Bár nem szerencsés a növényi tápanyagok között jelentőségük alapján sorrendet állítani, mégis a bórt, mint a legjelentősebb mikroelemet szokás emlegetni. Hiánya jellemző tünetekkel járó súlyos betegséget okozhat; vannak mezőgazdasági területek, ahol ez rendszeresen előfordul, és vannak évek, amikor bizonyos növényeken gyakrabban jelentkezik. Egyes növényfajok nagyobb (többszörös) mennyiségben halmozzák fel termésükben és lombozatukban, másokra a minimális, mikroszintű hasznosítás a jellemző.
A bórhiányából adódó kár akár tetemes is lehet
Sok esetben a gazdák a látens tüneteket nem érzékelve nem tudják, hogy a gyengébb termés a bórhiány következménye. A bór hiányából adódó kár területenként és évjáratonként eltérő, meszes és lúgos talajokon, továbbá aszályos években gyakoribb. Szántóföldi növények közül kétségtelenül a cukorrépában okozza a legnagyobb kárt. Csak a preventív védekezés jöhet számításba, a gyógyító kezelés – miután a hiánytünetek a gumóban megjelentek – hatástalan. Magtermesztésben is a gyenge termés (rossz kötődés, léha szemek képződése, zöldségeknél és gabonaféléknél alacsony ezermagtömeg, illetve hektolitersúly) sokszor a bór relatív vagy abszolút hiányára vezethető vissza.
Az elmúlt aszályos években, főleg meszes talajokon kukoricán is megfigyelhetőek voltak a bórhiány tünetei és az ebből adódó terméskiesés, ami gyengébb virágzás, rossz terméskötődés, hiányos szemberakódás és gyenge magképzés formájában nyilvánult meg. Bár a gyenge burgonyatermést nem a bórhiány okozza, de a jól ismert gumóbarnulásnak (friss és tárolt gumók esetében) a káliumhiány mellett a bór hiánya is kiváltója lehet. A repce és a napraforgó jövedelmezősége – ha a bórhiányos növény rosszul termékenyül – jelentős mértékben csökkenhet. A beteg növényen gyengébbek, fejletlenebbek a fiatal hajtások, azokon pedig rossz a terméskötődés. A zöldségfélék közül a gyökérzöldségek mellett (sárgarépa, petrezselyem, zeller, cékla és a retekfélék egyes fajtacsoportjai) a karfiol és a brokkoli esetében lehet a bórhiányból adódóan terméskieséssel számolni, ami a minőségromlásból adódik. A kertészeti növények jelentős részét öntözött körülmények között, tápanyagellátás tekintetében többnyire kontrollált talajon termesztik, ahol az akut tünetek – mint a gyökérzöldségfélék szívrothadásos betegsége – fellépésének lényegesen kisebb az esélye.
A növényi tápelem
A bór más kémiai elemekhez képest csak kisebb mennyiségben található a földkéregben, természetes körülmények között elemi állapotban nem is fordul elő. A mikrotápelem név a növényi szövetekben előforduló mennyiségre utal; századnyi, ötszázadnyi van a kertészeti növényekben, mint nitrogénből vagy káliumból. Az egyszikűek kevésbé bórigényesek, mint a kétszikűek (1. táblázat).
1. táblázat. Termesztett növények bórtartalma (mg/kg szárazanyag; ppm) (forrás: Amberger, 1983 nyomán)
„Bórigényeseknek” mondható a cukorrépa, a gyökérzöldségek, a káposztafélék, a gyümölcsök közül az alma és a körte, valamint a szőlő. Bár a paradicsom lombozatának bórtartalma nem kiemelkedő, de a rossz terméskötődés gyakran a növény hiányos bórellátására vezethető vissza (1. kép).
1. kép. Bórhiány következtében a pollen nem csírázik, a pollentömlő nem fejlődik ki, ebből adódóan a paradicsom rosszul köt
Számos élettani funkciója ismert, ezek közül a legfontosabbak:
– elősegíti az aktív ionfelvételt, azaz más tápelemek növénybe jutását,
– a sejtosztódást, a merisztémasejtek differenciálódását, megnyúlását segíti,
– a sejtfalak finomszerkezetének kialakulását szabályozza,
– hiánya lassítja, adott esetben megszünteti a növényen belüli szénhidráttranszportot (ebből adódóan egyes szervekben felhalmozódik /levelekben/, másokban csökken a szénhidrátszint /pl. bogyótermés, mag stb./),
– kedvezően hat a termés minőségére (gyümölcsök, szőlő, illetve burgonya) azáltal, hogy fokozza a cukor-, illetve a keményítőtartalmat,
– a pollen csírázásának, a pollentömlő képződésének indukálásával elősegíti a megtermékenyülési folyamatokat, és
– javítja a növények szárazságtűrését, aminek eredményeként jobban tudják szabályozni a vízháztartásukat.
