A szója hazánkban az elmúlt néhány évben egyre növekvő jelentőséggel bíró fehérjenövénnyé vált. Nálunk magjának magas fehérjetartalma (38–40%) miatt termesztik, pedig elég jelentős (18–22%) az olajtartalma is, ami félig száradó, jó minőségű, telítetlen zsírsavakban gazdag és omega-3 zsírsavtartalmát is érdemes megemlíteni, így az élelmiszergyártásban is fontos a szerepe. Magyarországon a termőterülete a 2000-es évek elejétől növekedett, 2010 után már 40 000 hektár fölé nőtt, volt olyan év, amikor a 70 000 hektárt is meghaladta, az elmúlt 4 évben pedig 60 000 hektár környékén stabilizálódott.
A szója az igényesebb termesztett növényeink közé tartozik mind a talaj típusát, mind az éghajlatot, időjárást tekintve, így a vetést megelőzően nagyon fontos a megfelelő termőhely és a fajta megválasztása.
Termőhely
Legmegfelelőbbek számára a mélyrétegűvályog- és a lazább szerkezetű talajok, amelyek jó víz- és tápanyag-gazdálkodással jellemezhetőek. Termesztésére nem javasolhatók a nagyon alacsony humusztartalmú, a gyenge homok, a sekély termőrétegű, valamint a szikes talajok. Gyökérzetének nagy része a felső 20-30 cm-es rétegben helyezkedik el, de a gyökerek egy része akár 1,5-2 m-re is lehatol. A nagyon kötött, hideg talajok pedig a gyökéren élő Rhizobium japonicum nitrogénkötő baktériumok megtelepedésének, gümőképződésének nem kedveznek, valamint gyenge a gümőképződés a savanyú talajokon is.
Melegigényes növényünk, amihez társul még vízigénye is; ennek főként tenyészidőbeli eloszlása lényeges, mert nagy termésre akkor lehet számítani, ha megfelelő a vízellátás a csírázás-kelés, valamint a virágzás-hüvelykötés-magtelítődés időszakában. Az utóbbi fenofázisban magas a szója páratartalom-igénye is, így a párásabb környezetet, klímát részesíti előnyben.
A szója biológiai alapjai (fajtaszortiment)
A Nébih által minden évben az interneten közzétett Nemzeti fajtajegyzék alapján 2021-ben 51 fajta volt Magyarországon elérhető. Az is látszik, hogy elég nagy arányban szerepelnek magyar nemesítésű szójafajták is, hiszen hazánkban három helyszínen, Szegeden (Gabonakutató Nonprofit Kft.), Iregszemcsén és Bólyban is folyik igen eredményes nemesítőmunka. A fajtajegyzék szerint négy érésidőcsoportba tartozó szója termeszthető a mi területeinken: az igen korai, korai, közép- és késői érésűek. Az igen koraiak tenyészideje 80–100 nap, a koraiaké 100–120 nap, a középérésűeké 120–140 nap, míg a késői érésűek tenyészideje 140 napnál is több. Magyarországon a 150–160 napnál rövidebb tenyészidejű fajták termesztése ajánlható, ezek érnek be a mi éghajlati körülményeink között biztonsággal.
A termőhelyi viszonyok felmérésével, mérlegelésével, a szója vetésterületének helyes megválasztásával közel egyenértékű a gazdálkodó által végrehajtott agrotechnika jelentősége is. Ezen belül is a talaj-előkészítés és a vetés művelete a legfelelősségteljesebb elem, hiszen az itt elkövetett hibákat a későbbiekben egyáltalán nem, vagy csak részben tudjuk helyrehozni. Ezeknek az elemeknek a helyes megválasztásával, szakszerű elvégzésével is sokat javíthatunk szójatermesztésünk eredményességén. Részben a termőhely megválasztásához is tartozik a szója vetésforgóba történő beillesztése, hiszen ha az adott tábla mind fekvése alapján, mind talajadottságait tekintve, mind az időjárási tényezőket figyelembe véve megfelelő, az elővetemény tulajdonságai még fontos értékelési szempontként fognak megjelenni.
