Fedezeti ügylet – a kiszámíthatóság eszköze

A mezőgazdasági vállalkozások életében vannak olyan tényezők, amik kiszámíthatóak, előre kalkulálhatók, és vannak olyan tényezők is, melyeket természetüknél adódóan nem láthatóak előre, évről évre váltózóak, meglepetéseket okozva a termelőknek, akár kistermelőről van szó, akár nagy mezőgazdasággal foglalkozó cégről.

Akár állattenyésztéssel, akár növénytermeléssel foglalkozó gazdálkodókról, cégekről, gyártó üzemekről van szó, bizonyos tényezőket nem tudnak kontrollálni az üzletvitelük során.

Többek között ilyenek a természeti jelenségek, az esőzések, szárazságok nagysága, a világban lejátszódó nagyhatalmi események, háborúk, de akár a világszinten kialakuló kereslet-kínálati szintek is.

Egy magyar gazdálkodó nem tudja befolyásolni, hogy mekkora lesz a szója termés Brazíliában, azaz nem is tudja kontrollálni a szójadara árát.

Azok az események és szituációk, melyek felett nincs közvetlen befolyása egy mezőgazdasági vállalkozásnak, könnyen tudnak a nyereséges gazdálkodásban léket ütni és az egész éves munkát tönkretenni.

Miután a gabonák és egyéb árutermékek kereslet és kínálatát az időjárás, a gazdaság és egyéb faktorok folyamatosan befolyásolják, az áraik is folyamatosan változnak.

Ezeket az ármozgásokat sok gazdálkodó, vállalkozó nem is kezeli potenciális kockázatként, legalábbis nem azon a szinten kezelik a kérdést, mint mondjuk egy kombájn, keverő, szárító meghibásodásából, leállásából eredő kockázatot.

A növények vetési, növekedési és aratási idejük alatt is tisztában kell lenni az esetleges alacsony felvásárlási árak miatt kialakulható veszteség lehetőségével.

A legtöbben tulajdonképpen spekulálnak, hogy az alapanyagokba, gépesítésbe, munkába beinvesztált tőke egy alacsony felvásárlási ár esetén is nyereségesen termel.

A jó hír az, hogy vannak olyan eszközök, melyek segítségével a kockázat csökkenthető, esetlegesen ki is zárható.

Akkor lehet spekulációt kizáró ideális környezetről beszélni, ha ismerve a költségeket, megfelelő árréssel értékesíteni lehet a terméket.

A példa kedvéért vizsgájuk meg egy alföldi kukorica termelő lehetőségeit!

A kukorica termelő költségei kiszámíthatóak, vetési költség, műtrágyázás, munkabérek, aratási költség, szárítási költség, stb. Ezek alapján a termelő ki tudja számolni, hogy egy tonna kukoricára – a példa kedvéért 22.000 forint költség jut.

Ahhoz, hogy megfelelő nyereséghez jusson a kukorica tonnáját 25.000 forintért kell értékesítenie. Az év április hónapjában az árutőzsdén egy tonna kukorica ára 28.000 forint december hónapra.

Mit érdemes erről az árról tudni?

Az árutőzsdei ár egy irányadó, budapesti ár, ami általában megfelel a kukorica exportárával egy budapesti dunai kikötőt alapul véve. Ez nyilván nem ugyanaz az ár, mint amit egy termelő, vagy kereskedő az Alföldön megkapna a termékért, vagy esetleg a Dunántúlon.

A valós, fizikai piac és az árutőzsdei piac közötti árkülönbség a bázis vagy prémium.

Ezek összege változhat, de – a példánál maradva – kukorica esetében nem nagy mértékű a változás lehetősége, miután hazánk exportáló országnak számít, így szinte mindig a Duna felé kell szállítani.

A bázis az Alföldön ezért negatív. Nagysága pedig a szállítási költségnek felel meg. Példánknál maradva az Alföldön a bázis jelen esetben -2.000 forint.

Ha a termelő az Alföldön él és termel, akkor a fizikai piacon 28.000 forintos tőzsdei ár mellett, -2.000 forintos bázissal számolva, 26.000 forintos árat érhet el a termelő december hónapban.

Azonban várhatóan az aratásig ez az ár csökkenni fog, de esetleg emelkedhet is, mint 4-5 évente ez meg is szokott történni.

Ha a termelő vár az aratásig, akkor tulajdonképpen spekulál

Mennyiért is tudná értékesíteni kukoricáját április hónapban? Ha a cél értékesítési árat veszi alapul, ami 25.000 forint, akkor a 28.000-2.000 (bázis) forint kedvező lehet már számára.

