Az alma betegségei

Magyarország legjelentősebb gyümölcskultúrája az alma. Pár évtizeddel ezelőtt közel egymillió tonna almát termesztettünk, amivel méltán tűnhettünk almatermesztő nagyhatalomnak. Az elmúlt 10 év termésátlaga 586 ezer tonna körül alakult, ami a korábbi évtizedekre jellemző termésmennyiség fele.

Ez a szám rendkívül rossz termésbiztonságról is árulkodik, ugyanis volt példa 214 ezer és 920 ezer tonnás termésre is. Az ingadozó termés több okra vezethető viszsza, ilyen például az elöregedő állomány, gyakran a szakértelem hiánya, és a nem megfelelő növényvédelem. Felmérések alapján a jelen 25 ezer hektárból hozzávetőlegesen 10 ezer hektár idejétmúlt ültetvény. Magas színvonalú, öntözőberendezéssel, jéghálóval felszerelt intenzív művelésű ültetvény mindössze körülbelül 2.500 hektárra tehető. A korszerű termesztés alappillére a fajtaválasztás. Meghatározza a termesztési célt, a termesztési módot, a növényvédelmet. A piacon rendelkezésre állnak Magyarországon is már olyan fajták, melyek az alma jelentős betegségeivel szemben toleránsak, vagy akár rezisztensek is.

Lisztharmat (Podosphaera leucotricha)

Az alma egyik legjelentősebb betegsége a lisztharmat. A betegség okozója a Podoshaera leucotricha nevű kórokozó gazdaspecifikus, vagyis az almán kívül még ritkán körtén, birsen, esetleg naspolyán fordul elő. Élettani szempontból biotróf a kórokozó, vagyis csak élő növényi részen életképes. Nem a gazdanövény elpusztítása a célja, sokkal inkább sanyargatja a növényt. A betegség rügypikkelyek között vészeli át a telet micéliummal, majd tavasszal innen indítja el a primer fertőzést is. A gombafonalakkal fertőzött rügyek szabad szemmel könnyen megkülönböztethetők az egészségesektől, jellegzetes borzas kinézetűek.

A Podosphaera leucotricha által fertőzött levelek felszínén enyhe lisztes bevonat keletkezik, ezt követően pedig a levelek összepöndörödnek, színük felé sodródnak. A kórokozó a virágokat egyaránt károsíthatja, az így létrejövő deformálódott szirmok nem termékenyülése nem megfelelő. Az ennek ellenére kifejlődő gyümölcsök szintén amorfak lesznek, amiket az almafa általában még igen kis méretnél elrúg. A később kialakuló fertőzés a gyümölcs elhullását nem okozza, viszont a héjon pókhálószerű parás részek keletkeznek, ami rontja a termés piaci értékét, eladhatóságát. A betegség ellen már nagyon jó toleráns és rezisztens fajták is a gazdák rendelkezésére állnak a piacon, ami jelentősen megkönnyíti a kórokozó elleni védekezést. A lisztharmat elleni védekezésnek főleg tavasszal, rügyfakadástól kezdve 7-10 naponként lehet szükség felszívódó készítményekkel, természetesen a rezisztencia-kialakulást megelőzendő, szerrotáció alkalmazásával. A növény számára legkritikusabb időszak a virágzás és a dió nagyságú gyümölcs kifejlődése között van, ekkor úgynevezett szisztemikus blokkot alkalmazva védekezünk. Fertőzés létrejöttéhez nincs szükség cseppfolyós nedvességre, de a párás, meleg időt kedveli a lisztharmat. Mindezek ellenére a lisztharmat megelőzésére hatásos elemi kén őszi kijuttatása gyérítheti az áttelelő képletek mennyiségét.

