Kukoricahiány? Ezért nem panaszkodnak a takarmánygyártók

Az importtilalom bevezetése óta sokat halljuk, hogy az ipar aggódik a kukoricautánpótlás miatt. Sokkal inkább az etanolgyárak, mint a takarmánygyártók panaszkodnak. Vajon miért? Ennek jártunk utána.

A magyar kukorica még megvan

A takarmányiparnak másfél millió tonna kukorica elég, de kevesebből dolgozik idén az etanolipar is. Igaz, jó minőségű kukoricából összesen nem volt több, mint másfél millió tonna az egész országban, úgyhogy nagyon is szükség volt kétmillió tonna termény importjára. Az ipar számára megkönnyítette a döntést, hogy a magyar termelők sokáig irreális árszintet vártak a magért. 2022 őszére a hazai áru lényegében eladhatatlanná vált, hiszen versenyképesebb áron áramlott az országba nemcsak az ukrán, de még az osztrák kukorica is – mutat rá Szalontai Szabolcs, az UBM Holding Nyrt. gabonakereskedője. Az eladatlan készletek egy része még mindig megvan, főként Nyugat-Dunántúlon találni megfelelő mennyiségű, minőségű és jó áron hozzáférhető árut.

„Vannak bérelt raktáraink, de nem jellemző, hogy készletezgetnénk, leginkább a gazdák saját tartalékaiban bízunk. Szerintünk van elég a kukorica az országban a következő aratásig. Azért sem aggódunk, mert a mi alapanyagpalettánk széles, nemcsak kukoricából dolgozunk. Az etanolgyárak ebből a szempontból kiszolgáltatottabbak, viszont számukra a nedves kukorica is megfelelő, így hozzánk képest néhány hét előnnyel kezdhetik meg az új termés felvásárlását. Éles helyzetekben ez sokat számít” – magyaráz a kereskedő.

Sok szereplő, sokféle alapanyagból dolgozik

A takarmánygyártás nemcsak az alapanyagait tekintve diverzifikáltabb, mint az etanolipar, de a piaci szereplők számát tekintve is. Míg alkoholt lényegében két nagy és egy kisebb cég gyárt, addig takarmánykeverés számtalan telephelyen zajlik, a mezőgazdasági üzemekben is napi gyakorlat. A nagyobb piaci szereplők pedig vagy kiváló saját alapanyagtermelő bázissal rendelkeznek, mint például a Bábolna Takarmány Kft, amelyik a Bonafarm cégcsoporton belül gazdálkodik, vagy évtizedes, jól bejáratott kapcsolatokkal rendelkeznek a keleti piacok irányába, mint a Romániában terjeszkedő UBM. Az etanolgyárak eddig kevésbé „ismerték” ezt a beszerzési útvonalat, hiszen a magyar termelés bőséges alapanyagot biztosított a számukra.

„Ebből a szempontból lényeges lehet, hogy a takarmánygyártás vélhetően kisebb haszonkulccsal dolgozik, mint az etanolgyárak, így nemcsak rugalmasabb, de hamarabb rá is kényszerült, hogy új beszerzési útvonalakat térképezzen fel. Feltételezzük, hogy a szektor több hónapos készletezési előnyben volt az etanoliparral szemben, amikor az importtilalom életbe lépett” – vélekednek a Bonafarm Mezőgazdaság alapanyagbeszerzési és logisztikai ágazatánál. A takarmánykeverők egyébként néhány hónapig jellemzően maguk is képesek gabonát raktározni, de ahány ház, annyi szokás. A Bonafarmon belül a dél-dunántúli régióban az országos átlagtól több és jobb minőségű kukorica termett tavaly, csak a keleti régióban szorultak külsős beszállítókra. A kukoricahiány részben kezelhető volt több búza és árpa bekeverésével.

Bejáratott importcsatornák

2021-ben Magyarország ukrajnai importja értékét tekintve mintegy 30 százalékban napraforgóolajból és 24 százalékban kukoricából állt, azaz már a háború előtt volt kukoricabehozatalunk ebből az irányból. Az elmúlt 8 évben a társulási megállapodás ellenére mégsem volt különösebb gond az ukrán áruval. „Sokan mondják, hogy az ukrán termények örökre átvették az uralmat a hazai piacon. Szerintem a magyar termelők a jövőben is tudnak megfizethető, földrajzilag sokkal közelebbi alternatívát kínálni, mint az ukrán vagy a szerb kukorica” – vélekedik Szalontai Szabolcs. Az egyszer már gyakorlattá volt logisztikai megoldások azonban nem tűnnek el nyomtalanul. A hazai árak pillanatnyilag annyira alacsonyak, hogy a környező országokból nem éri meg idehozni az árut, ha azonban ismét elszabadulnának, akkor bármelyik irányból, akár Lengyelországból is idetalál a kukorica. És most már az etanolgyárak is tudják ezt.