Ismert a növénytermesztésben a bór túladagolásának jelensége (bórmérgezés, bórtoxicitás). Egyes fajok nagyon érzékenyek, már 100 ppm körüli érték esetén a mérgezés súlyos tüneteit mutatják, mások ennek kétszeresét is károsodás nélkül elviselik. Amikor a növényi szövetek bórtartalma meghaladja a 200 ppmet, minden faj esetében megfigyelhetők a bórtoxicitás tünetei (hervadás, alsó levelek barnulása).
A bórhiány tünetei
A bór az idősebb növényi részekben lokalizálódik, onnét hiány esetén sem képes mobilizálódni, ebből adódóan a hiánytünetei mindig a hajtásokon mutatkoznak. A bór hiányának részben igen jellegzetes, más tápelemmel nehezen összetéveszthető tünetei vannak, de ismertek olyan elváltozások is, amelyeket más kémiai elemek is kiváltanak:
- a legfiatalabb leveleken klorózis, súlyos esetben nekrózis alakul ki,
- rövidebb ízközök képződnek,
- elhal, elpusztul a hajtás és a hajtásvég,
- a levél és levélnyél megvastagszik, törékennyé válik,
- a levélnyél és a szár parásodik,
- fokozott hajtásképződés indul az oldalrügyekből,
- kevesebb a virág és a magképződés,
- gátolt gyökérnövekedés, ugyanakkor rendellenesen sokjárulékos gyökér fejlődik, amelyek barnás színűek, nyálkásak,
- gyümölcs, torzsa és a répatest üregesedése, továbbá
- a termésen barnafoltosság és üregesedés.
De fajra, nemzetségre jellemző, speciális tünetek is ismertek:
- A gabonafélék esetében rövidebb szár képződik, a fiatal levelek világosak, kissé sárgák. A kalászképzés elmarad vagy csak csökött bugák képződnek, továbbá erősebb bokrosodás figyelhető meg.
- A kukoricán rövidebb ízközök alakulnak ki, a fiatal leveleken a levélszél mentén fehér sáv jelenik meg.
- Gyökérzöldségeken a levelek törékenyek, a gyökér alapi részén a fiatal levelek sűrűn helyezkednek el, de fejletlenek. A főér mentén a levélszövet erősen hullámos. A levélnyelek jellegzetesen parásodnak, a levélalap közelében feketére színeződnek. Idővel a tenyészőcsúcs is elfeketedik. Csak idősebb korban alakul ki a szívrothadás betegség (2. kép), amikor a gyökértermés közepe üregessé válik, színe fekete és sötétbarna lesz, súlyos esetben sötét színű váladék képződik benne.
2. kép. Szívrothadás bórhiánybetegség cukorrépán (fotó: K+S KALI GmbH)
- A burgonya rövid szárat fejleszt, a növény habitusa az oldalrügyek kihajtása következtében tömör. A levél a csúcstól kiindulva az erek között klorózistüneteket mutat, a fiatal levelek idővel elhalnak. A gumóban az edénynyalábgyűrűk barnára színeződnek, a termés felülete sötétebb, foltos (3. kép), parás, héja repedezett. A gumó vágásfelülete rövid idő után sárgára, illetve vörösesbarnára színeződik.
3. kép. A burgonyagumó barnulását (elszíneződését) a kálium mellett a bór hiánya is előidézi (fotó: K+S KALI GmbH)
- A repce „ülve marad”, a fiatal levelek kivilágosodnak, szélük deformálódik, levélnyelük repedezett. A virágzat satnya, fejletlen, a becők kevés magot tartalmaznak.
- A napraforgó fiatal levelei elsárgulnak, majd meggörbülnek, deformálódnak. A tenyészőcsúcs alatti szárvég megvastagodik, súlyos esetben barna, szirupos nedv válik ki a növényből. A virágok fejletlenek, a tányéron sok léha szem fejlődik.
- A lucerna a főszár gyengébb növekedése és több, rendszerint csökött oldalhajtás képződése következtében „ernyős” habitust kap. A csúcsi levelek kisárgulnak, nem egyszer vörössé válnak, és a levélszín irányába sodródnak. A lucernatermesztők a jelenséget csúcssárgulásának nevezik.
- A karfiol fiatal levelei törékennyé válnak, a levélnyélen és a torzsán hegszerű dudorok képződnek, maga a torzsa üreges. Az elpusztult tenyészőcsúcs következtében erős az oldalhajtás-képződés. A rózsán gyakoriak a barna foltok és a levélkinövések, más néven hajasodás, maga a rózsa laza, széteső.