Lisztharmat levél tünet (forrás: www.hobbikert.hu)

Lisztharmat-fertőzés tünet gyümölcsön (forrás: www.novenyvedelem.nak.hu)

Varasodás (Venturia inaequalis)

Az alma varasodás-betegsége a fertőzött leveleken képes fennmaradni, tavasszal ez a kórokozó fertőzésének kiindulópontja is. Kezdetben a leveleken klorotikusfoltok, amik a levél színe felé kissé kitüremkednek. Ezek a foltok a fertőzés előrehaladtával bebarnulnak, elszáradnak, a foltok összeolvadásával akár teljes lombvesztést is előidézhetnek. Tünetek létrejöhetnek a virágokon is, ebben az esetben a virágok leszáradnak. A nagyobb problémát a kései gyümölcsfertőzés okozza, ugyanis a héjon látszó kisebb nagyobb foltok a gyümölcshúsba is bemélyednek, ezzel rontják a termés ízét és piaci eladhatóságát.

A kórokozó kedveli a csapadékos, párás időjárást, ennek ellenére szaporítóképletei jól tűrik a hosszantartó, csapadékszegény meleget is, és amint jön egy kis csapadék, szinte azonnal képesek a fertőzésre. Ahogy a lisztharmat esetében is varasodás elleni védekezésben nagy jelentősége van az ellenálló fajták termesztésének. A tél végén elvégzett lemosókezeléssel, valamint a fertőzött lomb összegyűjtésével a fák alól, hatékonyan meg tudjuk alapozni a növényvédelmet. A növényvédelmi kezelést fakadáskor, és a tenyészidőszak végéhez közeledve elegendő kontakt hatóanyagú készítményekkel elvégezni, a köztes időben pedig előrejelzésre alapozottan lehet védekezni szisztemikus szerekkel.

Tűzelhalás (Erwinia amylovora)

A tűzelhalás baktérium, rendkívül széles gazdanövény körrel rendelkezik. Fontosabb károsított fajok a körte (Pyrus), a birs (Cydonia) és az alma (Malus), de hozzávetőlegesen 129 növényfajt képes fertőzni. A növényfajok és fajták fogékonyságában nagymértékű eltérések mutatkoznak. Almafajták esetében a Jonathan, Idared, és a Gloster nevezhető fogékonynak a tűzelhalásra. Alma esetében az alany választásnak is nagy szerepe van a betegség szempontjából. Intenzív termesztésnél alkalmazott törpésítő és félig törpésítő alanyok sokkal fogékonyabbak a betegségre. Ezt az okozza, hogy az intenzív gyümölcsös hamarabb termőképes, a fiatal fák előbb kezdenek el virágozni, ezért nagyobb mértékben ki vannak téve a fertőzésnek, mivel a csemetéket nagyobb sűrűséggel telepítik, emiatt a fertőzés átadása is egyszerűbben valósul meg. A modern ültetvények alanyai közül érzékenynek számítanak az M9 és az M26-os alanyok, kevésbé fertőződnek könnyen az M7, MM 106-os alanyok.

Erwinia amylovora az egész növényt képes megfertőzni. A virág, levél, termés és sarjhajtások egyaránt megfeketednek, valamint vizenyős foltok jelennek meg rajtuk, amik a fertőzés súlyosbodásával egyre terjednek. A betegség jellemző tünete sarjvesszők kampós, úgynevezett „pásztorbot” szerű meghajlása, amit idővel a növényi rész megbarnulása és elszáradása követ. A betegség hatására a virágok elhervadnak, vízzel átitatottá válnak, és elszáradnak. Hasonló képpen a termésekhez, ami viszont ritkábban jelentkező tünet. Az elfeketedett és kiszáradt növényi részek és a termések a fákon maradnak, nem hullanak le. A növények fás részein is megfigyelhetők tünetek, például a törzs és ágak kéreg nekrózisa. Idővel a fertőzött részek elkülönülnek az egészséges részekről, besüppedő, lilás-barna foltok, kéregelhalások fejlődnek ki. A vázágakon, törzsön fellelhető tünetek kialakulását követően hamar bekövetkezhet a növénypusztulás, míg a fertőzött virágok, sarjhajtások nagy ráhagyással történő eltávolításával még van esély a fa túlélésére.

