fbpx

Biomassza tüzelés a gyakorlatban – különös tekintettel az engedélyezési eljárásra

Írta: Szerkesztőség - 2012 február 03.

A biomassza alapú hőenergia előállítás alkalmazási területei szinte korlátlanok azokban az elsődlegesen skandináv országokban, ahonnan a technológiák jellemzően erednek. A hazai biomassza tüzelés – annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termelő üzemek (sertéstartók, baromfinevelők, kertészetek, marhaistállók) és vidéki kistelepülések számára a válság túlélésének, a megmaradásnak az egyik meghatározó eszköze lehet – még gyerekcipőben jár.

A skandináv példa

A mezőgazdaságban egyaránt vevők az állattartók, kertészetek, terményszárítók, gépüzemek.

Az élelmiszeriparban a sok technológiai meleg vizet igénylő tej-, sajt-, hús, olaj- és egyéb üzemek állandó piacot jelentenek.

A magyar elképzelésektől eltérő módon az önkormányzati szektor az egyik legnagyobb beruházó a biomassza tüzelés területén.

Nagyon gyakori kombináció az energiafűz ültetvény közvetlenül a települési szennyvíztelep mellett (kihasználandó az ülepített szennyvíz jótékony hatásait), együtt a kiserőművel, amelyik az intézményi és lakossági fűtési igények egy részét is kielégíti.

Hasonlóképpen jellemző, hogy települések a környezetükben lévő gazdákkal megállapodva, szalmatüzeléssel oldják meg energiaellátásukat.

Így együttesen környezetvédelmi és gazdaságossági szempontból is fenntartható és követendő megoldásokat valósítanak meg.

A hazai valóság

A magyar gyerekcipő ellenére az is elmondható, hogy a 30-90% közötti gázhoz mért energia megtakarítás, a rövid – gyakran 1-3 év közötti – megtérülési idők és a beruházásokhoz kapcsolható ÁTK és KEOP pályázatok az utóbbi években gyors fejlődést hoztak, jellemzően a nagyobb, tőkeerősebb vállalkozások, önkormányzatok körében.

A még gyorsabb elterjedésnek számos gátja van, melyeket a beruházók csak professzionális közelítéssel, a biomassza fűtési rendszerek tervezésében, gyártásában, telepítésében jártas szakmai partnerekkel szorosan együttműködve tudnak leküzdeni.

Akadályok idehaza

 

A fűtési célú biomassza fogalmának tisztázatlansága, megtakarítások ismeretének hiánya

Elméleti megközelítések helyett egy nagyon gyakorlatias megközelítést javaslunk a biomassza fűtésen gondolkodók számára.

Fűtési célú biomasszaként kezelhető a vállalkozók, települések és a lakosság vonatkozásában minden olyan évente újra keletkező természetes vagy termesztett növény illetve melléktermék, amelynek fűtési célú felhasználása gazdaságilag, műszakilag és környezetvédelmi szempontból értelmes, indokolható és elfogadható.

Jellemző példák: búza, kukorica, repceszalma, mezőgazdasági zöldhulladék, ártéri területeken keletkező fahulladék, valamint ipari és mezőgazdasági eredetű faaprítékok.

Nagyon fontos szempont, hogy a helyi hozzáférhetőségi, fenntarthatósági viszonyokhoz igazítva válasszuk meg a fűtőanyagot és az intézményenként, épületenként hozzá optimalizált kazánt és fűtési rendszert.

Nagyon sok esetben születnek meg úgy „divatos”, túldimenzionált, nem kellőképpen elemzett beruházási döntések, hogy a végkifejlet a nem fenntarthatóság a fűtőanyag nem megfelelőségéből adódó gazdaságtalanság vagy a fűtőanyag teljes hiánya miatt.

A problémák elkerülésének kulcsa a megfelelő szakemberekkel végzett alapos felmérés bázisán hozott körültekintő döntés.

 

Az engedélyezési rendszer kiforratlansága, ismeretlensége

Ugyan létezik szabályozás, de nincs egységes keretbe foglalva és a gyakorlatlanság miatt az engedélyező szervek és a velük együttműködő hatóságok szakemberei sincsenek teljesen tisztában a feladataikkal.

Így az eljárási rendben, az átfutási időkben, igényelt dokumentumokban jelentős különbségek lehetnek az ország különböző régióiban.

A beruházóknak arra kell készülniük, hogy hosszú átfutási időkkel szembesülnek, ha az engedélyeztetésben nem jártas tervezőket, szállítókat választanak.

A kisközösségi vagy mezőgazdasági, ipari célú beruházásoknál szokásos méretben 5 MW alatti biomassza tüzelési rendszereknél a kémények miatt szükséges az önkormányzati építési engedély, viszont általában az engedélyezési hatóság a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal (MKEH) területi szerve, mert a nagyteljesítményű, külső téren elhelyezett biomassza kazánok sajátos építményként engedélyeztethetők.

