Előretekintés – őszi tápanyag ellátás

E sorok írásakor még el sem kezdődött a nyári növények betakarítása. A termény árak a termeléshez szükséges input árak még csak kialakulóban vannak Tart a májusi időjárási károk felmérése, számszerűsítése. A napi, aktuális problémák megoldása mellett, egyre inkább felmerülő kérdés az őszi vetések pontosítása, a vetésszerkezet kialakítása.

Nem egyszerű kérdés. Az ősz kalászosok – romló jövedelmezőség mellett – továbbra is jelentős területi hányadot kell, hogy képviseljenek a szántó területből. A repce helyzete a fokozódó ipari felhasználás miatt egyre inkább felértékelődik. A vetésszerkezet kialakításán kívül nem könnyű a kalászosoknál a faj, fajtakérdés, a termesztési cél eldöntése sem. Mindezekkel párhuzamosan előttünk áll a tápanyag ellátás kérdése, milyen műtrágyát vásároljunk és mennyit.

Mint minden döntés-előkészítésnél figyelembe kell venni szakmai és nem utolsó sorban a pénzügyi lehetőségeket. A kettő nem függetleníthető egymástól, sőt szűkös pénzügyi lehetőségek megfontoltabb szakmai döntéseket igényelnek. E pénzügyi helyzetkövetkezménye, hogy a ráfordításokat csökkenteni kell. Természetes, hogy csak a rendelkezésre álló keret határáig köthetünk. Dehogy milyen termesztés technikai elemeket és milyen arányban csökkentünk az a várható termést – ezáltal a várható jövedelmet- nagymértékben befolyásolja. A szakmailag kellően megalapozott döntés eredményezheti, hogy a „spórolás” ne jövedelemvesztést eredményezzen. A megváltozott piaci körülmények a tápanyag ellátás területén okszerű, szakmailag megalapozott döntéseket igényelnek.

A tápanyag ellátás területén lehet látszólag a legkönnyebben spórolni, takarékoskodni, költséget csökkenteni, de sajnos közvetlenül nem érzékeljük a negatív hatást. Nem számolunk az elmaradt jövedelem többlettel, egy nem megalapozott döntés miatti hatékonyság csökkenéssel. A legrosszabb megtakarítás például a tápanyag ellátás területén az, ha a kívánatos hatóanyag arányt nem vesszük figyelembe, az egyik hatóanyagot a szükségesnél nagyobb, a másikat pedig a szükségesnél kisebb mennyiségben juttatjuk ki. A termés mennyiségét, minőségét a termés biztonságot a legalacsonyabb szinten biztosított tápelem határozza meg, függetlenül attól, hogy fő-, vagy mikro tápelemről van szó. Az egyes tápelemek nem helyettesítik egymást. Tehát hibás az az elgondolás, hogy nem adunk foszfort és káliumot, majd egy kicsit több nitrogénnel pótoljuk.

Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai alapján az utóbbi két évben az országos műtrágya felhasználás ismét csökkenő tendenciát mutat (1. ábra). 2009-ben 367 ezer tonna hatóanyag került megvásárlásra a termelők részéről ez mintegy 15 %-kal kevesebb, mint a 2008 évi felhasználás és közel 8 %- kal alacsonyabb a 2005 évi felhasználásnál. A műtrágya felhasználás csökkenése, a műtrágya árakkal és a szántóföldi növénytermesztésben is tapasztalható jövedelem csökkenéssel magyarázható.

Hogy a műtrágya felhasználás csökkenő tendenciát mutat ez önmagában is aggosztó. De a hatóanyag csökkenést tovább vizsgálva legalább akkora, ha nem nagyobb problémát jelent, hogy a műtrágya felhasználás egyre inkább – az amúgy is magas- nitrogén túlsúly fele tolódik, pedig ismerjük annak minden kedvezőtlen hatását (2. ábra). Elgondolkodtató, hogy az összetett műtrágyák forgalmának mintegy 70 %-át a 15-15-15 és a 16-16-16 összetételű műtrágyák adták ki.

2010 első negyedévében az előző év azonos időszakához viszonyítva emelkedett a műtrágyaforgalom. Igaz az eladott 148 ezer tonna vegyes hatóanyag tartalomból mintegy 88% a nitrogén, 6,2 % a kálium és mindössze 5, 6 % volt a foszfor részaránya.

