Boldog a hárem Sellyén

Egy major, ahol nem az ember, hanem az állat igényei szerint nevelik a szarvasmarhát

Nem véletlenül lett mindössze egy szűk évtized alatt híres a Mozsi Major. Hogy az onnan vásárolt tenyészállatok genetikája, külleme, jövedelmezősége és teljesítménye kiváló, az természetesen döntő fontosságú. Ám van itt még valami, ami gazdasági értelemben talán kevésbé, de lélektani szempontból ugyancsak nagyon lényeges: a bánásmód, ami – legalábbis Mozsgai József baranyai birtokán – embernek és állatnak egyaránt kiemelt igénye.

Minden férfi életében…

A farmot alig tíz éve alapította a korábban az ágazattól távol tevékenykedő Mozsgai József.

– Igaz, hogy állattenyésztő mérnöknek tanultam, de kereskedelmi diplomán is van, és éveken át a kereskedelemben dolgoztam. Volt saját üzletem, foglalkoztam nagyvállalati ügyfelekkel multiknál, és bár sokat kerestem, de rengeteget stresszeltem. Mikor észrevettem magamon, hogy a pénz nem kárpótol a munkahelyemen eltöltött időért, váltanom kellett… Tudod, minden férfi életében eljön az a pont, amikor úgy érzi, hogy elsősorban teremteni akar – foglalja össze az élete, mondhatni, sikersztoriját József. Hűen a benső késztetéshez, elhatározta, hogy az eredeti szakmájához visszatérve állattenyésztésbe fog. Egy, a szülei tulajdonában lévő harminc hektáros, használaton kívüli legelőn kezdett gazdálkodni, melyet bérlettel és vásárlással az elmúlt időszakban több mint a kétszeresére növelt. Ezen a területen kiváló genetikai adottságú Limousin fajtájú húsmarhák tenyésztését indította el.

Születés-nap

– Ma negyven anyatehén van itt, de hatvanat szeretnénk – mutat körbe az akácfából épített tágas, szellős, otthonos és barátságos karámban a farmtulajdonos. Stábunk érkezésekor éppen ellenek a tehenek: aznap két borjú jött világra az eddigi tizenkettőből. – Előnyben vannak a fiúk – számol be vidáman Lilla, József párja, aki kis kompakt fényképezőgéppel a csuklóján támogatja az ellés utáni folyamatokat. – Ez a néhány óra nagyon fontos – teszi hozzá József.

Viki, a növendék üsző, aki társaival együtt megkapja, ami fontos neki

– Amikor a kisborjú megszületik, biztosítani kell, hogy degeszre ihassa magát a föcstejből: ez a tápanyagban, zsírban, energiában és immunanyagokban gazdag első anyatej az ő steril emésztési és immunrendszerének – úgyszólván –a felépítője lesz. A másik fontos momentum, hogy az anyának legyen ideje felnyalni a kicsinyét: azt nevezzük így, amikor szinte szárazra nyalja a borjút, aki a 40 fokos anyatest után nyilván fázik a 10-15 fokos levegőn, másrészt az erős nyelvvel való masszírozás működésbe hozza a vérkeringést, és az izmokat – segíti be a laikus újságírókat is az állattenyésztés műhelytitkaiba.

Mitológiai béke: verés helyett óvó gondoskodás

E szívgyönyörködtető látvány után térünk csak rá a második meglepetésünkre. Noha a Limousin-fajtát általában temperamentumos voltáról ismerik világszerte, a sellyei major tehenei, és, mint később láttuk, bikái kifejezetten jámbor, kíváncsi, kedves és szelíd példányok. Hogy van ez?

– Azért van ez így, mert mi kezdettől elhatároztuk, hogy az állat szemlélete, az állat érdekei felől fogjuk végezni a tenyésztői munkát. A természetközeli tartásmód a fő motívum, még a karámot is akácból építettem, ami melegebb, barátságosabb mint a fém, és jól tudnak rajta dörgölőzni – fejti ki állatbarát tenyésztői felfogását József. – A másik szempont, hogy gondosan óvjuk az állatokat bármiféle stressztől. Mi nem abból indulunk ki, hogy „tanulja meg az állat, ki az úr a háznál”, vagyis sosem verjük őket, sosem csapunk oda, nem fegyelmezzük őket erőszakkal, nem hajtjuk őket kutyával, nem teszünk hirtelen mozdulatokat. Az állat pedig idővel megérti, hogy nincs mitől félnie, nem kell agresszióval „elintézni a dolgokat”, hanem nyugodt lehet: itt biztonságban van, megkap mindent, ami fontos neki.