Tehát az engedélyezési eljárás szokványos esetben kétszintű, de ezek egymással párhuzamosan folyhatnak.

 

A tervezők gyakorlatlansága a tervezési és engedélyeztetési szakterületen

Egyelőre még sajnálatos jelenség, hogy a hagyományos építész- és gépésztervezők között nem alakult ki egy jól képzett kör, aki tanulta volna, illetve a gyakorlat révén, készség szinten ismerné a biomasszás rendszerek tervezési és engedélyezési eljárásait.

A helyes módszertant és a megfelelő tervezői kört általában a gyártók, importőrök környezetében lehet megtalálni.

Alapérdekük, hogy a rendszereik egy bizonyos betanulási idő múltán gyorsan és problémamentesen tervezhetőek legyenek és kapjanak használatba vételi engedélyeket.

A feladatot nehezíti, hogy 2011-ben új szabvány született a kéményekre, így a biomassza fűtési rendszerek kéményeinek már az esetek nagy részében minősített, hőszigetelt, szerelt kéménynek kell lenniük.

Az építész, gépész fejezetek mellett külön figyelmet kell szentelni a környezetvédelmi megfelelőségnek, a tűzrendészeti fejezetnek, a kéményeknek és nem szabad elfeledkezni a zajszámításokról sem.

A tervezés, engedélyeztetési procedúra ismerete különösen fontos, ha a beruházó pályázati vagy egyéb (pl. megtérüléses alapú energetikai finanszírozás = „esco” finanszírozás) külső forrást kíván figyelembe venni a projektje megvalósítása során, mert nehéz összehangolni a különböző tervszinteket, azok költségeit és pénzügyi kockázatait az átfutási időkkel.

A legideálisabb megoldás – amennyiben a beruházó mindenképpen meg kívánja valósítani a fejlesztést –ha egy megvalósítási tanulmányt követően rögtön kiviteli tervek készülnek, amelyek alapját képezik a pályázatoknak, vagy más pénzügyi konstrukcióknak is.

 

A beruházók járatlansága

Természetes, hogy a lehetséges beruházók szintén járatlanok e szakterületen, hiszen a kiforratlan szabályozás, a kevés e téren képzett tervező, műszaki-gazdasági tanácsadó, az importőrök és gyártók relatíve kis száma mind ebbe az irányba hat.

A járatlanság egyúttal veszély is a beruházók számára, hisz az ilyen kiforratlan területek természetes módon kitermelik a szakma „vámszedőit”, akik sokszor gátlástalan módon alacsony műszaki színvonalú és hatékonyságú termékeket kínálnak a vevőknek, nem is beszélve a környezetvédelmi megfelelőségekről.

Tipikus hiba, hogy a vevők hajlandóak „hallomás” után dönteni a kazánról és a tüzelőanyagról, vagy az egész fűtési rendszerről, ami súlyosan meg tudja bosszulni magát, ha nincsenek a tervezési szakaszban figyelembe véve a helyi adottságok és a fenntarthatósági szempontok.

Nem szabad megspórolni a szakmaiságot, a helyi környezet és a fűtendő épületek auditját, a műszaki-gazdasági összehasonító vizsgálatokat.

Ajánlatos működő hazai vagy külföldi referenciákat megnézni, az üzemeltetők tapasztalatait közvetlenül megismerni, elkérni a környezetvédelmi mérési jegyzőkönyvek eredményeit.

A nagyobb teljesítményű biomassza fűtési rendszereket nem sok komoly cég kínálja a magyar piacon, de ezektől már általában elvárhatóak a fenti információk.

Az eligazodáshoz néhány információ

A lényegesebb törvények, rendeletek:

  • EKB „Zöld Könyv” (SEC(2000) 317),
  • 20/2010. (XII.31.) NGM Rendelet
  • 314/2005. (XII.25) Korm. rendelet
  • 4/2011 (I.14.) VM rendelet (kibocsátási határértékek)
  • MSZ 845:2010, „kéményszabvány”

 

A legfontosabb lépések:

  • Tanácsadó (tervezés, megvalósítási tanulmány, finanszírozás…) kiválasztása.
  • Épület (intézmény) energetikai audit elkészítése (több műszaki-gazdasági verzió).
  • A lokális gazdasági környezet elemzése fűtőanyag szempontjából.
  • Megvalósíthatósági tanulmány készítése, döntés az alternatívák között.
  • Ajánlatok bekérése (fűtési technológia, fűtőanyag, fűtőanyag előállítási technológia).
  • Referenciák megtekintése, lehetséges szállítók előzetes vizsgálata.
  • Finanszírozási megoldások kiválasztása.
  • Döntés a végleges fejlesztési irányról és finanszírozási módról.
  • Tervezés, engedélyeztetés, pályázat, végleges szállító kiválasztása.
  • Szerződéskötés, szállítás, próbaüzem, használatba vétel.

 

Sarusi-Kiss József

ügyvezető igazgató

Altherm Kft

www.altherm.hu