Amennyiben a várható termésnagysága 600 tonna lesz, akkor elad áprilisban 6 kontraktus decemberi lejáratú kukoricát az árutőzsdén. Egy kontraktus 100 tonnának felel meg, így tulajdonképpen 600 tonnát értékesített. Decemberben két lehetősége is lesz majd a gazdának, vagy szállít a kontraktusa ellenében, vagy visszavásárolja a 6 kontraktust, és ezzel bezárja a nyitott pozícióját.

Hogyan alakulnak az árak decemberig?

Azt tudjuk, hogy a termelőnek minimum 3.000 forint haszonra van szüksége tonnánként. A költsége 22.000 forint volt, az árutőzsdén pedig 28.000 forintért 6 kontraktust értékesített.

Mi történik, amennyiben a termelő december hónapban 21.000 forintos ajánlatot kap a kukoricájára?

Akkor a fizikai piacon tulajdonképpen tonnánként 1.000 forintot veszít a 22.000 forintos költségei mellett. Az árutőzsde ebben az esetben (továbbra is a -2000 forintos bázissal számolva) 23.000 forinton állna.

Amennyiben 28.000 forinton még áprilisban értékesítette a kukoricát decemberre, úgy már csak vissza kell vásárolnia a 6 kontraktust, amit 23.000 forinton tud megtenni. Az árutőzsdén így 28.000-23.000 = 5.000 forintot nyer tonnánként.

Azaz a fizikai és az árutőzsdei piacokat összeadva -1.000+5.000 = 4.000 forintos nyereséget könyvelhet el tonnánként. Ez a várakozásoknak megfelelő összeg, hiszen kockázat nélkül megvan a biztos nyereség.

Mi történik akkor, ha december hónapra az ár feljebb megy és a fizikai piacon 30.000 forintot kínálnak egy tonnáért?

Ebben az esetben a tőzsdei ár 32.000 forint (a bázis miatt). A termelő 28.000 forintért értékesítette a kukorica tonnáját, amit jelen példánk kedvéért 32.000 forintért tud visszavásárolni az árutőzsdén.

Így itt tonnánként -4.000 forint veszteség keletkezik. A fizikai piacon azonban a költségei továbbra is 22.000 forintot tesznek ki tonnánként, de 30.000 forintért tudja áruját eladni, így a nyereség 8.000 forint lesz egy tonnára lebontva.

A két piaci eredményt összevezetve a végeredmény ebben az esetben is 4.000 forintos haszon lesz, hiszen 8.000-4000 = 4.000 forint. Az árutőzsde segítségével előre fixálni lehet az árrést, biztosítva az árrést és a nyereséges gazdálkodást.

Hogyan lehetséges az, hogy a termelő fixálni tudja az árrését, de megtartsa a lehetőségét annak, hogy a kukorica árának emelkedése esetén meg nagyobb haszonra tegyen szert?

Van erre egy másik árutőzsdei eszköz, az úgynevezett opciók vétele, vagy adása. Mit is jelent az opció? Az opciót megvásárolva a gazdálkodó meg tudja venni a jogot arra, hogy egy kontraktust egy bizonyos áron megvásároljon, vagy értékesítsen.

Tulajdonképpen pénzt fizet azért, hogy egy jogot vásárolhasson magának. Kétféle opciót lehet megkülönböztetni. Az egyik az úgynevezett „call” opció, a másik a „put” opció.

A „call” opció vételével a mezőgazdasági szereplő megvásárolja a jogot, hogy egy bizonyos fix áron tudjon egy kontraktust vásárolni. A „put” opcióval pedig azt a jogot vásárolja meg, hogy egy fix áron tudjon eladni az adott hónapra.

Az opció árát prémiumnak is szokták hívni. Tehát egy decemberi 28.000-es call opció azt jelenti, hogy a vevő megszerzi magának a jogot arra, hogy egy tonna kukoricát decemberben 28.000 forintért vásárolhasson meg.

A 28.000-es put opcióval pedig megszerzi a jogát annak, hogy 28.000 forintért értékesítsen egy tonna kukoricát. Az opció előnye az, hogy amennyiben a vevőnek kedvezőtlenül alakul a piac, úgy nem kell lehívnia.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Ha a vevő egy 28.000-es decemberi put opciót vásárol és az ár 23.000 forintra esik, akkor nyilvánvalóan a vevő le szeretné hívni az opcióját, azaz meg szeretné kapni az eladási és vételi ár közötti tonnánkénti +5.000 forintot.

Ha azonban 32.000 forint lesz decemberben a kukorica ára, akkor nincs értelme lehívni a jogot, hogy 28.000 forintért értékesítse a vevő a kukoricáját, amikor 32.000-ért is tudja.

