Agrárgazdasági elemzések 2023. október

Közeleg a tavaszi vetésű szántóföldi kultúrák betakarítása: mind a kukoricával, mind a napraforgóval kapcsolatos előrejelzések kedvező képet festenek a várható termésmennyiségekről. Eközben az árak trendjében nem következett be fordulat, a nemzetközi tőzsdei jegyzések hónapok óta tartó csökkenő – oldalazó mozgásában nincs érdemi változás.

Kukorica

Mindhárom nagyobb piaci elemző (FAO-AMIS, USDA, IGC) álláspontja azonos a 2023/2024-es gazdasági év globális kukorica-termésvárakozásai kapcsán: a kevéssel 1,2 milliárd tonna feletti betakarított mennyiség 60–65 millió tonnával meghaladja az előző évi eredményeket, mely többlet teret adhat akár a felhasználás, akár a fordulókészletek emelkedéséhez.

Az előző évvel történő összehasonlításban kiemelhető az Egyesült Államok és Argentína pozíciója; a prognózisok alapján mindkét országban jelentősen emelkedhet a megtermett kukorica mennyisége, míg Brazíliában és Ukrajnában az előző évihez hasonló volumen betakarítása körvonalazódik. Összességében nem látható olyan régió vagy akár jelentősebb kukoricatermesztő ország, ahol érdemi terméscsökkenéssel kalkulálhatunk, így a globális felhasználás mértéke megközelítheti a 2 évvel ezelőtti 1,2 milliárd tonnás szintet, tehát a fundamentumok alapján a tavalyi árrobbanáshoz hasonló jelenséggel kevés eséllyel találkozhatunk. Nyilvánvaló azonban, hogy a feszült geopolitikai helyzet esetleges gyors megváltozása a nyersanyagok, így a termények árát erőteljesen „megránthatja”.

Az Európai Unió Bizottságának aktuális, augusztus végén keltezett előrejelzése szerint 7,3 tonnás hektáronkénti hozam mellett 62 millió tonnányi termés betakarítása várható, mely adatok átlagosnak tekinthetők, még úgy is, hogy a vetésterület 2018 óta az idei évben a legalacsonyabb. A megtermett mennyiség és a várható felhasználás különbözete azt mutatja, hogy az előző évi rekordmagas, közel 26 millió tonnás importigény az előttünk álló gazdasági évben 17 millió tonna körüli szintre olvad, így az EU kitettsége érdemben csökkenni fog. Az unió legnagyobb importőre változatlanul Ukrajna, a kérdés csupán az, a szükséges áru milyen logisztikai megoldással juthat el a felhasználás helyére, ugyanis a fekete-tengeri gabonakorridor sorsa kétséges, továbbá a szeptember 15-én lejárt, Magyarországot, Romániát, Lengyelországot, Bulgáriát, Szlovákiát és Csehországot érintő importtilalom meghosszabbításával vagy esetleges feloldásával kapcsolatos hírek egyelőre meglehetősen ellentmondásosak, bár több jel mutat a tagállami szintű hosszabbításra.

Mindazonáltal, éppen a szóban forgó kelet-európai régió kedvező termésvárakozásai miatt az importtilalom megszűnése esetén sem várható jelentős piaci fordulat, hiszen ezekben az országokban a kínálat meghaladhatja az elmúlt időszak turbulens gazdasági környezetének (energiaválság, infláció, dekonjunktúra) eredményeként kialakult visszafogott keresletet. Következésképp, az érintett országok piacain az ukrán import csupán kifejezetten kedvező árazás mellett lehet versenyképes. Vélhetően nagyobb eséllyel a tradicionális európai desztinációk, mint például Olaszország, Spanyolország, Németország és Hollandia lehetnek az ukrán gabona elsődleges felvevőpiacai Európában, ezekbe az országokba ugyanis az elmúlt évtizedben is jelentős ukrán import érkezett.

Az első, korai kukoricatáblákat már levágták Magyarországon, a terméseredmények kifejezetten biztatók. További jó hír, hogy az eddig betakarított termények mintáiból végzett toxinmérések nem vagy csak nyomokban detektálták az aflatoxin jelenlétét. Korai lenne még ezekből az eredményekből messzemenő következtetéseket levonni, a mérések azonban megerősítik azt a feltételezést, mely szerint az idei évben nem várható jelentős fertőzöttség. Szeptember első felében a tőzsdei jegyzések a párizsi árutőzsde (MATIF) novemberi lejárata esetében a 210–215 eurós sávban ingadoztak, míg a külföldi vevők a népszerű exportparitásokat (Kaposváron vagonba rakva, dunai kikötőben hajóba rakva) nagyjából 40 eurós diszkonttal árazták az említett tőzsdei árakhoz képest. Figyelembe véve a jelentősen emelkedő szállítási díjakat és fuvardíj-különbözeteket, a nemzetközi gabonapiacokon elérhető források árai alapján a magyarországi vevői elképzelések nem tűnnek alulárazottnak. Ennek ellenére kifejezetten kevés a belföldi eladó, így az exportőrök kénytelenek a jóval likvidebb piacok irányába fordulni, így fedezve az unió állattenyésztésének és feldolgozóiparának igényeit. A betakarítás felfutásával – amennyiben a folytatásban is kedvező terméseredmények születnek – a piaci aktivitás még változhat, a kérdés inkább az lehet: a jelenleg nem túl intenzív kereslet felszívja-e az idei, jónak ígérkező kukoricatermés mennyiségét.

Búza

A betakarítás befejeztével a globális búzamérlegben már egyre inkább a tényadatok, semmint a várakozások jelennek meg. Ezek alapján Oroszország és Ukrajna idei termése jónak mondható, mint ahogyan az Európai Unióban betakarított 134 millió tonnányi kenyérgabona mennyisége is az 5 éves átlag szintje felett alakult. Miután mind a fekete-tengeri, mind az uniós búzaexport célországaiban jelentős a közös halmaz, a két forrás között intenzív verseny alakult ki, nyomás alá helyezve a piacokat.

A fentiek következményeként lassan egy éve tartó csökkenő trend figyelhető meg a MATIF határidős búzajegyzéseinek alakulásában. Olyannyira, hogy több esetben a front havi jegyzések megközelítették a kukorica legközelebbi lejáratú határidős árait. A jelenség felveti az ilyenkor szokásos elemzői kérdést: vajon melyik termény túl- vagy alulárazott a másikhoz képest? A válaszok többsége a búza alulértékeltségére teszi a képzeletbeli voksát, az árak mozgása és a kereslet-kínálati viszonyok alakulása azonban egy jóval komplexebb képet fest helyzetről: amennyiben figyelembe vesszük a várható termésmennyiségeket, a felhasználás és a készletek alakulását, elképzelhető, hogy a piac sem a búzát, sem a kukoricát nem „árazza félre”, a fundamentumok alapján az árak többé-kevésbé a helyükön vannak.

A magyarországi búzapiac aktivitása változatlanul elmarad az elmúlt években megszokottól. Miután érdemi emelkedés az árakban nem következett be, a kereslet sem élénkült, többen az értékesítés mellett döntöttek. Ebből fakadóan az eladottság mértéke emelkedett, még mindig elmarad azonban az ilyenkor megszokottól. Mindezek következményeként a belföldi készletszintek továbbra is kifejezetten magasak.

Reng Zoltán
Hungrana-vezérigazgató