Mi indokolja még, hogy a tápanyagellátással kiemelten foglalkozzunk?

Egyrészt mert jelentős hatással van a termés mennyiségére (3. ábra) és minőségére, másrészt, mert a tápanyag-ellátásra fordítandó összeg a termelési költségen belül magas hányadot képez. Annak ellenére, hogy a műtrágya árak csökkentek az anyag költségen belül részarányuk így is magas, az anyagköltségen belül részarányuk eléri vagy meghaladja az 50 %-ot. A termelés jövedelmezőségét eldöntheti, hogy a termést legnagyobb mértékben befolyásoló tényező és a költség jelentős hányadát kitevő rész milyen hatékonyságú.

3. ábra

A termesztési tényezők szerepe a búzatermesztésben
(Landonin, 1999 nyomán Pepó Péter 2002)

A szántóföldi növénytermesztést adott talajon és a mindenkori időjárási körülmények kedvező, vagy kedvezőtlen hatásai mellett kell, hogy végezzük. A kedvezőtlen hatások kivédésére, mérséklésére lehetőséget ad a termesztés technológiai elemek okszerű, tudatos használata. A fenti ábra gazdálkodásunk lehetséges útját is mutatja, hogy az egyes technológiai elemek intenzifikálásával tudjuk csak a kedvezőtlen hatásokat kivédeni. E hatásokat csak a termelési tényezők együttes optimalizálásával mérsékelhetjük, ha tényezők bármelyike elmarad a többi színvonalától, akkor nő a termelés kockázata. Az egyes termesztés technológiai elemek mérséklő hatása együttesen értelmezendő a Liebig által megfogalmazott alapelvek szerint (4. ábra), hogy ugyanis a termést, azaz a jövedelmezőséget mindig a minimumban lévő tényező határozza meg.

Az ábra mutatja, hogy a termést a legalacsonyabb szintű tényező a „gyenge láncszem” határozza meg. Ha minden tényezőt optimálisan biztosítunk, akkor érjük el a legjobb eredményt és a legnagyobb jövedelmet. Ez a pénzügyi korlátok miatt, nem minden esetben valósítható meg. Úgy járunk el helyesen, ha a befolyásoló tényezőket egymáshoz viszonyítva közel azonos szinten biztosítjuk. A termés biztonság és a jövedelem szempontjából a legkockázatosabb, ha termelési tényezőket színvonalbeli különbségekkel alkalmazzuk. Ezért kell a ráfordításokat a „gyenge láncszemek” javítására felhasználni. Ezek a ráfordítások többszörös megtérülést eredményeznek, mint a magas szintű elemek tovább növelése, ahol a ráfordítás megtérülése már kérdéses.

A Liebig törvény a termesztés elemein belül igaz a tápanyag ellátásra is. Az egyre élesedő versenyhelyzetben csak az a termelő lehet sikeres, aki optimalizálja a ráfordításokat az elérhető nagyobb jövedelem érdekében. A termesztés biztonsága megköveteli, hogy a szükséges tápelemek rendelkezésre álljanak, de a termesztés jövedelmezősége nem engedi meg, hogy feleslegesen adjunk ki akár egyetlen kilogramm hatóanyagot. A hatóanyag arányok megállapításához elengedhetetlen a talajvizsgálati eredmények felhasználása. A táblán belüli differenciálás technikai feltételei még kevés helyen adottak, de a táblák között szükséges differenciálni, a hatékonyság érdekében fel kell hagyni azzal a gyakorlattal, hogy üzemen belül azonos módon műtrágyázzuk az egyes növényeket. Célszerű figyelembe venni a fajta tulajdonosok ajánlásait. Jelentős eltérések vannak az egyes fajták, hibridek igénye között. Ha nem rendelkezünk talajvizsgálati eredményekkel, akkor csak növény igényéből tudunk kiindulni és annak megfelelően kell az arányokat megállapítani. Ezért is nehezen indokolható, hogy az összetett műtrágyák közül az 1:1:1 hatóanyag arányú termékek felhasználása a legnagyobb mértékű. A szaktanácsok alapján ritka esetben fordul elő, hogy a foszfor és kálium optimális kijuttatási aránya megegyezzen. Tehát a legnagyobb mennyiségben felhasznált műtrágyaféleség hatékonysága nem a legkedvezőbb. Hozzáteszem a kijuttattatott műtrágya nem vész kárba, de a jelenlegi versenyhelyzetben a termésstabilitás, a hatékonyság és a jövedelem maximalizálás a termesztés célja.

