Szántáselmunkálás, forgatás nélküli alapművelés, őszi magágykészítés

A hazai mezőgazdasági termelés nagyon változatos ökológiai viszonyok és gazdasági körülmények mellett történik. Ez ezt jelenti, hogy a forgatásos és forgatás nélküli alapművelést és azok műszaki eszközeit egyaránt alkalmazzák. Ezeket sok gazdaságban – az ökológiai adottságok és az alkalmazott vetésszerkezet miatt – szükség szerint vegyesen is használják.

Az őszi munkák eszközei

Az alapművelési munkákat leszámítva a műszaki eszközök is vegyesen fordulnak elő, illetve kerülnek használatra. Az őszi talajművelési munkák műszaki eszközei – a szántásos forgatásos és forgatás nélküli alapművelési eljárásoknak megfelelően – különböző konstrukciós kialakításúak, és nagyon széles típusválasztékban vannak jelen a gyakorlatban. Az őszi talajmunkákra is ez jellemző. A különböző talajművelési eljárásokat és az alkalmazott műszaki eszközök csoportosítását az 1. ábra szemlélteti.

Az őszi talajmunkák a korán, illetve későn lekerülő elővetemények tarlóápolási munkáit követő forgatásos vagy forgatás nélküli alapművelési feladatokkal kezdődnek.

A forgatásos alapműveléshez, a számos előnyös üzemeltetési paraméter mellett, a váltvaforgató ekék gyors és nagyarányú használatához az univerzális, nehéz univerzális, valamint a nehéz törzscsuklós traktorok vonóberendezésének, hidraulikus rendszerének, vezérlésének, hidraulikus emelőképességének tökéletesítése is hozzájárult (1/a, b, c kép).

Az ágy-, illetve váltvaforgató ekék konstrukciós fejlesztése mellett a gyártók nagy hangsúlyt fektetnek az új tervezési, modellezési és szimulációs módszerek alkalmazására, a CAD-, CEA-tervezést segítő módszerek használatára. A szilárdsági paraméterek javítását, a nagy igénybevételnek kitett szerkezeti anyagok kiváltását nagy folyásszilárdságú anyagok beépítésével oldják meg. A kopásnak kitett alkatrészeket, kormánylemezeket, előhántókat vagy akár az ekenádat pedig ötvözött, hőkezelt anyagokból gyártják. Az egyéb beszállítók termékei között műanyag kormánylemezekkel is találkozhatunk, a különböző emelőkarok, csapágyházak viszont ötvözött acélöntvények, az ekevasak pedig keményfém felrakással vagy Hardrox minőségű anyagból készülnek. Az újabb, nagyobb folyásszilárdságú és kopás-ellenállású, ötvözött anyagok alkalmazása fejlettebb gyártástechnológiát, CNC-vezérlést, lézervágást, hegesztőrobotokat és festéstechnológiát igényel, amit szintén CAM számítógépes gyártásirányítási rendszer segít.

A váltvaforgató ekék legelterjedtebb változatai – konstrukciójukat tekintve – a függesztett vagy féligfüggesztett változatok. A különböző talajféleségekhez és talajállapotokhoz különböző réselt és teli kormány vagy műanyag lemezzel szerelt eketestek szolgálnak (2. kép).

A szármaradványok leforgatását a felszerelhető előhántók és ekenád-kialakítások biztosítják. Fontos kiegészítők a késes vagy tárcsás csoroszlyák. A váltvaforgató ekék az üzemeltető traktor vonóképességéhez vagy vonóhorog-teljesítményéhez igazodóan különböző számú, kettőtől akár 12 eketesttel, ekevassal készülnek. A változó, különböző talajellenállásból adódó vonóerőigény kielégítésére egyre nagyobb választékban találkozhatunk a kettős működésű hidraulikus munkahengerrel működtetett mechanizmussal, állítható, változtatható munkaszélességű konstrukciókkal. A váltvaforgató ekék az előzőekben említett nagy szilárdságú, hegesztett szerkezetű forgatómechanizmusát a kezelőfülkéből működtetett hidraulikus munkahenger működteti (3. kép).

