Vajon milyen lesz az idei őszi műtrágyahelyzet? Egyáltalán, van még, aki nem vette meg a jövő évi tápanyagot? Ezt a témát járjuk körbe, miközben a piac egyik meghatározó szereplője, Bige László, a Nitrogénművek Zrt. elnök-vezérigazgatója is megszólal.
A globális műtrágyaárak idén márciusban tetőztek, majd a felhasználás szezonális csökkenésével megnyugodott a piac. E cikk írásakor, augusztus közepén még zajlik a politikai vita az energiahelyzetről, a tagállami szolidaritásról és a „kötelezően ajánlott” gázmegtakarításról. Viszont megnyílt a gabonafolyosó, ami egyben azt is jelenti, hogy útnak indulhatnak az orosz műtrágya-szállítmányok is. Ez számunkra elérhetőbb káliumot, ugyanakkor átmenetileg csökkenő gabonaárakat jelenthet.
Fontossági sorrend
Mivel a műtrágya ára a gabonatermelés költségeinek mintegy 40 százalékát teszi ki, óriási hatása van a késő őszi, téli tápanyagáraknak a jövő évi termelési színvonalra. A hozamokat leginkább a kiadott nitrogén mennyisége befolyásolja, mivel elsősorban erre van szüksége a növénynek a fehérjék és enzimek felépítéséhez, azaz jobbára ebből növekszik és működik. A foszfor azonban fontos energiaraktár, és lényeges szerepet játszik a növény fejlődésében, például gyökér- és termésképzésében. A kálium az ionháztartás, az anyagcsere meghatározó makroeleme, így lényeges hatása van például a növény szárazságtűrésére, epidermiszének és szárának vastagságára, egyszóval klímastabilitására. A három alapelem közül a talajban a legmobilisabb a nitrogén, a másik kettő hosszabb ideig áll a növény rendelkezésére a kolloidokban. Ezért a gazdálkodók a foszfort és a káliumot fogják elsőként elhagyni a jövő évi termelésből, ami a fentebb említett növényi képességek csökkenésével jár. Bár a hazai ellátást nitrogénből mintegy 60 százalékban fedezni tudja a Nitrogénművek, ebben az esetben is számíthatunk ellátási gondokra, mivel a gyártásához szükséges földgáz ára olyan mértékben kilőtt, ami – ha egy az egyben áthárítaná a gyár – megfizethetetlenné tenné a műtrágyát a gazdálkodók számára.
A termelők azt számolgatják, hogy bármennyit is kerestek egy hektáron, a jövő évi szezonindítással anyagilag megint ott lesznek, ahol az elmúlt 10 évben bármikor. Hozzáteszik: a tápanyag piaci értéke kis késéssel mindig a gabonaárakat követi. Bige László az árra vonatkozó kérdésre homályban hagyja a választ (lásd keretben), de ez érthető is. Alább felsoroljuk, mennyi minden történhet még idén ősszel, ami változtathat a kereslet-kínálati helyzeten. Kezdjük néhány ténnyel, aztán folytassuk a gazdálkodók szubjektív érzéseivel és készülődésükkel a télre.
Az oroszok súlya
Oroszország földgázt és karbamidot is szállít a világnak, utóbbiból a globális forgalom 16 százalékát szokta biztosítani, de a foszfátok 12 százalékát is ez az ország adja a világpiac számára, a Világbank adatai szerint. Káliumból pedig a fehérorosz bányákkal együtt a globális forgalom 40 százalékát képviseli (cc 20-20% a két ország). Miután a pénzügyi szankciók életbe léptek az oroszokkal szemben, és Litvánia megtagadta, hogy a kikötőjén keresztül exportáljon Belorusszia (hagyományosan a fehérorosz kivitel 90%-át bonyolítja), lényegesen nehezebbé vált a kész műtrágyák forgalmazása a térségből. Nem csoda, ha az oroszok az ukrán gabonafolyosó biztosításáért cserébe feltételül szabták, hogy a nyugati országok mentesítsék az orosz műtrágyát és gabonát a pénzügyi szankciók alól. Az EU-n belül az EuroChem műtrágyagyártó vállalat képez hidat Oroszország felé. A cégcsoport kulcsfontosságú üzemekkel rendelkezik Oroszországban, Belgiumban, Kazahsztánban és Litvániában. 40 országban több mint 27 ezer embert foglalkoztat. Márciusban lemondott a cég tulajdonososa és igazgatósági tanácsának elnöke, Andrej Melnyicsenko, valamint a vezérigazgató, Vlagyimir Rasevszkij is, azt remélve, hogy háttérbe vonulásukkal biztosíthatják a vállalat zökkenőmentes európai működését. Végül a gabonafolyosó megnyílása kellett hozzá, hogy az EuroChem lekerüljön a szankciós listákról. Vagyis lesz Európában műtrágya, de az orosz búzaözön miatt átmenetileg eshet a kenyérgabona ára is. Mivel a terményből származó bevétel adja a fedezetet a termeléshez szükséges inputokhoz, a legnagyobb kérdés az, hogy melyiknek az ára fog nagyobbat változni.
