Mérlegen a rekordnagyságú sertésár – maradhat?

E cikk írásakor már a 750 forintot közelíti az élő sertés átvételi ára, soha ennyit még nem adtak a jószágért. A termelői oldal alig hisz a szemének: a sok csalódás után most csendesen örül. Közben a feldolgozóipar a veszteséget nyeli.

Az AKI adatai szerint május közepére már 30 százalékkal haladta meg a hasított sertés termelői ára az egy évvel ezelőtti szintet, miközben az eladott mennyiség 13 százalékkal zsugorodott. Soha azelőtt nem fordult elő, hogy hasított melegsúlyra számítva átlépje a 900 forintot az állatok kilós ára. Eközben a tápok csak átlagosan 18 százalékkal drágultak a tavaly ilyenkor mérthez képest.

Ledolgozható kiadások

„Az óvatos bizakodók közé tartozom” – mondja a Borotai Sertéshús Zrt. igazgatója, Kiss György. „Előbb lássuk meg, hogy tényleg ki tudjuk-e termelni a tavalyi méregdrága abrakból felnevelt állatok költségét. Az őszi takarmány- és energiaárakat most kell ledolgoznunk, emellett a munkabérek is tovább nőttek. Ami bizakodásra ad okot, az az, hogy az abrakot tavalyhoz képest féláron vehetjük meg idén.” Az élő sertést most kilónként 760–790 forintért veszik át a Bács-Kiskun vármegyei cégtől, de Kiss György már lát intő jeleket arra, hogy ez nem marad így.

„Úgy látom, hogy máris megtorpant az áremelkedés, mivel a kereskedelem oldaláról fokozódik a nyomás az áru-előállítókra. Az inflációs terhek és a kötelező akciózás olcsóbb húsokat követel, ezért egyre erősödni fog rajtunk a prés. Ha nem lenne sertéshiány Magyarországon és az elérhető piacokon, már most csökkenésnek indult volna az átvételi ár” – vélekedik a szakember, aki szerint legalább szeptember végéig, azaz az új kukoricáig indokolt lenne a korábbi költségszinteknek megfelelő sertésárakat érvényesíteni. És ha ez sikerülne, még akkor sem dőlhetne hátra: nem tudni, milyenek lesznek a téli energiaárak, és mennyire esik vissza a növénytermesztés jövő évi teljesítménye, hiszen az idei év már a második lesz, amit veszteséggel zárnak.

„Nekünk is nehéz megalapoznunk a jövőt: a sertésárakkal párhuzamosan a malacárak is megugrottak, Spanyolországban 120 eurót is megadnak a 25 kilós hízóalapanyagért. Hitelt nehéz szerezni, a bankok nem látnak bennünk fantáziát, de nem is fejleszt ebben a bizonytalan piaci és kamatkörnyezetben az, aki nincs benne valami pályázatban. Amíg sertéshiány van, tartani tudjuk a patthelyzetet a kereskedelemmel, aztán ismét lejtmenet következik. Ezért nincs bennem semmi hurráoptimizmus.”

Tavaly decemberben sok évtizedes mélypontra érkezett a hazai sertésállomány. A 2,55 millió egyed nagyjából a fele volt a 20 évvel ezelőtti 5 milliónak. Mindez összefügg az elmúlt két év masszív nehézségeivel – és nem állunk egyedül a problémánkkal. 2021-ben az alacsony sertésárak, 2022-ben az égbe szökő takarmány- és energiaárak keserítették el a termelőket egész Európában. Ám az, aki hatékonyan tudott termelni, tavaly már megtalálta a számítását, hiszen az átvételi árak is kilőttek – összegez Fitos Gábor, a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének ügyvezető igazgatója. Hozzáteszi: a decemberi állománynagyság nem tükrözi azt, hogy ma jóval hatékonyabban termelünk, mint öt évvel ezelőtt.