- A paprika bórhiány esetén gyorsan befejezi a hosszanti növekedését, a tenyészőcsúcsa elszárad, ezzel szinte azonos időben a levelek a fonák irányába pödrődnek. Súlyos esetben a levelek erezete vörösesbarnás lesz, a főerek erősen megdagadnak. A bórhiányban szenvedő paprika olyan növényre emlékeztet, mint amelyiknek a tetejét letördelték.
- A paradicsom hajtatása során ritkán, a szabadföldön gyakrabban fordul elő a bórhiány. A tünetek a legfiatalabb leveleken jelennek meg először, világos színű bemosódás formájában. A levelek kicsik maradnak, deformálódnak, a szélük a fonák irányába pödrődik. Súlyos esetben a levelek barnára színeződnek és elhalnak. A levélnyelek, a levélnyelecskék és a levelek is törékennyé, pattinthatóvá válnak. A gyökerek rosszul fejlettek, barnák, a termések deformáltak, aprók, gyakran kirepednek. A termés felületén apró, vékony repedések, parásodás és elhalások figyelhetők meg (4. kép).
4. kép. A termés parásodását a bór hiánya is okozhatja
- A sárgarépának és a zellernek a fiatal levelei világosak, sárgák, idővel rózsaszínűvé és vörössé válnak, az elszíneződés a levélalap felé terjed. A répatesten mély repedések képződnek, közepén fekete üreg keletkezik, amit a szakma szívrothadásként emleget.
- A cékla levelei a sárgarépához hasonló tüneteket mutatnak, a termés külső részén besüppedt barnás-fekete elhalások alakulnak ki. A gyökér belsejében nagy, szabálytalan alakú, barna, fekete üregek képződnek.
- Az uborkán a hiány a fiatal levelek színének változásával és a hajtásnövekedés leállásával kezdődik. A levelek merevek, törékenyek lesznek, az oldalhajtások növekedése fokozatosan leáll, a szár ízközei megrövidülnek. A hajtás – akárcsak a gyökerek tenyészőcsúcsa – megreped és elszárad. A termés felülete is hosszanti irányban megrepedezik.
- A fejes salátán – attól függően, hogy a fajta hajlamos-e az antociánosodásra – a fiatal levelek sárgulásával, illetve barnás, lila elszíneződésével kezdődik a betegség. A levelek érintésre durva, kemény, törékenyek, kanalasak. A levél csúcsának közelében kisebb-nagyobb barna elszíneződések keletkeznek, amelyek fokozatosan összeolvadnak, és kiterjedt foltot képeznek.
- A szőlőn torz levelek fejlődnek, a levélerek között sárgás, majd barna színű foltok, szövetelhalások alakulnak ki. A levelek, mielőtt lehullanának, felhólyagosodnak, a szélükön megbarnulnak, fonák irányban kanalasodnak. A tünetek a fiatal leveleken jelentkeznek először. A hajtások ízközei rövidek és vastagok, a végük elhervad, elpusztul. A fürtökön virágkötődési problémákat, elrúgást, elszáradt virágok képződését és apró bogyók kialakulását, madárkás fürtöt okoz (5. kép).
5. kép. A madárkás fürt a szőlő bórhiánybetegségének jellegzetes tünete (fotó: K+S KALI GmbH)
- Alma és körte esetében is a bórhiány tünete először a hajtásokon, hervadás formájában, a tenyészőcsúcs pusztulásával jelentkezik. A fiatal hajtások és ágak fokozatosan elvesztik a leveleiket, kopasszá válnak. Ezt követően gyakran rendkívül erős oldalhajtás-képződés is megfigyelhető, szokás boszorkányseprő hajtásnak is nevezni. Gyakran a rügyek ki sem hajtanak. Gyenge a virágzás és a terméskötés.
A virágkezdemények nagyobb része elpusztul, mielőtt kivirágoznának, ezt a gyakorlatban virághervadásnak is nevezik.
- Még fiatal korban a magház környékén barnára elszíneződik a termés húsa, megpuhul, gyakran a tünet egészen a kocsányig kiterjed, amit parafa-foltosodásnak vagy dugófoltnak is neveznek. A betegség tünetei nem tévesztendők össze az érés, a szedés előtt jelentkező sztipikesedéssel!
A bórhiány okai
A tápanyaghiány kapcsán beszélni szoktunk abszolút hiányról, amikor ténylegesen hiányzik a talajból a tápelem, és beszélünk relatív hiányról, amikor a talajban lévő tápanyagot a növény valamilyen okból (külső és belső okok) nem tudja hasznosítani. A bór esetében megfigyeléseink szerint többnyire ez utóbbi esetről van szó.