Érdemes nemcsak az exportrészesedés, de az importfüggőség oldaláról is megvizsgálni a kérdést (lásd az ábrát). Ugyanis nagyon nyugtalanító, hogy műtrágyából a világ két legjobban ellátott állama éppen Kína és Oroszország, míg a nagy agrárexportőrök közül az orosz és fehérorosz importnak leginkább kitett állam Brazília, az Egyesült Államok és Kanada. Vagyis az orosz export akadályozása a szankcionáló félnek legalább annyira fájt, mint a megbüntetett oroszoknak. Az európai műtrágya-felhasználás 30 százalékát importból fedezi a közösség, javarészt Oroszországból. Az Eurostat 2018-as adatai szerint a nitrátműtrágyák forrása döntően Oroszország (a teljes uniós import fele), valamint Egyiptom és Algéria. A foszfátalapú termékeket főként Marokkóból szerzi be a közösség (a teljes import negyede-ötöde). Az importált kálium fele Oroszországból, negyede-ötöde Fehéroroszországból érkezett eddig. A norvég Yara a komplex NPK-műtrágyák terén számít vezető beszállítónak. Lényeges, hogy az európai műtrágya-felhasználásban az import aránya a kálium esetében a legmagasabb, mintegy 70 százalékos, a foszfátok esetében 60 százalékos, míg nitrogénből a 30 százalékot sem éri el az EU-n kívülről érkező termékek aránya.
Ahogy a Nitrogénművek látja
„Az elmúlt 10 évben 5–20 millió euró között mozgott a termeléshez szükséges egyhavi gázköltségünk, ez most meghaladja a 100 milliót. Tehát több mint ötször annyit fektetünk a Pétisó gyártásába, holott nem valószínű, hogy ezt a pénzt a műtrágya árában viszontlátjuk” –mutat rá Magyarország egyetlen nitrogéngyárának vezetője, Bige László. Ahogy a gazdálkodók, úgy a műtrágyagyártók is azt érzik: egyre többet kell invesztálniuk a termelésbe, miközben a végtermék piaca egyre bizonytalanabb. Ilyen körülmények között mindenki óvatos. A kisebb, kevésbé hatékony gyárak gazdaságossági okokból már állnak, és a nagyok is visszafogták termelésüket. E cikk írásakor éppen azt lesik, hogy a vezető piaci szereplők milyen szezonnyitó árakkal rukkolnak elő. A kezdőrúgást a norvég Yara, Európa legnagyobb gyártója fogja elvégezni. „A Yara németországi árától 10-20 százalékkal szoktunk olcsóbbak lenni. Nem mi diktálunk a piacon” – mutat rá a Nitrogénművek Zrt. tulajdonosa. Mint mondja, a péti gyár nagyjából fele-fele arányban gyárt a bel- és a külpiacokra, elsőként a belföldi igényeket elégíti ki. A környező (horvát, román) gyárakkal szemben nagy előnye, hogy korszerű, hatékony üzemet működtet, ahol prémiumtermék készül. „12 országba szállítjuk a termékeinket, ezek közül néhányban már leállt a helyi gyártás. Hogy milyen ára lesz a Pétisónak ősszel? Akár csökkenhet is, de benne van a pakliban a drágulás is. Valószínű, hogy erre a gazdák az olcsóbb termékek keresésével reagálnának. Amikor csak MTZ-re van pénz, nem fogy a John Deere…”
Az üzletember azt tanácsolja, hogy mindenki mielőbb vegye meg a szükséges tápanyagot, mivel az európai gázhelyzet miatt az sem biztos, hogy később lesz mit megvásárolni. Márpedig, ha a nitrogén beszerzése elmarad, akkor azzal kódoljuk a jövő évi terméscsökkenést, pénzügyi veszteséget. Bige László úgy véli, az év végére az 500 dollárt is elérheti egy tonna búza ára a súlyos aszály miatt. A gazdálkodók 800–1200 milliárd forintos aszálykárenyhítésre számíthatnak a magyar államtól.
Mi drágul leginkább?
