktől mentes legyen.

A táblák ismerete szintén fontos; ismerje a gazda, hogy hol lépnek fel foltszerűen a kártevők, például drót- és áldrótfégek lárvái. A vetéstechnológiával is védeni tudjuk a gabonát. A nem megfelelően vetett szemeket (nagy vagy kis mélység) a madarak és a mezei pocok kiforgatják a talajból. Az épp csírázásnak induló magokat a drótférgek, áldrótférgek, a tavaszi vetéseket a mezei pocok, a sároshátú bogár és a bagolylepkehernyók károsítják.

Ősszel a fiatal, még nem vagy alig bokrosodott növényeket a gabonalegyek lárvái (Diptera) károsítják, számos esetben a levelek sárgulását okozva. A következő fajok okozhatnak kárt: őszi fekete búzalégy (Phorbia fumigata), csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis). Ez utóbbi faj ősszel és tavasszal is károsít: első nemzedéke a tavaszi gabonákat, a második nemzedéke az őszit. Ezek a kártevők akkor tudnak súlyos kárt okozni, ha a túl korai volt a vetést. Vannak kifejezetten csak tavasszal károsító legyek. Ilyen a tavaszi fekete búzalégy (Phorbia haberlandti) és az ugarlégy (Delia coarctata). Az ősszel károsító bogár, a csócsárló (Zabrus tenebrioides) kártételére a foltszerű károsítás jellemző. Száraz tavasszal a gabonapoloskák (Aelia spp., Eurygaster spp.) folytatnak érési táplálkozást, a szívogatásukkal okoznak kárt. A szívogatás hatására csak lassan következik be a szárba indulás. Kártevőként jelentkezhetnek még a levéltetvek, melyek a szívogatásukkal vírusokat tudnak egyik tábláról vagy egyik növényről átvinni a másikra.

Tavasszal és a nyár elején a virágok és a szemek rágásával, kitúrásával vagy ezek fogyasztásával okoznak kárt a következő bogarak: a közönséges pejbogár (Omophlus proteus), a gabonaszipolyok (Anisoplia spp.) és a mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella) hernyói. Előfordulhat, hogy kártevőként lép fel a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) is.

A búzafonálféreg (Anguina tritici) mint veszélyes kártevő, elsősorban a vad pázsitfűféléken él. A termesztett gabonák közül a búzát, rozst, az árpát a zabot is károsítja. A fonálféreg kártétele már ősztől, a kikelt gabonán jelentkezik, és ez a károsítás egészen az aratásig tart. A gabonaszemek kelése után ősszel a kikelő lárvák a növénybe fúrják magukat. A kártételük hatására a gabonák levelei deformálódnak, fodrosodnak, csavarodnak. Ezek a növények a fejlődésben visszamaradnak, száruk rövidebb lesz. A lárvák a gabonaszemek érése idején a magokba vándorolnak, és sötét színű, ovális gubacsokká alakulnak. A gubacsos gabonaszem a bennük lévő lárvák miatt sárgás színű.

Hazánkban elsősorban a Dunántúl csapadékosabb, hűvösebb megyéiben okoz kárt. Csapadékosabb ősz és tavasz esetén, mint amilyen 2023-24 volt, más régiókban is felszaporodhat. A búzafonálféregnek évente egy nemzedéke van. A lárvák az elvetett magokból, amelyek a nedvességtől felpuhulnak, kimásznak. A gyökérváladék illatának irányába indulva, azt megtalálva befúrják magukat a növénybe. A növényben telelnek. Tavasszal a szárba indulás után, a szemkezdemények megjelenésekor azokban megtelepednek. A gubacsban történik a párosodás, ahol a nőstények több száz petét raknak. A petékből még a szemek érése előtt kikelnek a lárvák. A lárvák a gubacsokban (károsodott szemek) L2 stádiumban akár 15 évig is életben maradnak, egyfajta nyugalmi állapotban. Ezek a túlélő egyedek a továbbfejlődésüket csak akkor folytathatják, ha az ökológiai viszonyok kedvezők.

Lehetséges védekezés

Csak egészséges, ellenőrzött, fémzárolt vetőmagot szabad vetni. A szempergést lehetőleg minimálisra kell csökkenteni. Ha tudjuk, hogy a talaj erősen fertőzött fonálféreggel, akkor is hatékonyan tudunk védekezni. A fertőzött talajban lévő gabonát zöld állapotban lekaszáljuk, így a kártevő nem tud kifejlődni, ekkor elpusztul.

