Egymást meghallgatni aranyat ér

Kanyargós, de sikeres út vezeti Bosits Tamást a sikeres gazdálkodásban

Ahol 4 tonna feletti az alap hektáronkénti üzemi átlag káposztarepce-termesztésben, ott nagy baj nem lehet sem a technológiával, sem a szakértelemmel. Márpedig a szombathelyi Bosits-gazdaságban évek óta így van, és bár a technikai eljárásokban az új vonalakat követik, nem meglepetést, hanem egy régi igazságot hangsúlyoz interjúalanyunk, Bosits Tamás. Azért is választottuk őt e havi lapszámunk alanyául, mert nem akármilyen előélettel lett mára tapasztalt gépész-mezőgazdász.

Kanyarok, tanulás, hála

A családban egyenes út vezetett a gazdálkodáshoz, de az én esetemben nem. A nagyszüleim kétszeresen is kulákok voltak, apám aztán a nemesbödi téesz elnöke lett, és amikor a 90-es évek végén a téeszt végelszámolással bezárták, megkezdődött a családi gazdaság felépítése. Én viszont autószerelő voltam, forgolódtam az építőiparban, az építőipari szállítmányozásban is majdnem 20 kamionnal – fejti fel a kezdeteket Bosits Tamás, aki egyébként a fuvarozásban is sikeres volt. A családi mezőgazdálkodáshoz végül az terelte oda, hogy a családi vállalkozásban szükség volt egy gépész ismeretekkel bíró szakemberre.

Úgy szakadt a nyakamba, hogy rengeteget kellett tanulnom. El is kezdtem az egyetemet, de közben folyamatosan azt láttam, hogy a magunk tapasztalataiból meg a szomszéd gazdálkodók segítségével, vagy például a műtrágya-kereskedőnk szakmai útmutatásaiból sokkal többet és hasznosabbat tudtam megtanulni, mint az iskolában. A mai napig köszönöm ezt nekik – teszi hozzá Tamás, s hamarosan ki is derült, hogy okkal volt hálás a „mentorainak”.

A forgatásnélküliség mellett a meszezés is bevált

A Bosits-gazdaság az évek során az alig 30 hektáros saját tulajdonú földterületet időközben tízszeresére duzzasztotta, s ehhez még bő 100 hektár bérelt földdel együtt 420 hektáron gazdálkodik. Emellett mintegy 1100 hektáron végez permetezéses szolgáltatást. A klasszikus szántóföldi növények mellett cukorrépát termesztenek, repcét pedig ebben a szezonban 112 hektáron vetettek.

Nagyon régóta követjük a forgatásnélküli talajművelést, de az igazság az, hogy 5 évente felszántjuk a talajainkat. Ha valamilyen különleges ok igény, akkor beavatkozás-szerűen előbb is, de erre egyre ritkábban merül fel igény. Ilyenkor pedig rögtön megpróbáljuk szervestrágyával kiegészíteni a művelést, hogy a talaj megújuljon, szerves tápanyaggal töltődjön. Emellett 3 évente meszezzük a talajainkat – mutat rá Tamás. Kérdésünkre készséggel kifejti, hogy ez a talajtáplálási módszer az éves bontással vetítve durván 5 ezer forint hektáronkénti költséggel kifejezetten megéri. – Különösen annak fényében, hogy termésátlagban bőségesen visszahozza a befektetés árát – hangsúlyozza. Hozzáteszi: az 5-6 éve elkezdett Ca-pótlásos beavatkozások látványos eredményt hoztak: a kezdetben 4,5-ös pH-jú talajok szépen közelítenek a semleges (7-es) kémhatás felé a jelenlegi 6,8-as átlagértékkel.

Négy tonna az alap – és most jön a szélesebb sortáv

Mindennek szerepe van abban, hogy a családi vállalkozás a káposztarepce-termesztésben impozáns eredményeket érnek el. – Évek óta 4 tonna feletti terméseredményeket érünk el a szezonban – mondja Tamás. A technológiát illetően sekély mélységben tarlóhántással kezdődik a sor, majd 40-45 cm mélyen lazítják a talajt, végül pedig gruberrel zárják a felszínt, amelybe féldirekt vetőgéppel viszik be a vetőmagot: 450 ezer csírát hektáronként. A gazdaság most vált a repce-sortávolság beállításában. – Idén először 45 centiméterre fogunk vetni ősszel, amitől nagyobb bokrosodást várunk, hiszen az oldalhajtásokon jön a termés 60 százaléka. Általánosságban az az alapelvünk, hogy mindent a jövedelmezőségért, a költségek optimalizálásáért teszünk, de úgy, hogy a termőtalajoknak és a növénynek egyaránt az előnyére váljon. A nagyobb sortáv például könnyebb mechanikai gyomirtást, sarabolást, azaz sorközművelést is tesz lehetővé – fűzi hozzá Bosits Tamás.

