fbpx

Porondon a repce

Írta: Agrárágazat-2022/6. lapszám cikke - 2022 június 03.

A repce sikernövényként vonult be az újkori mezőgazdasági történetünkbe. Legalábbis sokáig meredeken emelkedő pályát futott be mind a termőterület, mind a termésátlag, mind pedig a termésmennyiség tekintetében. Az utóbbi években azonban hanyatlásnak indult a termésmennyiség, a termőterület és az átlagtermés is. Ezzel párhuzamosan visszaesés tapasztalható az exportban is, holott a termény világpiaci ára emelkedik.

 

A szántóföldi növénytermesztés számára 2021-ben, de mondhatnánk azt is, hogy az elmúlt három évben az időjárás meglehetősen kedvezőtlen termesztési feltételeket teremtett. Az enyhe, csapadékszegény teleket kora tavaszi fagyokkal beköszöntő hideg, de csapadékszegény, később pedig hőhullámoktól sem mentes, aszályos nyár követte, ami visszavetette a repce fejlődését (is). Az idei tavaszt jellemző hűvösebb időjárás miatt ebben az évben elhúzódó repcevirágzásra lehet számítani, ami akár kedvező is lehet a nektárképződés szempontjából. Az őszikáposztarepce-állományokban továbbra is jelentős azonban a károsítónyomás, főként a rovarkártevőknek kitett az áttelelő állomány, miután az EU Bizottság számos hatékony rovarölő szert kivonatott a forgalomból. A méhkímélő technológiában alkalmazható, de hatékony készítmények számának radikális csökkentése miatt, a szigorítások következményeként az egyik fontos gazdasági növényünk piaci jelentősége akár tovább csökkenhet, sőt egyes régiókban, szélsőséges esetben, akár meg is szűnhet. A méhészetek szempontjából – ellentmondásos módon, miután a rovarölő szerek kivonásáról éppen a méhpusztulások megállításáért zajlik a polémia – ugyanakkor a repcetermő terület végletes zsugorodása hatalmas veszteség lenne, nem is beszélve a szűkülő vetésforgó okozta problémákról.

Repceexportunk csökkenése tehát több tényező együttes hatására vezethető vissza. A termőterület és a betakarított terület közötti különbség is magyarázatot igényel, a termésmennyiség alakulását befolyásoló természeti körülmények szintén sokat nyomnak a latban, de a fogadó fél repcemagigényének alakulását is érdemes szemügyre venni. Nem mindegy ugyanis, hogy az utóbbi évekbeli legjelentősebb repcemagvásárlónk esetében érzékelhető-e valamiféle, a technológiai váltásra utaló vagy arra visszavezethető új irányvonal? A visszafogottabb érdeklődés soktényezős feladvány.

Származhat ugyanis akár elégtelen kínálatból is, ezért érdemes körbejárni a német piac repcemagkivitelünkben tapasztalható visszaesésének okait és körülményeit. Nézzük meg exportpiacaink magyar repcemag iránti keresletének alakulását (1. grafikon).

Az elmúlt évtizedben a repceexportunk hullámzóan alakult. A 2010-es évek elején kialakult magas exportszintről a kivitel a mélypontját 2013-ban érte el, majd ezt követően tendenciájában mind az exportárbevétel, mind az exportmennyiség bővülő pályára állt. A 2019-es csúcspont után azonban újabb kivitelcsökkenési hullám vette kezdetét, amit a repce szempontjából releváns külpiacaink is visszaigazoltak. Az idei év kezdete azonban biztatónak mondható export tekintetében is, hiszen az exportérték – 30 millió euróról 50 millió euró fölé emelkedve – az első kéthavi exportértékbeli adatok szerint 65,7%-kal nőtt, miközben az exportmennyiség csak 8,7%-kal emelkedett. A húzóerőt tehát a jobb értékesítési kondíciók jelentik.

A 2015 és 2021 közötti időszak túlnyomó hányadában, repceexportunk tekintetében megkérdőjelezhetetlen volt a német piac vezető szerepe. Az összességében legjelentősebb exportteljesítményt felmutató 2021-es esztendőben azonban az előző évi exportmennyiség 43%-ára zuhant a kivitel, így az addigi második legjelentősebb célországot képező Ausztria lépett elő vezető külpiacunkká.

Több piaci partnerünk esetében is egyfajta látens állapotot mutat, hogy rendkívül alacsony szintű fogadókészségről árulkodik az évtized eleje, majd a lappangó kereslet időszaka után ugrik meg látványosan az export. Ilyen célországnak számít a horvát és a román piac is, azzal a különbséggel, hogy míg a horvát partnerek esetében már 2018-ban elkezdődött egyfajta piaci orientációváltás, ami a csúcspontját 2021-ben érte el, addig a román piac magyar repcemag iránti igénye valójában csak 2021-ben robbant be.

