A terepjáró targoncák kategóriája lényegében a hagyományos ipari változatok és a könnyű univerzális mezőgazdasági erőgépek ötvözetéből alakult ki.
A hagyományos emelőoszlopos targoncák alapvetően az ipar, építőipar, illetve a kereskedelem széles körben ismert és alkalmazott anyagmozgató eszközei. Viszont a mezőgazdaság egyes területei szintén igénylik az önjáró targoncák kompakt anyagmozgató képességeit, de ezen a területen sokkal több olyan munkakörülmény van, amely komolyan befolyásolja a targoncával való biztonságos rakodást, a terepviszonyoktól kezdve a terület dőlésszögéig. Bár a szántóföldi munkákban kevésbé, de a telepen belüli anyagmozgatási feladatokban, illetve a kertészetekben, szőlészetekben, ültetvényes és zöldségtermesztésben, valamint az erdészetekben számos rakodási feladatra a targoncák a legalkalmasabb eszközök. A mezőgazdasági alkalmazásnál alapvető elvárás, hogy az ipari felhasználású társaitól jóval nagyobb teherbírással és az ehhez, illetve a nehezebb terepviszonyok leküzdéséhez szükséges erőtartalékkal is rendelkezzenek. A rakodógép- és targoncagyártók ezeket az igényeket felismerve sorra bővítik kínálatukat mezőgazdasági felhasználásra alkalmas terepjáró targoncákkal.
Két gép ötvözete
Maga a mezőgazdasági terepjáró targonca kategória egyáltalán nem ismeretlen itthon, hiszen a szerkezetváltás előtt, a 80-as években hazai gyártásból (vagy inkább átalakításból) sok ilyen eszköz munkába állt. A Hunirak 1500, illetve 2500 mezőgazdasági targonca a nyolcvanas évek legelején MTZ traktorból került kialakításra, és egész hosszú gyártási időszakot élt meg, napjainkban is számos példány dolgozik még közülük. Miben is különbözik a hagyományos ipari targoncákhoz képest egy terepjáró kivitel? Míg a hagyományos ipari targoncák kis helyigényű gépek, ahol a kompakt kialakítás elsődleges szempont, addig a terepjáró targoncák – emelőoszlop nélkül – inkább hasonlítanak egy könnyű univerzális traktorra, mint egy targoncára.
A tereptargoncák egyesítik a traktorok terepjáró képességét a hagyományos targoncák emelési funkcióival. Könnyen felmásznak a töltésekre, és nehéz terepen is zökkenőmentesen dolgoznak anélkül, hogy elakadnának vagy szükségtelen biztonsági problémákat okoznának. Ez számos olyan tulajdonságon keresztül valósul meg, amelyek megkülönböztetik a terepjáró targoncákat a hagyományos társaiktól.
Hasmagasság
Minden terepjáró járművel – így az erre specializálódott targoncával szemben is – alapkövetelmény a nagy hasmagasság, amely lehetővé teszi a targonca számára, hogy legyőzze a terepakadályokat anélkül, hogy az bárhol is fennakadást okozna. Ha nincs elegendő szabad magasság, akkor a mély keréknyomok vagy süllyedés esetén előforduló felfekvéssel az elakadás kockázata magasabb. Mivel a hagyományos targoncákat burkolt felületeken és viszonylag sima utakon való használatra tervezték, általában 10-15 cm körüli hasmagasságuk van, míg a nehéz terepen dolgozó targoncák nagyméretű gumikkal és megemelt alvázzal készülnek, ami 30-35 cm hasmagasságot biztosít számukra.
Erőforrások
Az erőgépekhez hasonlóan általában 2–4 literes hengerűrtartalmú, 4 hengeres, 50–80 lóerős dízelmotorok hajtják őket. Az ipari targoncákkal ellentétben itt nem jellemző az alternatív hajtásrendszer, inkább olyan dízel erőforrások szolgálják ki a terepjáró targoncákat, amelyek kielégítik a jelenleg érvényes legszigorúbb emissziós normákat. Olyan dízelmotorokat építenek a tereptargoncákba, amelyek viszonylag alacsony fordulatszámon adják le a maximális nyomatékot.