A váltvaforgató ekék műszaki fejlesztésében is megfigyelhető az elektronikus távvezérlés, a digitalizálás, az USB-adatátvitel és PC-alkalmazások. Ezek eredménye egyes típusoknál a traktor vezetőfülkéjéből történő folyamatos munkaszélesség- és munkamélység-változtatásban, a forgatóelemek automata működtetésében figyelhető meg. A GPS-alkalmazások pedig az automata fogásszélességet és iránytartást tartalmazzák.

A szántás elmunkálására

A szántott talajt a nyári szántások után feltétlenül, de többnyire az őszi szántások esetében is – az erősen kötött talajok kivételével – el kell munkálni, illetve le kell zárni. Az erősen kötött talajokon – éppen a téli csapadék befogadása és a téli fagyok rögtörő hatásának kihasználása céljából – a szántást nem minden esetben kell lezárni. A lezárást az eke vázkeretéhez kapcsolt szántáselmunkáló eszközzel a szántással egy menetben el lehet végezni. Hogy az ekékhez kapcsolt szántáselmunkálók – elsősorban kiemeléskor és átfordításkor – minél kisebb szilárdsági igénybevételt okozzanak, illetve a szükséges vonóerő csökkentése érdekében könnyű szerkezeti kialakítású, fix vagy rugós fogakkal szerelt simítókat vagy gyűrűs, fogas simítós elmunkálókat alkalmaznak (4. kép).

A szántáselmunkálás külön menetben is elvégezhető. Erre a célra több eszköz is használható. A gyakorlatban a fogas boronával kombinált simítóegységek, nehezebb talajokon a különböző tárcsás boronák, valamint a henger kombinációkat célszerű használni. Erősen kötött talajokon a különböző hengerkonstrukciók, -kombinációk végeznek az agrotechnológiai követelményeknek megfelelő munkát. Az újabban egyre szélesebb típusválasztékban elérhető rövidtárcsák is hatékony eszközei a szántáselmunkálásnak. A későn lekerülő elővetemények után a szántást követő elmunkálás egyben a magágykészítésnek is megfelel. Nehéz, kötött talajokon a külön menetben történő elmunkálásra a különböző konstrukciójú Crosskill Cambridge vagy akár a Güttler hengerek használhatók (5. kép).

A forgatás nélküli őszi alapművelési feladat elvégzésére számos, különböző konstrukciójú műszaki eszköz áll rendelkezésre. Ezek közül a tárcsás boronák és az egyre szélesebb körben alkalmazott szántóföldi kultivátorok, tárcsás lazítók, mulcskultivátorok, illetve az előzőekben már említett rövid tárcsák, hengerek és ezek kombinációi a legalkalmasabbak.

Műszaki megoldások

Az alapművelésben használt, különböző munkaszélességű tárcsás boronák vázszerkezeténél az ekéknél ismertetett nagy szilárdságú szerkezeti acélokat használnak. A kisebb munkaszélességű tárcsás boronák fix vázkerettel függesztett, míg a nagyobb munkaszélességű gépek összecsukható vázkerettel, félig függesztett vagy vontatott gépek. A tengelyre fűzött, tárcsalevelekből álló tárcsatagok egy irányban, X vagy V alakban vannak a vázkerethez csatlakoztatva (6. kép).

A tárcsatagok elhelyezése egy- vagy kétsoros. A tárcsalevelek a tengelyen levelenként vagy kettesével vannak csapágyazva. A talajban nehéz körülmények között dolgozó tárcsalevelek csapágyazására nagy teherbírású, zárt, tömítéssel, porvédelemmel ellátott csapágyakat építenek be. A kopásnak ellenálló, hőkezelt acélból készült tárcsalevelek alakja sík, gömb vagy kúpos süveg lehet. A már az előzőekben is említett rövidtárcsák munkavégző elemei is hasonló kialakításúak. Ezeknél a tárcsatagok, illetve tárcsalevelek egy vagy két sorban, a haladási irányra merőlegesen vannak elhelyezve. A tárcsatagok merev, rugózott vagy gumiágyas felfüggesztésűek. A tárcsás munkaeszközökre jellemző, hogy a tárcsatagok tisztítólemezekkel vannak felszerelve.

