Emlékeznek? Egy éve „Kell még egy pofon, Nyuszika?” címmel írtam évértékelést 2023-ról. Kiderült, kellett az a pofon. Az idei cím azt üzeni, hogy „Nem elég a jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!” Váci Mihály soraival üzenem: aki nem lép, az kilép. Azzal végzem az idei számadást, hogy eddig nem látott léptékű folyamatok rendezik át a mezőgazdaságot. Aki nem reagál, cselekszik azonnal, azt elsodorja ez az ár.
Egyedül nem megy
Álljon itt mindjárt az előrejelzésem a szektor létszámbeli zsugorodásáról. Mindent elmond. Abbéli véleményemet tükrözi, hogy bár mindenki belátja, hogy egyedül már nem megy, kevesen tesznek ellene. Kevesebben leszünk, mégis sokkal erősebbek. Most fog lemállani az a burok, ami elrejtette a valódi versenyképességi potenciált. A helyzet egyik legjobb mutatója az agrárolló. Az év első kilenc hónapjában a mezőgazdasági ráfordítási árak a termelői áraknál kisebb mértékben mérséklődtek, az agrárolló értéke 96,4 százalék volt. Ez persze egy nagy átlag, de valahol mégis ez a lényeg: romlott a jövedelemtermelő képesség.
Mondhatnánk: hol a lóvé? Amíg bőségben volt, kevesebbet foglalkoztunk vele. De most, amikor a termelők jelentős része már harmadik éve nem lát nyereséget, hiányzik, fáj. Ennek a fájdalomnak kellene elhoznia azt a nyitottságot, amely a változtatáshoz elengedhetetlen. Nevezzük nyugodtan kényszernek. A számok mögé nézve azt látjuk, hogy az inputárak közül egyedül az állatgyógyászat ára emelkedett (108,1%), az összes többié csökkent (vetőmag -4,3%, műtrágya -29,7%, növényvédő szer -11,6%, takarmány -20,9%).
A gond ott van, hogy a mezőgazdasági árak átlagosan még ennél is nagyobb mértékben csökkentek, így 100 alatt van az agrárolló értéke. A láncon felfelé kapaszkodva az látjuk, hogy a mezőgazdasági árindex szeptemberig 12,3 százalékkal csökkent, az élelmiszeripar belföldi árai „mindössze” 3,8 százalékkal estek. Mindebből a fogyasztók nem sokat láttak, hiszen átlagosan 2,3 százalékkal emelkedtek a fogyasztói élelmiszerárak az első tíz hónapban. Az év végéig további lassú áremelkedést várok az értéklánc minden szintjén. Szóval, a lassan mögöttünk hagyott 2024-es év is tele volt izgalmakkal vagy, még inkább, problémákkal.
Lépéskényszerben
Úgy tűnik, a lépéskényszert mindenki érzi. Az elmúlt heteket a beruházási pályázatok beadása körüli izgalmak jellemezték. A hihetetlen mértékű fejlesztési igény zavarba ejtő. Nyilván ki voltunk már éhezve a támogatott fejlesztésekre, de hogy ennyire! A nagy élelmiszeripari és a nagy átk ötszörös, az üvegházak több mint kétszeres „túljegyzése” örvendetes, amennyiben ezekből versenyképes kapacitások tömegei fognak két év múlva termelésbe állni. Mégis, az elmúlt évtizedek tapasztalatai miatt ott bujkál az emberben a kisördög: a támogatásért vagy a piacért nyúlunk. Ki fog derülni.
Mindenesetre a pályázatok bírálóinak felelőssége és terhelése kiemelkedő. Mi készen állunk, és a beruházások életképességét – szokás szerint – vizsgáljuk, és segítjük ügyfeleink stratégiai döntéseit. A mezőgazdaság – hangsúlyozottan nem csak Magyarországon, de nálunk leginkább* – lépéskényszerbe került a gazdálkodási körülmények jelentős és tartós megváltozása okán. Aki ezekben az időkben nem változtat megszokott gyakorlatain, az egyre nagyobb bajba kerül. (*A világon nálunk emelkedik leggyorsabb az éves átlagos középhőmérséklet.)
2024 tapasztalatai jó például szolgálnak arra, mire kell készülnünk ettől kezdve. A pályázati lehetőségek beindították a gazdálkodók fantáziáját. A szántóföldi növénytermesztők, akik a területek nagy részét művelik, bátornak tűnnek az új lábak növesztésében, hiszen a megváltozott klimatikus és piaci viszonyok tartós nyomás alá helyezték nyereségtermelő képességüket. Nagyon fontos azonban, hogy értékláncok mentén gondolkodjunk. Bizonytalan piaci igényre alapozva könnyen lyukra futhatnak a nagy ötletek.
Az egészséges életmód piaci lehetőség
A Közösségi Agrárpolitikát – hangsúlyozottan szokásos módon – további reformok fogják alakítani. Ehhez a Bizottság – szintén szokásos módon – magasra teszi majd a lécet, annak érdekében, hogy legyen miről tárgyalni, alkudni, engedni. Az eddig napvilágot látott elemzések ezt készítik elő. Nem véletlen, hogy máris gazdák tüntetnek Brüsszelben. Még egy reformot sem fogadott kitörő öröm. Most sem egyszerűsödni fog a támogatáshoz jutás, és biztos, hogy a fenntarthatósági szempontok további előtérbe kerülésével kell számolnunk.
