A differenciálás a fenntartható gazdálkodás kulcsa
Óvatos tervek, visszatartott megtakarítások, látványos beruházási visszaesés: a januári AGROmashEXPO és AgrárgépShow termelői és kiállítói sem feltétlenül optimistán nyilatkoztak az idei évről. A helyszínen megszellőztetett, azóta pedig nyilvánosságra hozott támogatási célok kapcsán is megoszlanak a vélemények. Szabó Leventével, az egyik legnagyobb integrátor és gépforgalmazó, a KITE Zrt. vezérigazgatójával a kiállításon beszélgettünk.
Túl vagyunk egy jelentős évfordulón: tavaly megemlékeztünk a KITE Zrt. 50 éves fennállásáról, amely cég történetből 10 év már az ön nevéhez fűződik. Milyen tanulságot vont le az ünnep apropóján? Születtek új tervek, esetleg fogadalmak?
– Újak nem születtek, de ez nem azt jelenti, hogy nem tervezünk. Az a tudás és technológiai ismeret ugyanis, amit a KITE az elmúlt 50 évben felhalmozott, alapot ad arra, hogy tovább építkezzünk. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a múltból táplálkozunk, és már jelen vagyunk a jövőben. Ez szerintem mindent elmond. Nagyon örülök annak, hogy tavaly az ünnepi pillanatokban én állhattam ki, én köszönthettem a kollégákat, a tulajdonosunkat, a finanszírozókat és a partnereinket. Bízom benne, hogy a 100. jubileumi születésnapon legalább olyan meghatározó szereplője lesz cégünk a magyar mezőgazdaságnak, mint napjainkban. Sőt, remélem, hogy utódom akár azt is elmondhatja majd, hogy addigra nemcsak Magyarország, hanem Európa egyik meghatározó cége lett a KITE Zrt.
Most viszont nem a hurráoptimizmus jellemzi a mezőgazdasági szereplőket. A közelmúlt csapásai már a legrosszabb rémálmokat is felülmúlják; a Covid, az aszály, az energiaárak, a háború, majd a kereskedelmi válsághelyzet egész lavinaként jött. Hogy lehet ilyenkor optimistán kezelni, megtartani az üzleti kapcsolatokat?
– Mindenre nem lehet felkészülni. De ez a „sorozat” arra mindenképp bizonyíték volt, hogy a termelési tényezőinket nem pozicionálhatjuk mindig a számunkra optimális szintre. Tehát, ha folyamatosan a magas hozammal, a kedvező csapadékkal és felvásárlási árral kalkulálunk, akkor jövedelmezőségünk ezeknek az értékeknek a függvénye lesz, jobban, mint gondolnánk. A nyereségességünk, a megélhetésünk is veszélybe kerülhet a feltételek változásával. Ha viszont hosszú távon gondolkodunk, akkor ezeket a kockázatokat megpróbálhatjuk megfelelő technológiával kiszűrni, például aszály kontra öntözés, inputár emelkedése kontra differenciált tápanyag-kijuttatás, sőt differenciált növényvédőszer- és akár vetőmag-kijuttatás. Meggyőződésem, hogy a precízebb gondolkodás lesz hosszú távon a megoldás, ezzel tudjuk csak kompenzálni a szélsőségeket.
Spórolás vagy stratégia kell ilyenkor?
Gyakorlatilag a gazdasági környezet kényszeríti rá a termelőt arra, hogy minél több szélsőségre fel tudjon előre készülni?