„Tény, hogy 2021 januárjához képest kb. 15 ezer koca hiányzik az országból, de a PRRS-mentesítéssel járó beruházások kapcsán olyan hatékonyságbeli javulás történt az országban, hogy ennél kevesebbnek, nagyjából 8-10 ezer kocásnak érezzük a hiányt. Magyar átlagban 3 év alatt kocánként kettővel nőtt a választáskori malacszám. Jobbak lettek a genetikai alapok, precízebb a termelés. És ahogy Nyugat-Európa egyre barátságtalanabbá válik az állattartókkal szemben, úgy lesz egyre vonzóbb Kelet-Európa a befektetők számára. Csak idén 6-8 ezer új férőhely épül az országban, amiből a hollandok és dánok alaposan kiveszik a részüket. Ezzel a trenddel jár, hogy egyre kevesebb import malacra lesz szükségünk” – sorolja a szakember.

A malacok értéke 40 százalékkal nőtt 2023 eleje óta, az utolsó adatok szerint Németországban 84,5 eurót kell leszurkolni egyetlen 25 kilós jószágért. Fitos Gábor már 100–110 eurós malacárakról beszél. De ez nem feltétlenül rossz. Egyrészt tükrözi a jelen kiváló értékesítési lehetőségeit, amellyel ledolgozhatóak a korábbi évek veszteségei, másrészt az ágazat optimistább hangulatát.

Sertéshiány egész Európában

Európa egésze szinte ugyanannyi sertéshúst eszik, mint tavaly, miközben az elmúlt két év piaci turbulenciája nyomán rengeteg sertést vágtak ki, és szűkültek a vágóhídi kapacitások is. A dán statisztikai hivatal adatai szerint 2023. április 1-jén 10,73 millió sertést tartottak az országban, 14 százalékkal kevesebbet, mint 2022-ben. Németországban a novemberi állománynagyság bő 10 százalékkal volt kisebb, 21,3 millió sertést tartottak nyilván. 2020 novemberéhez képest már több mint 5 millióval zsugorodott az itteni sertéslétszám.

Ezzel szemben Spanyolországban mindössze egy százalékkal csökkent a létszám, több mint 34 milliós állományt számláltak decemberben, ami öt év alatt 10 százalékos bővülést jelent. A németeket sújtó, sertéspestissel járó kereskedelmi korlátozások ugyanis nem vonatkoztak Európa nyugati államaira, amiből leginkább a spanyolok profitáltak. 2020-tól betöltötték a németek által hagyott űrt a kínai piacon. Kína mellett szívesen vásárol tőlük Dél-Korea, az Egyesült Királyság, a Fülöp-szigetek, Hongkong és Tajvan. A teljes termelésük 55 százalékát a világpiacra viszik.

„Azt se feledjük, hogy a spanyolok korábban a hajón behozott, olcsó ukrán gabonára alapozhattak. A mostani megtorpanás egyik oka éppen az, hogy beszűkült a tengeri szállítmányozás, és megnövekedett az önköltségük” – vélekedik a Sertésszövetségnél Fitos Gábor. Másrészt a nehéz idők a termelői szerveződések erősödését és a koncentrált termelést segítették. Nem utolsó szempont, hogy a spanyolok – szemben a németekkel – nem ideológiák mentén formálják az agrárpolitikájukat. A német sertéstartóknak ugyanis a sertéspestisen felül egyéb gondjaik is vannak. Kifejezetten tenyésztőellenes a szakpolitika és a fogyasztói hozzáállás, apad a jövedelmezőség, egyre szigorodik a szabályozási környezet, csökkenek a vágási kapacitások. Tíz éves távlatban emiatt a sertésállomány negyede, a kocák harmada tűnt el, a sertéstelepek száma közel a felére esett. A németek 2021 óta nem alkalmazhatnak kábításmentes herélést, és egy olyan minősítési rendszeren dolgoznak, amelyik az alkalmazható 5 tartásmód alapján differenciált sertésátvételi árakat eredményezne.