Az elővetemény lekerülési ideje igen fontos, mert a talaj-előkészítési folyamatok egy részét (alapművelést, esetleg annak elmunkálását) még ősszel el kell végezni, így a későn lekerülő, a talajt rossz állapotban visszahagyó növények – például a cukorrépa, ami víz-, tápanyagigényes, és betakarítása talajromboló hatású, vagy a cirok, ami erőteljes gyökérzetével kiszárítja a talajt – nem kedvezőek. Önmaga, egyéb hüvelyes és évelő pillangós növények után következő évben ne vessünk szóját, 4 évet érdemes kihagynunk. A napraforgó és repce is kerülendő mint elővetemény, közös betegségük, a fehérpenészes szárrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) miatt. A kukorica közepes előveteménynek tekinthető, viszonylagos nagy vízfogyasztása, sok, nehezen bomló szármaradványa miatt. Általánosságban elmondható, hogy a legkedvezőbb, ha a szóját két kalászos növény közé vetjük, a legjobb előveteményei ezek a növények, valamint a Rhizobium japonicum baktériumok nitrogénkötése révén a talajban visszamaradt nitrogén az utónövényként vetett búza számára is kedvező.
A szója vetésigénye
A szakszerű vetés kivitelezéséhez a talajművelésre is érdemes odafigyelnünk. A szója igényli a mélyen lazított, nem tömődött, jó levegő- és vízháztartású talajt. Ügyelnünk kell a vízmegőrző talajművelési eljárások, technikák alkalmazására. A vetés a kukorica vetésidejének második felére, április közepére, végére időzíthető, amikor már a talajhőmérséklet tartósan 8 oC vagy ennél magasabb. A melegigényes szója túl korai vetés esetén vontatottan kel, az állomány hiányos, egyenlőtlen fejlettségű lesz, a megkésett vetéssel viszont a beérésének biztonságát kockáztathatjuk. Vetését leginkább szűkített kapás sortávolságra (45–50 cm) végezzük, de előfordul dupla gabona sortávolságú (24–30 cm) állomány is. A tőtávolság 4–5 cm. A csíraszám 450–650 000 vetőmag/ha. A szűkített kapás sortávolság a későbbiekben lehetőséget nyújt a mechanikai gyomirtásra, sorközművelő kultivátorozásra is.
A vetés mélységének meghatározása és egyenletesen tartása is igen fontos: 3–5 cm közötti legyen, a túl sekélyre, de a túl mélyre történő vetés is hiányos, egyenlőtlen kelést, a későbbiekben kiegyenlítetlen állományt eredményezhet. Nagyon fontos megemlíteni, hogy ha a szója olyan területre kerül, ahol előzőleg még nem történt vetése, mindenképpen oltanunk kell vagy a talajt, vagy a vetőmagot, ugyanis hazánk talajaiban a Rhizobium japonicum baktérium természetes körülmények között nem vagy nem kellő mennyiségben található meg.
A vetőmagoltás elterjedtebb, ilyenkor a csávázáshoz hasonlóan juttatják a baktérium oltóanyagot a magok felületére, de a szaporítóanyag – ha így kérjük – már a vetőmag-előállító cégtől így kerül ki. Természetesen a gombás betegségek elleni csíravédelem is olyan csávázószerekkel történik, amelyek nem károsítják az oltóanyagot, szójában engedélyezett készítmények. Ahol már többször előfordult szójaállomány, ott az oltás elhagyható.