Ha megnézzük, hogy mely tápelemek drágultak a leginkább az utóbbi időben, akkor viszont azt látjuk, hogy nem annyira a hatóanyagok hozzáférhetősége, mint inkább a termelésben való nélkülözhetetlenségük mozgatta az árakat. Az Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint 2022 első negyedévében, amikor kilőttek az árak, a Nitrosol az előző évhez képest több mint a négyszeresére, a mészammon-salétrom (MAS) a három és félszeresére drágult. A monoammónium-foszfát (MAP) ára közel két és félszeres emelkedést mutatott, míg a kálium-klorid duplázni sem tudott, 92 százalékkal drágult. Az EU belső ellátottsága hiába jobb nitrogénből, ha a felhasznált hatóanyag-mennyiség kétharmadát ez adja, és – a káliummal ellentétben – minden egyes évben pótolni kell a talajban.
A nitrogén nemcsak nélkülözhetetlen, de ténylegesen drága is gyártani egy globális energiaválságban, hiszen még az alapanyaga is egy fosszilis energiahordozó. Az orosz-ukrán háború kitörése és az erre adott politikai válaszok olyan inflációt és világválságot indítottak el, amire utoljára 50 éve, az olajválság idején volt példa, az utóbbi évtizedekben messze nem láttunk hasonlót. Legutóbb 2011/12-ben szabadultak el a gabonaárak és ezzel együtt tápanyagárak, azelőtt pedig a 2008-as pénzügyi válság idején tapasztaltunk hasonló – de nem ekkora – árkiugrást. (Lásd a grafikont.)
Csökkenő kereslet
De vajon meddig nőhetnek még a műtrágyaárak? Vagy már túllennénk a csúcson? Év végéig előre tekintve felfelé viszi az árakat az EU energiapolitikája, ami az orosz gázról való gyors leválást sürgeti. Ha nincs gáz, nincs nitrogén, ergo drága a termék. Ugyanakkor a gáz- és műtrágya-felhasználás drasztikus csökkenése is a láthatáron van. Ezt egyrészt a gázfelhasználás 15 százalékos visszafogásával kívánja elérni az EU. Az óra augusztusban indult, és 8 hónap áll a tagállamok rendelkezésére a cél (elvileg önkéntes) elérésére. A számítások szerint a téli szobahőmérséklet 3 fokos visszavételével megvalósulna a 15 százalékos gázmegtakarítás. A megugró fogyasztói árak ezt a kérdést automatikusan el is rendezhetik. Másrészt már kitűzött elvárás a műtrágya-felhasználás 20 százalékos visszafogása 2030-ra. Ezen a téren nemcsak az árak lesznek hatással a tápanyagpótlásra, hanem a már elindított technológiaváltás is. Magyarország 2021ben 100 milliárd forintot osztott ki a precíziós mezőgazdasági géppark kialakítására, melynek segítségével hozamcsökkenés nélkül elérhető a kivitt műtrágyamennyiség 10-15 százalékos mérséklése, a többi megtakarítást művelésmóddal és vetésváltással kellene hozzátenni.
Megint előrehoztuk a bevásárlást
2022 első felében a műtrágyavásárlási kedv erősen visszaesett. Az első negyedévben csaknem harmadával kevesebb tápanyagot vásároltak a gazdák, miközben dupla összeget hagytak ott a forgalmazóknál. A második negyedév még erősebb keresletcsökkenést hozott: 44 százalékkal kevesebb áru fogyott. Ekkor a műtrágyák ára már a 3–3,5-szeresére nőtt a tavalyi árszinthez képest. A kisebb idei igényhez az is hozzájárult, hogy 2021 végén – még az alacsonyabb áron – mindenki jó alaposan bevásárolt belőle. Sőt, akinek volt lehetősége, már 2020-ban készletezett: „Mi már tavalyelőtt, amikor még 100 ezer forint volt egy tonna komplex ára, nagyon bevásároltunk a műtrágyából. Most is sikerült a keresleti mélypont idején, június végén megvenni a Pétisót 242 ezerért, a 8:20:28-as összetételű komplexet pedig 422 ezerért. Folyékony kénes nitrogént is találtunk 320 ezerért” – állítja egy bő 800 hektáron gazdálkodó, Tolna megyei cég vezetője.
A gazdaság 7,5 ezer tonna tárolókapacitással rendelkezik, és csak az aratás előtt adták el a tavalyi búzát, az fedezte a beszerzéseket. Az árpa és a napraforgó is hosszan tartózkodik a telephelyen. „Ebben a szezonban nyolcszor voltunk tápanyaggal és permetszerrel a búzában, 450 ezer forintnak becsülöm a nettó termelési költséget. De van tárolónk és anyagi fedezetünk a megfelelő értékesítési és beszerzési pillanat kiváráshoz.”
