Sikeres növénytermesztés évi 300 mm esővel és 5 fogással

Sok hónapos szárazsággal, viharos időjárási anomáliákkal tarkított években is lehetséges jó hozamokat és profitot elérni a szántóföldeken. Sőt, kipróbált módszerekkel a talaj biológiai élete, szerkezete is megóvható az eróziótól, a tápanyagvesztéstől – még olyan extrém régiókban is, mint Argentína száraz vidékei. Az idén is nagy szakmai visszhangot kiváltó TMG REAG konferencia egyik legnagyobb érdeklődéstől kísért előadásában egy veterán no-tiller beszélt arról, milyen előnyei, kockázatai és fogásai vannak a csökkentett forgatásos, növénytakarásos talajművelésnek.

Számos előnye van

A Talajmegújító Gazdák Egyesülete idei REAG-konferenciájának középpontjában most is a regeneratív mezőgazdaság, a talajóvó műveléses technológiák álltak. Ezek között természetesen nagy hangsúlyt kaptak a csökkentett vagy zéró talajműveléseseljárások. A téma egyik nemzetközi szaktekintélye, az ukrán származású Mykhaylo Draganchuk egy argentin kollégájabarátja gazdaságának bemutatásával kezdte előadását. Rámutatott: „Argentínában az európai trendek fordítottja érvényesül a forgatással, illetve forgatás nélkül művelt területek arányában. Míg nálunk durván 5%-ban alkalmaznak no- vagy min-till eljárásokat, addig a dél­amerikai államban 95%-ban már szántás nélkül dolgoznak. Igaz – mondta Draganchuk –, sok helyütt ezt lehetővé teszi a sok csapadék.”

Ugyanakkor Argentína nagy termővidékein 350–400 milliméter csapadék sincs éves átlagban, és ennek eloszlása is szélsőséges, sokszor féléves aszályoktól kísért. A példaként hozott gazdaság ilyen területen működik. A túlélést három fő tényező biztosítja. Egyrészt a talajokat állandóan, az év minden napján vastag növény- vagy mulcstakaró védi. „Ennek számos döntő előnye van. Egyrészt hosszabb távon növeli a N-szintet, megóvja a felszínt a viharoktól, jobb talajhőmérsékleti viszo­nyokat biztosít hidegben és hőségben, gátolja-lassítja a szinte csak nyáron érkező csapadék kipárolgását. Emellett a különféle gyökérzetű növények lazítják a termőréteget, így a haszonnövények mindig kellő mennyiségű vízhez, tápanyaghoz jutnak” – mondta a veterán no-tillerként ismert szakember.

Óvja, táplálja a talajt

A másik „fogás” a hagyományos, sűrűsoros vetéssel ellentétben – egyharmados-egynegyedes vetőmagnormával – a ritkás, pontszerű, tág térállású vetésben van. Az emiatt faszerűen növő szója mégis 2,7 tonnát terem; a bokorszerűen, 1 tőről 6–9 elágazást hajtó búza 5-6 helyett 9 tonnát terem egy hektáron.

Ezt a talajművelési és vetéssűrűségi mintát Dél-Afrikában is követik. Mykhaylo Draganchuk ott is kutatta a no-till eljárásokat, és azt látta: ott is a takarónövényes, kisebb vetőmagnormás eljárás válik be. Sok helyen a talaj felső rétege agyagos, vizet csak mélyen találnak a növények. Ezért az ottani no-tillerek is állandó takarást biztosítanak; továbbá 60–76 cm-en vetik a gabonát, 15–23 kilós normával. A soros helyett pontszerűen bokrosodó növények trágyázása, öntözése is takarékosabb, hatékonyabb így – a szója ott is 2,5 tonna felett, a búza 3, a kukorica 7 tonna körül terem. Afrikában egyébként sok helyütt az állatokat is ráhajtják a vegetáció bizonyos pontján a táblákra. Az egyik gazdaságban Draganchuk azt látta, hogy a talajtakarás mellett a 3500 szarvasmarha és 1000 juh egyes csoportjait naponta akár több tíz (!) alkalommal is átterelik a különféle kultúrákra. „Ezzel javították a talaj szervesanyag-tartalmát és szerkezetét, kevesebb műtrágya és öntözés kellett, javult a tápanyag-szolgáltató képesség és a növény-állat kapcsolat révén a táblák biológiája” – tette hozzá a szakember.

A harmadik „összetevőt” a takarónövények gondos megválasztása jelenti. Draganchuk az előadásában lényegében a bolygó minden tájáról hozott tapasztalatokat összegezte. Így említette például, hogy a talaj tápanyag-diverzitása érdekében érdemes mindig más és más takarónövényeket vetni a táblákra. Ezek megválasztását a főnövényekhez, a talaj- és időjárási viszonyokhoz érdemes igazítani. Ezzel mindig más és más tápanyagok jutnak a talajba, illetve eltérő szerkezeti problémák kezelhetők az erózió és a nedvességvesztés megelőzése mellett.