Ahogy beszélnek róluk, a szavaikból áramlik a szeretet. – Viki a legkezesebb: szinte olyan, mint egy kutyus a háznál, ha csak megjelensz a karámnál, máris jön – hívja elő a tehénkét Lilla. – Lucifer sem rosszaság, csak kétfelé áll a farka, ezért kapta ezt a „pokolbéli” nevet – mondja mosolyogva József. De van itt Dömper nevű bika és Timi nevű tehén, sőt, a klasszikus hellén-római mitológia számos alakja is névadóvá válik: Zeusz, Herkules, Hektór…

A prémium árkategóriára is sok a vevő

Mindez szép és jó – ingathatnánk a fejünket, de azért az állattenyésztésnek üzleti aspektusai is vannak: valamiből profitot kell csinálni. Vajon a jó szív megtérül? – Elég, ha annyit mondok, hogy a mi árainknál jelentősen olcsóbban is lehet kapni tenyészállatot az országban, mégsem tudjuk kielégíteni a keresletet. Akik innen vásárolnak, tudják, prémium kategóriájú tenyészállatot kapnak tőlünk. Nemcsak betegségektől mentesek, legelőn, anyjuk alatt nevelkedettek, és magas szintű genetikai értékűek az állataink, hanem nyugodt, jó természetűek, akik emellett jó tulajdonságokat örökítenek, és hosszú élettartamúak lesznek majd, de nem is kell velük harcokat vívni. Amikor egy ilyen drága állatot állatorvossal kell megnézetni, vezetni kell egyik területről vagy karámból a másikba, akkor minden szakember tudja, mennyit ér a nyugodt, jó természetű állat!

Józsefék nemcsak névről ismernek és szólítanak minden tenyészállatot, de amikor értékesítik őket, az új vevőt is arra kérik, folytassa a hagyományt. – Az állat hallgat a nevére, a folytonosság, a biztonság, a kezelhetőség záloga. Emellett általános „használati utasítást” is adunk, ha megvesznek tőlünk egy állatot, hogy sikerüljön meg is tartani azokat az előnyöket, amiket kapnak a marháinkkal.

A fenti tulajdonságok összessége adja a prémium értékét a Mozsi Major tenyészállatainak.

Az 1,3 tonnás Marci és a hárem

A Mozsi Majorban egyébként ma a 42 tehén mellett két felnőtt bika – Pullo és Marquis, utóbbi „magyarosított” nevén Marci – él gazdáik-tenyésztőik elmondása szerint boldogan. – A két bika esetében ez érthető, hiszen egész nyáron nincs más dolguk, mint „gondoskodniuk” a háremeikről, hiszen fejenként vagy két tucat tehén tartozik hozzájuk – utal a tenyészállatok intim szférájának belső viszonyaira József. Hogy a tehénkék boldogan hálálják meg a „gondoskodást”, annak a stabil létszámgyarapodás is a jele. Idén összesen 39 borjú fog születni, és ha ez a szám soknak is tűnik, el kell áruljuk: a Mozsgai-féle marháknak olyan nagy a keletje a piacon, hogy még ez is jóval kevesebb, mint amennyi vevő lenne a sellyei Limousinokra.

Pullo, aki Marci mellett a hárem másik hőse

– A Limousin közép-késő érésű fajta, így az üszőket tenyésztésbe venni 22-24 hónaposan ajánlott. Korábbi vemhesítés esetén „besülhetnek” a tehenek, azaz nem érik el a genetikai adottságaiknak megfelelő fejlettséget és rövidebb hasznos élettartamra számíthatunk, gyengébb borjúnevelő képesség mellett.

Teheneink általában olyan 7-800 kilósak, a díjnyertes bikáink elérik az 12001300 kilót is. Hát, már csak ezért is fontos a magatartásukra odafigyelni: ha egy ekkora felnőtt vagy akár csak egy fiatal, de már 5-600 kilós bika megindul…

De miért éppen Limousin…?

