Talajművelés: 60 éves ez a tudás, de most kell csak igazán!

A világ számos kontinensén és Magyarországon is már a 60-as években megkezdődött a no-till termesztéstechnológia kutatása. Itthon aztán sajnos sokáig feledésbe merült a talajkímélő, regeneratív technológia, pedig a ma időjárási, növénytermesztési és talajpusztulási kihívásaira hatékony válaszokat ad ez a metódus.

Rontotta a talajt, csökkentette a termést a forgatás

Ma már több, mint 205 millió hektáron alkalmaznak világszerte sikeresen – írj friss bejegyzésében a Talajmegújító Mezőgazdaság honlapján Kökény Attila. A szemlélet lényege az, hogy a termőtalaj nem csak egyszerű föld: ha egészséges, támogatja a mikrobák és organizmusok élő, növekvő közösségeit. A szerves anyagokon kívül tele van olyan ásványi anyagokkal, tápanyagokkal, oxigénnel és vízzel, amelyekre a növényeknek a gyarapodáshoz szükségük van. Kökény Attila idézi az amerikai példát: ott is a múltban a legtöbb gazdálkodó a talaj megműveléséhez, vagyis forgatásához ekét használt. Ez a gyakorlat azonban problémákat okozott: talajromlást, eróziót és a csökkenő termékenységet. Ezért a kutatók arra gondoltak, mi lenne, ha a gazdák teljesen felhagynának a szántással, és helyette szezonról szezonra érintetlenül hagynák a talajt és a gyökereket, és azt utánoznák, ahogy a növények a természetben növekednek?

Rájöttek, hogy a no-till javít

Az 1960-as évek elején az Ohio Állami Egyetem két talajkutatója foglalkozott ezzel a kérdéssel, és létrehozták a világ egyik első kísérleti no-till tábláit. A kutatók három különböző talajművelési intenzitást teszteltek (szántás, vésőekével lazítás és no-till talajművelés). Az egyes talajművelési kísérleteken belül három vetésforgót vizsgáltak (folyamatosan termesztett kukorica, kétéves vetésforgó kukoricából és szójababból, valamint hároméves vetésforgó, amelyben az egyik évben kukoricát, a másik évben lucernát és zabot termesztettek). Kísérleteik kimutatták, hogy a no-till termesztéstechnológia idővel megváltoztathatja és javíthatja a talaj tulajdonságait. A no-till nem hozott azonnali eredményeket, de ez a szakemberek szerint a mezőgazdaságban közismert: egy, két, három vagy akár öt év nem elég ahhoz, hogy valóban kiértékeljük ezeknek a rendszereknek a hatásait.

Jobb talaj, jobb növény, jobb termés

A kezdetben azonos állapotú táblákon, a no-till és művelt földeken ma már jelentős a különbség a talaj szerves széntartalmában. A hagyományosan művelt szántóföldek talaja poros, sárga, és egyszerű szorítással szétporlasztható, míg a gazdag, sötétbarna, talajművelés nélküli talaj összetapadva marad, és gazdag a szerves anyagtól. A szerves anyag jelenléte segítheti a növények víz- és tápanyagfelvételét, javítva ezzel a mezőgazdasági teljesítményt. A talaj kevésbé hajlamos az erózióra, jó a vízvisszatartása, és stabilabb szerkezetű. Az alacsonyabb intenzitású talajművelés mellett a gyökerek egészségi állapota is javul, több mikroorganizmus él a talajban, és több szenet képes tárolni. Ezek a tulajdonságok csökkenthetik az aszályok és a túlzott mennyiségű csapadék hatását, és mindezek mellett a talajművelés nélküli gyakorlatok csökkentik a termelők termelési költségeit és időt takarítanak meg – összegzi Dr. Leo Deiss, agronómus, az Ohioi Állami Egyetem Élelmiszer-, Agrár- és Környezettudományi Főiskolájának vendégprofesszora. A tudós szerint a talajművelés nélküli művelés fenntartható gyakorlat, és a talajmegújító mezőgazdaság alapja. A vetésforgóval, takarónövényekkel vagy más regeneratív módszerekkel együtt történő talajművelés maximalizálhatja a talaj egészségét. A hosszabb ideig a talajban maradó évelő növények termesztése szintén segíthet a növényeknek a gyökérzet szerkezetének felépítésében és az energia megőrzésében, ami pozitív hatással van a szén eltárolására a talajban.

(Forrás: Talajmegújító.substack.com)