A burgonyát támadó gombabetegségek

Világszerte évente több mint 340 millió tonna burgonyát termesztenek, körülbelül 50 millió hektár mezőgazdasági területen. Az első helyen a burgonyatermelők között Kína áll, ezt követi Oroszország, India és az Egyesült Államok.

 

A burgonya Európában

Európában legnagyobb mennyiségben Lengyelországban, Németországban és Hollandiában termelnek a növényből. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján az elmúlt három évben a termésátlagok és a területméretek a következőképpen alakultak Magyarországon (1. táblázat):

 

Táblázat
A burgonyát az egyik legtöbb betegséggel rendelkező kultúrnövényünkként tartjuk számon.

 

Betegségei

Számos vírus veszélyeztetheti az állományt, emellett számíthatunk baktériumok és gombák kártételére is. Ugyan a burgonya gumója kerül értékesítésre, de a talajfelszín felett, a leveleket károsító kórokozók a termés mennyiségét és minőségét egyaránt jelentősen befolyásolhatják.

 

burgonya fitóftóra gumón
Fitoftóra burgonyagumón (fotó: Lepres Luca)

 

A Phytophtora infestans, magyar nevén burgonyavész világszerte elterjedt kórokozó. Történelmi szempontból is jelentős, ugyanis ez a gomba tehető felelőssé az Írországban 1840-es években bekövetkezett éhínségért, ahol egymillióan vesztették életüket annak okán, hogy egy korábban ismeretlen kórokozó felütötte a fejét, és majdhogynem a teljes burgonyaállomány pusztulását okozta. Ebben az időben Írországban az egyik legjelentősebb élelemforrás volt a növény gumója, melynek hirtelen hiánya nem csak abban az évben, de hosszú távon is eredményezett változásokat. Az éhínséget követő években nagyon sokan hagyták el hazájukat és vándoroltak át az Egyesült Államokba.

A fitoftóra azóta is a burgonya egyik legmeghatározóbb betegsége. Jelentősége okán már sokat tudunk róla, aminek köszönhetően hatékony védekezési stratégia áll a termelők rendelkezésére, ennek ellenére mindig számítani kell a gomba okozta veszteségre. A betegség első jelei jellemzően a kultúra levelein alakulnak ki. A lomblevelek csúcsain kezdetben vizenyős foltok jelennek meg, melyek fokozatosan bebarnulnak, idővel nekrotizálódnak. A száradás az egész levélzetet érintheti, valamint a szárra és a levélnyélre egyaránt átterjedhet.

 

burgonyalevél alternária és fitoftóra
Alternária és fitoftóra tünetei burgonya levelén (fotó: Menyhárt Anna)

 

A kórokozó okozta tünetek megjelenésére lombzáródástól kell számítani, mely június folyamán esedékes, ám ez fajta és időjárás függvényében változhat. A betegség nem áll meg a földfelszín felett, a csapadék rámossa a kórokozó konídiumait a gumókra, így okoznak ott is fertőzést. A beteg burgonya felületén szürke, ráncosodó, bemélyedő foltok alakulnak ki, melyek a gumó húsában is látható elváltozásokat eredményeznek. Sajnos a korai betakarítás nem megoldás a már fertőzött egyedek esetében, ugyanis a betegség tárolás alatt is terjed.

A kórokozó számára a mérsékelten meleg, 15 és 20 °C közötti hőmérséklet az optimális, mely ha csapadékkal vagy magas páratartalommal párosul, a betegség hamar felüti a fejét. Járvány kialakulására egy csapadékos hónapban, amikor 100 mm felett hullik az eső, valamint az átlaghőmérséklet is 20 °C körül alakul, számítani kell. A helyzetet tovább súlyosbíthatja a szél, ugyanis a légmozgás segítségével több 10 km-t is meg tudnak tenni a spórák, így a betegség nem csak lokálisan fordulhat elő. A fertőzést követően az első tünetek megjelenéséig eltelt idő 4–8 nap között alakul. A járványgörbe jellemzően kétcsúcsú egy vegetációs idő alatt. Július elején esedékes az első, szeptember folyamán a második. Az első hullám a termés mennyiségére van negatív hatással, a második már főleg a kialakult termés minőségét veszélyezteti. A gomba micéliummal vészeli át a téli időszakot, jellemzően a burgonya rügyeiben. A járványszerű terjedésért a zoospórák tehetők felelőssé.

A betegség elleni védekezés a termőhely megválasztásával kezdődik. Nagyon fontos az egészséges szaporítóanyag vetése. A kórokozó terjedése tárolás során sem áll meg, ezért a magas páratartalmat és a cseppfolyós nedvességet kerülni érdemes. Fontos, hogy a termesztési célnak és a javaslatnak megfelelő tőszámmal és sortávolsággal történjen a vetés. Érdemes tekintettel lenni az uralkodó szélirányra is, és sorokat ezzel párhuzamosan kialakítani. A túl sűrű egyedszám szellőzetlen, párás mikroklímájú állományt eredményez, ahol nemcsak a fitoftóra okozhat gondot, hanem más betegségek melegágya is lehet ez a közeg.