A KAP önálló költségvetésének megkérdőjelezése, az egyes pillér alapjainak feszegetése érzékeny pontokat érint. Nagy kérdés továbbá, hogy az újraválasztott amerikai elnök milyen befolyással lesz az Európai Unió döntéshozatalára. Azt javaslom, hogy stratégiai elképzelései kialakítása során az élelmiszer-értékláncban mindenki komolyan számoljon a fogyasztók egészséges életmódot támogató étkezésének piaci lehetőségeivel. Egyre nagyobb hullámokat fognak vetni az élelmiszerekkel összefüggésbe hozott betegségek, és a betegségeket megelőző étkezések elemei. Szintén egy új amerikai kormánytag vetett fel ehhez kapcsolódó elképzeléseket.
A 2024-es év értékelése során, mivel az országos átlagok egyre nagyobb szélsőségeket mosnak el, óvatosan kell elemezni ezeket. A lényeg, hogy egyre határozottabban szakad részekre az ország és termelői kör. Az elmúlt évtizedek talajkizsákmányoló gazdálkodása most a klímaváltozással üt vissza. A piac rákontrázik, a támogatási rendszer reformja adja a tercet, és a fal adja a másikat. A növénytermesztő szakmában most válik el a szem és a pelyva.
A KSH adatai szerint évek óta tartó emelkedő trend tört meg idén, amikor az első félévben a mezőgazdasági terület mintegy 17 ezer hektárral csökkent, és a szántók nyomasztóan magas aránya is mérséklődött. 2024. június 1-jén Magyarország területének közel 55 százaléka, 5 millió 71 ezer hektár volt mezőgazdasági terület. Ennek 81 százaléka, 4 millió 132 ezer hektár szántóterületként, 16 százaléka (794 ezer hektár) gyepként hasznosult, a szőlők és a gyümölcsösök együtt a mezőgazdasági terület közel 2,8 százalékát borították.
Beszédes adatok
Miután idén mintegy 160 ezer hektárral kisebb területről arattunk búzát, mint egy évvel korábban, ősszel ismét többet vetettünk, 922 ezer hektárt (közel 5 millió tonna, termésátlag 5,8 t/ha), az étkezési aránya kevesebb mint 30%. Kukoricából közel 120 ezer hektárral vetettünk többet, mint tavaly, de a nagy kérdés a tavaszi vetési kedv lesz. Előrevetítem, hogy erős lépést teszünk immár több mint kétéves előrejelzésem valósággá válása felé (600–650 ezer ha).
Gazdáink nem múló szerelme a napraforgó iránt ismét területbővülést hozott, amit akár meg is ismételhetünk 2025-ben. Idén napraforgóból 680 ezer hektárról 1,7 millió tonna jött le (termésátlag 2,5 t/ha). A többi növény közül ki kell emelni a repce még csak lassulást sem mutató területzsugorodását (termés 432 ezer tonna, termésátlag 2,5 t/ha, ősszel 144 ezer hektáron került a földbe); valamint a szója népszerűségének emelkedését. Ezek alapján nem látszik igazi elrugaszkodás a megkövült vetésszerkezettől. Pedig a klimatikus és a piaci viszonyok erős kezdő lökést adtak. Aki nem lép, az kilép. A tétlenség árát drágán fogjuk megfizetni.
Az állattartók piaci viszonyai viszont rég nem látott hosszú stabilitást mutatnak. Az árak ingadozása csökkent, a legnagyobb költségtényezőnek számító takarmányár támogatja a helyzet javulását. Kivételként most is a víziszárnyasszektort kell kiemelni, ahol ismét pusztít a járvány. Mindezek fényében vizsgáljuk meg, hol keletkezik a jövedelmünk! A változtatást ugyanis mindig a helyzet értékelésével kell kezdeni.
Saját adottságaink számbavétele során annak feltérképezése, hogy mely tevékenységünkre mekkora részét fordítjuk energiáinknak, erőforrásainknak, elengedhetetlen. Ki fog derülni, hogy a tárolás és értékesítés az, amivel a legkevesebb időt töltjük, miközben jövedelmünkre ezek vannak a legnagyobb befolyással. A többi tevékenység leginkább az optimalizálás, költségcsökkentés, hatékonyságjavulás révén tud ahhoz hozzájárulni. Bár fellélegezhetnénk, hogy ennek a nehéz agrárévnek is végére értünk! De nem tennénk jól. Erősen magunkba kell néznünk, és meglátni a lehetőséget és esélyt a válságban. Ez ugyanis nem a vég, hanem a kezdet.
2025-ben az lesz sikeres növénytermesztő, aki a tevékenységének minden elemét érintő változtatást azonnal meglépi. Persze nem lesz egy csapásra magasabb a humusztartalom, vagy kezdhetünk el öntözni, de neki kell rugaszkodni az alkalmazkodásnak. Ez nem megy egyedül. Olyan partnerekkel kell dolgozni, akik segítenek megmutatni a helyes eszközöket, módszereket. Az állattartókra és az élelmiszeriparra hatékonyságnövelési dömping vár. Mindez a koncentráció gyorsuló üteme mellett. A jövő év második felében erős lendületet fognak kapni a mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházások.
Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Központ, -Elemzés