Levélkártevők

A gabona-levéltetű (Sitobion avenae) ősszel települ be a gabonatáblába. A csapadékos időszak kedvez a fajnak. Az elmúlt időszakban számottevően megnőtt a gabonatáblákban a levéltetű-fertőzöttség. Ez jellemző mind őszibúza-, mind ősziárpa-vetésekre. A levéltetvek szívogatása nyomán sárgultak azok a részek, ahol a fertőzöttség magas. A levelek sárgulása a levéltetvek szívogatása és az általuk terjesztett sárgatörpülés-vírus miatt következik be. Termésmennyiség-vizsgálatok igazolták, hogy nemcsak a levéltetvek szívogatása, hanem a gabona-vírusfertőzés is jelentős termésveszteséget okoz. Amennyiben betartjuk a szabályokat – optimális vetésidő, vetőmagcsávázás és a kelő gabonaállományban a vektorok elleni védekezés –, ez hatékony mód a vírusfertőzés elleni védekezésben. A levéltetvek ősszel és tavasszal a levélen, később a kalászon alakítják ki telepeiket. Hazánkban a gabona-levéltetű (Sitobion avenae), a zselnicemeggy-levéltetű (Rhopa-losiphum padi) és a zöld gabona-levéltetű (Schizaphis graminum) a legfontosabb kártevőfaj (2. kép).

Kártételük jellegzetes, ennek nyomán a levelek sodródnak, elszáradnak, a kalászok elvesztik alakjukat. Mivel vírusvektorok, ezért vetőmag-előállításban kifejezetten káros a jelenlétük. Amikor a gabonatábla 30%-án megjelentek az első kolóniák, akkor védekezni kell ellenük. Ilyen tömeges megtelepedéskor törekedni kell arra, hogy kíméljük a hasznos parazitoid- és ragadozószervezeteket, katicabogarakat, azok lárváit és a zengőlégylárvákat, illetve azok bábjait, valamint a pókokat is.

Futrinka és poloskák

A gabonafutrinka- (Zabrus tenebrioides) imágók sok kártevőfajhoz hasonlóan érési táplálkozást folytatnak. Ekkor az érett szemeket károsítják. A gabonaféléken és a kukoricán kívül az egyéb pázsitfűfélékben is egyaránt kárt okoznak. A nőstény imágók a párosodás után ősszel csak akkor rakják le a tojásaikat, ha az ősz csapadékos. A száraz időszakban a bogarak peterakás nélkül elpusztulnak.

A gabonafutrinka esetében a fő károsító a lárva. Kártételére ősztől (szeptember) egészen április végéig számítani lehet. Enyhe télen, amilyen az idei is volt, a lárva nem vonul nyugalmi állapotba, hanem megszakítás nélkül táplálkozik. Mikor sok lárva él egy táblában, akkor a kártétele látványos, és így nagy kárt tud okozni. A foltokban kipusztuló vetés különösen tavasszal szembetűnő.

A mono- és bikultúrás gabonatermesztés kedvező feltételeket teremt számára. Évente egy nemzedéke van, a lárva telel, amely tavasszal is károsít. A futóbogárlárva májusban bábozódik, az imágók június elején jelennek meg. Előrejelzése talajcsapdázással lehetséges. Megelőző agrotechnikai védekezés, ha őszi kalászos után tavaszi kalászos kerül. A tarló alá szántás és az árvakelés megszüntetése szintén hatásos a lárvák ellen.

A gabonapoloskák (Aelia spp., Eurygaster spp.) (3. kép) egy gyűjtőnév, amely több poloskafajt takar.

Ezek: a szerecsenpoloska, az osztrákpoloska, melyek a pajzsospoloska-félék (Scutelleridae) családjába tartoznak. A címerespoloskák családjába (Pentatomidae) a szipolypoloska és a csőrös szipolypoloska tartozik. Ezeknek a kártétele és életmódja (egynemzedékes fajok) nagyon hasonló. A poloskák elsősorban erdőszéleken és a szántók menti árkokban, az avarban telelnek. Áprilisban bújnak elő, és indulnak a gabonavetésekre.

Tápnövényeik a kalászosok és a vad pázsitfűfélék, de elsősorban a búza a fő tápnövényük. A vad pázsitfűfélékről kerültek át a termesztett növényekre. Kártételük korán jelentkezik, már a szárba indulás előtt jól látható: a vezérhajtás sárgul, fehéredik, később elpusztul.

A hasban lévő kalász károsodásakor az teljesen fehér lesz, amikor tejesérésben szívogatják meg a szemeket, akkor azok aszottak lesznek. A viaszérésben szívogatott szemek épnek látszanak, de a poloskák nyála miatt az ebből a lisztből készített tészta nem kel meg.