A Limousinokat egyébként klasszikusan igavonó állatoknak tenyésztették a franciák a korábbi évszázadokban, és igyekeztek megtartani a jó húskihozatal mellett a finom csontozat jelentette előnyöket. – Ennek révén könnyebb az ellés, a születés. 30-40 kg közötti a születési súly, így elevenebbek az újszülöttek. Látjátok: ezek a borjak másfél-két órája születtek, mégis talpon vannak, sőt, amelyik reggel jött világra, az már próbálgatja az ugrándozást is.

Mozsgai József egyébként a tenyésztési szempontokat, tapasztalatait nem tartja meg magának: partnereinek, az érdeklődő fiatal állattenyésztőknek szívesen ad szakmai tanácsokat, sőt társrendezőként elindított egy Húsmarha Szemináriumot, melyen az ország kiemelkedő szakemberei gyakorlati szempontú oktatást tartanak gazdáknak. Blogján kifejti, hogy hogyan mérlegelt, amikor 2011-ben nekifogott a tenyésztésnek. A Limousin fajta a nagytestű húsmarhák közül talán a legigénytelenebb a takarmányra. Nagy a betegségekkel szembeni ellenálló képessége. Egyedülálló jellegzetessége, hogy a borjak fejlődése során a ráma és az izomzat együtt növekszik, így bármely korban jól vágódik. Csontos hús kihozatala 70% körüli a kevés izmon kívüli faggyúnak és a vékony bőrnek köszönhetően. Finom csontozata révén a színhús kitermelése is kiváló, épp ezért szeretik a felvásárlók. De a finom csontozat miatt 98% körüli a könnyű ellések aránya is, ami azért fontos, mert a húsmarha tenyésztők bevételi forrása végülis a borjú. Világfajtáról beszélünk, így bármely közeli és távoli piacon keresett portéka. Eredeti hazájának, Közép-Franciaországnak hasonló a klímája, mint a magyar területeknek, így nálunk könnyen tartható fajta. A legjobb választásnak tartja mind gazdasági, mind tenyésztési szempontból.

Az együttműködés előnyei

József egyébként nemcsak az állattenyésztők között támogatja az ilyen tudásmegosztást, összefogást. – Nagy szükség volna rá, hogy olyasféle integrációk, együttműködések alakuljanak ki, mint például a szomszédos Horvátországban, ahol a növénytermesztők és az állattartók szoros egymásra figyelésben működnek. Az egyik oldalnak speciális, jó minőségű takarmány kell, a másiknak trágya, de a közös érdekek sora hosszan folytatható. Nálunk ez még gyerekcipőben jár, pedig az egymásra utaltság nyilvánvaló, és nemcsak konkurenciát teremt, de közös előnyöket is. A közelben például egy fiatal állattenyésztő partnerünknek segítettünk ugyanígy, a Limousin-tenyésztés beindításában. Hasonló színvonalon dolgozik már, így amikor hozzánk jön egy vevő, akinek nem tudunk elég állatot eladni, hozzá irányíthatjuk a vásárlót, akinek így nem kell félig üres kézzel távoznia, és legközelebb is tudni fogja, hogy itt megtalálja, amit keres – mutat a bölcs kooperációk és szinergiák előnyeire a Mozsi Major vezetője.

Vissza a természeteshez!

– Amikor belefogtunk, nem csak az volt a célunk, hogy a magunk számára értelmes, jövedelmező és szép hivatást válasszunk. A Mozsi Major egyben egy bizonyíték rá, hogy a városba szakadt ember is vissza tud találni a gyökereihez – mondja József. Párja, Lilla ezt úgyszintén megerősítheti, hiszen tipikusan nem a vidék klasszikus kultúrájából, hanem urbánus tradíciók felől érkezett a gazdaságba: klasszikus balett-táncos, balerina volt. A major kétségtelenül közel áll a természetes, hagyományos viszonyokhoz, szép, izgalmakkal és örömökkel teli életet nyújt. Nem meglepő hát, hogy Büky Lilla és Mozsgai József azt mondják, nem bánták meg a hivatás- és életmódváltást.