Az agrotechnikai elemeket a kémiai védekezéssel együtt szükséges alkalmazni. Virágzást követően, a sorok záródásának idejében kontakt és szisztemikusan ható készítmények alkalmazása is célszerű, míg preventív jelleggel a helyileg ható növényvédő szerek is elegendők lehetnek. A megfelelő hatékonyság elérése érdekében fontos figyelni a szerrotációra.

A fajtanemesítés eredményeképpen hazai rezisztens fajták is rendelkezésünkre állnak. Ilyen például a White Lady, de közepesen ellenálló az arany chipke, a Botond és a hópehely is. Közepesen fogékony fajta például a balatoni rózsa és a démon. Fitoftóra elleni védekezés esetén eredményesen alkalmazható az előrejelzés, melyet érdemes elsősorban lokálisan, táblaszinten végezni. Az időjárás megfigyelésén kívül megfigyelési parcellákat is létesíteni lehet, ahová a kórokozóra fogékony fajtákat vetünk. Itt a tünetek előbb jelennek meg, mint az állomány nagy részén, így a védekezést erre alapozva tudjuk időzíteni.

 

burgonya fuzárium
Fuzárium okozta üreges gumó (forrás: potatogrower.com)

 

A fuzárium neve talán már mindenki számára ismerősen hangzik, ez ugyanis rendkívül széles körben elterjedt kórokozó. A burgonya fuzáriózisát több faj okozhatja, ilyen a Fusarium solani, Fusarium oxysporum f.sp tuberosi is. A fuzárium jellemzően a gumó húsába mélyedő szürkésbarna foltokat okoz, melyek időnként üregessé is válnak. Kezdetben a tünetek az alsó levelek sárgulásával, majd száradásával jelentkeznek. Ezenfelül a szárban az edénynyalábok elbarnulása is tapasztalható. Mivel a levelek a vízellátás akadályozása miatt lankadnak le, fuzáriumos hervadásnak is nevezik a betegséget. A fertőzött gumó belsejében fehéres-rózsaszínes micéliumtömeg is kialakulhat. Attól függően, hogy mennyire csapadékdúsak a körülmények, a gumók vagy mumifikálódnak, vagy rothadni kezdenek. A betegség melegigényes, valamint könnyebben fertőzi a már amúgy is legyengült növényeket. Ennek elkerülése érdekében érdemes kerülni a kultúra számára stresszt okozó tényezőket. Hasznos a harmonikus víz- és tápanyagellátás, a jó kondíció megtartása érdekében.
A fuzárium esetében elsődleges fertőzési forrásul a talaj szolgál, de ezenkívül tárolókban is átvészelheti a telet a betegség. Főleg micéliummal marad fenn, de a klamidospórákkal és konídiumokkal is képes rá. A kórokozó rendkívül könnyen jut be sebzéseken keresztül, ami tárolás szempontjából is nagyon lényeges.

 

burgonya gumó fuzárium
Fuzárium tünete gumón (forrás: cropscience.bayer.co.uk)

 

A primer fertőzést gumócsávázással tudjuk megakadályozni. Nagyon fontos a betárolt állomány átválogatása, annak érdekében, hogy a betakarított terményben ne induljon el a kórokozó járványszerű terjedése. Érdemes a gumókat a talajdaraboktól is megtisztítani, valamint kerülni a sérült burgonya betárolását.

Mivel a fuzáriumfajok a talajban is hosszú ideig életképesek maradnak, ezért érdemes figyelemmel lenni az előveteményre. Abban az esetben, ha erősen fertőzött állomány volt korábban a táblában, nem célszerű utána a kórokozó gazdanövényköréből származó kultúrát vetni. A legkisebb veszteség érdekében hasznos a megfelelő tárolási technológia alkalmazása, a sérülésmentes állomány raktározása és az időközbeni átválogatása, az esetleges gócok felszámolása érdekében.

