Néhány gondolat a sertésről…

Míg a baromfi szektor úgy hazai, mint EU-szinten mutatja a növekedés jeleit, addig a sertésszektor csak jóindulattal nevezhető stagnáló állapotúnak.

Magyarországi piaci helyzet

Az Európai Unióban meghatározó német kocaállomány az elmúlt évben 9,6%-kal, a hízóállomány 8,7%-kal csökkent. Egyes németországi ágazati szakértők néhány év alatt az 50%-os állománycsökkenést sem tartják kizártnak! Az említett tendenciák jellemzik az egész észak-európai térséget. Dániában szintén csökkent a sertésállomány, a kocaállomány 7,5%-kal, a hízóállomány pedig 8,1%-kal esett vissza. Belgiumban cca. 10%-os csökkenést látunk, Lengyelországban pedig a kocaállomány 12%-kal, a hízóállomány 17%-kal volt kisebb, mint a megelőző évben. A drasztikus állománycsökkenéseknek sokrétű magyarázata van.

De miért csökken?

Az egyik ilyen természetesen az inputárak (jellemzően takarmány-), a malac bekerülési költségének és az élőállat értékesítési árának aránytalanságában keresendő.

Míg Kelet-Európában ez úgy jelentkezik, hogy tartós veszteségfelhalmozás esetén a gazdálkodók egyszerűen nem bírják fenntartani a termelésüket, és emiatt előbb utóbb pénzforgalmi problémába ütköznek, Nyugat-Európában ez még ennél is drasztikusabban következik be, mert ott a magas technológiai színvonal mellé magas beruházásintenzitás és magas hitelezettség is jár. Nyugat-Európában a bankok a kelet-európai átlagnál fajlagosan magasabban hitelezett partnereiktől sokkal feszesebb eredmény- és pénzforgalmi megfelelést várnak el, és amennyiben a számok a féléves értékelésekkor nem az előzetesen elvártak szerint alakulnak, akkor gyorsan lépnek.

Tekintettel a magasabb és forgalomképesebb nyugat-európai telep- és ingatlanárakra, a bankoknak sokszor biztonságosabb a telepbezárás és ingatlan-, illetve telepértékesítés felé terelni a gazdálkodókat, mert a telep helyén nagy valószínűséggel megépülő valamilyen ipari, szolgáltatói létesítmény kialakításához és működtetéséhez szintén szükséges lesz a hitelfelvétel, így a bankok általánosságban nem veszítenek a hitelezői piacból, csak egy ágazati átkonvertálódás történik.

Emellett a sertéságazatra is jelentős nyomás helyeződik a környezetvédelmi és az állatvédelmi lobbi részéről, ami szintén nem könnyíti meg az ágazat túlélését.

Ágazattól függetlenül azt látni, hogy nagyon nehéz a termelői, vágóhídi szereplőknek megbirkózniuk azzal, hogy az állatok vágása alapvetően egy szükséges, de még a húsfogyasztók körében sem kedvelt beavatkozás, amit az átlagfogyasztó is egyre nehezebben tud morálisan, magában helyre tenni.

Kijelenthető, hogy az állatok tartása esetében tudunk olyan életkörülményeket teremteni, amelyeknél a fogyasztó látja, meg tud győződni arról, hogy a környezeti feltételek az állatok számára megfelelőek. Azt is el tudjuk fogadtatni a fogyasztókkal, hogy amelyik állat nem érzi jól magát, az nem eszik (ez egy etológiai tapasztalat), tehát a megfelelő tartási körülmények esetében érdekazonosság van az állatok, az állattartók és az állatvédők között.

Az az összefüggés is egyre elterjedtebb, hogy az intenzíven tartott gazdasági haszonállatoknak a legkisebb a fajlagos, ökológiai lábnyomuk, azaz környezetvédelmi szempontból is szólnak releváns érvek az intenzív tartási körülmények mellett.

Továbbá a gazdasági haszonállatok helyes, intenzív tartási körülményei (a megfelelő higiéniai körülmények és állategészségügyi státusz megtartása mellett) esetén várhatjuk el azt, hogy minimális gyógyszeres kezelés mellett tudjunk élő állatot produkálni, ami emiatt a lehető legegészségesebb sertéshús előállítását teszi lehetővé.

Ahogy azt néhány bekezdéssel feljebb már említettük, annak megoldása még várat magára, hogy az élőállat-vágást hogyan fogjuk tudni még elfogadhatóbbá tenni, állatfajtól függetlenül a fogyasztók számára.

