Haszongalamb tenyésztés III.

A hagyományos paraszti portákon az istállóban és a rag alatt, a padláson és a dúcokban ott volt a galamb. Egyrészt kedvtelésből, szépsége, repülési, bukási képessége okán, másrészt pedig húsáért. E kezdetleges elhelyezések azonban napjainkban már nem alkalmasak a (haszon)galamb tartásra. Ennek ellenére napjainkban is feltűnik egy- egy új építésű dúc, elsősorban nosztalgiából.

Milyen helyek alkalmasak a galamb tartására?

1. Meglévő épületek (ól, kamra) átalakítás után

2. Kihasználatlan padlásrészek

3. Új kialakítású épületek

A galambház kialakítása során nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a sima padozat és falfelület könnyen fertőtleníthető legyen.

A tenyésztés/tartás során ez nagy hangsúlyt kap.

Kívánatos a 2 m körüli belmagasság (a galambok könnyebb kezelhetősége végett), a hőszigetelés és az árnyékolás (az épület körüli fákkal, cserjékkel, felfuttatott növényekkel).

Az épület ajtaja, ablakai zárhatók legyenek.

Ideális lenne az 1 pár galamb/1 m3 térfogat arány betartása, amit sajnos gyakorlatilag nem valósul meg.

Sokat segít ebben a megfelelő nagyságú (olcsóbban kialakítható) zárt volier létesítése.

Gondoskodjunk megfelelő megvilágításról is ablakok beépítése révén.

Majd’ úgy fogalmaznék, hogy olvasni lehessen a galambházban a természetes megvilágítás mellett.

Napjaink energia árai mellett csak kiegészítőként javaslom a mesterséges megvilágítást.

Egy-egy épületrészbe a könnyebb kezelhetőség, áttekintés miatt ne tegyünk 30 párnál több galambot.

Üzemszerű termelés esetén az egyes fülkék kiképzése lehetőleg azonos legyen.

Az esetleges áttelepítés így nem okoz gondot.

Az épületek kiképzésénél az építésügyi, közegészségügyi, állategészségügyi és környezetvédelmi szabályok betartására figyeljünk.

Az épületek létesítése során figyeljünk a szomszédoktól való védőtávolságok betartására.

Ablakot, szellőzőnyílást saját terület felé nyissunk.

Falazat

A megfelelő lehetőleg (beton) alapon a falazat anyaga szinte bármi lehet, ami olcsón a rendelkezésünkre áll: vályog, tégla (legalább 30 cm vastagságban), gyalult deszka, OSB lap, CK lap, bútorlap, stb.

A lábazat magassága haladja meg legalább 30 cm-el a talajfelszínt.

A megfelelő yíz- és hőszigetelésről gondoskodjunk.

Természetesen a külső oldalon vízállóan kiképzett felület szükséges.

Belső térelválasztásra legjobb a nagylyukú drótháló.

Volt szerencsém már látni katonai híradós kocsi puttonyában, vasúti 6 lábas konténerben és betongarázsban kialakított galambházat is.

Padozat

Egyik legkisebb beruházással a (ház körül meglévő) téglából alakíthatjuk ki.

Sóderágyra, víz elleni szigeteléssel, rostált sóder-cement keverékével kiöntve a közöket.

Kisebb nagyságú galambházaknál megfelelő, de érdessége miatt nehezebb takarítani, hőszigetelése viszont jobb, mint a betonnak.

Kavicságyra, víz elleni szigeteléssel 10 cm vastagságban kialakított beton padozat.

Tudvalévő, hogy a beton hőgazdálkodása nem a legjobb.

Gyakran „izzad”, azaz a víz kicsapódik a felületén.

A vizes padozat melegágya a bakteriális megbetegedéseknek .

Az alsó réteg lehetőleg beton legyen, mely alá víz ellen szigetelést teszünk.

Párnafára szerelve alkalmazhatunk: gyalult fa padozat (akár natúr bútor lapból is), CK lap, OSB lap, rácspadozat.

A padozat almozása (borsószalma, pormentes forgács, stb.) vagy borítása (hullámpapír) megkönnyíti a takarítást, könnyebbé teszi a fertőtlenítést.

Pormentes vízszívó anyaggal (pl. macskaalom) való felszórása elősegíti a száraz felület biztosítását, a szaghatás csökkentését. Újonnan létesítendő épületben a rácspadozat (fotó: Constantinescu Herman) megépítését javaslom.

A rácsról lehulló ürüléket tőzeggel, zeolittal kezelve szagtalanítjuk.

A kb. 1 m2 nagyságú elemekből kialakított padozat részei könnyen felemelhetők, így a takarítás nem okoz nehézséget.

Lehetőleg keményfából készült rácsokat használjunk.

Tartósítás céljából (mint a galambház összes fából készült berendezését) kezeljük gombaölő szerrel, illetve lenolajjal itassuk át, így hosszú életű lesz.

Tető

Nagy hangsúlyt kell fektetni a megfelelő (víz-, hő-) szigetelésre.

A poliészter lemeztől kezdve a cserépen át a Lindab lemez és a hullámpala is egyaránt megfelel.