 

burgonya rizoktóniás varasodás
Rizoktóniás varasodás (forrás: agro.bayer.co.hu)

 

A burgonya rizoktóniás betegségét a Thanatephorus cucumeris és Rhizoctonia solani kórokozó okozza. A betegséget burgonyahimlőként is emlegetik, de tünetei több fenológai fázisban is jelentkezhetnek, s nem csak gumón okoz elváltozásokat. A betegség első jele már csírakorban észlelhető. A gumó hajtása még kikelés előtt elfeketedik. Az is előfordulhat, hogy 1 szár képződik, vagy ezzel ellentétben túl sok is kialakulhat. Fehérharisnyásnak nevezik azt az tünetet, mikor a fertőzött burgonya alsó szárrészén világosszürke penészbevonat képződik. A beteg növény levelei sodródni kezdenek, esetleg lilás színezetűek is lehetnek. A leggyakrabban megjelenő tünetek a gumón megjelenő himlőszerű foltok, amik a kórokozó úgynevezett álszkleróciumai, vagyis kitartóképletei. Ezek a fekete álszkleróciumok ugyan csak néhány mm nagyságúak, de ha tömegével fordulnak elő a burgonyán, jelentősen csökkentik annak piacképességet.

A gomba ivaros alakja kevésbé jelentős. A kórokozó talajban hosszú ideig életképes. Szaprofitaként is képes fennmaradni. Jellemzően álszkleróciumokkal vagy micéliumokkal telel a talajban, illetve fontos fertőzési forrásul szolgál számára a fertőzött gumó is. A sérülések biztosítják számára a könnyebb bejutást a növénybe, de az ép egyedek sem jelentenek akadályt. A gomba kedveli az alacsony hőmérsékletet és a magas humusztartalmú talajt. Miután a fertőzés kialakult, sokat már nem tudunk tenni, maximum a terjedését tudjuk lassítani, ezért mindenképpen egészséges szaporítóanyagot érdemes alkalmazni. Fontos figyelnünk a vetésváltásra, ha a fertőzés felütötte a fejét az állományban. Répát, dohányt és több zöldségkultúrát egyaránt képes megbetegíteni, ezért ezek egymás utáni vetése vagy ültetése kerülendő. Megelőző jelleggel védekezhetünk a fertőzés kialakulása ellen a vetőgumó csávázásával is.

 

burgonyalevél alternária
Alternária koncentrikus foltjai (fotó: Kálmán Anna Léda)

 

Az alternáriás foltosság a korábbiakhoz hasonlóan szélesebb körben elterjedt betegség. Az Alternaria solani és Alternaria alternataa burgonya föld feletti részein apró, szabálytalan, sötétbarna koncentrikus foltokat okoz. A foltok határvonalai élesek, nem elmosódottak. A gumókon jellemzően szintén határozott szegélyű, száraz, korhadásos elhalások keletkeznek. A kórokozó légzőnyílásokon keresztül fertőzi az egészséges növényeket konídiumok segítségével. Mind a talajban, mind tárolóban képes fennmaradni beteg gumókon és fertőzött növényi maradványokon egyaránt. Az alternáriát nevezhetjük gyengültségi kórokozónak is, a sérült, stressz érte növények fogékonyabbak a betegség kialakulására.

Védekezésképpen alkalmazható eszköz a vetésváltás, az optimális víz- és tápanyagellátás biztosítása vegetáció alatt, ezzel az állomány jó kondícióban tartását érhetjük el. Érdemes a növényi maradványokat mélyen a talajba forgatni, ezzel csökkenthető a fertőzési nyomás. Külön alternáriás betegség ellen kémiai védekezés nem szokott kelleni, mert a fitoftóra elleni gombaölő szeres kezelés velük szemben is eredményesen hat.

Hazai viszonyok között a burgonya gyakran előforduló betegsége a spongospórás varasodás, melyért a Spongospora subterranea gomba tehető felelőssé. A kórokozó a burgonyagumók felületén okoz apró, varasodásra hasonlító, hólyagos foltokat, melyek jellegzetesen csillag alakban repednek fel. Ezekben a gombaképletekben képződnek tömegével a spórák, amik később a talajban hosszú ideig még életképesek is maradnak. Ezenfelül a fertőzött gumón is át tudják vészelni a téli időszakot, így a talaj és a beteg növényi maradványok szolgálnak fertőzési forrásul a kórokozó számára. A gomba a hűvös, csapadékban gazdag időt kedveli. E betegség tekintetében nem áll rendelkezésünkre ellenálló fajta, valamint a kémiai védekezés sem hoz kellő védelmet. A betegség ellen a vetésváltás, valamint a fertőzésmentes szaporítóanyag vetése nyújthat megoldást. Mint sok más esetben, itt is fontos a jó növénykondíció, mely a harmonikus tápanyag- és vízellátással oldható meg.

 

burgonya spongospórás varasodás
Spongospórás varasodás (forrás: agro.bayer.co.hu)

 

Nem csak a burgonya esetében van így, de a piaci igények ennél a kultúránál is alapvetően határozzák meg a termelést. A fajtanemesítésnek köszönhetően a kultúrnövényt támadó sokféle kórokozó és kártevő ellen is vannak kevésbé fogékony és ellenálló fajták, melyek termesztésével a piacot is eredményesen ki lehet szolgálni.

 

Kálmán Anna Léda
növényorvos

Kapcsolódó hírek