Spanyol függés

Ahogy azt fentebb is jeleztük, az Európai Unió sertésállománya csökken. Ez alól talán csak Spanyolország kivétel, ott egy 1–2%-os növekedés volt tapasztalható. Spanyolország ugyanakkor jelentős kitettséggel bír a kínai, illetve a távol-keleti piacok irányába, tekintettel a kedvező földrajzi elhelyezkedésére. A spanyol fejlődés alapvetően kedvező Európa számára, ugyanakkor nem elhanyagolható veszélyforrás is. Az egyik probléma a vízzel van. Ma már Spanyolország a nyári hónapokban részben tankerhajókon odaszállított vízzel egészíti ki szűkös saját erőforrásait. Az ilyen mértékű túlhasználat már középtávon is jelentős ökológiai kockázattal bír. Hasonló a helyzet egyébként Kínában is. Ott is a rendelkezésre álló szűkös vízkészlet a legfőbb limitáló tényező a gazdasági haszonállattartás mennyiségi fejlődését tekintve.

A másik probléma pedig az, ha Kína, illetve Távol-Kelet valamilyen okból nem vagy nem eleget vásárol. Ezeket a piacokat elemezve nem szabad kihagyni a geopolitikai és gazdaságpolitikai kockázatokat, azt, hogy Kína alapvetően egy központi irányítású rendszert működtet, azaz a beszerzései is központilag dőlnek el. Tekintettel arra, hogy a beszerzéseik egy részét az USA-ból, egy másik, jelentős részét pedig az EU-ból valósítják meg, ezek végrehajtása értelemszerűen távolról sem csak az ajánlott kereskedelmi kondíciók függvénye, hanem nagy szerepet játszanak ebben az államközi lobbierők és egyéb politikai szempontok is. Ezt a helyzetet az egységes, néhány nagy iparági szereplő által működtetett, nagy tőkekoncentrációval bíró USA hatékonyabban ki tudja használni, mint a jobban szegmentált európai iparági lobbi.

Amikor a fent említett nem vásárlás bekövetkezik, akkor a spanyol sertéshús dömpingáron érkezik az EU többi piacára, jelentősen rontva annak jövedelemtermelő képességét.

Még két jelentős probléma

Fontos megemlíteni még egy, pontosabban kettő jelentős problémáját a sertéságazatnak.

Az egyik, hogy az élő sertés ára nem korrelál különösebben az inputanyagárakkal. Ez alatt elsősorban a takarmányárakat értjük, ami a teljes önköltség cca. 60–70%-a. A tapasztalat alapvetően az, hogy a sertés ára az Európai Unióban elsősorban az itt megtermelt sertéshús exportlehetőségétől függ, ami pedig, ahogy azt fentebb is taglaltuk, csak nagyon közvetetten függ a takarmány-alapanyagok árától.

A másik probléma, hogy a termelés hosszú ciklusideje miatt még a hizlalás idejére sem lehetséges rögzíteni egy adott időpillanatban, még a hizlalás megkezdése előtt a malac árát és a hízósertés felvásárlási árát. Ezek heti árazású instrumentumok. A takarmány árát normál esetben lehet rögzíteni, többé-kevésbé még akár az árutőzsdéhez kötötten is.

Mivel a fenti három, a gazdaságosságot alapvetően meghatározó árelemből csak egy rögzíthető a hizlalás (vagy a malac-előállítás) ciklusidejére, így a termelők (és malac-előállítók) egyaránt jelentős kockázattal kénytelenek számolni a tevékenységük során. Nem beszélve a takarmányszektorról, amelyik – a bankokkal együtt – talán a legnagyobb finanszírozó erő a haszonállattartó ágazatokban.

A magyarországi sertéstartói trendek alapvetően illeszkednek a nemzetközi folyamatokba. Nálunk is egyre inkább specializálódnak az állattartók vagy a malac-előállítás, vagy a hizlalás irányába.

A malac-előállítást versenyképesen és megoldhatatlan cash-flow probléma nélkül alapvetően azok a vállalkozások tudják megvalósítani, amelyek más kiegészítő tevékenységgel is bírnak, például szántóföldi növénytermesztéssel. Amennyiben egy gazdasági vállalkozásnak csak malac-előállításból származó bevételei vannak, az könnyen bajba kerülhet egy hosszabb ideig tartó veszteséges időszak alatt.

A másik látható trend, hogy egyre jobban terjed a bérhizlalás mint vállalkozási forma, azaz amikor az integrátor által kihelyezett állomány hizlalása mint szolgáltatási lehetőség jelenik meg az állattartónál. Ez a működési forma az állattartó számára sokkal biztonságosabb, illetve kiszámíthatóbb, ugyanakkor precíz költséggazdálkodást igényel, ha valaki hosszú távon nyereségesen akarja végezni ezt a tevékenységet.

Ahogy az a fentiekből is kitűnik, a sertéságazat számos kihívással fog szembenézni a következő években, ezért kiemelt fontosságú, hogy megtaláljuk azokat a pontokat a teljes értékláncban, amelyek a stabilabb, kiszámíthatóbb és így eredményesebb jövő felé tudják terelni ezt a tevékenységet.

Fülöp Péter
kereskedelmi igazgató
UBM Feed Zrt.