Alatta azonban megfelelő vastagságú hőszigetelést kell (a padlástéren kialakított galambházaknál is) kialakítani a nyári meleg és a téli hideg ellen.

A hőszigetelés több utód felnevelését eredményezi (kevesebb a kihűlés), nem fagy be a víz, kényelmesebb a Tenyésztő számára is (pl. takarítás során) és az állatok „komfortérzete” is jobb.

Volier

A fa, vas, vagy műanyag vázú, dróthálóval/ráccsal, vagy vékony lécekkel borított szabadtéri „kifutó” zárttartású galambok részére elengedhetetlen tartozék.

A volier egy része fedett legyen, az alja beton, arra finom rostált sóder, homok, melyek jó vízelnyelő tulajdonságúak.

Évente egyszer letermelve a terület könnyen fertőtleníthető.

A volierben legyenek ülőkék, melyeken a galambok megpihenhetnek.

Néhány helyen füves talajú röpdét is láttam.

Van, aki a lábakra állított voliert kedveli, melynek dróthálós/rácsos alján áthullva az ürülék a talajra jut, ahonnan könnyebben eltávolítható.

A szél felőli oldalt akár teli borítással is készíthetjük, de legalább télen szerencsés fóliával borítani.

Ha a volieren kislyukú drótháló/rács van (a ragadozók pl. görény, menyét ellen), akkor a galambházat nyáron, akár éjjel is egybenyithatjuk vele, biztosítva ezáltal a megfelelő szellőztetést.

Galambjaink szívesen tartózkodnak a röpdékben.

Ha van időnk rá, akkor a szabadba is kiengedhetjük őket, de vigyázni kell, hogy a kis repülési képességgel rendelkező fajtákat nehogy a macskák, netán kutyák elkapják.

Galambház berendezései

Minden a galambházban használatos tárgy/eszköz esetében törekedni kell arra, hogy egyszerű, olcsó, a célnak megfelelő, strapabíró és könnyen fertőtleníthető legyen.

Készen is kaphatók, de odahaza is elkészíthetők.

Gondolnunk kell arra is, hogy távollétünk alatt a családtagok gondozzák az állatokat, akik kevesebb időt tudnak ráfordítani, így törekedni kell a könnyen feltölthető, akár pár napra is elegendő takarmányt tároló önetetők, esetleg automata itatók alkalmazására.

Kijáró: szabadba járó galambjaink részére készítsünk zárható kijárót (slagot).

Nagyon sokféle, főként házilagosan készítettel lehet találkozni a gyakorlatban.

Dróthálós, pálcás kivitelben egyaránt megfelel, de figyelni kell arra, hogy ragadozó (menyét, nyest, görény) ne férjen be a közökön.

Padlástéri galambház szinte elképzelhetetlen nélküle. Nagy hangsúlyt kell fektetni a jó zárhatóságra.

Fészekrendszer:

Néhány pár galamb részére megfelelő és olcsó megoldás a fa vagy karton gyümölcsös ládák alkalmazása.

Páronként mindig 2 fészekhelyet számítunk.

Igényesebb költőszekrény készíthető gyalult fából, bútorlapból, farostlemezből, OSB lapból, CK lapból… stb.

Ahány galambház, annyiféle. Készítés előtt érdemes körbenézni, a későbbi bosszúság elkerülése végett.

Fészektányér: Legegyszerűbb megoldás, ha egy farost lemezre keretet készítünk.

Néhány helyen láttam leselejtezett kislábasokat e célra használni.

Gipszből, netán égetett agyagból is készíthető, de újabban látni a papírból készítetteket is.

Utóbbiak használat után komposztálhatók. Fontos kelléke a galambháznak.

A jó fészektányér középre lejt, így a tojások nem tudnak elgurulni.

Minden fiókapár kirepülése után ajánlatos a fertőtlenítése.

Újságpapírt alája/bele téve könnyebben takaríthatjuk. Páronként 2 db-ra van szükségünk.

Ülőke:

Mint köztudott, a galambok felváltva (leegyszerűsítve: a tojók éjjel, a hímek nappal) ülnek a tojásokon, illetve a pehelytollas fiatalokon.

A pihenő egyedek részére megfelelő (a galambdúcban lévő egyedek számával megegyező) számú ülőke szükséges, úgy kialakítva, hogy az egymás felett ülő példányok ürülékükkel ne szennyezzék egymás tollazatát.

A gyakorlatban a szakzsargonban „lepke” néven elnevezett típus terjedt el a legjobban.

Műanyag, fémlemez és fa kombinációjával készítik.

A volierben is hasonló létszámú ülőke helyezendő el, elkerülve ezáltal az állandó veszekedést az ülőhelyekért.

Az ülőhelyek méretezése során vegyük figyelembe a galambfajta nagyságát.

Az ülőke körül/alatt a takarításra nagy hangsúlyt fektessünk.

Etető:

Nagy általánosságban önetetőket használunk, melyek általában fémből, fából, újabban műanyagból készülnek.

Megoszlanak a vélemények a téren, hogy a magok keverékét, vagy pedig külön-külön a magokat töltjük- e az etetőkbe. Jómagam az előre elkészített keveréket teszem eléjük.