 

Gyönyörű, hasznos, tápláló – sőt, finom is lehet

Az április-májusban egész tájakat megszépítő repce valójában mediterrán és távol-keleti vidékekről származik: az Indus folyó völgyében például már 5000 éve is termesztették – ma pedig már a világon szinte mindenütt elterjedt haszonnövényként ismerjük. Fő termékét, a repceolajat főleg két fajtájából: a répa- és a káposztarepcéből nyerik (a mi vidékeinken a termésbiztonság miatt elsősorban az őszi káposztarepce terjedt el). Ennek őszi és tavaszi változata is van, de hazánkban a tavasziak termése bizonytalan. A réparepce ugyan jobban bírná az extenzívebb eljárásokat és a gyengébb talajokat is termeszthető, viszont kevesebbet terem, mint a másik fajtája, amely ugyanakkor igen precíz termesztéstechnológiát kíván meg, mert át kell vészelnie a telet, továbbá igen érzékeny számos betegségre és kártevőre.

A repce olaját már a kora középkorban felhasználták étkezési és ipari célokra. Ma a világon több mint 10 millió tonnányit gyártanak belőle, amivel a növényolajok (-zsiradékok) közt a harmadik helyen áll. Ipari (közlekedési) célú felhasználása – a biodízel – igen jelentős, és a környezetvédelmi törekvések miatt egyre inkább várható a terjedése. Hazánkban a repce a napraforgó után a legjelentősebb olajnövény: évente átlagosan körülbelül 100 ezer tonna magot termesztünk.

Bár a repcéből készült takarmányok (repcepogácsa) igen táplálóak, a repceolaj nehezen emészthető vagy például az állat emésztőrendszerének kedvezőtlen anyagokat tartalmaznak, ezért csak korlátozottan kerül a takarmányba – akkor is elsősorban a szarvasmarha- és juhállományokban.

Emberi fogyasztásra az enyhén lúgos kémhatású, ezért az emésztés számára hasznos repceméz is javasolt, de a távol-keleti konyhaművészetben a növény friss hajtásait is feldolgozzák salátaként.

Nincs tuti recept: a talajt kell figyelni

A gazdaságra általánosságban az is jellemző – tudjuk meg –, hogy folyamatosan próbálkoznak, kísérletezgetnek új vagy csak másfajta vetőmagokkal, technológiai elemekkel. – Szinte minden évben kipróbálunk valamit, hogy hatékonyabban, jövedelmezőbben és költségarányosabban termeljünk. Intenzív technológiával dolgozunk, de ez nem jelentheti azt, hogy a költségeket ne figyelnénk alaposan.

Kérdésünkre Tamás kifejti, hogy például a forgatásnélküli eljárások is két fő okkal szerepelnek az ő eszköztárukban: a kevesebb műveléssel járó költség-megtakarítások, emellett a talaj kímélése céljából. Azt is elmondja, hogy például a forgatásnélküli talajművelés másik nagy rendszere, a takarónövények alkalmazása szintén foglalkoztatja őket. – Bizonyára oka van, hogy a világon egyre több helyen alkalmazzák, és azt is elhiszem, hogy nálunk is ma már inkább elsősorban csak a régi beidegződések, a mi és az idősebbek generációinak idegenkedése áll amögött, hogy lassan terjed. Meggyőződésem, hogy nincs olyan egyetlen módszer, ami mindenre jó. A forgatásnélküli eljárások sem minősülnek minden esetben, bizonyos évjáratokban a legjobbnak. A talajt kell figyelni; azt kell például figyelni, hogyan dolgozik benne az eszköz, milyen magágyat sikerül kialakítani.

ARCKÉP.

Az idén 45 éves Bosits Tamásnak a gazdálkodás melletti hobbija a vadászat. Három gyermeket nevel: két lánya mellett a leginkább fiának van affinitása az agráréletmódhoz.

Aratás előtt

A Bosits-gazdaság időközben a komoly gépberuházások keretében két hidas permetezőgépet is vásárol: ezekkel a saját területeken kívül a partnergazdaságoknak szolgáltatnak. – A szezon végén, az utolsó két permetezéssel egyrészt védekezünk főleg a szárormányos ellen (ilyenkor a fénybogár már nem jelent komoly fenyegetést). Másrészt becőragasztó permetezést is végzünk a szemveszteség megelőzése érdekében. És természetesen külön beavatkozásra van szükség betakarítás előtt az állomány szárítására, deszikkálására is... Én is tapasztaltam már olyat, hogy nagy zöldtömeggel mentünk neki az aratásnak: olyan nehezen volt feldolgozható a kombájnnak, hogy többé nem követtük el ezt a hibát.

Nyitva kell állni a folyamatos tanulásra

Tamás, aki annak idején laikusként került a mezőgazdaság közvetlen közelébe, az egyik legfontosabb tanulságnak és alapelvnek a párbeszédet és a tanulást tartja. – Mindig figyelni kell a tapasztalt szomszéd gazdára, a gazdatársak egymás közti szakmai tanácsaira, és mindig nyitva kell állni rá, hogy tanuljunk – vallja, s mindjárt konkrét példával erősíti is meg. A korai, fejtrágyázásnál például 400 kilogrammnyi 27 százalékos nitrogénműtrágyát juttat ki – ezt egy szomszédos gazdatársától tanulta el a kezdetekkor, s azóta is tapasztalja a kezdeti időszak erőteljes növekedését megsegítő trágyázási eljárás hasznát. – A második ütemben aztán elegendő már a 2 mázsás mennyiség is. Ez a két inputozás 500 kiló plusz hozamhoz segíti a termesztést – hangoztatja Bosits Tamás.

Tartalom közti banner a cikk végére
no