Az előzőekben említett sortávolságok közül a szűkített kapás (45–50 cm) a legelterjedtebb, cukorrépavető géppel, a szójavetőmag méretének megfelelő vetőtárcsa (3,5–4,5 mm furatátmérő) alkalmazásával szemenként tudunk vetni. Ha a technikai feltételek nem teszik lehetővé, a hagyományos (70–76 cm) kapás sortávolságra is elvethető a szója. Manapság viszont a vetéstechnika rohamos fejlődésével már a legújabb fejlesztések eredményeként léteznek olyan szemenként vető gépek, melyeknél a sortávolság szabadon választható, így a szója vetésén túl más kapás kultúrák (pl. kukorica, napraforgó) is vethető. A vetési pontosság, a tőtávolság, valamint a tőszám még pontosabb betartása érdekében a vetőszerkezet hagyományos, mechanikus meghajtása helyett elektromos meghajtású gépeket is lehet találni a vetőgéppiacon.
A szója vetésénél a vetőgépekkel szemben támasztott követelmények:
– a növények minél szélesebb körének kivetésére alkalmasak legyenek, ezzel is növelve kihasználhatóságukat;
– a kivethető magmennyiség beállítására tág határok között (40 000–120 000, szója esetében akár 600 000 mag/ha) legyen lehetőség, hogy a vetést egyszerűen és gyorsan el lehessen végezni;
– az egyes csoroszlyák által kivetett magmennyiség a középértéktől ±5%-kal térhet el, illetve a vetőgépen beállított mennyiségtől való eltérés megengedett mértéke sík területen ±3%, lejtőn ±10%, a vetetlen helyek és a kettős vetések előfordulási gyakorisága az 5%-ot ne haladja meg;
– a vetőszerkezet kialakításától függetlenül a magadagoló egységek (cellák) minimum 80%-a egy magot vessen, és maximum 6% lehet az üresek aránya;
– a vetési mélység nagyszámú fokozatban vagy fokozatmentesen legyen beállítható, melynek értéke 3–15 cm közé essen, valamint a vetési mélység 1 cm-es rétegében legyen a szójamagok 95%-a;
– a vetés pontossága nagyon fontos, a kivetett magok maximum 5%-a kerülhet a beállított mélységtől 2 cm-nél nagyobb vagy kisebb távolságra (cukorrépánál ez az érték ±1 cm);
– a vetőgép munkaszélessége, sortávolsága a vetés után következő termesztéstechnológiai elemek (sorközművelés, betakarítás) gépeihez igazodjon, azokkal megegyező sorszámú vagy azoknak egész számú többszöröse legyen;
– a tőtávolság beállítására nagy intervallumban (10–40 cm, szójánál 3–8 cm) legyen lehetőség, a beállított tőtávolságtól ±20%-kal eltérő távolságot meghaladóan a vetőmagok maximum 40%-a kerülhet;
– a vetőmag-adagolás a vetés sebességétől függetlenül történjen, útarányos legyen, a vetőszerkezet meghajtása a talajról történjen, valamint a meghajtó kerék felülete úgy legyen kialakítva, hogy ne forduljon elő kerékcsúszás;
– a vetőgép nem törheti a vetőmagot, mechanikus vetőszerkezet esetében a sérült, tört mag aránya 1%-nál, míg pneumatikus működésű gépeknél 0,2%-nál nem lehet nagyobb;
– a vetőgép kialakítása tegye lehetővé, hogy ha igény van rá, a vetéssel egyidejűleg talajfertőtlenítőszer-, illetve starterműtrágya-adagolás is megvalósítható legyen.
A mai vetőgépek a szója vetésével kapcsolatos követelményeknek megfelelnek. A nagyobb területteljesítmény, ezáltal az optimális időben történő vetés biztonságos kivitelezése érdekében egyre több gyártó a legújabb fejlesztései révén vetőgépeinél a vetési sebesség növelését is sikeresen megoldotta, így ezek a beállított tőszám és tőtávolság tartása mellett akár 12–15 km/h sebességű vetésre is képesek. Ennek eredményeként a tavaszi vetésű növények optimális időben kerülhetnek a talajba.
Dóka Lajos Fülöp
egyetemi adjunktus
