„Az vagy, amit megeszel”

Korábbi írásainkban már többféle szemszögből körbejártuk a kalcium, illetve a mésztermékek és az állattenyésztés kapcsolatát – kalciumpótlás a takarmányozásban, mésztermékek az állattartás körülményeinek javításában, istállóhigiénia, betegségek visszaszorítása, egészséges környezet… Szélesebb spektrumban szemlélve a mezőgazdálkodás egészét, létezik egy olyan kapcsolódási pont, amely nem kizárólag az állattenyésztés teljesítményére, hanem a növénytermesztésre, a takarmány-előállításra, illetve annak kiindulási alapjára, a talajra gyakorol igen komoly hatást, ez pedig a talajsavanyodás kezelése a takarmány-előállító területeken, ideértve az abrak- és tömegtakarmány-termesztést, a rét- és legelőgazdálkodást is.

A leromlás összefüggései

Az összefüggés teljesen egyértelmű, és logikus. Savanyú talajokon a termesztett növény – legyen az akár szemes- vagy silókukorica, pillangós vagy legelőterület – teljesítménye gyengébb. Ennek oka a talajállapot változásában keresendő. A pontosabb megértéshez nézzük meg, melyek is a savanyú talaj jellemzői:

• leromlott, tömörödött talajszerkezet,
• porosodás, cserepesedő felszín,
• nehéz művelhetőség,
• rossz vízgazdálkodás miatt gyakori belvíz, aszályos periódusban viszont talajnedvesség deficit,
• rossz levegőgazdálkodás,
• mindezek miatt jelentősen korlátozott talajélet és gyökérfejlődés,
• röviden összefoglalva mind a fizikai, mind a kémiai, mind a biológiai tulajdonságai romlanak, a talaj gyakorlatilag nem egészséges, értékéből jelentősen veszített,
• jelentősen romló műtrágya- és tápanyag hasznosulás.

A fentiekkel állítsuk szembe a következőt: az állattenyésztés jövedelmezőségét jelentős mértékben meghatározza az, hogy a saját magunk által megtermelhető takarmánybázis a rendelkezésre álló területeinken mekkora volument és milyen minőséget képvisel! Egyaránt fontos a folyamatos ellátás érdekében a megfelelő mennyiség, illetve a teljesítmény biztosításához a minél jobb minőség – a takarmánynövények beltartalma és egészsége. És itt nagyon nem mindegy, hogy mire tudunk alapozni. Legyen az takarmányárpa, lucerna, vagy fűkeverék, legelő, minél sérültebb a talaj, annál sérülékenyebb ez a bázis, amelyen végül is az állattenyésztésünk sikere múlik.

A valódi ok orvoslása

Pedig a megoldás – ma már – sem nem bonyolult, sem nem drága. Főleg akkor, ha összehasonlítjuk a talaj állapotát és teljesítőképességét – a talaj értékét – a javítás előtt és a javítás után. Anélkül, hogy a savanyodás és a savanyú talaj javításának pontos fizikai/kémiai hátterét most részletesebben elemeznénk – korábbi írásainkban többször is sor került rá -, leszögezhetjük, hogy a savanyodás valódi okát kell orvosolni. Ez a valódi ok pedig a kalcium eltűnése a talajból, tehát a valódi orvoslás a megfelelő kalciumpótlás – megfelelő talajjavító anyaggal, megfelelő mennyiségben, megfelelő ideig. Magyarul, meszezzünk!

Járjuk körbe egy kicsit, mit is jelent a három dolog.

Megfelelő talajjavító anyag: az egyik fontos szempont az, hogy az anyag mennyire koncentrált, azaz mennyi kalciumot tartalmaz egységnyi mennyiségre vetítve. A másik fontos szempont, hogy olyan kalciumtartalmú anyagra – olyan kalcium vegyületre – van szükség, amelyből a kalcium teljes mennyisége feloldódik, és a talajoldatba kerül, mert csak az oldatba került kalcium fog érdemben talajt javítani.

Megfelelő mennyiség: az alkalmazandó dózis függ a talaj aktuális kémhatásától, a talaj kötöttségétől/agyagtartalmától, szervesanyag-tartalmától, de kiszámítható a hidrolitos aciditáson alapuló empirikus képlet alapján is, bár ez utóbbi vizsgálatot nagyon kevesen szokták hazánkban elvégeztetni. A szükségesnél alacsonyabb dózis nem képes a savanyító tényezők hatását sem kompenzálni, nemhogy visszafordítani a savanyodás folyamatát és helyreállítani a talajt. A megfelelő mennyiségnél meg kell említenünk, hogy többféle kalciumvegyület létezik, és a kalciumtartalomtól és az oldhatóságtól függően van, amiből – egy műtrágyázás léptékéhez képest – igen jelentős mennyiség szükséges, és van, amely kisebb hektáronkénti dózisban is komoly kalciummennyiséget szolgáltat.