Erőátvitel és futóművek
A legtöbb esetben elektromos vagy elektrohidraulikus irányváltóval felszerelt, előre és hátra azonos sebességfokozatot biztosító, szinkronizált sebességváltó továbbítja a nyomatékot, de vannak Powershift váltóval szerelt modellek is a piacon. Nagyon sok típusnál kombinálják a sebességváltót nyomatékváltóval, amely a terepjáró képesség fokozása érdekében előnyös megoldás. Az ipari felhasználású hasonló típusoknál tempóban is gyorsabbak, akár 40 km/h maximális sebességre is képesek, ami az erőátvitel és a kerékméret tekintetében nem is meglepő. A hátsó futómű konstrukciójától és megrendeléstől függően lehet csak kormányzott vagy hajtott + kormányzott egyaránt. Vannak gyártók, akik csak 4 × 4-es hajtású tereptargoncákat kínálnak, de van olyan széria, ahol választhatunk a 4 × 2 vagy az összkerékhajtású kerékképlet közül. A hátsó futóművek általában merevházas, királycsapos alvázrögzítésű lengőtengelyek, amelyek csuklóstengelyen kapják a meghajtást a váltótól. A 4 × 4-es változatoknál érdemes olyan konstrukciót választani, ahol a hátsó tengely kerékmérete nagy gázlómélységet biztosít, illetve a felfüggesztése 7–12o vagy még nagyobb lengést tesz lehetővé. A mellső tengelyt differenciálzárral is ellátják, 4 × 4-es változat esetén pedig mindkét tengelynél elérhető ez a funkció. Az adaptív, korlátozott csúszású differenciálművek segítenek megelőzni az abroncscsúszás során fellépő teljesítményveszteséget azáltal, hogy egymástól függetlenül biztosítják a nyomatékot az abroncsoknak. A keréktengelyek a mezőgazdasági erőgépekre jellemző méretű és profilú terepjáró abroncsokkal szerelt kerekekkel rendelkeznek.
Manőverezhetőség
Természetesen a terepjáró targoncák kormányzása a mezőgazdasági erőgépekéhez hasonlóan hidraulikus rendszerű, és az összkerék-meghajtású verziók kerékbekormányzási szöge is hasonló, általában 50-55o. Felépítésükből és konstrukciós sajátosságaikból adódóan fordulási sugaruk nincs olyan kicsi, mint egy ipari verziónak. A tengely- és nyomtávolságtól, illetve a bekormányzási szögtől függően általában 2,5-3 méteres fordulási sugárral bírnak. Érdemes minél szélesebb nyomtávolságú targoncát választani, hiszen ez főleg rossz terepviszonyok esetén jelentősen hozzájárul a fokozott stabilitáshoz.
Emelőoszlop
A terepjáró targoncák emelőképessége általában típustól és mérettől függően 1,8–7 tonna között mozog, amely terhet 3–7 méteres magasságig tudnak emelni. A görgős emelőoszlopuk sokkal robusztusabb építésű, a rázkódást és a nehézkesebb terepen történő haladást még magas sebesség esetén is jobban viseli. Az általában 10-12 fokban előre/hátra billenthető emelőoszlop görgős láncos emelőmechanizmussal működik, az oszloptagok pedig az ipari targoncáknál megszokott görgős megoldással csúsznak egymásba.
Ergonómia
Szinte minden terepjáró modell ROPS/FOPS szabványú védőkerettel van felszerelve, amely mind a borulás ellen, mind pedig a rakomány rázuhanása ellen maximális védelmet biztosít. A tetőt csak részben fedik le teljesen a gyártók, a legtöbb modellnél a tető mellső része az emelőoszlopra való minél korlátlanabb rálátás miatt átlátható ráccsal fedett. A gyártók a fejlesztésnél arra törekednek, hogy az emelőoszlop legalsó pontjától maximálisan kitolva a legfelsőig korlátlan legyen rálátás a munkaterületre. Az emelőoszlop és az emelési mechanizmus vezérlése gyártótól és szériától függően vagy jobbkezes multifunkciós joystickkal történik, vagy pedig minden hidraulikus funkciót külön-külön karokkal kell kezelni. A kínálat döntő része elérhető zárt vezetőfülkés kivitelben, akár légkondicionálóval is. Vezetőülés tekintetében is nagy a szórás felszereltségben, a mechanikus lengéscsillapítású olcsóbb kiviteltől a légrugós, magas kényelmi szintű változatokig.
Mint ahogy a fenti összeállításból is kitűnik, a nehéz terepjáró targoncák ideális megoldást jelentenek az erdészetben, az építőiparban és a mezőgazdaságban, ahol nehezebben járható területeken sem nélkülözhető a targoncák kompakt anyagmozgató képessége.
Farkas Imre