Veszprém megyében egy 200 hektáros gazdaságot értünk el, ahol szintén a hosszú tárolásban bíznak. „Nekem is volt még tavalyelőtti műtrágyám is. Most azonban mindent át kell értékelni, annyira drága a tápanyag és a gázolaj. A műveletek száma már csak emiatt is drasztikusan csökkenni fog jövőre. Tavaly kipróbáltam a pelletált baromfitrágyát is, biztosan jobb hatása van a talajéletre, mint a műtrágyáknak. Végül árpából 4,5, búzából 5 tonna feletti átlagaim lettek. Napraforgóból összejöhet a 2,5 t/ha. Évről évre kevesebb a kukoricám, mivel sem a vadak, sem a klíma nem kedvez neki, repcém meg már három éve nincsen. A másodvetésnek semmi értelmét nem látom, olyan, mintha pénzt szórnánk ki a földre ebben az időjárásban… A gyengébb földjeimet alighanem átállítom lucernára, és a terület nagy részén kalászos lesz jövőre.”
A gazda sokak gondolatait megfogalmazta. Idén még javarészt a tavaly vásárolt inputanyagokból oldották meg a gazdálkodók a termelést, de a vetésszerkezeten máris módosítottak: több kisigényű napraforgó, árpa, tritikálé és szója került a földekbe. Magyarországon a vetési tervekbe a klíma is erősen beleszól. Sokfelé most az aszályban kisült szemes kukoricát bálázzák. Ez az egyik a legdrágábban termeszthető szántóföldi növényünk, és jövőre még több pénzt kockáztat az, aki belevág a termesztésébe. „Mostantól még okosabban kell gazdálkodni. Sokkal több kalászos lesz a vetésszerkezetben ősszel. Ez nálunk, a Nyírségben főként tritikálét jelent, a 600 hektáros kalászosterület javarészén most is ez volt, emellett némi rozs és búza. Nagyjából 600 hektárt foglalt el a napraforgó is. Az mostanra a potenciális termés kétharmadát elvesztette, de ez semmi ahhoz képest, hogy a kukorica meg a 87 százalékát. Nem is tartjuk meg 400 hektáron…”.
A repceterület az idei 202 ezer hektárral valószínűleg elérhette a mélypontját. Mellette szól, hogy tavasszal ez a növény kerül le a legkorábban a földekről, másrészt 2 tonna felett már hasznot termel, harmadrészt sokkal jobb hatással van a földre, mint a napraforgó. Az ország keleti fele eddig nem jeleskedett a folyékonytápanyag-kijuttatásban, de most éppen őket éri legsúlyosabban az aszály. Ez felgyorsítja az átállást a folyékony műtrágyákra. (A trendhez igazodva a Nitrosol ára ugrott meg leginkább, közel négyszer drágább, mint tavaly ilyenkor.) A termelők a technológiaváltást is emlegetik. A pontosabb inputanyag-kijuttatáson túl a művelésmód került reflektorfénybe: az ország középső részén még van esély egy 4 tonnás kukoricatermésre, de a sávos művelésű, direktvetésű területeken akár 5 tonna is sikerülhet hektáronként – mesélik tapasztalataikat. A szántás – a kukoricával együtt –a területek kevesebb mint felére szorulhat vissza.
Növekvő kínálat?
Fentebb alapvetően keresletcsökkentő tényezőket emlegettünk: kevesebb műtrágya vásárlása, kevesebb gáz és gázolaj felhasználása, megváltozott vetésszerkezet és agrotechnika, illetve a vásárlások előre hozása árhullámvölgy idejére. Emellett már hangsúlyoztuk a kínálatnövekedést az oroszok, fehéroroszok irányából, amire a gabonafolyosó szabaddá válásával nyílt lehetőségük. Meg kell említenünk azt is, hogy bár pillanatnyilag leállt a műtrágya-forgalmazás, a gyártók raktárai nem üresek. Csak meg akarják várni, amíg eldől az unióba érkező olaj és gáz mennyisége, illetve kiderül, hogy mekkora lehet a gazdák anyagi tűrőképessége (az aszálykár mértéke). A jelenség minden vonatkozásában európai szintű, a Yara éppúgy ezekre a piaci jelzésekre vár, mint a Nitrogénművek, amely cég ezen túlmenően még a Yara kezdőáraira is kíváncsi.
Az egyetlen komoly veszélyt az árakra az orosz földgázellátás akadozása, ezzel együtt az európai gázárak további növekedése jelenti. Bízzunk benne, hogy a gabonafolyosó megnyílásával elindult egy konszolidálódási folyamat, amely végül a békéhez vezet.
Gönczi Krisztina