Az európai kínálat tehát szűkös, az árak ennek megfelelően magasak. A trend egyhamar nem fordul meg, mivel tavaly újra megnyílt egy fontos piac az európai sertéshús előtt: Dél-Korea elfogadta a sertéspestis vonatkozásában az EU regionalizációs elvét. A német agrárdiplomácia úgy véli, még idén Pekinggel is sikerül megértetni, hogy a kór izolálható, a fogyasztásra felkínált hús pedig biztonságos. A siker esélyét növeli, hogy Kínában tavaly év végére megint csökkent a sertéslétszám (a Rabobank szerint a sertéspestis miatt 10 százalékkal), ami júniustól ismét az importigények és az árak növekedéséhez vezet.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Ma nem ugyanaz az EU versenyképessége, mint 2020-ban volt. Azóta termelési és vágási kapacitások települtek át a Távol-Keletre Németországból, az európai árakkal pedig a nyomába sem érünk a brazil kínálaténak – int Fitos Gábor. Brazília pont azokra a piacokra tör, ahol eddig Európa volt jelen, de fokozatosan teret veszít. Ha a mellékelt grafikonra pillantunk, azt látjuk, hogy a globális színtéren másfél éve folyamatosan és egyre inkább árhátrányba kerülünk a versenytársakkal szemben.

Fogyasztáscsökkenés

Fitos Gábor a sertéságazat hazai jövőjét szebbnek látja, mint az európai kilátásokat, bár a húsfogyasztás mindenütt csökken. „A németeknél 10 év alatt fejenként 40-ről 30 kg-ra esett a sertéshúsfogyasztás, és nálunk is van visszaesés. Az ugyanakkor biztató, hogy Kelet-Európa még sokáig az állattartás bástyája maradhat.” Szavait visszaigazolja egy borsodi vállalkozás, ahol még benne vannak a telepkorszerűsítésben, de optimisták: „Csökkentek a takarmányárak, jó a sertéspiac. Idén kitakarítjuk, felújítjuk a telepet, és az év vége felé elindulhat a termelés. A kocaállomány 1400-ról 1200-ra csökken, mivel fokozzuk az állatjóléti megfelelőséget. A termelés eredménye azonban a precíziós takarmányozásnak és a jó genetikai alapoknak köszönhetően nem csorbul.” Vagyis kevesebb állattal, kisebb kereslet mellett is a boldogulásban bíznak a sertéstartók.

A feldolgozók azonban harapófogóba kerültek. Az ársapka intézménye, párosulva az élősertésárak megduplázódásával akkor is veszteségessé teszi a gyártást, ha időközben a combon kívüli sertésrészek és a húskészítmények drágulni tudtak. „Beszorult a feldolgozóipar. Ekkora áremelkedést egyelőre nem lehetett beépíteni az átadási árakba. Főként egy olyan környezetben, amikor erős árleszorító törekvések érkeznek a kereskedelem oldaláról. Eközben a német sertésárak a vágóállathiány miatt még mindig emelkednek” – mondja Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke. Ő úgy látja, hogy a húsipari cégek nagy többsége veszteséggel üzemel az utóbbi hónapokban. Az átadási árak emelése a húsfogyasztás csökkenése miatt is nehezen kivitelezhető: az ágazat az első negyedévben közel 20 százalékos volumencsökkenést élt meg a belföldi piacon.

Az ipar egyetlen reménye, hogy az olcsóbbá váló gabona miatt hamarosan csökkenni kezd az élősertés előállításának önköltsége. Nagyjából ezzel egy időben megszűnhet az infláció miatt bevezetett ársapka intézménye is. Helyette jön persze az árfigyelés és a kötelező akciózás, de ez már enyhébb szintű piaci beavatkozást jelent. Bízni lehet abban is – sorolja Éder –, hogy a remek vágóállatárak a termelési kedvet is növelik az ágazatban. Ez azonban egy nagyon lassú folyamat. „A sertéshiány valós, a fogyasztás alacsony, mégis árat kell emelnünk a túlélés érdekében. Nagy ellenszélben kell megértetnünk, hogy a sertéshús és a húskészítmények nem lesznek olcsóbbak.”

Gönczi Krisztina