– Nevezhetjük ezt kényszerítésnek is. Ott van például az AÖP (Agrár-ökológiai Program), amit inkább lehetőségnek, mintsem kényszernek neveznék. De az aszály elleni megelőző intézkedések, például öntözésfejlesztési beruházások már kényszernek is tekinthetők, hiszen a klímaválság tudomásulvétele megkerülhetetlen feladat. Viszont a felkészülés, a válaszreakciók után a bázisunk adottsággá válik, vagyis egy jobb év kiugrási pontot, s innen nézve már beruházási lehetőséget is jelenthet, tehát a jövedelmezőség máris növelhető. Rövidre zárva: nem elég már a konvencionális termelésre és szemléletre jellemző „átlagolás elvét” követni. Jó példa erre a rétegvonal menti művelés, a 12%-os lejtőmeredekség feletti lejtéssel rendelkező területeken történő gazdálkodás újraértékelése: elvileg itt már a hagyományos módon nem termelhetünk kapásnövényt, így borul a vetésforgó, csökken a jövedelem. A fenti példa szerint a vetésforgóban történő változás bevételkieséssel járhat, hacsak nem váltunk technológiát. Így nem kell majd elhagynunk a kedvenc növényeinket, és közben át is térünk a precíziós gazdálkodásra. Ráadásul a technológia önmagában hordozza a megfelelést korunk követelményeinek és az uniós elvárásoknak is.
Ez a szemléletváltás akkor „csak” edukációval nem várható el az ágazat szereplőitől?
– Tapasztalataink alapján sajnos nem. Ami tényként hamarabb megmutatkozott, s megijesztette a termelőket, az extenzifikálás következményei. 2023-ban ugyanis az aszály következtében lecsökkent bevételek miatt a termelők visszafogták a műtrágyavásárlást, olcsóbb növényvédő szereket választottak, sőt, a talajfertőtlenítőt elhagyták a csemegekukoricában. Majd utána szembesültek az évjárathatás kapcsán felszaporodott kártevőkkel. Kiderült, hogy lehet ugyan spórolni, de az mindig visszaköszön a hozamokban. Az abszolút spórolás nem megfelelő megoldás.
Ilyenkor vagyunk hajlamosak az alternatívák felé fordulni, legalábbis a humán-egészségügyben itt jönnek a képbe a táplálékkiegészítők, nagy tételben. Itt is kinövi magát egy új piac?
– A termelők inkább elhagyták az alaptrágyát, mondván, van ott még elég tápanyag a talajban. Szerencsére jókor jó eső érkezett, ami meglátszott a repcén, a búzán, nem is jelentkezett gomba. Viszont mégsem lett hozam. Már az első évben egyértelműek voltak a tápanyaghiány következményei, de ezt a típusú spórolást még kevésbé lehet többször egymás után büntetlenül megismételni, még akkor sem, ha az első évben valóban megtakaríthattunk 20–30%-ot a műtrágyaköltségeken. A drasztikus spórolást tehát egyszer lehetett megcsinálni, azóta kezd visszaállni a viszonylagos egyensúly; talán nem juttatunk ki annyit, de az egész mennyiséget nem hagyjuk el. Tehát fejben van egyfajta technológiai visszarendeződés, mely szerint a negatív szélsőség káros. Valóban kijuttathatunk hektáronként kevesebb alaptrágyát a növény igényeihez igazítva, de akkor vegyünk talajmintát, tervezzünk be egy potenciális hozamot, számoljuk ki ehhez a növény igényét, majd juttassuk ki differenciáltan, a talajban jelen lévő, felvehető tápanyagtartalommal kalkulálva.
Mindemellett alapvetően le kell szögeznünk: a műtrágyát ezután sem fogjuk kiváltani. Viszont valóban vannak olyan biológiai készítmények (pl. az Indigo és a Kimitec termékeink), melyek növelik a növény stressztűrő képességét, javítva ezzel a tápelemek és a víz hasznosulását, ami egy aszályos évben különösen fontos lehet.
Változott a gépkínálat
Nem csak terményárakban és hőfokban éljük a változásokat. Új gép is megjelent a KITE portfóliójában, sőt, egy távozott is. A JCB ment, a Kramer jött. A partnerek hogyan fogadták a cserét?
