Nagy kihívás a mezőgazdaság digitalizálása

Az új technológiák összehangolása a mezőgazdasági termelők igényeivel és a gazdák képzése a csúcstechnológiájú berendezések használatára kulcsfontosságú, kritikus sikertényező az agrárágazat digitalizálása szempontjából.

Az alacsony technológiájú gépesítéstől a csúcstechnológiáig

Kezdetben alacsony technológiájú gépesítés elsősorban az emberi, fizikai munkát váltotta fel vagy támogatta. A csúcstechnológiás gépek alkalmazásának célja az emberi képességek támogatása vagy egyes olyan funkciók kiváltása, mint például a folyamatos érzékelés, az adatgyűjtés, a döntéshozatal előkészítése vagy a hatékony szem-kéz koordináció egy művelet végrehajtásához, hogy csak néhány jellemző példát említsünk. Több, korábban futurisztikusnak tűnő technológia a mezőgazdaságban való megjelenését több mint fél évszázada már megjósolták. Az érzékeléstechnológia, a számítógépes látás, a költséghatékony számítási és statisztikai módszerek és a mesterséges intelligencia közelmúltbeli erőteljes fejlődésére volt szükség ahhoz, hogy ezen a területen jelentős előrelépés legyen tapasztalható. Az emberi képességek teljes körű „kiváltása” a szántóföldi gazdálkodás minden területén még mindig nagy kihívást jelent. Ennek ellenére a mezőgazdasági termelőket támogató fejlett technológiák már léteznek. A GPS-alapú traktorok automatikus kormányzási rendszerei a traktorvezetés egyik aspektusában támogatják az emberi munkát.

Ezt a technológiát a mezőgazdasági gyakorlat az elmúlt két évtizedben felkarolta, a működés hatékonysága és az üzemanyagköltségek csökkentése érdekében. A teljesen autonóm traktorok vagy robotok már jó ideje az ipar fejlesztési célkeresztjében vannak. Ám a biztonsági és a felelősségi kérdések akadályozzák az előrehaladást ezen a területen. Vélhetően az autonóm autóvezetés területén elért fejlesztések elősegítik a mezőgazdasági robotika fejlődését is. Annak érdekében, hogy az agrárium a lehető legteljesebben képes legyen kihasználni ezeket az új technológiákat, fontos egy olyan innovációs ökoszisztéma kiépítése, amelyen keresztül a start-up cégek, a vállalkozók és a gazdálkodók valós igényeihez igazodó technológiai alkalmazásokat tudnak kifejleszteni.

Milyen fő tendenciák befolyásolják a digitális mezőgazdaság iránti érdeklődést?

A fenntartható gazdálkodásra irányuló kezdeményezések. Az értékelhető adatok gyűjtésével a bizonyíthatóságra támaszkodnak. Az érzékelők megjelenése, a különböző alkalmazások automatizált vezérlése, adatgyűjtés és kezelés a skálázhatóvá és előnyössé válik az adatok iránti kereslet növekedésével. Az ágazatban fellépő gyakori munkaerőhiány generálta kihívások több lehetőséget teremtenek az automatizálás és a robotikai technológia finomhangolására, mindkettő tovább fejlődik és javul. A digitalizáció további előnyének számít a mezőgazdasági termelők munkakörülményeinek javítása, valamint a mezőgazdaság környezeti hatásának a csökkentése is. A digitalizáció értékes hozadéka az adatáramlás. Az agrár-élelmiszeripari lánc folyamatainak javításához megfelelő alapot szolgáltathatnak az adatelemzések.

Az agrárpolitika és a technológiai fejlődése kölcsönösen hat egymásra. A mezőgazdaságban a technológiai fejlődés korábbi hullámai a gépesítést, a nagyobb terméshozamot és innovatív vetőmagfajtákat hoztak magukkal. Valamint az első lépést a precíziós mezőgazdaság felé, a GPS alkalmazásával a mezőgazdasági gépek irányításához. Ezekre a korábbi eredményekre építve a technológiai fejlődés jelenlegi hulláma a mezőgazdasági és egyéb adatok digitális formátumú létrehozására, felhasználására, kombinálására, elemzésére és megosztására összpontosít. Mégpedig annak érdekében, hogy javítsa a mezőgazdaság és az élelmiszer-rendszerek fenntarthatóságát és termelékenységét. Egyre több fejlesztés támaszkodik a távérzékelésre, különösen a műholdas adatokra. Előnyük a globális lefedettség, a homogén adatok és az ismétlődő megfigyelések, amelyekből historikus adatsor generálható. A műholdas adatokat már sok rendszer integrálja, ami azt jelenti, hogy a belépési költségek egyre alacsonyabbak.

