Kína nemcsak a bolygó gyártelepe, hanem az egyik – ha nem a – legnagyobb fő befektetője is a mezőgazdaságban. Hazánkban 4-4,5 millió hektár termőföld van, nos, Kína Ukrajnában, Oroszországban, de főleg Afrikában is éppen ennyit akar összevásárolni. Nekik van igazuk…
Földvásárlási hullám – is
Az elmúlt másfél évtizedben Kína látványosan kiterjesztette gazdasági jelenlétét a világ több térségében, elsősorban Afrikában, Kelet-Európában és az orosz gazdasági övezetben. A közvélekedés gyakran „földfelvásárlási hullámként” írja le ezt a folyamatot. A tényleges adatok alapján a hangsúly a termőföld közvetlen megvásárlása mellett a nyersanyag-kitermelés, az infrastruktúra-fejlesztés és a piacnyitás területén van. Hazánkban például vállalati és piacszerző befektetések mellett a (Belgrád-)Kelebia-Budapest vasútvonal kínai felújítása az egyik legismertebb projekt.
Belső mezőgazdasági korlátok, külső földigény
Kína saját termőföldállománya a világ művelhető területének mindössze 6-8%-át teszi ki, de a bolygó lakosságának közel 20%-át kell élelmeznie. A földhasználatot jelentősen korlátozza, hogy az ország területének háromnegyede magashegység, a termőtalaj pedig nagy arányban kimerült vagy szennyezett, így a művelhető terület bővítése csak minimális mértékben lehetséges. Adatok szerint a kínai élelmiszer-kereslet növekedése jóval meghaladja a belföldi termelés bővítési képességét. A lakosság életszínvonalának emelkedésével nemcsak a fogyasztott élelmiszerek mennyisége, hanem a minősége iránti igény is nőtt, ami tovább szélesíti a termelési hiányt.
Ukrán, orosz, afrikai földek-cégek
Elemzők szerint Kínának legalább 4 millió hektár – azaz szűken fél magyarországnyi – pótlólagos termőterületet kellene biztosítania külföldön ahhoz, hogy hosszú távon fedezni tudja élelmiszerigényét. Ez a stratégia már zajlik. Peking az elmúlt években megszerezte Ukrajna termőföldjeinek mintegy 10%-át, valamint több százezer hektárt vásárolt az Egyesült Államokban és feltehetően Oroszországban is. Az évszázadokig fagyott orosz vidékek egy része egyre gyorsabban válik művelhetővé. Oroszország pedig – az Ukrajna ellen indított háborújuk miatt – erősen függ a kínai gazdaságtól. Oroszországban a kínai jelenlét szintén erősödött. Igaz, a terjeszkedés itt sem csak termőföld-vásárlás formájában történik. Sok befektetés megy az energiaszektorba, a nyersanyag-kitermelésbe, közös ipari és logisztikai vállalkozásokba.
Afrikában a kínai–afrikai kereskedelmi forgalom 2001 óta folyamatosan nőtt, és 2015-re a kétoldalú tranzakciók értéke meghaladta a 180 milliárd dollárt. A beruházások közé tartoznak az energia- és bányászati projektek, valamint nagy volumenű közlekedési fejlesztések – utak, vasutak, kikötők – a Belt and Road Initiative (Övezet és Út Kezdeményezés) részeként. Ezzel párhuzamosan Peking hosszú távú politikai és gazdasági kapcsolatokat épít ki a térség országaival, megerősítve befolyását az alapanyag-ellátás és a kereskedelmi útvonalak felett.
Stratégiai célok és geopolitikai hatások
Kína globális föld- és beruházási politikájának több, egymást erősítő célja van. A legfontosabb az élelmiszer- és nyersanyagbiztonság, s ebben a külső függés csökkentése és az önellátás növelése. A másik fő cél a gazdasági terjeszkedés, új termelési és kereskedelmi központok kiépítése. Ezzel nem titkoltan politikai befolyást is szereznek, ami erősíti Kína globális jelenlétét
A trendek azt mutatják, hogy bár nem a közvetlen földfelvásárlás Kína első számú eszköze, a mezőgazdasági területekhez való hozzáférés – bérlet, közös vállalat, stratégiai beruházás formájában – egyre hangsúlyosabb a geopolitikai sakkjátszmában.
Agrárágazat Tudástár: Belt and Road Initiative (Övezet és Út Kezdeményezés) – A Belt and Road Initiative Kína 2013-ban indított globális fejlesztési és befektetési programja, amelynek célja a kereskedelmi útvonalak és gazdasági kapcsolatok bővítése Ázsia, Európa, Afrika és más térségek között. A kezdeményezés infrastrukturális beruházások – például vasutak, kikötők, autópályák – mellett energiatermelési, bányászati és ipari projektek finanszírozását is magában foglalja. A program stratégiai célja, hogy Kína hosszú távon biztosítsa nyersanyag- és élelmiszerellátását, erősítse geopolitikai befolyását, és új piacokat nyisson a kínai vállalatok számára.