A forgatás nélküli alapművelésben alkalmazott nehéz szántóföldi kultivátorok az eltömődések elkerülése érdekében magas vázkerettel készülnek. Ezek a gépek is viszonylag nagy vonóerő-igénynek, vagyis nagy szilárdsági igénybevételnek vannak kitéve, ezért robusztus építésű gépek. A vázkerethez a merev vagy rugózott felfüggesztésű munkaeszközök, kapaszárak megfelelő osztással, több sorban csatlakoznak (7. kép).

Egyes típusoknál a kapaszárakat tekercsrugók támasztják meg. A munkaeszközök mögött egyengető terelőtárcsák, illetve lezáróelemek, különböző konstrukciójú hengerek találhatóak.

Az ilyen gépkombinációban az összeépített Crosskill vagy prizmaprofilos, illetve Güttler hengerek nagyobb tömegéből adódó hatékony rögtörő hatás a száraz, rögös talajokon használható ki előnyösen. A profilos kialakítású gyűrűshengereknek és a bütykös gumiborítású hengereknek a jó felszínalakító munkája a talajfelszíni csapadékvíz megőrzését javítja. A szántóföldi kultivátoroknál a hengertagok osztása a váz keretét követi. Ez azt jelenti, hogy 3 m munkaszélességig egy tagból állnak, a felett pedig a kultivátor vázkerettel együtt – hidraulikus munkahengerek segítségével – szállítási helyzetbe emelhetők.

Kiegészítők és kombinációik

Az ősszel lekerülő növények után az alapművelés hatékony eszközei a különböző kiegészítő elemekkel – simítókkal, egyengetőkkel, lezáróhengerekkel – felszerelt kombinált kultivátorok, melyeket a gyakorlatban „mulcskultivátoroknak” is neveznek. A mulcskultivátorok tulajdonképpen a nehézkultivátorok említett, különböző munkaeszközökkel kiegészített, továbbfejlesztett változatai. Ezért a kombinált mulcskultivátorok konstrukcióit is az erős, robusztus kialakítású építési mód, a nagy átömlési keresztmetszetet eredményező, emelt magasságú (800 mm fölötti) vázkeret, valamint a művelőeszközök, kultivátorkapák nagy osztástávolsága jellemzi (8. kép).

Az őszi vetésű növények magágykészítési munkáit az előzőekben ismertetett konstrukciókkal csak több munkaművelettel, külön-külön menetben lehet megfelelő minőségben elvégezni. A rendelkezésre álló gyakran rövid agrotechnikailag optimális időszak miatt a több munkaeszköz (kultivátor vagy tárcsasor, simítóegység) egybeépített gépkombinációjából kialakított magágykészítők, kombinátorok, kompaktorok tudnak egy munkamenetben jó minőségű magágyat készíteni (9. kép).

A magágykészítő gépek precíziós szintezési rendszerrel rendelkeznek. Ez a szintezési rendszer egyrészt a traktor hátsó függesztőberendezésének és a magágykészítő gép lezáróelemeinek összehangolásával valósítható meg, másrészt függetlenül a traktorkoordinációtól, minden esetben a mellső-hátsó tömörítőhengerekre, illetve a szintezőelemekre építve valósítja meg a precíziós munkamélységtartást.

A magágykészítő gépek/gépcsaládok mindegyike különböző munkaszélességű változatokban készül, és olyan kultivátor/kombinátor kapák is bővítik a szerszámválasztékot, amelyek rugókarakterisztikája a mélységváltozást jellemző függőleges irányú elmozdulások terén is kiválónak minősíthető.

A magágykészítők egyéb fontos kiegészítő szerkezeti elemei a traktornyomlazítók, amelyek merev vagy rugós szárú kapákból (kapacsoportokból) állnak, és azok merev (fix) rögzítésűek, és rugóval vagy hidraulikusan állíthatók be.

Az ismertetőben szereplő konstrukciós megoldások számos külföldi és hazai gyártó gépkínálatában, széles típusválasztékban megtalálhatók. Az újabb konstrukciókat a magas színvonalú tervezés, a nagy szilárdságú és kopásállóságú anyagok beépítése jellemzi. A gyártást pedig a számítógépes gyártásirányítási és minőségbiztosítási rendszerek robot- és lézertechnológiával támogatják (10. kép).

dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő – Gödöllő