Köztudott, hogy a (zárttartású) galamb takarmánya legalább 15-20 féle magból áll össze.

Ennyi rekesszel rendelkező önetető kezelése pedig nem lenne egyszerű.

Vannak, akik csirkeindító/nevelő tápot is használnak, sőt egykoron kimondottan galamb tápot is gyártottak.

Én a természetes, magokból álló keverék híve vagyok.

Itató:

Napjainkban már önitatókat alkalmazunk.

Találkoztam ivóvízhálózatra kötött megoldással is, de a jellemző az 5-8 literes műanyag itatók használata.

Nagyon fontos, hogy madaraink előtt mindig legyen tiszta, normál hőmérsékletű ivóvíz.

Téli időszakban akár fűtéssel ellátott itatók is alkalmazhatók.

Az ivóvízbe (főként nyári időszakban) hetente 1-2 alkalommal almaecetet teszek.

Ásványi anyag tartó: Különféle megoldásokkal találkozhatunk.

Akár egy kiselejtezett lábas is megteszi, de gondoskodni kell arról, hogy galambjaink az ürülékükkel ne szennyezzék.

A lényeg az, hogy madaraink előtt mindig legyen emésztőanyag. Hogy milyen?

Napjainkban akkora a választék, hogy nehéz erre választ adni.

Szeretek többfélét használni, a győri Schaub- féle Honvágy emésztőből mindig kerül eléjük.

A ház körül fellelhető (lehetőleg cement nélkül készített) maltertörmelék, rostált sóder szintén felhasználható.

Fészekanyag tartó:

Fészekanyagnak nagyon sok mindent használunk.

Megfelel egy olyan/hasonló kiképzés is, mint amit az ásványi anyag tartónál bemutattam.

A kijáró galambok szívesen összeszedegetik a kisebb ágakat, szalma-, fűszálakat.

De a dió, az akác levélnyele is megfelelő.

Zárt tartású galambjaink elé ezeket oda kell tenni.

Tartónak megfelel egy nagylyukú dróthálóval fedett edény is, ahonnan a galambok kiszedegetik.

Fészekanyagnak használható még a cirokseprű elkopott anyaga, az iratmegsemmisítő által ledarált papír is.

Ha lehet, kerüljük az üreges szárú növények használatát, mivel ezekben atkák, élősködők telepedhetnek meg, melyek a fészken ülő, kotló galambokat zavarják.

Az elhasznált fészekanyag a galambtrágyával, az alomanyaggal és a fészekrendszerben a költőtányéroknál használt újságpapírral együtt komposztálva kiváló talajjavító és tápanyag-pótló.

Fürdő edény:

Szinte bármi megfelel e célra, amiben vizet tehetünk galambjaink elé.

Lehetőleg a galambházon kívül (volier, kirepülő) helyezzük el, ahol a kifröcskölt víz elfolyik.

Nyáron gyakrabban (heti 2 alkalom), télen ritkábban (hetente, két- hetente) tegyük lehetővé galambjaink számára a fürdést.

Sót, ecetet, ánizsolajat… stb. , kimondottan galamboknak fürdővízbe engedélyezett szert felváltva, alkalmanként használjunk.

Ügyeljünk arra, hogy az alacsony peremű edényben ne legyen mély a víz (kb. 10 cm), nehogy az elázott galambok ne tudjanak kijönni és így abba belefulladjanak.

Tanácsos belerakni a szélébe 1 téglát, melyen könnyebben felkapaszkodnak

Kősótartó: Többféle „nyalósó” kapható kereskedelmi forgalomban.

Hazánk talajai köztudottan szegények szeléntartalom tekintetében, így én „szelénes” tömbsót teszek galambjaim elé.

A csőr túlnövését is megakadályozza az állandó csipkedés és a túladagolás veszélye sem áll fenn.

Tálcára téve, tetejét takarva kerül a galambok elé.

A középen lyukas tömbsó felkötve, belógatva is használható.

Takarmánytároló:

Erre legmegfelelőbbek a papírhordók.

Műanyag-, fémhordók esetén szerencsés, ha a közepébe egy végig lyuggatott belül üres papírhengert (pl. amire a szőnyegek vannak feltekerve) vagy műanyagcsövet teszünk, mely a hordó hosszával megegyezik.

Így nem fülled be a gabona.

Nagyobb mennyiségben ajánlatos a faládák használata.

Így kizárható a rágcsálók (pl. egér) kártétele.

Zöldnövény-tartó: Galambjainkkal gyakran etetünk a házunk táján található pl. tyúkhúr), a konyhai feldolgozásnál megmaradó zöldféléket (pl. salátalevél).

A saláta, káposztafélék, stb. kínálására megfelel egy deszkába vert szög, melyre felszúrjuk a növényt.

A tyúkhúrhoz hasonló zöldféléket egy hálóba téve belógathatjuk a galambok elé.

A témával kapcsolatos tippeket/ötleteket, írásokat lehet találni a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége (MGKSZ) havonta megjelenő szaklapjában, a Galamb- és kisállat magazinban.