Sikerreceptek a no-till hazájából

Draganchuk megosztotta egy USA-beli kollégája ötpontos sikerreceptjét is. Az USA egyébként nem véletlenül a no-till hazája. Évtizedek óta gyakorolják, kutatják és terjesztik a csökkentett vagy zéró talajművelés metódusait. Alapvetően négy motivációjuk van. Egyrészt a talajművelés csökkentése és a talajtakarás óvja a talaj nedvességkészletét és felszínét. Másrészt növeli a talaj tápanyagtartalmát, és javítja annak szerkezetét. Harmadrészt biológiailag aktívabb állapothoz segíti a talajt; nem utolsósorban kellő gyakorlat és tapasztalat birtokában általában kisebb költséggel jár.

Mindehhez ugyanakkor fontos figyelembe venni, hogy ebben sem lehet általános, mindenütt egyformán érvényes fogásokat követni. Általános elv ugyan, hogy a talajtakarás előnyös. Ám hogy mikor milyen fajtát szabad/érdemes a főnövények között vetni, milyen mulcsba, hogyan, mikor, mit érdemes vetni – ezek már egyes gazdaságokra szabott sajátosságok. Ezeket a döntéseket csak a tábláink és a térség éghajlatának alapos ismerete alapján lehet hatékonyan kialakítani.

Az amerikai gazdának a talajtakarásra és talajművelés-mentességre vonatkozó ötpontos javaslata hasonló általánosságokat követ:

1. A lehető legkevesebb bolygatás érje a termőtalajt.

2. Állandó és hatékony takarást biztosítsanak a takarónövények.

3. Élő, erős gyökérzetük legyen.

4. Minél hosszabban legyenek ezek jelen a táblán.

5. Legyenek jelen állatok, de legalábbis kapjon a tábla szerves trágyát.

Egy másik amerikai no-till gazdaságból a következő javaslatokat osztotta meg az előadó:

1. Fontos a minél diverzebb vetésterv.

2. Csak a lehető legjobb minőségű vetőmaggal vessünk akár takaró-, akár főnövényt.

3. Biztosítsuk az aktív talajéletet, a mikroorganizmusok számára kedvező feltételeket.

300 mm esővel is megy, de érdemes kicsiben kezdeni

Mykhaylo Draganchuk maga 20 éve váltott regeneratív, talajművelés-mentes gazdálkodásra. A döntő ok a klímaválsággal érkező időjárás-változás volt: földjein súlyos szárazságok, viharok követeltek új válaszokat a technológiában. Gazdaságát, földjei jelentős részét elrabolták az orosz megszállók, új területeken kellett megbirkóznia az említett kihívásokkal, de azóta szakkönyve terjesztésével, világjáró előadó és tapasztalatszerző körutakkal segíti a no-till globális törekvéseit. „Kezdetben senki sem hitte el nekem, hogy évi 300 mm csapadék mellett sikerrel fogok növényeket termeszteni. Mégis sikerült. Búzát termelek mind kevesebb műtrágyával, kukoricát öntözés nélkül, kevesebb vetőmagot és műtrágyát kell vennem, mégis jövedelmező a gazdaság” – említett példákat meggyőző gyakorlatából.

A „receptsora” is a világszerte bevált eszközökön alapul:

1. A széles sortávú vetés.

2. A megfelelő fajtaválasztása takaró- és főnövényekre vonatkozóan.

3. Mulcsos takaróréteg kialakítása.

4. Érdemes belföldi és nemzetközi online gazdakörökhöz csatlakozni az állandó tapasztalatcsere érdekében.

5. Egy banális matematikai párhuzam: 3-1=2 és 8-6=2.

Az ő fordításában ez azt jelenti: nem a hozamok, a termésmennyisége a döntő a gazdálkodásban, hanem a jövedelmezőség, a ráfordítás és bevétel pozitív egyensúlya. Ha kisebb ráfordítással is sikerül jó minőségű, piacképes terménnyel biztosítani a gazdaság működését, akkor semmi értelme nagy inputanyag-, idő- és energiaráfordítással a nagy hozamokat hajszolni.

Mykhaylo Draganchuk végül azt tanácsolta a gazdálkodóknak: aki hagyományosból regeneratívra vált, először kezdje kicsiben, kis parcellákon, kis volumenben, majd a tapasztalatok alapján fokozatos növelje a talajművelés-mentes, takarónövényes gazdálkodást.

Kohout Zoltán