A növényi biomassza talajba visszakerülő részének feltáródása, mineralizációja, majd humifikálódása a növény számára biztosít folyamatos, kiegyenlített tápanyagellátást. Amennyiben ezek az anyagok a növény szármaradványaiból mobilizálódnak, a talaj ilyen jellegű anyagvesztesége csökken. Ezek alapján könnyen belátható, hogy jelentős gazdasági érdekünk fűződik a szármaradványok talajba juttatásához.
Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a művelt talajrétegben a szerves anyag mennyisége jelentősen csökken. A felső, művelt, szerves anyagban gazdag réteg még a jó talajadottságokkal rendelkező mezőségi területeken is – helyenként – alig éri el a 30 cm-t. Van jó néhány lehetőség a kezünkben a szervesanyag-tartalom veszteségeinek csökkentésére, az egyik ezek közül a tarlómaradványok felhasználása szervesanyag-forrásként. Fontos még kiemelni azt is, hogy a szármaradványok visszadolgozásával javítjuk a talaj szerkezetét, és ezzel a hő- és vízháztartását is. Az idei év kedvező csapadékviszonyai okán a magas termésátlagok mellett nagy mennyiségű szármaradvánnyal számolhatunk, ezért is javasolt a mikrobiológiai készítmények alkalmazása.
A szármaradványokban, melléktermékekben a cellulóz, hemicellulóz, lignin mellett ásványi anyagok, olajok, fehérjék, egyéb poliszacharidok is megtalálhatók, amelyeknek mezőgazdasági szempontból óriási a jelentőségük.
A szármaradványok szervesanyag-tartalma mellett azok tápanyagtartalma sem elhanyagolható a talaj tápanyag-gazdálkodásának szempontjából. Az elmúlt években elvégzett saját méréseink eredményét tüntetjük fel az 1. és 2. táblázatban, összehasonlítva a szakirodalmi adatokkal a napraforgó és az őszi búza esetében. A szármaradványok, gyökér- és levélmaradványok átlagos beltartalmi adataiból az irodalmi adatokkal összevetve kitűnik, hogy milyen jelentős hatóanyag-tartalommal bírnak az adott növénykultúrák.
Bontási vizsgálatainkból kiderült, hogy a maradványok káliumtartalma hihetetlenül gyorsan feltáródik és mobilizálódik, kéthárom hónap elteltével meghaladhatja a 80%-ot is. A nitrogén és foszfor mineralizációja ennél jóval lassabb. A növényi maradványok kb. 60%-a 7-8 hónap alatt bomlik le.
A jelentős mértékű nitrogén, foszfor, kálium, illetve a számos mikroelem a szár- és gyökérmaradványok lebomlása után, előbb vagy utóbb a talaj tápanyagkészletét gyarapítja.
Összegezve a melléktermékek talajba történő visszajuttatásával:
– jelentős tápanyagbázist hasznosítunk,
– talajszerkezetet, vízgazdálkodást javítunk,
– aktív és stabil szénkészletet növelünk,
– talajéletet serkentünk.
A szármaradványok mikrobiológiai termékekkel történő kezelésével is e folyamatokhoz nyújtunk segítséget. A készítményekben található mikroorganizmusok (baktérium- és gombatörzsek) nemcsak a tarlómaradványok tápanyagkészletének feltárásában, hanem a talajban már lekötődött tápanyagok mobilizálásában is segítségünkre lehetnek. A könnyen, gyorsan lebomló növényi részek tenyészidőszakon belül visszakerülnek a tápanyagok körforgásába, a lassan lebomló szerves anyagok pedig a humuszképződés folyamatát segítik elő. Az idén viszonylag nagy mennyiségben keletkezett szármaradványok (kukorica, napraforgó) szakszerű, hatékony kezeléséhez javasoljuk a Magyar Talajvédelmi Szövetség Tagjainak mikrobiológiai készítményeit.
Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége
