Tarlóbontás szakszerűen és hatékonyan

A tavaszi munkálatok vontatottan, de lassan a végéhez közelednek. A hideg, csapadékos és változékony időjárás miatt a vetés elhúzódott, de a 2022-es évhez viszonyítva jobb képet mutat a határ, bizakodhatunk egy eredményes évben.

Az utóbbi időszakban a tápanyagok árát leginkább egy elszabadult hullámvasúthoz lehet hasonlítani: történelmi magasságokba emelkedett, majd napjainkra észszerű szintre mérséklődött. A tápanyag-gazdálkodás területén bizonytalanság érezhető, a gazdák érthető módon kivárnak, figyelik a piac alakulását.

Ebben az időszakban szeretném a figyelmet a termelődő biomasszában, szármaradványban és a talajban található tápanyagkészletekre fordítani. A legolcsóbb műtrágya az, amit nem kell megvenni, hiszen a szántóföldön készletezve van, és a rendelkezésünkre áll.

A talajban szerves és szervetlen formában vannak jelen a tápanyagok. Minden tápanyag kötődik valamihez, a szabad tápanyagionok gyorsan vándorolnak, kimosódnak, „elillannak”, táplálják a növényeket, vagy újra lekötődnek. A szervetlen kötésben lévő tápanyagok általában a talaj típusától függőek, a kőzetekhez kötődnek, azok zárványaiban találhatóak. Ez minden területen egy sajátos adottság, amin változtatni nem lehet. Az ilyen formában lekötődött tápanyagot a növények önállóan nem képesek felvenni, a hasznosításukhoz segítségre van szükségük, ezek a segítők a talaj élőlényei, amelyek kioldják a növény számára elérhetetlenül lekötődött tápanyagot, amit ezután a növény hasznosítani tud.

A másik tápanyagforrás a szerves formában kötésben lévő tápanyagok. Ezek elhalt élőlények maradványaiban találhatóak, szármaradványok, gyökérmaradványok, elhalt magasabb és alacsonyabb rendű élőlények. A növények számára ezek az anyagok sem hozzáférhetőek lebontási folyamatok nélkül. Ezeket a folyamatokat is a talaj mikrobaközössége végzi el. Ez egy körforgás, és bármely résztvevő hiányzik a folyamatból, az leáll. A tápanyagok körforgása lassul, átalakul, a hasznos tápanyagok eltűnnek.

Nitrogén a talajokban

A talajok nitrogénkészletének kb. 95–98%-a szerves kötésben található. Ebből a szerves kötésből a növény nem képes hasznosítani a tápanyagot, csak mikrobiológiai lebontást követően, amihez lebontóbaktériumok szükségesek. A szervetlen N-formák közül az ammónium és a nitrát fordul elő nagyobb mennyiségben, míg nitrit csak rövid ideig mutatható ki. A talaj N-tartalmát a légköri nitrogén megkötésével növelhetjük. Ehhez a légköri nitrogén megkötésére alkalmas baktériumokra vagy baktérium-növény közösségekre van szükség, amelyek szabadon élően vagy a növénnyel szorosan együttműködve képesek 5–200 kg/ha nitrogént megkötni évente.

A foszfor a talajban

A talajok összes foszfor– (P-) tartalma 0,02–0,15%, ami a szántott rétegben 1,5–2,5 t/ha foszfornak felel meg. Ez óriási mennyiség! Utánpótlás nélkül több évnyi eredményes gazdálkodáshoz elegendő. Ez az elem is szerves és szervetlen formában van jelen a talajban, és a növények számára csak az a tápanyag a felvehető, amely a talajoldatban található. Száraz körülmények hatására az elérhető foszforkészlet csökken, ezért a növények hiányt szenvednek. Csapadékos viszonyok között a talajoldat foszfortartalmának csökkenése (a növényi tápanyagfelvétel miatt) újra tud pótlódni, ebben is a talaj mikrobiológiai közössége játszik fontos szerepet.