Varasodástünet gyümölcsön (forrás: www.kertlap.hu)

Varasodás-levéltünet (forrás: www.agroterm.hu)

Tűzelhalás okozta pásztorbotszerű tünet (forrás: www.portal.nebih.gov.hu)

Az Erwinia amylovora a fertőzött növényi részekben vészeli át a telet. Általában sérülések, kéregrepedések szélein telepedik meg a kórokozó. Amint az időjárás kedvezően alakul és a növényi szövetekben megindul a nedvkeringés, a kultúrnövény sejtközötti járataiban elkezd szaporodni, és a növény felszíni részeire baktériumnyálka préselődik ki. A tűzelhalás-betegség csak aktív növekedésben levő szövetet képes megfertőzni, ezért az intenzív hajtásnövekedés és a virágzás jár fertőzési szempontból a legnagyobb kockázattal a kultúrnövény számára. A kórokozó baktériumcseppekkel terjed: szél, rovarok, méhek, madarak és különböző művelő eszközök közreműködésével, valamint virágporral jutnak el a beteg növényről az egészségesre. Mezőgazdasági eszközök és gépek is terjeszthetik a kórokozót sérüléseken keresztül, de a betegség elsődlegesen természetes nyílásokon, pl. gázcserenyílásokon, paraszemölcsökön keresztül jut a gazdanövénybe. A rovarok virágról virágra szállva az egészséges bibére juttatják a baktériumcseppeket, ami a bibeszálon, majd a kocsányon keresztül jut be a hajtásokba. A háncsszövetbe jutva szaporodik a kórokozó és terjed tovább a fa más részeibe, majd el is pusztítja azokat. Ezzel a növény, vagy növényi rész kiszáradását okozva. A fertőzött szövet regenerálódása nem megy végbe, a kéreg emiatt felrepedezik és kiserken rajta a baktériumcsepp.

Nyár közeledtével, ahogy az idő melegre fordul, szárazabb a levegő és a fák növekedése is leáll, a kórokozó terjedése is visszaszorul. A tűzelhalás számára a nedves, csapadékos idő a kedvező, ami, ha meleggel párosul, a fertőzés nagy valószínűséggel megtörténik. A baktérium minimum 15°C fölött fertőzőképes. A páratartalmon nagyobb a hangsúly, mert a száraz levegő korlátozza a baktériumot a terjedésben. A betegség elleni védekezést az nehezíti meg, hogy amint a baktériumnyálka sebzési felületre, vagy természetes nyílására kerül a növénynek, valamint a virágokra, onnan könnyen jut be a hajtások szöveteibe, ahol már a kontakt készítménnyel nem tudunk hatékonyan védekezni. Korábban használtak az antibiotikum (sztreptomicin és kasugamicin) hatóanyagú készítmények, melyeket előrejelzésre alapozva lehetett alkalmazni virágzásban is. Azonban ezek a növényvédő szereket emberekre gyakorolt káros egészségügyi hatásuk miatt az Európai Unió legtöbb országában betiltották. Ennek okán kapott nagyobb hangsúlyt az előrejelzési rendszerek alkalmazása a kórokozó tekintetében, valamint az új hatóanyagok használatba vétele.

Ma előrejelző programok segítik a termelőket a védekezés pontos időpontjának meghatározásában, amihez meteorológiai adatok mérésével juthatunk hozzá. Ilyen például Maryblyt, amely a növény fenológiai állapota és az időjárási paraméterek együttese alapján ad jelzést a gazdának, hogy mikor szükséges megelőző jelleggel védekeznie. A Billing-féle rendszer hasonló elven működik, mint amerikai társa, mind bevált és alkalmazható magyarországi viszonylatban. Mint a korábbiakban is említettem, a tűzelhalás elleni védekezés a fajtaválasztással kezdődik. Ennél a betegségnél kiemelten hangsúlyos a megelőzés, ugyanis a tünetek megjelenése már azt jelenti, hogy a kórokozó a növénybe jutott, onnan pedig rövid idő alatt képes elterjedni és tovább fertőzni. A korábban említett érzékeny fajták kerülésével és helyettük ellenálló alany-nemes párosítás választásával már csökkenthetjük a fertőzések későbbi kockázatát.

