Fenyegető csökkenés

A vetésváltás jelentősége, az elővetemény hatása a kórokozókra, kártevőkre és a gyomosodás mértékére

Magyarországon a szántóterület kétszázezer hektárral csökkent, már csak 4,3 millió hektár. Egy másik jelenség, hogy drasztikusan csökkent a termesztett növényfajok száma, diverzitása, ami akadályozza az okszerű vetésváltás kialakítását.

Vízigény, változás, vetésváltás

A vetésváltásnak nemcsak abban van jelentősége, hogy nagy hatással van a kórokozók, kártevők különböző mértékű elszaporodására, a gyomosodásra, hanem abban is, hogy az előveteményként vetett szántóföldi növények vízigénye 400 és 750 mm között változik. Az elővetemények közül kisebb vízigénye van a borsónak és a kalászos gabonaféléknek, míg a legnagyobb a burgonya, a cukorrépa és a lucerna vízigénye.

A klímaváltozás, a hőmérséklet növekedése és a csapadék csökkenése miatt is törekedni kell a kedvező elővetemény megválasztására. A vetésváltás hatásai igen összetettek. A helyes elővetemény megválasztásánál fontos szempont az is, hogy a kalászosok jó gyomelnyomók még a széles sortávolságra vetett kapások inkább gyomnevelők. Szintén igen jelentős hatás, hogy a különböző elővetemények a talajok termékenységére is jelentős hatással vannak. A pillangósvirágú növények gyökerén lévő Rhizobium baktériumok a növénnyel szimbiózisban élnek és a levegőből évente 60 kg/ha nitrogént képesek megkötni. A lucerna feltörésekor visszamaradó gyökérmaradvány felér egy közepes adagú istállótrágyázás hatásával. Míg korábban a pillangósvirágú növények vetésterületi aránya kedvező 17% volt, addig napjainkban ez a terület alig 7%-ra csökkent.

A burgonya és a Norfolki négyes

További komoly problémát jelent, hogy a burgonya vetésterülete 2018-ban 8.000 ha-ra csökkent, ennek következtében még az önellátást sem tudjuk biztosítani (1. ábra). Az ár ennek következtében az egekbe szökött, és nem az aszály miatt, ahogy sokszor az elektronikus sajtó emlegeti, mert a burgonya termésátlaga az elmúlt években mindig 24.000 t/ha körül alakult: a döntő a vetésterületének 10 ezer hektár alá csökkenése volt.

A hazai vetésszerkezet óriási problémája, hogy jelenleg a teljes vetésterület közel 90%-án (89,7%) kukoricát, napraforgót, repcét és kalászosokat termesztünk. Ez a rendkívül egysíkú növénytermesztési szerkezet szakszerűtlen vetésváltást rossz talajerő és vízgazdálkodást tesz csak lehetővé.

A vetésváltás jelentőségét természetesen több száz évvel ezelőtt felismerték, ilyen volt Angliában a Norfolki négyes vetésforgó: őszi búza – cukorrépa – tavaszi árpa vörösherével felülvetve – vöröshere. A vetésforgó alkalmazása a tápanyag-gazdálkodással is összefüggött, hiszen a vöröshere pillangósvirágú növény és a gyökerén lévő Rhizobium baktériumok évente 60 kg/ha nitrogént kötöttek meg. A vetésforgó után – ahol mindig azonos sorrendben követik a növények egymást – jött a vetésváltás, ami sokkal szabadabb rendszer, de a szakmai szempontokat be kell tartani, pl. őszi búzát és kukoricát csak 1-2-szer célszerű önmaga után termeszteni. Az őszi búzát az allelopátia (önuntság) miatt (a búzaszalmából a csapadékos az időjárás kimossa a fenolkarbon savakat, ami csírázásgátló). A kukoricánál az önmaga utáni többszöri termesztésnél az amerikai kukoricabogár és lárvája jelent nagy kockázatot.

Íme, a bizonyítékok

A hajdúböszörményi EOMTK (Egységes Országos Műtrágyázási Tartamkísérlet) több mint két évtizedes eredménye alapján látható az elővetemény és a fajta együttes hatása az őszi búza termésére (1. táblázat). Borsó után 23 év átlagában 1,76 t/ha-ral volt nagyobb a termés búza, illetve 0,90 t/ha-ral kukorica előveteményhez viszonyítva, a fajta hatása pedig 58% volt.

A kukoricát korábban monokultúrában is termesztették, aminek számtalan hátránya volt. Az utóbbi évtizedekben a monokultúrás termesztést lehetőleg el kell kerülni az amerikai kukoricabogár és lárvája kártétele miatt. Az imágó a kukorica virágporával és a levél hámozgatásával táplálkozik, nagy megtermékenyülési hiányosságot, a lárvája pedig a kukorica gyökerét pusztítja el, igen nagy károkat okozva.