Kálium a talajban

A talajok összes káliumtartalma jelentős, sokszor eléri a 2-3%-ot. Ennek ellenére időnként azt tapasztalhatjuk, hogy az összes káliummal jól ellátott talajban is káliumhiányban szenvednek a növények, tehát a talajban felhalmozódott készlet csupán elenyésző mennyisége felhasználható a növény számára. A kálium vegyületei a talajban igen változatosak lehetnek; a növények számára leginkább a vízben oldott és a talajkolloidok felületén kicserélhetően jelenlévő kálium hozzáférhető. Viszont ezek a káliumformák csak az össze kálium mintegy 1%-át jelentik, ennek köszönhető az, hogy a tápanyagban gazdag apróbb agyagszerkezetű talajokon is relatív hiányt tapasztalhatunk. A lekötődött kálium feltárását a talajélet javításával növelhetjük, illetve a szerves anyagokban felhalmozódott káliumot azok lebontásával (mineralizálásával) feltárhatjuk. Ezek a feltáró és lebontó folyamatok állandóan jelen vannak a talajban, tehát fenntartásukkal folyamatosan tápanyaggal tudjuk ellátni a növényeket a tenyészidőszak folyamán.

A talaj vízháztartásának javítása

A talajok művelhetősége szoros összefüggésben van a talajalkotó kőzetek méretével. A durva homokszemcsés szerkezetű talajok könnyebben, míg az apró agyagot tartalmazó talajok nehezebben művelhetőek. A művelés nehézsége egyenes arányban hat a megműveléshez szükséges energia mennyiségére. Minél nagyobb a vonóerő-szükséglet, annál magasabb az üzemanyag-felhasználás. A talajok szerkezetének fizikai tulajdonságai adottak, azon változtatni nem lehet. A talajéletet ennek ellenére lehetséges az úgynevezett aggregátumszerkezet megváltoztatásával javítani. Az aggregátum egy talajmorzsa, amelyben több apróbb talajrészecske összeáll egy nagyobb frakcióba, és stabil szerkezetet alkot. Okszerű, a kellő időben elvégzett talajkímélő, csökkentett menetszámú műveléssel a talajt fizikailag kevésbé porosítjuk, és a szükségtelen talajbolygatással a talaj élőlényeit sem pusztítjuk. A morzsalékos, jó szerkezetű talajnak egyéb pozitív hatása is van. A levegős szerkezet segít elvezetni az egyre szélsőségesebben lehulló csapadékot, a gyorsabb vízelvezetésnek köszönhetően a talajfelszínen kevesebb vízfolyás fog keletkezni, ezzel csökkenthetjük az eróziót és a kemikáliák élő vizekbe való eljutását.

A visszamaradt szármaradványokat tekintve a nyári tarlók esetében a táblázatban szereplő feltárható tápanyagmennyiségekkel számolhatunk.

Ezek a mennyiségek megközelítő és tág határok között mozgó adatok, mindezek mellett ilyen mennyiségű tápanyag pótlása több száz kiló műtrágyával lehetséges, mely tápanyag költsége jelenleg megkérdőjelezi a rentábilis termesztés lehetőségét.

Annak érdekében, hogy a szármaradványokban rejlő potenciált ki tudjuk használni, néhány fontos szempontot be kell tartanunk.

1. A visszamaradt szármaradványokat aprítsuk a lehető legkisebb méretűre. Ezt a fizikai aprítást a talaj élőlényei is képesek megtenni, az apróbb emlősök, rovarok, giliszták mind aprítják a szármaradványokat, így megnövelve felületüket a mikroszkopikus méretű újrahasznosítást végző szervezetek számára. Szárzúzás segítségével ezt a folyamatot tudjuk felgyorsítani.
2. A visszamaradt szármaradványt egyenletesen terítsük el. Már a betakarítógéppel célszerű minél nagyobb területen egyenletesen eloszlatni a maradványokat, és ezt követően egy a betakarítás irányára szögben elvégzett szárzúzással tökéletesíteni a folyamatot.
3. A nagy mennyiségű és nehezen bomló cellulóz hatékony feltárása érdekében használjunk mikrobiológiai készítményeket. A mikrobák munkájának segítése érdekében abban az esetben, amikor a betakarítást követőn 3–6 héten belül elvetjük a következő növényt, nitrogénpótlásra lehet szükségünk a pentozánhatás elkerülése érdekében. Amennyiben a következő vetésig hónapok telnek el, ez elhagyható.
4. A talajmunkához olyan eszközt használjuk, amely egyenletesen dolgozza be a szármaradványt a felső 5–20 cm mélységben.
5. A talajfelszínt zárjuk le, a víz megőrzése érdekében.

Odafigyeléssel érdemes elsősorban a meglévő erőforrásainkban rejlő lehetőséget kihasználni, csak ezt követően ruházzunk be a költséges inputanyagok felhasználásába.

Holopovics Zoltán
Bio-Nat Kft.