Milyen műtrágyát használjunk?

Mono műtrágyák: ennek egyik hátránya a több menetes kijuttatás. Az pedig idő, pénz, energia. Egy műtrágya szórás költsége szántóföldön mintegy 3000 Ft/ha ez a jelenlegi műtrágya árakon számolva mintegy 15-17 kg hatóanyag ára, melyet csak úgy elfüstölünk a levegőbe. Nem beszélve a környezetvédelemről és kétszeri taposás okozta talajkárosodásról. Tehát érdemes számolni, kalkulálni, hogyan járunk jobban, ha plusz 3000 Ft/ha többletköltséggel mono műtrágyát vagy pedig összetett, komplex műtrágyát használunk.

Kevert műtrágyák: A mono műtrágyák használatánál meg adott a keverés lehetősége, az összes hátrányával együtt úgy mint a keverés pontatlansága, a szegregáció, MAP–Káli keverékkel nem tudjuk biztosítani a szükséges nitrogén mennyiséget a MAP tág NP aránya miatt, ezért az kiegészítésre szorul.

Komplex műtrágyák: a háromszor 15-ös műtrágya őszi felhasználásra ritka esetben gazdaságos az 1:1:1 táparánya miatt. Nem lehet optimalizálni a nitrogént a foszfor vagy a kálium mennyiségéhez. A búza, repce ősszel nem igényel több nitrogént, mint 20-50 kg-ot hektáronként. Az 1:1:1 aránnyal a kálium kevés vagy a foszfor, más esetben a nitrogén, a foszfor vagy a kálium sok.

Alkalmasak lehetnek komplex műtrágyák, melyek széles nitrogén- foszfor- káli arányokkal beszerezhetőek az adott tábla igényének megfelelően. Egyre több a mikroelemekkel is kiegészített készítmény, melyek további lehetőséget adnak a jövedelmező termesztéshez.

A mikroelemek szerepe nem kisebb jelentőségű, mint a fő tápelemeké, egyre inkább jelentőséggel bír részben, mert a talajaink ellátottsága nem kielégítő, másrészt a növekvő termésátlagokkal a növények igénye is jelentősen megnőtt a mikroelemek vonatkozásában is. Ellátásuk folyamatos rendszerben ajánlott, melynek lényege, hogy ne a már hiányt szenvedett növényállományt kezeljük, hanem előzzük meg annak kialakulását. Igaz a mikroelemek a lombozaton keresztül is biztosíthatóak a növény szükségletét megközelítően kielégítő nagyságrendben (5. ábra), de ez nem pótolja teljesen a talajon keresztüli ellátást.

Éppen ezért javasolt olyan alaptrágyák használata, amelyek mikroelemeket is tartalmaznak.

Részben az alaptrágyákkal, részben az őszi növényvédelmi munkákkal egybe kötve biztosíthatjuk a növények fiatalkori mikroelem igényét, megelőzve a hiány kialakulását.

Az ábra kiemeli az alaptrágyázás jelentőségét a szántóföldi termesztésben, mert mint látható a fő tápelemek nagyon kis hányadát tudjuk lombon keresztül pótolni.

Tehát ha harmonikus tápanyag ellátásról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mikroelem ellátást sem. A harmonikus tápanyag ellátásnak fontos szerepe van a termesztés biztonságosabbá tételében is, jelentősen fokozódik a növények télállósága.

Összefoglalva: A mindennapi gondok, problémák mellet már most ajánlatos az ősz vetésű növények tápanyag ellátás kérdésével foglalkozni. Nem túlhangsúlyozva annak szerepét és jelentőségét. A műtrágya ellátásban hiány nem valószínűsíthető, sőt a kínálat egyre inkább bővül. Jó választás, jó döntés csak megfelelő előkészítés után hozható. Ennek alapja az időben megkért szaktanács, kellően előkészített, táblára lebontott hatóanyag igény megállapítás. Ezek ismeretében pedig az igényeket optimálisan kielégítő műtrágya megválasztása és a legkedvezőbb beszerzési források megkeresése.

Dr. Térmeg János

szaktanácsadó