1.ábra: Főbb növények vetésterülete Magyarországon, 2018 (AKI adatok alapján)

Több mint két évtized átlagában a kukorica trikultúrában (borsó-búza-kukorica után) közel 2 t/ha-ral nagyobb termést adott a monokultúrás kukorica terméséhez viszonyítva (2. ábra). A terméscsökkenésnek ebben az esetben is több oka lehetséges. A monokultúrás termesztés során a kukoricahibridek jellemzően a talaj víz- és tápanyagkészletének mindig ugyanazon rétegét használják, amely rosszabb víz és tápanyag hasznosítást okoz. Szintén jellemző probléma, hogy a monokultúrás termesztés során jelentős a gyomnövények felszaporodása. A vetésváltással eredményesen védekezhetünk az erőteljes gyomosodás ellen is, mert a kukoricában lévő gyomnövények elszórt magjai a következő évben csak akkor képesek újra kikelni és felszaporodni, ha a kultúrnövény életformája (vetésideje, kelési ideje stb.) hasonló a kukoricáéhoz. Ha a következő évben pl. őszi kalászos követi a kukoricát, az elszórt gyommagvak tavaszi kelése idején a gabona gyomelnyomó képessége erős, illetve a gyomirtást olcsón és kiváló hatékonysággal tudjuk elvégezni.

A hüvelyes növények főleg a Fuzárium sp. okozta fuzáriumos hervadás miatt nem kerülhetnek 4 évig vissza önmaguk után. A gyökgumós növények (cukorrépa, burgonya) pedig a fonálféreg kártétele miatt nem kerülhetnek négy évig azonos területre vissza. Szintén növényvédelmi okokból igen nehéz a napraforgó helyes vetésváltását végrehajtani, a különböző kórokozók miatt, ezért célszerű legalább 4-5 évig nem termeszteni önmaga után. A hazai gyakorlatban azonban ez igen ritkán valósul meg, elsősorban azért, mert az olajnövények felvásárlási ára, értékesíthetősége jobb, mint a kalászosoké vagy a kukoricáé. Ezért igen sok alföldi megye vetésterületén gyakran találkozhatunk 30% körüli vetésterületi aránnyal, amely kb. 3 évenkénti visszavetést jelent ugyanarra a területre. Ez rendkívüli módon megnöveli a napraforgó-termesztés kockázatát és a kórokozókkal szembeni érzékenységet!

Az adottságok fontossága

1. táblázat: Elővetemény és a fajta együttes hatása a búza termésmennyiségére (t/ha) Hajdúböszörményi OMTK 1975-1998

2. ábra: Az elővetemény hatása a kukorica termésére (1976-2000)

A vetésváltásnál, a vetésszerkezet összeállításánál természetesen figyelembe kell venni a termőhelyi adottságokat is, hiszen a szántóföldi növények talajigénye változó. A szántóterület 16%-a jó minőségű mezőségi talaj; 34-35%-a barna erdőtalaj, de csak egy része a jó minőségű csernozjom dinamikájú jó hő-, víz-, levegőgazdálkodású talaj; 18-19%-a kötöttebb réti talaj; közel 10% a savanyú (Nyírség) és meszes homok (Duna-Tisza köze); 8-9%-a pedig szikes talaj, ami rendkívül rossz hő-, víz- és levegőgazdálkodású talaj. Magyarország talajainak csak 30%-a jó vízgazdálkodású (3. ábra).

3. ábra: Magyarország talajainak vízgazdálkodása és annak okai

A jó talajok 200 cm mélységig akár 500 mm vizet is tudnak tárolni, ha van annyi csapadék, hogy fel tudjon töltődni a talaj. Ennek a víznek 50%-a a növények számára is felvehető (diszponibilis víz), 50%-a nem felvehető holtvíz.

A termesztett növények közül a legigényesebb a talaj iránt a kukorica, cukorrépa; valamint a hüvelyes növények közül a borsó, szója, a kalászosok közül pedig a tavaszi árpa. Homoktalajon a dohány, csillagfürt, burgonya termeszthető, de a burgonya termesztése néhány évtizede a középkötött mezőségi talajra is áthúzódott. Az őszi búza meghálálja a jó minőségű talajokat, de termesztése réti, akár enyhén szikes (termő szikes talajon) is szóba jöhet.

A vetésváltás szempontjai között kiemelkedő többek között az is, hogy nagy vízigényű növények ne kerüljenek egymás után (a legnagyobb vízigényű növények pl. a burgonya, cukorrépa és a lucerna), de a kapások (napraforgó és kukorica) termesztése is igen kockázatossá válhat szerényebb csapadékú években, ha az elővetemény hasonlóan nagy vízigényű növény volt.
A vetésváltásra jelentős hatással van az alkalmazott agrotechnika is. A vetésváltásnak kiemelkedő szerepe van a víztakarékos növénytermesztési technológiák kialakításában, de igen eltérő a „szárazgazdálkodást” és az öntözött gazdálkodást folytató termelők vetésváltási technológiája. Az öntözéses gazdálkodásban megjelennek a kifejezetten intenzív technológiát igénylő növények (szántóföldi zöldségnövények, konzervipari növények, vetőmag kukorica stb.), amelyek jelentősen átalakítják a vetésváltás szerkezetét, annak kialakítási szempontjait.

Magyarországon jelenleg egy olyan növény van, melyet esetleg monokultúrában is termeszthetünk, ez pedig a rozs, bár a vetésterülete csak 29-30 ezer hektáron, és a gyenge termékenységű homoktalajokon termesztjük.

Dr. Sárvári Mihály egyetemi tanár

Debreceni Egyetem MÉK Növénytudományi Intézet

Dr. Futó Zoltán egyetemi docens

Szent István Egyetem Tessedik Campus Agrártudományi és Vidékfejlesztési Intézet