Terméshozam-beállítás – ezért nem bízza akárkire a gazda

Írta: Barna Ferenc - 2022 február 14.

Az év első fő munkafolyamata a gyümölcsös metszése, aminél több elengedhetetlen szakmai szempontra is figyelemmel kell lenni, ha termést is szeretnénk – hívja fel a gyümölcsöst művelő gazdálkodók figyelmét a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara az előttünk álló idénymunkára.

Csonthéjas virágzása
A metszéssel szabályozzuk a fa méretét, a korona formáját, a termőrészek kialakulását, a terméshozamot (Fotó: Horizont Média/Barna Ferenc)

A fák metszése rendkívül fontos a gyümölcstermesztésben

A metszéssel szabályozzuk a fák méretét, a korona formáját, a termőrészek kialakulását, a rendszeres terméshozás biztosítását. Nem utolsó sorban a szakszerűen elvégzett metszés a gyümölcs mennyiségét és minőségét is döntően meghatározza.

A metszés tudományos alapokon nyugszik, alapelvei – a gyümölcstermesztés fejlődésével, a gyakorlati tapasztalatok, megfigyelések és a módszeres kísérletek kiértékelése során – évszázadok alatt alakultak ki. Ezért nehéz elképzelni ennek a munkának a gépesítését (akár precíziós kategóriában).

Mikor kezdjük a metszést?

A gyümölcsfák általános metszésére – élettani okok miatt – a tél folyamán, a nyugalmi időszakban, és tavasszal a rügyduzzadás-rügyfakadás időszakában kerülhet sor. A szélsőséges hideg, fagyos időszakban azonban kerüljük ezt a munkát. A téli időszakban – a szakemberek szerint – kizárólag az almatermésűeket szokás metszeni, itt kórtani problémáktól nem kell tartanunk.

A csonthéjasok sokkal érzékenyebbek a metszés idejére, érdemes a rügyfakadástól kezdeni a metszést, máskülönben a fa életét veszélyeztető kórokozók támadhatják meg a fát, melyek a fertőzését és korai pusztulását okozzák. Egyébként a csonthéjasokat nyugodtan metszhetjük egészen a virágzásig.

A metszés technikai kivitelezését számos tényező befolyásolja

Az első és legfontosabb kérdés: szórványban lévő gyümölcsfát, vagy ültetvényben elhelyezett fákat metszünk?

A szórványban lévő gyümölcsfát kicsit lazábban metszhetjük, viszont ültetvényben szigorúan a szakma szabályai szerint kell metszenünk, különben a fákat nem tudjuk az adott térállásban megtartani, ez a gépi munka miatt is fontos.

A következő elengedhetetlen tényező az adott gyümölcsfaj-termőrész ismerete és a termőrészek kialakulásának menete. Aki ennek az ismeretnek nincs birtokában, csak összevissza nyesegeti a fákat, aztán az vagy terem, vagy nem. Sokszor tapasztalható, hogy az ültetvényben metszőt csak a vizualitása vezette (és ez még csak a jobbik eset), de az is előfordul, hogy egy összevissza kaszabolás eredményét láthatjuk.

Csonthéjas virágzása
Ha kellő szaktudás híján metszik a fát, nem biztos, hogy lesz termés (Fotó: Horizont Média/Barna Ferenc)

A gyakorlatban három különböző metszésmódot különböztetünk meg

  • Az első a koronaalakítás, amit fiatal 1-3(4) éves fák esetében alkalmazunk, ahol az elsődleges szempont a megfelelő szabályos koronaforma kialakítása. Itt a termésnek másodlagos szerepe van, gyakorta el is kell távolítanunk.

Az első évben erőteljesen metsszük a facsemetét, hogy megfelelő kihajtást kapjunk, aztán a következő évben már többnyire ritkító metszést végzünk, azaz nem vágunk bele a vesszőkbe, mert az újabb erőteljes kihajtásokat eredményez, ami feleslegesen sűríti a koronát. A koronaformának nem megfelelő vesszőket tőből eltávolítjuk csonkmentesen, így kevésbé kapunk újabb felesleges kihajtást. Sudaras koronaforma esetén kerüljük a tengely visszametszést, azonban ha túlzottan „megugrott”, akkor álsudarazzuk, azaz egy alsóbb helyzetű függőleges vesszőre metsszük vissza.

  • A másik metszési mód a fenntartó metszés, amit a 3-4. évtől alkalmazunk, ekkora – ha jól csináltuk – a fánk végleges mérete és szabályos koronaformája kialakult.

A fenntartó metszés gyakorlatilag ritkító metszést, illetve a letermett termővesszők eltávolítását jelenti. A koronában a vízszinteshez közeli helyzetű vesszőket válogatva hagyjuk meg visszametszés nélkül. Ezek a vesszők rakódnak be a következő évben rövid termőrészekkel.

A koronában az erőteljes felfele törő, közel 1 méter hosszúságot is elérő ún. vízhajtásokat, melyek többnyire ágtöréspontokon keletkeznek, tőből csonkmentesen, vagy kitörve az alapi rügyeket kiszakítva távolítsuk el.

Arra kell törekednünk, hogy a koronában közel egyenlő arányban legyenek visszametszés nélküli egyéves és termőrészekkel berakodott 2-3 éves vesszők. Azt is jó tudnunk, hogy a rövid és hosszú termőrészek virágzása nem egyforma, így a virágzáskori lehűléseknél kevésbé károsodik a fa.

A csonthéjas őszibarack speciális abból a szempontból, hogy kizárólag egyéves termővesszőket hagyunk meg a koronában, és törekedjünk mindig a legalsó vázág és tengely közelben lévő éves termőrészre visszametszeni a letermett termővesszőt, így biztosítható a felkopaszodás mértékének csökkentése. Amennyiben nincs spontán kihajtásunk, a későbbiek folyamán is érdemes rövid 5-10 cm es csonkot hagyni, ahol többnyire mindig kapunk megfelelő kihajtást.

  • A harmadik módot, az ifjító metszést jellemzően idős fáknál alkalmazunk (erre általában háztájiban kerül sor): néhány felkopaszodott idős ág levágásával fiatalíthatjuk és szellősebbé tehetjük a koronát, ami a fényellátottságnak köszönhetően új termőrészeket hozhat.

Forrás: NAK

Összeállította: Barna Ferenc