Megfelelő ideig: a savanyú talaj javítása – különösen a közepesen és erősen savanyú talajok esetében – nem egy szezonra vonatkozó művelet. Ez abból a szempontból sem lenne szerencsés, hogy a túl hirtelen talajkémhatás-változás az ott élő életközösségre – mikrobák, makroszervezetek – nézve komoly stresszhatást gyakorol. A meszezésnek klasszikusan az első lépése a helyreállító vagy melioratív meszezés, amely egy optimális talajállapot eléréséig tartó folyamatos, rendszeres talajjavítást jelent. A második fázis ezt követően egy jóval kisebb dózissal, akár több éves szünetekkel történő fenntartó meszezés, ahol a már elért optimális talajállapot fenntartására törekszünk. Hogy az első szakasz mennyi ideig tart, azt maga a termelő is eldöntheti, annak függvényében, hogy erőforrásaiból az adott évben mennyit tud ráfordítani.

Mit nyerünk vele?

Melyek a meszezés jótékony hatásai a takarmány előállító területeken, réteken, legelőkön? Javuló talajszerkezet, könnyebb a művelhetőség, lényegesen jobb a víz-, levegő- és hőgazdálkodás, intenzív a talajélet, javul a műtrágya-hasznosulás, és jobb a növényfejlődés. De nézzünk néhány konkrét gyakorlati példát is a pontosabb érzékeltetéshez!

Az 1. képen egy őszi árpa táblát láthatunk, ahol az igen savanyú talajon végzett egyszeri 1t/ha dózisú kalcium-oxidos meszezés már a kalászoláskor készített felvételen jelentős különbséget mutatott a növényállomány fejlettségében, magasságában, bokrosodásában és a kalászolás egyöntetűségében, ráadásul mindez időben is korábban történt.

Legelőink esetében ritkábban gondolunk bele, hogy milyen komoly hatása van a talaj kémhatásának nem csak a legelő hozamára, hanem a növényzet összetételére is. Egy nyugat-európai felmérés eredményét mutatja az 1. ábra, melyet még jobban érzékeltet a két eltérő területről készült 2. számú kép. Egy másik, szintén nyugat-európai felmérés is ugyanezt igazolta vissza, a növények takarmányozási értéke szerint meghatározott csoportosításban, az eredmények a 2. ábrán láthatóak.

A kalcium pótlása, a meszezés mind szántóföldön, mind legelőn egyszerűen végrehajtható a megfelelő termék kiválasztásával.

Amire figyelni kell

Kalcium-karbonát termékek esetében meghatározó az elérhetőség és a termék szemcsemérete, amely ne legyen több néhány száz mikron(!)méternél. Ami ennél nagyobb, főleg a több milliméteres kőszemcséket, azokat évek múltán is megtaláljuk a talajban, azaz érdemben nem fognak beleszólni a talaj kalciumtartalmába és kémhatásába. Ha van megfelelő helyünk ömlesztett anyag fogadására, tárolására, megfelelő gépünk a nagy teljesítményű szóróberendezés töltésére (pl. csigás adapteres szóró, nagyteljesítményű röpítőtárcsás szóró, vagy szervestrágyaszóró ha tudjuk a kőlisztet szerves anyaggal keverni), és nem annyira fontos a talajon az egyenletes és 8-12 méternél szélesebb terítés, a mészkőliszt használható. Fontos kérdés a meszezés ideje: poralakú termékek esetében semmiképpen ne meszezzünk állományban, amikor növény van a területen!

A legtöbbek számára optimális megoldás a magas kalcium-tartalmú szemcsés, röpítőtárcsával a műtrágyákéhoz hasonló egyenletes és széles szórásképpel szórható, bigbages kiszerelésben könnyen kezelhető, mozgatható, kalcium-oxidalapú termék. Az ilyen mésztermék könnyedén beilleszthető a műtrágyázási logisztikába és kijuttatási technológiába, gyors hatású, a koncentráltsága miatt hektáronként kisebb, kezelhető dózisban kijuttatható anyag, ami időben is komoly rugalmasságot ad, gyors oldhatósága miatt tavaszi és őszi meszezésre is alkalmas, bizonyos feltételekkel állományban is. Magyarországon is elérhető ilyen termék a hazai termelőknek, hazai forrásból, tehát beszerzése megoldott.

A talajjavítás fontos kérdés a takarmánynövények esetében is. Ha bizonytalanok, keressenek olyan gyártót, aki mezőgazdasági kérdésekben is tud érdemben segíteni.

És ne feledjék – az egészségesebb talaj értékesebb!

Wágner József