Az érem másik oldala, hogy a műholdas adatoknak azonban vannak korlátai, különösen a helyi szolgáltatások nyújtása tekintetében. A szolgáltatás igénybevételéhez a műholdas adatokat gyakran más adat- vagy érzékelőrendszerekkel kell kombinálni. Különösen azért, mert a pontosság szintje még nem mindig megfelelő a gazdaság szintjén. Szükséges továbbá az adatok előzetes elemzése, hogy lehetővé tegyék azok felhasználását elemzési szolgáltatásokhoz, valamint elérhetők és hasznosak legyenek a gazdák számára. A digitális megoldások fejlesztői napjainkra olyan rendszereket dolgoztak ki a növénytermesztés és az állattenyésztés területére vonatkozóan, amely magukban foglalják a releváns paraméterek érzékelését, az adatgyűjtést, az adatelemzést és az adatfigyelést, hogy közvetlenül segítsék a gazdákat az eredményesebb teljesítmény elérésben. A digitális technológiák ma már széles körben elérhetők, az azonban technológiánként eltérő, hogy mennyire használják őket a gazdálkodók. Ennek egyik lehetséges oka, hogy számos technológiához kezdeti beruházásra van szükség. További lehetséges ok lehet az is, hogy a gazdák a digitális megoldásokat gyakran bonyolultnak vélik, ami visszatartja őket az alkalmazásuktól. A megoldást felhasználóbarát technológiák kifejlesztése jelentheti, amelyhez a kutatóknak és az üzleti fejlesztőknek együtt kell működniük egymással és a mezőgazdasági termelőkkel.

Az új technológiák bevezetésének elfogadása

A digitális technológia fejlesztése sarkalatos pont, de a mezőgazdasági gyakorlatban való elfogadása teljesen más kérdés. Többször elhangzott már az a kijelentés, hogy a robotika alkalmazása a mezőgazdaságban káros az agrárium számára. Előfordult, hogy a gépesítés kiszorította az emberi munkaerőt a mezőgazdaság egy bizonyos, kisebb szegmenséből, ma már azonban másnak tűnik a helyzet. Az Európai Unióban elvégzett felmérések azt mutatják, hogy csökken a fiatal gazdák köre, amikor a gazdaság egyéb más ágazatai dinamikusan fejlődnek, a mezőgazdasági munkalehetőségek iránti érdeklődés csökken. A fiatal felsőfokú végzettségűek nagyobb valószínűséggel választanak az agrárszektoron kívüli munkahelyet. A számítógépes játékokkal és okostelefonokkal felnőtt fiatalok számára azonban a csúcstechnológiájú mezőgazdaság ismét vonzóvá válhat. A fiataloknak különleges szerep jut a folyamatokban, gyakran emlegetett előnyük a digitális írástudás és az innovatív megoldások képessége. A digitális technológiák elterjedésének gátjaként szokták említeni, hogy a mezőgazdasági termelők nem rendelkeznek az ezek használatához szükséges készségekkel vagy nem ismerik teljes mértékben felhasználási lehetőségeiket. Tényszerű, hogy a hozzáférhetőségi különbségek vannak a generációk között, és valós a szakadék az új digitális korszakban nevelkedett fiatalabb generációk és az idősebb generációk között. Ez a szakadék képzésekkel, továbbképzésekkel csökkenthető és bizonyos esetekben megszüntethető.

Az az egyik fő kérdés, hogy milyen szintű megértésre van szükség a high-tech digitális eszközök vonatkozásában. A digitális technológiák segítséget nyújtanak a döntéshozatalban, sőt lehetővé teszik a gazdaságban hozott döntések automatizálását. Ez azt eredményezheti, hogy a gazdák a tudás és a döntéshozatal egyes részeit azokra ruházzák át, akik a technológiát kifejlesztették, az adott rendszert üzemeltetik. A gazdáknak nem kell mélységében ismerniük a technológiák összes technikai elemét, azonban elegendő tudásra van szükségük ahhoz, hogy hatékonyan tudják alkalmazni őket a gazdaságukban. Meg kell érteniük a technológiák funkcióit és azt, hogy miként kell használni a digitális elemeket, például a hozamtérképeket, a műtrágyaigényt stb. Szükség lehet arra is, hogy ismerjék az automatizálási programok használatát (pl. öntözési ütemtervek). A működési elvek, funkciók és lehetőségek megértése nélkül az új technológiák „fekete doboz” szinten maradnak a gazdák fejében, és az ebből kialakuló bizalomhiány miatt nem a gyártói, fejlesztői ajánlások alapján fognak eljárni. Az így elmaradó eredményesség csalódottságot eredményezhet.

Czékus Mihály