Agrár-munkaerő: bérigény az van, de szorgalom már kevésbé

Miután 5-6 év alatt eltűnt a napszámosok harmada a mezőgazdaságból, nem csoda, hogy még a főállásúakkal szemben is sok a gazdaságok panasza. Baj van a társas viselkedéssel, a munkamorállal – áll egy friss jelentésben. A legnagyobb munkaerőigény egyébként a szőlő- és zöldségszektorban van.

Kicsit többen és sokkal kevesebben

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 2015 és 2020 között bő 4 százalékkal, az élelmiszeriparban kisebb mértékben, de ugyancsak nőtt. Ez így jól hangzik, de ha mélyebbre nézünk, azt látjuk – évek óta, mindannyian –, hogy durván csökken a mezőgazdasági idénymunkások száma. 2015 és 2020 között nem kevesebb, mint a korábbi napszámosok negyede(!) eltűnt a mezőgazdaságból. Ez nagyon komoly károkat okoz már. Csak 2019-ben további bő 3 százalékos volt a fogyás, vagyis ha ez így megy tovább, a következő 5 évben a korábbi napszámosállomány felét fogja hiányolni az agrárium – olvasható ki az Agrár-közgazdasági Kutatóintézet, a KSH és a Tesztüzemi Információs Rendszer adatai révén összeállított jelentésből.

Munkaerőigényes ágazatok

A fajlagos munkaerő-felhasználás tanulságos képe rajzolódik ki a jelentésből. Területegységre vetítve a legtöbb munkaerőt a hajtatásos zöldségtermesztő gazdaságok igényelték, míg az állattartásban a vegyes és a baromfitartó gazdaságok bizonyultak a leginkább munkaintenzívnek. Ugyanakkor az előállított STÉ szempontjából a legnagyobb munkaerőigény a szőlőtermelő és a zöldséghajtató gazdaságoknál jelentkezett. Egy szőlészetnek általában 7-9-szer több munkaerőre van szüksége, mint például egy sertés- vagy baromfitartónak. Valahol köztük helyezkednek el munkaerőigény szempontjából a szántóföldi növénytermesztők, akiknek 4,5-szer annyi munkaerő kellett STÉ-arányosan, mint az említett állattartóknak.

Ilyen dolgozók (nem) kellenek nekünk

A gazdaságok vezetői leginkább aszerint vesznek fel valakit állandó alkalmazottnak, hogy mennyire felkészült szakmailag. A második legfontosabb szempont a munkafegyelemre való alkalmasság. Ez a kiválasztási (érték)elv éppen ellenkezőleg van a napszámosokat illetően. Idénymunka terén ugyanis kevésbé a hozzáértés, inkább az számít, hogy mentálisan, teherbírásban mennyire hadra fogható valaki.

No de probléma persze azokkal is lehet, akik állandó foglalkoztatásban állnak. Az említett időszakra vonatkozó kutatásokból azt szűrte le az AKI, hogy a főállásúakkal a legtöbb baj a folyamatosan növekvő bérigény, a hozzáállás (szorgalom, társas viszonyok) és a tapasztalat hiánya miatt van. Persze (tisztelet a kevés kivételnek) túl sokat a gazdaságok sem tesznek a tapasztalat megszerzéséért: duális képzésben a gazdaságok csak 2 százaléka vesz részt. Ugyanakkor jó hír, hogy a mezőgazdasági vállalkozások majdnem fele valamilyen formában biztosít (tovább)képzést a dolgozóinak.

Sürgető a hiány

A legsürgetőbb hiány egyébként két nagy területen: a műszaki (gépkezelők, gépszerelők, karbantartók) és az állattenyésztői szektorban van. Kevésbé aggasztó a helyzet kertész, mezőgazdasági és gépésztechnikus, növényorvos utánpótlása terén.