Fordulat: izgalmas trend dönti be az orosz búzaexportot

Kínát egyre inkább „elveszíti a világ” a mezőgazdasági alapanyagok – gabonák, olajosmagvak, húsok – terén, de van valami, amire eztán is, sőt, jó áron fizet a hatalmas kínai gazdaság.

A rossz hír: brutális a növekedés Kína önellátásban

Kína gőzerővel igyekszik az önellátás megteremtésére, az importfüggőség drasztikus csökkentésére a mezőgazdasági alapanyagok terén. Ennek fontosságát világszerte érzékelik az államok, amióta a Covid-világjárvány idején (illetve regionális háborúk, logisztikai anomáliák miatt) néha komoly zavarok keletkeznek a globális áruellátási láncban. Kínában 2024-ben a gabonatermelés rekordot döntött, elérte a 706,5 millió tonnát. A búzatermelés meghaladta a 140 millió tonnát, ami tüstént a búzaimport 7,4%-os csökkentését tette lehetővé. A kínai kormány 2033-ra 766 millió tonnás gabonatermelést tűzött ki célul, ami stabil önellátást biztosítana az ország számára. Miután Kína területének csak egy kisebb része művelhető, a világ második legnagyobb gazdaságaként agresszív földterület-vásárlásokat vitt végbe, főként a neki egyre inkább alárendelt Oroszországban, de Franciaországban és Vietnámban is, összesen 7 millió hektárnyi termőföldet szerezve meg. Kínai befektetések érkeztek a globális élelmiszeriparba is, például a WH Group vásárlásával, amely az Egyesült Államok legnagyobb sertéshústermelőjét, a Smithfieldt vette meg.

A jó hír: minőséggel lehet piacot találni

Ugyanakkor Kína még mindig jelentős importtal kell szembenézzen a feldolgozott termékek esetében. Az élelmiszer- és takarmánytermékek, mint a szója és a takarmánykukorica, jelentős behozatalra szorulnak. Továbbá bár Kína ma még a világ legnagyobb élelmiszer-importőre, a nem alapélelmiszerek, mint a gyümölcs és hús importja folyamatosan növekvő trendet mutat. Ez lehetőséget kínál a potenciális exportőrök számára, különösen az európai országok számára. Kína hagyományosan szereti az európai magas minőségű termékeket: borokat, különleges húsokat stb. Ez au európai agrár- és élelmiszeriparnak továbbra is jó kilátásokat ad.

Nemrég lapunkban is érintettük ezt a témát, hiszen egyre többen hangsúlyozzák: a kis mennyiségekkel piacra lépő exportőröknek egyre kevésbé érdemes dömpingárukkal foglalkozniuk. Az utóbbi 10-15, de különösen az orosz háború óta eltelt években itthon is egyre élesebben merül fel a paradigmaváltás igénye. Hazánk mennyiségi árutermelési stratégiája vesztes lesz a kazah, orosz, ukrán, francia, török (stb.) eredetű dömpinggel szemben. A bőtermő fajták mellett/helyett prémium minőségi alapanyag-előállítás és rétegpiaci koncepció volna a nyerő, amelyben egyelőre a hazai adottságok jók.

Padlón az orosz kínai búzaexport

A kínai önellátási irány egyébként nem is csupán a kisebbeket érinti. Az Interfax szerint Január és május között Oroszország búzaexportja Kínába 2,5 millió dollárra csökkent, ami 13-szor(!) kevesebb, mint az előző év azonos időszakában mért 32,5 millió dollár. Májusban az export éves szinten 401,2 ezer dollárra esett vissza a tavalyi 7,2 millió dollárról. Kína összesen hat országtól vásárolt búzát, a legnagyobb mennyiséget Kanadától (259,6 millió dollár) és Ausztráliától (188,6 millió dollár), míg az orosz árpa exportja 41,4 millió dollárra csökkent az előző évi 89,5 millió dollárról.