Tűzelhalás okozta tünet virágon

Tűzelhalástünet fiatal gyümölcsön (forrás: www.agraragazat.hu)

Helyes agrotechnika alkalmazása a következő olyan lépés, amivel csökkenthetjük a tűzelhalás kockázatát. Ilyen például a jól szellőzhető, laza koronaforma kialakítása és mindenképpen a már megjelent fertőzött növényi részek eltávolítása úgy, hogy legalább 30-50 cm-rel a beteg rész alatt vágunk, ezzel biztosítva, hogy a még nem tünetes, de már adott esetben fertőzött növényi rész is szelektálásra kerüljön. Az ilyen módon lemetszett ágrészeket, hajtásokat el kell égetni, a segédeszközt pedig fertőtleníteni, annak érdekében, hogy rákerült fertőző anyag ne juthasson át, másik, akár egészséges fára.

A baktérium okozta betegség ellen használhatók növényvédő szerek főleg preventív jelleggel. Az ültetvények lemosó kezelésekor alkalmazott készítmények tartalmaznak rezet, amik az Erwinia amylovora fertőző anyagának sem kedveznek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a réz készítmények csak megelőzőleg és helyileg használhatóak, emellett virágzó kultúrában alkalmazva komoly virágkárosodást, ezzel termésveszteséget is előidézhetnek. Mindemellett az őszi és tél végi lemosókezelés nagymértékben visszaszoríthatja a betegség kialakulását. Jelenleg a rezen kívül 2 hatóanyag áll rendelkezésre tűzelhalás ellen. A foszetil-alumíniumhatóanyagú növényvédő szert megelőzőleg, virágzás kezdetén és intenzív hajtásnövekedés idejében kell kijuttatni, ha a feltételek a baktériumnak kedvezően alakulnak, vagyis a relatív páratartalom minimum 75%, legalább 2,5 mm csapadék képződött, és a napi középhőmérséklet kb. 18°C, a szert akár 2-3 alkalommal is kellhet alkalmazni. A másik készítmény egy biológiai gombaölő szer, ami Aureobasidium pullulanshatóanyagú. Ennek a mikrogombának a hatékonysága térparazitizmusa, vagyis a kijuttatott Aureobasidium pullulans a kezelt növény egészén megtelepszik, ezzel elfedve azokat a behatolási helyeket, amiken keresztül a baktérium behatolhatna a gazdanövénybe. Erős fertőzési kockázat esetén a növényvédőszert akár 3 alkalommal, 2-7 napos eltéréssel is lehet használni. Fontos, hogy a biztos védelem érdekében törekedni kell a virágok teljes és egyenletes permetlé fedettségére.

Tűzelhalás okozta kéreg elhalás (forrás: www.agraragazat.hu)

Alma mozaik vírus korai levéltünet (forrás: www.zoldvilag.info)

Erős levéltünet (forrás: www.zsigogyorgy.hu)

Alma mozaik vírus (Apple mosaic virus)

Az alma legelterjedtebb vírusbetegsége az alma mozaik vírus. Vegetatív úton, szaporítóanyaggal terjed. A betegség elsősorban klorotikus foltok képében jelentkezik. Erős fertőzés esetén az erek mentén nagy terjedelmű fehér foltok alakulhatnak ki, melyek idővel nekrotizálódhatnak is. A termésen szintén kialakulhatnak fakó foltok, valamint a termés deformálódása sem kizárt. Ha nagymértékű a fertőzés, akár 25%-os termésveszteséggel is számolni lehet. A védekezés az ellenőrzött körülmények közül származó, vírusmentes szaporítóanyag telepítésével kezdődik.

Kálmán Anna Léda
növényorvos

alma alma mozaik vírus almabetegségek lisztharmat tűzelhalás varasodás