– A John Deere bevásárolta magát a Kramerbe, így a márkacsere várható volt. A partnereink egyébként kedvezően, prémiumváltásként ítélték meg ezt a lépést. Egy ismert német márka csatlakozott hozzánk, a biztos szervizellátásunk kapcsán pedig vásárlóink számíthatnak a csapatunkra.
Tavaly ilyenkor a PGR általános lehetőségeiről beszélgettünk, idén pedig a KITE Hazai Termékfejlesztési Különdíjat nyert öntözési applikációjáról. Nemcsak a zsebünkben lesz az irányítás, hanem ezzel már helyspecifikussá válik az öntözési technológiánk?
– A mért légköri, talaj- és növényparaméterek alapján az Öntözésirányítás alkalmazás hátterében futó algoritmusok alapján meghatározzuk a kijuttatandó öntözővíz mennyiségét, figyelembe véve a várható csapadék mennyiségét is, ezzel elkerülve a túlöntözés kockázatát. Abban az esetben, ha az öntözőgép változó mennyiségű víz kijuttatására alkalmas, a menedzsmentzónáknak megfelelően a rendszer helyspecifikus öntözést is lehetővé tesz. Az Öntözésirányítás alkalmazásban – a számos hasznos kalkulált paraméter és funkció mellett – lehetőség nyílik az öntözési normák és öntözési fordulók megtervezésére, öntözőgépgyártótól független módon. Az AgrárgépShow kiállításon a precíziós gazdálkodási rendszer népszerűsítésére külön „PGR-szigetet” állítottunk fel, célzottan a különböző applikációk megismerésére. Emellett megújult külsővel és frissített tartalmakkal a KITE PGR-szolgáltatásait bemutató új honlapja, a pgr.hu is itt debütált a nyilvánosság előtt.
Új rakodó a palettán, megérkezett a Kramer-család
A 2024-es AgrárgépShow-n három teleszkópos rakodót mutattak be, három különböző munkaeszközzel.
A KT407 a Kramer portfóliójában a közepes méretű rakodók családját erősíti. A 4 tonnás maximális emelési kapacitással és a 7 méteres emelési magassággal a gép minden mezőgazdasági feladatot elvégezhet. A 136 LE-s turbódízel motor biztosítja az ehhez szükséges erőt, míg a fokozatmentes hidrosztatikus sebességváltó a komfortot és kedvező üzemanyag-fogyasztást, a számos vonófejopció és a kétkörös légfék pedig a hivatalos közúti vontatás lehetőségét.
A KT457 már a nagy alvázas kategóriát erősíti, robusztus alvázzal és megerősített feszültségi pontokkal. Ennek erőforrása is a 136 LE-s dízelmotor és a 140 l/perc teljesítményű változó térfogat-kiszorítású hidraulikaszivattyú. A szériában elérhető Ecospeed hidrosztatikus sebességváltó 3 tartománnyal rendelkezik, és könnyedén éri el a maximális, 40 km/h-s végsebességet.
A KT559 kimagasló teljesítménnyel rendelkezik, mivel maximális emelési kapacitása 5,5 tonna, maximális emelési magassága pedig 8,7 méter. Ez a nagyalvázas rakodó is számos erősített ponttal van felszerelve, kiemelve a kétoldali gémmegtámasztó síneket az alvázban, melynek köszönhetően a gém élettartama jelentősen növekedhet.
Ennek erőforrása már egy nagyobb teljesítményű, 4,1 literes, 156 LE-s dízelmotor. A súlyosabb rakományok nagyobb hidraulikus teljesítményt igényelnek, erről egy 187 l/perc teljesítményű, változó térfogat-kiszorítású hidraulikaszivattyú gondoskodik. Sebességváltója a továbbfejlesztett, nagyobb szállítási kapacitással rendelkező Ecospeed Pro, mely még tovább csökkenti a motor fordulatszámát vonulás közben. Az erősebb motor és nagyobb önsúly lehetővé teszi, hogy ez a változat 20 tonna össztömegig biztonságosan és hivatalosan is alkalmas legyen vontatásra.
Sándor Ildikó