Szipolytól a bagolylepkéig

A gabonaszipolyok (Anisoplia spp.) név szintén több kártevőfajt takar: a széles szipoly (Anisoplia lata), az osztrák szipoly (Anisoplia austriaca), a keresztes szipoly (Anisoplia agricola), a vetési szipoly (Anisoplia segetum) és a gabonaszipoly (Anisoplia tempestiva) tartozik ide. A bogarak elsősorban a vad pázsitfűféléken élnek, de a gabonákat is károsítják.

Az öt faj közül a leggyakoribb a széles szipoly, amely a legnagyobb kárt okozza. Az imágója (4. kép) az érésben lévő szemeket rágja, kitúrja. Egy-egy imágó sok száz szemet is kitúrhat és megrághat.

Magyarországon a szipolyok általánosan elterjedtek. A lárváik a pajorok, ezek fejlődése két évig tart, a teleket lárvaalakban töltik a talajban. A pajorok kezdetben humusszal, majd később lágy szárú növények gyökerével táplálkozva okoznak kárt. A második év májusában a talajban bábozódnak. Akkor kell ellenük védekezni, ha búzatáblákban 10 egyed/m² darabot számolunk meg. A veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus) országosan elterjedt gyakori kártevő, a hidegebb északi területeken kisebb a jelentősége.

Legfontosabb tápnövénye a zab, a tavaszi árpa, az őszi búza és az őszi árpa, de kártétele kukoricában is előfordul.

A vetésfehérítő lárvái, a „csigák” hámozzák a gabonák leveleit (5. kép), az imágó viszont hosszú csíkokat és esetleg lyukakat rág a leveleken az erek között.

Az így károsított gabona kifakul, fehéredik. A lárvák elsősorban a zászlós levelet károsítják. A megrágott növények termésmennyisége csökken, lényegesen kevesebb lesz, mint az egészségeseké. Évente egy nemzedéke károsít. Imágóként telel át az avarban. A bogarak áprilisban bújnak elő, amikor a napi középhőmérséklet 10 °C fölé emelkedik. Ez a faj is érési táplálkozás után párosodik, majd petéit a búza- és az árpalevelek színére rakja. A lárvák két hét alatt kelnek ki. A lárvák fejlődési ideje optimális esetben két hét, és a talajban bábozódnak.

A bábnyugalom szintén két hétig tart. A tömeges elszaporodásukat elősegítik a mélyebb fekvésű területek, a sűrű állományú búza és a párás, meleg tavaszok. A vetésfehérítő az árpát az összes többi gabonánál jobban kedveli. A lepkék közül az egyik legveszélyesebb a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), amely erősen polifág faj. A hernyók a tűlevelű növényfajokon kívül szinte minden egyszikű és kétszikű növényen megélnek. A hernyók elsősorban a fiatal növényeket (gabonafélék, kukorica, napraforgó stb.) a talaj felett, 1–2 cm-es magasságban át- vagy lerágják. Ez a kártétel a vetésekben jellemzően foltszerűen jelentkezik. A gradációs években a lepke súlyos károkat okoz.

A bagolylepkének évente két nemzedéke fejlődik ki. A hernyók a telet egy kamrában vészelik át, amely körülbelül 15–20 cm mélyen van a talajban. Az áttelelés után a lárva tavasszal már nem táplálkozik, hanem hamarosan bábozódik. Az első nemzedék imágói már májusban, júniusban repülnek. A lepkék az érési táplálkozás után a petéket a kapások föld közeli leveleire helyezik el. A hernyók már júniusban károsítanak, utána júliusra el is érik a fajra jellemző fejlettséget, majd a talajban bábozódnak. A lepke második nemzedéke július végén, augusztus elején rajzik. Fénycsapdával a vetési bagolylepke jól előrejelezhető. Amikor a fénycsapda napi 5-nél több imágót fog, az jelzi a tömeges felszaporodást. A leghatékonyabb védekezést a fiatal lárvák ellen lehet folytatni. A lárvák tömeges kelése a rajzáscsúcs utáni két héttel várható. Az őszi talajművelés és a gyomirtás a lepke tojásait, a fiatal hernyókat és a bábokat is pusztítja.

Növényvédőszer-rezisztencia!

Itt szeretném felhívni az olvasó figyelmét a növényvédőszer-rezisztencia kialakulásának veszélyeire. Ez elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan használata miatt alakulhat ki. Ha éveken keresztül vagy év közben többször egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroid) használjuk, egy a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódaiknak. Ezek a példányok képesek olyan mennyiségű rovarölő szer elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná. Ezért, ha egy károsító ellen évente többször kell védekezni, ajánlott a növényvédőszer-hatóanyagokat (-csoportokat) a keresztrezisztencia miatt váltogatni, így késleltetve a rezisztencia kialakulását.

Takács Attila
növényvédelmi entomológus