Kérdésként vetődik fel, hogy a németek magyar repcemag iránti keresletének megtörése valójában mire vezethető vissza? A saját (német) repcetermelésük normalizálódására, a repceolaj- (biodízel) igény csökkenésére avagy a saját (magyar) repcetermelésünk hanyatlására? Áttekintve a repcetermő terület hazai és német piaci alakulását, meglehetősen érdekes folyamatnak lehetünk a tanúi. Felhasználva az Eurostat termőterületi, illetve betakarított területtel kapcsolatos adatbázisát, a számok az 1. táblázatban láthatók.

 

Mind a német, mind a magyar betakarított repcetermő terület csökkenő tendenciát mutat, ami az utóbbi években tapasztalt termelési bizonytalansággal, a klimatikus viszonyok kedvezőtlen alakulásával is összefüggést mutat. Új keletű gond, és az előbbieken túlmutat a növényvédelmet érintő uniós szabályok és vegyszerhasználat szigorítása. A repce rovarkártevők elleni védelméhez elengedhetetlen rovarölő szerek uniós tiltólistára tétele következtében súlyosan sérül a termelés biztonsága. Mindemellett Magyarországon már három enyhe és aszályos télen vagyunk túl, ami az őszi káposztarepce áttelelését és tavaszi indulását megnehezítette. Így érthető, hogy a termelői szándékot ez a körülmény is alaposan visszavetheti. Elsősorban ezekre a tényezőkre terelődik a gyanú, hiszen a külpiaci árakra igazán nem panaszkodhatunk.

Ami pedig a termésátlagok és termésmennyiségek kérdését illeti, a vonatkozó (első) táblázat idősorából egyértelműen kiviláglik, hogy az utóbbi három évben 280 ezer tonnával kevesebb repcemagot takarítottak be a magyar gazdák, mint 2018-ban, és a termésátlagok is 7%-os csökkenést mutatnak a három évvel ezelőtti szinthez képest.

A németeknél is mutatkozik némi terméscsökkenés, amit azzal érzékeltethetünk, hogy a 2013. évi 5,8 millió tonnás termésmennyiség, csökkenő termőterület mellett ugyan, de 2021-re 3,5 millió tonnára esett vissza. Kérdésként vetődik fel, hogy Németország repcemagimportja miként alakult az utóbbi három évben, és abban találunk-e magyarázatot a magyar repcemagexport zuhanásszerű csökkenésére.

Amellett, hogy a német repcemagimport a 2020-as szinthez képest mintegy 11%-kal csökkent, szinte valamennyi bemutatott repcemag-importforrás esetében visszaesett 2021-ben a német vásárlás. Jóllehet, a hollandok szállítói érdekei alig csorbultak, de visszaesés tekintetében a lengyel, a kanadai, a brit és a bolgár szállítók legalább akkora piacvesztést szenvedtek el, mint Magyarország. A nagyságrend tekintetében a lengyelek voltak 2021-ben a mi régiónkat illetően némileg jobb helyzetben. Az orosz szállítások 2021. évi annulálása pedig olyan képzeteket kelt, mintha a németek a jövőbe látva megelőlegezték volna az orosz energiaimport ellen elrendelni szándékolt, amúgy most formálódó uniós kőolajimport-bojkott intézkedéseit.

Vajon a német repcemagimport a megújulóenergia-forrásként számon tartott biodízel iránti zöldigény csorbulását jelzi Németországban? Erre a kérdésre szintén az Eurostat adatbázisa ad választ (2. táblázat), amennyiben elfogadjuk az EU-27-ek olajekvivalensben kimutatott biodízel-fogyasztásának alakulását.

Az EU-27-ek szintjén kimutatott biodízel-felhasználása 2011–2020 között emelkedett. A tonnában kimutatott növekmény 33%-hoz közelít, így az eredményt az időközi árváltozások nem torzítják. A példaként kiválasztott uniós országok közül a német biodízel-felhasználás mintegy 25%-kal, a francia 15%-kal, a lengyel 8%-kal nőtt, miközben a román felhasználás 2,7-szeresére, a horvát pedig több mint háromszorosára bővült. A magyar biodízel-felhasználás ugyanakkor stagnált.

Következésképpen a német repcemagexportunk tehát nem a német piaci biodízel-felhasználás csökkenése miatt esett vissza, hanem annak elsősorban kínálati oldali okai lehettek 2021-ben. Német repcemagexportunk visszaesése mögött tehát nem mást, inkább a hazai termelés csökkenését, az exportárualapok gyengülő voltát, kínálatunk elmúlt három évben látott csökkenését valószínűsíthetjük, ami mögött elsősorban a klimatikus viszonyok kedvezőtlen alakulása húzódik meg.

Összeállította: Szabó Jenő