Belső tényező lehet valamilyen növényi kórokozóra vagy kártevőre visszavezethető betegség vagy kártétel (fuzáriumos szártőrothadás, fonálféreg-fertőzés), ami megakadályozza a beteg szárban a tápanyagok növényen belüli áramlását, illetve a funkcióképtelen gyökerek miatt azok felvételét. Rendszerint ilyen esetben nemcsak egy, hanem több tápelem hiányának tünete is mutatkozik (multiplén tünetek).
A külső tényezőkre visszavezethető relatív hiány gyakori a bór esetében, a bór felvételét az alábbi külső tényezők, elsősorban talajtulajdonságok lassítják:
– magas talajkémhatás, lúgos pH,
– a talaj kiszáradása,
– a talaj magas kalciumtartalma,
– helytelenül elvégzett meszezés,
– a talaj kedvezőtlen bór-molibdén aránya és– a talaj magas káliumtartalma.
1. ábra. Szívrothadás betegség és növénypusztulás mértéke bórhiány következtében, különböző pH-értékek esetén (Scheffer és Welte 1955)
Bórutánpótlás, bórtrágyázás
A bórtrágyázás gyökéren és lombon keresztül is lehetséges, tekintettel arra, hogy a leveleken keresztül jól érvényesül. Ennek ellenére a bórhiány esetében célszerűbb a preventív védekezés, ugyanis a hiánytünetek megjelenésekor már jelentős a kár, a beteg növényen a hiánytüneteket megszüntetni nehéz, súlyos esetben nem is lehetséges. A bórtrágyázással kapcsolatban meg kell említeni a bórmérgezés veszélyét. A legtöbb növény érzékeny a túladagolásra, kicsi a különbség a még kedvező és a már mérgező adag között. Az ellenőrzés nélküli, éveken keresztül történő rendszeres bórtrágyázást még olyan területen sem javasoljuk, ahol esetleg korábban bórhiány mutatkozott.
A gyökéren keresztüli bórtrágyázást többnyire más alaptrágyákhoz kevert bórral végzik (pl. bórszuperfoszfát), illetve lúgos talajok esetében használnak bórozott gipszet is.
Az intenzív kertészeti kultúrák esetében alkalmazásra kerülő komplexek, más mikroelemek mellett, rendszerint bórt is tartalmaznak. A bórhiányt mutató növények gyógyítására is általánosan használatosak a különböző komplex lombtrágyák, amelyek többnyire bórsavat vagy bóraxot tartalmaznak. Előnyük, hogy gyorsan hatnak, vízben jól oldódnak. Sok esetben egy-egy mikro- és félmikroelemmel kombinált készítményeket javasolnak, amely elemek egyébként is a levélen keresztül jól kifejtik hatásukat (pl. magnéziummal, keserűsó formájában kombinálva).
A bóradagot illetően a bórtúladagolás veszélye miatt nagyon óvatosak a szaktanácsadások, még a legbórigényesebb kultúrák esetében (pl. cukorrépa, gyökérzöldségfélék, lucerna, burgonya) sem javasolnak 2–5 kg/ha/évnél többet lombtrágya formájában. Ennek kijuttatása is megosztva, 0,3–0,5 kg/ha-os adagokban tanácsos. (Előfordul, hogy a lombtrágyázás nem váltja be a hozzá fűzött reményt, aminek oka lehet annak helytelen alkalmazása, például a permetléhez nem kellően lágy vizet használnak, a hatóanyag kicsapódik; beteg, öreg a lombozat.) A lombtrágyaoldat EC-értéke (lombtrágya töménysége + növényvédő szer töménysége + az öntözővíz sótartalma) együttesen ne haladja meg a 2,5-3 EC-t! Amennyiben a növényvédő szerekkel együtt kívánjuk a lombtrágyákat kijuttatni, célszerű először a por alakú (WP) növényvédő szer feloldása, ezt követően az oldat formájú növényvédő készítmény hozzáadása (EC), és csak ezután keverjük be a lombtrágyát! A lombtrágyák oldékonyságát befolyásolja az oldáshoz használt víz hőmérséklete, ami 15 oC alatt jelentős mértékben romlik.
Keverhetőségi táblázatok az új szerekről ritkán készülnek. Tekintettel arra, hogy az így összekevert készítmények hatásmechanizmusa hat az oldhatóságukra, nehéz előre megítélni a kicsapódás valószínűségét. Ezért több szer esetén (lombtrágya, por alakú és oldat formájú növényvédő szerek) első alkalommal tanácsolunk egy próbakeverést elvégezni.
Dr. Terbe István