Az opciók áralakulását több tényező is befolyásolja, például az, hogy időben milyen messze vagyunk a lejárattól, vagy milyen nagy a különbség az opcionális ár és a kereskedési ár között.

Ha a kukorica decemberi ára áprilisban 28.000 forint és mi meg akarjuk venni a jogot arra, hogy 30.000 forinton adjunk el, akkor nyilvánvalóan a 2.000 forint különbség hozzáadódik az opció árához. Ezen nem lehet nyerni.

Számoljuk át az előző példákat az opciók segítségével!

Azaz a felállás ugyanaz, a termelő április hónapban fixálni szeretné az árrését. Az árutőzsdén azonban nem elad hat darab kontraktust 28.000 forintért, hanem vásárol 6 darab 28.000-es „put” opciót decemberi lejárattal.

Így megvásárolja a jogot magának arra, hogy decemberben 28.000 forintért tudja értékesíteni a kukoricáját. Egy ilyen opció ára 1.000-2.000 forint körül mozoghat a tőzsdén. A példa kedvéért vegyük az arany középutat, azaz 1.500 forintot.

Hogy alakulnak a költségek egy tonnára lebontva?

• Termelési költségek 22.000 forint
• Opció ára 1.500 forint
• Összesen 23.500 forint

Ha a kukorica ára decemberben az árutőzsdén 23.000 forint lesz, a fizikai piacon pedig 21.000 forint, akkor a termelő lehívja az opciót és értékesíti a kukoricát 28.000 forintért.

Így a tőzsdei nyereség 5.000 forint lesz. A fizikai piacon értékesíti a terményt 21.000 forintért, ami azt jelenti, hogy a 23.500 forintos költségeket tekintve -2.500 forintos veszteséget jelent, azonban a két piacot egybeszámolva 5.000-2.500 = 2.500 forintos tonnánkénti nyereséget könyvelhet el.

Ez így nyilván kevesebb, mint első példánkban, amikor nem kellett tonnánként 1.500 forintot fizetni az opcióért, de még így is fix nyereségről beszélhetünk.

A második esetben azonban, mikor a tőzsdei ár 32.000 forint, a fizikai piacon pedig 30.000 forintot adnak egy tonna áruért, akkor azonban már másként alakul a bevételi oldal.

A költségek jelen esetben is 23.500 forintot tesznek ki tonnánként. A vásárolt 28.000-es put opciót ebben az esetben nem kell lehívni, azaz nem kell 28.000-ért a kukoricát értékesíteni.

Így az árutőzsdén nincs szükség további műveletre, azaz ott se nyereség, se veszteség nem keletkezik.

A fizikai piacon azonban a terményt 30.000 forintért lehet értékesíteni, ami azt jelenti, hogy a nyereség egy tonnára lebontva összesen 30.000-23.500 = 6.500 forint lesz, ami több mint az első példában található 4.000 forintos fix összeg.

Az opciók használata tehát nem veszi el a lehetőséget a profit maximalizálásától, amennyiben emelkedő piaci árról van szó, de extra költségük van, amit akár egy biztosítási összegnek is fel lehet fogni.

A mezőgazdasági szereplők nem mindig eladnak az árutőzsdén. Az ellenkezője is igaz lehet, amikor úgy fixálják az árrésüket, hogy vásárolnak a határidős piacon.

Amennyiben például egy takarmánytermelő egy évre előre rögzített áron értékesítette a takarmányt, akkor neki egy évre előre a megfelelő összetevőket a tőzsdén meg kell vásárolnia, ha nem spekulálni akar arra, hogy csökkenni fog mondjuk a szójadara ára.

A gabona kereskedő sem tárolhatja csak úgy a búzát a silóban fedezeti ügylet kötése nélkül, mert az szintén spekuláció.

Amennyiben a piaci szereplőnek a fizikai piacon terménye van, úgy az árutőzsdén értékesítenie kell, míg fizikai elkötelezettség esetén, a tőzsdén vásárolnia kell.

Azokat a tőzsdei műveleteket, amikor egy meglévő fizikai pozícióval ellentétes pozíciót nyitunk fedezeti ügyletnek, vagy angolul „hedge”-nek hívjuk.

Ezek történhetnek a határidős piacon történő vásárlással, vagy értékesítéssel, de történhetnek opciók vételével is.

Ezek az ügyletek használata szinte elengedhetetlen egy biztos, kockázatmentes üzletvitelt alkalmazni kívánó gazdálkodó, vagy vállalat számára. Ezekkel a műveletekkel biztosítható a nyereséges gazdálkodás és kiküszöbölhető a pénzügyi kockázat.