Gyanús lenne, ha csak azért álltak volna át, hogy kényelmesebb és olcsóbb legyen a tejelőtehén-tartás. Ám a jelek szerint az állatnak is jobb így.
Nem folytatnák napi két fejéssel…
„Ha újra naponta kétszer kellene fejnem, nem hiszem, hogy tejtermelők maradnánk – mondja egy ausztrál gazda, aki 220, túlnyomórészt jersey-fríz keresztezett tavaszi borjazású, legelőalapú etetésű tehenet tart. Ma már mindet naponta egyszer fejik (Once A Day) őket, és a legelő mellett körülbelül 1 kg gabonapelletet kapnak a tejüzemben. Mielőtt áttértek volna az egyszeri fejésre, minden tehén naponta 3 kg-ot fogyasztott, azaz a kevesebb takarmánnyal jelentős költségmegtakarítást érnek el. Igaz, a teljesítmény durván 20 százalékkal csökkent, de mint mindjárt látni fogjuk, ez megtérül más területeken.
Nyereség-rovat
Ausztráliában nő és jelenleg már 30 a száma, az olyan tejgazdaságnak, ahol OAD-fejés történik. De mit nyer a gazdaság az átállással? Elsősorban természetesen időt és energiát. Másrészt az ott is egyre inkább hiányzó munkaerő-felhasználást. Ehhez tartozik még, hogy az egyszeri fejés olyan időpontokra is időzíthető, amikor könnyebb oda munkaerőt találni: azaz nem kell kora reggel már az első fejéssel kezdeni… Harmadsorban nagyobb állományt tudnak így fenntartani, azaz több tehenet fejnek. A nyereség-rovatba tartozik még a karbantartási kiadások csökkenése, hiszen az állatok naponta csak egyszer járnak be a tejüzembe.
Jól vették az erre alkalmas tehenek
Mint sok más innováció, a napi egyszeri fejés egyébként már az ezredforduló utáni években is foglalkoztatta a szakembereket. De vajon hogyan hat mindez az állatokra? Az immár hét éven át összegyűlt ausztrál tapasztalatok szerint az új fejési mód bevezetése óta évente kevesebb gyengén teljesítő tehenet kell lecserélni. Igaz, ehhez az is kellett, hogy kiválaszthassák azokat az egyedeket, akik valóban alkalmasak a napi egyszeri fejésre. Azóta a fogamzási arány is javult. A gazdaságok szerint a tehenekre nehezedő termelési nyomás enyhülésével párhuzamosan a lábproblémák is csökkentek.
Fontos felmérni, de számosak az előnyök
Bár az ausztrál tejgazdaságok közt nő az érdeklődés, az OAD Új-Zélandon sokkal gyakoribb, és már Észak-Amerikában is hódít, ahol bő 30 százalékos már az elterjedtsége. Az új-zélandi DairyNZ szerint az előnyök a gazdaság rendszerétől vagy elrendezésétől függenek, de van néhány általános előny. Ilyen egyrészt a már említett idő- és munkaerő-megtakarítás, a jobb egészségi és szaporodási mutatók, a kevesebb takarmány, továbbá a kisebb tejelő istálló használata az állomány méretéhez képest, illetve mozgáslehetőség javulása. A DairyNZ szerint az OAD ugyanolyan nyereséges lehet, mint a napi kétszeri fejés, és a fő tényezők a termelés csökkenése és az OAD bevezetésével elért költségmegtakarítás mértékének minimalizálása. Ugyanakkor váltás előtt fontos, hogy a gazdálkodók felmérjék a lehetséges előnyöket, és eldöntsék, hogy az megfelel-e jövőbeli törekvéseiknek és céljaiknak.