Talajélet egyenlő talajegészség

A termőtalaj – az ember legősibb termelőeszköze – természetes erőforrás; nem pusztán fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező élettelen tömeg, hanem egy élő organizmusokkal áthatott, dinamikus kölcsönhatások révén változó, fejlődési jellemzőket mutató közeg.

Tágabb értelemben véve mindazon jellegzetességekkel bír, amelyek az élő szervezetek sajátosságai: önazonos, anyagcsere-körfolyamatok következtében állandó változásban van, de önszabályozó és dinamikus egyensúlyt tart fenn (homeosztázis), képes a megújulásra.

A természetes egyensúlyi állapot mindaddig létezik, amíg egy természetesnek nem mondható külső hatás, emberi beavatkozás nem éri.

A különféle talajművelési módszerek eltérő mértékben ugyan, de többnyire negatívan befolyásolják a talajok állapotát, termékenységét, tápanyag-szolgáltató, vízmegkötő képességét. A kedvezőtlen hatást tovább fokozza a peszticidek használata, valamint az a gyakorlat, hogy az évszázadokig alkalmazott szervestrágyázás helyett a tápelem-utánpótlásban a nem okszerű műtrágyázás dominál. Ráadásul a betakarítás után a növényi maradványok elhordásával tovább emelkedik a tápanyagok kivonásának aránya is a talajból.

Az ilyen jellegű talajhasználat tovább károsítja a talajok ökológiai rendszerét, termékenységét. Ennek hatására talajaink szervesanyag-készlete folyamatosan csökken, valamint egyre több helyen figyelhető meg a talajerózió és a talajok romló levegő- és vízháztartása. A megváltozott körülmények kedvezőtlen életfeltételeket teremtenek a talajélet számára, így a mikroflóra és -fauna mennyisége csökkent, a fajgazdagsága elszegényedett. Be kell látnunk, hogy az utóbbi idők helytelen talajművelési és -kezelési gyakorlata hosszabb távon nem tartható fenn.

Ezért szükséges, hogy az eddigi talajművelési és tápanyag-utánpótlási módszereken alapvetően változtassunk. A biológiai szemlélet, a tudományos ismereteink alkalmazása lehet a megoldás arra, hogy a mezőgazdasági termesztés valóban fenntartható legyen, és termőtalajaink állapotát javítsuk, megőrizzük. Minél inkább igyekszünk megteremteni, javítani a talaj szervezeteinek életfeltételeit, azok annál élénkebben fejtik ki tevékenységüket, és ezzel fokozzák a talaj termékenységét.

A talajélet tehát mozgatóereje és egyben indikátora is a talajok termékenységének.

Mára számos kutatás bizonyította: nem szabad figyelmen kívül hagyni a talajban élő mikroszervezetek szerepét, hiszen a biológiai aktivitás az, ami elsősorban meghatározza a talajok humusztartalmát. Lényegében ezekkel a mikrobiológiai talajoltókkal mikrobákat juttatunk a termőföldbe, amik közvetett és közvetlen hatást gyakorolnak a humusz képződésére, a gyors és intenzív szárbontásra, valamint a talajban található lekötött tápanyagok felszabadítására. Összességében tehát a hazai talajaink minőségének egyik kulcsa a jó mikrobiális talajélet, melynek serkentése a gazdálkodók számára forintban is kifejezhető gazdasági érdek.

De hogyan működnek ezek a parányi szervezetek, és hogyan fordíthatjuk hasznunkra a tevékenységüket?

A humuszképződés a természet egyik legfontosabb anyagáramának, a szén körforgásának kiemelt állomása. A folyamat során az élő szervezetekből, például növényi maradványokból származó szerves anyagokat a talajmikrobák lebontják, egy részüket a növények számára felvehető formára alakítják, a további részük a humuszképződés során a talaj szervesanyag-raktárát gyarapítja. Mivel a mikrobiológiai talajoltók nagy része a növényi gyökerek felszínét kolonizálja, a kultúrnövényeinkre kifejtett közvetlen hatásuk különösen jelentős. A baktériumok lebontó-tápanyagfeltáró élettevékenységeik révén a növényt közvetlenül táplálják a talaj kötött tápanyagkészleteiből, a kijuttatott szerves és műtrágyákból, valamint a helyben hagyott tarló- és szármaradványokból felszabadított tápelemekkel. Így a fajlagos tápanyag-hasznosulás jelentősen megnő egy-egy talajoltóval kezelt táblán, ezáltal az egységnyi hozamok fajlagos előállítási költsége is jelentősen csökkenhet.

Számos talajoltásra is alkalmas baktérium rendelkezik az ún. sziderofor képességgel, mellyel önmagukat és életterüket védik többek között a talajban élő növénypatogén gombákkal szemben. Ezáltal a növénytermesztés szempontjából a kórokozók visszaszorítása a talajbaktériumok segítségével is történhet, így csökkenthető a peszticidhasználat és a környezeti terhelés. Ugyancsak másodlagos hatás, de ezeknek a mikroszervezeteknek a talajban található peszticidmaradványok bontásában is kiemelt szerepük van, ezért alkalmazásuk végeredményben egy „tisztább” talajt is eredményez.

Egyes baktériumok önmaguk számára kedvező életfeltételeket teremtenek ún. exopoliszacharid-típusú óriásmolekulák képzésével, amelyek a mikroszervezetek körül mintegy védőburokként funkcionálnak. Ezt a kedvező védőhatást azonban nem csupán a talajoltással bevitt szervezetek tudják hasznosítani, hanem a talajban fellelhető őshonos baktériumok is. Így hosszú távon egy tartósan talajoltással kezelt területen a saját baktériumflóra egyedszáma és fajgazdagsága is emelkedhet. Ráadásul ezek az óriásmolekulák erős ragasztóhatásukból adódóan segítik a talajban található talajmorzsák, ún. aggregátumok képződését, így javul a talaj szerkezete és vízháztartása is.

A gazdálkodók a talajoltók alkalmazásából származó előnyöket elsősorban a termesztés gazdaságossági kérdésein keresztül vizsgálják. Fontos a megfelelő céltermék kiválasztása, hiszen a talajoltás által elérni kívánt hatást a feladat jellegétől függően másmás baktérium-összetétel biztosítja megfelelően. Míg egy tarlókezelőben a szár- és gyökérmaradványok gyors és hatékony lebontására alkalmas célbaktériumok dominálnak, addig a pillangós virágúaknál alkalmazható talajoltók esetén a növényspecifikus szimbionta N-kötő fajok vannak a termékben. De általános talajoltók vagy pedig különböző, akár speciális talajadottságokra vagy növénykultúrákra szabott termékek is a gazdák rendelkezésére állnak. Külön érdemes figyelmet fordítanunk arra a tényre is, ami a termesztett növényfajták kiválasztásánál is igaz: a hazai mindig jobban teljesít. Előnyös tehát olyan magyar fejlesztésű talajoltó terméket választani, mely a hazai talajokból izolált fajokat tartalmazza, így a baktériumtrágyák alkalmazása során biztosan nem juttatunk ki tájidegen szervezeteket a termőföldre. Ezek a helyi eredetű fajok a kijuttatást követően mindig gyorsabban alkalmazkodnak az éppen aktuális életfeltételekhez, és további élettevékenységük is jóval aktívabb lesz. Ráadásul a hazai termékekkel biztosan nem hurcolunk be olyan invazív vagy agresszív fajokat, melyek a talajéletet jelentősen átalakítanák, vagy a meglévő baktériumflórát elnyomnák.

Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége