Ideje változtatni!

Az idei Föld napja mérföldkő volt az emberiség történetében: a koronavírus-járvány pofonütésszerűen hívta fel a figyelmet az ökoszisztéma pusztulásának az emberiségre gyakorolt közvetlen következményeire.

A fogyasztói szokásaink által hajtott ipari agrárium az elmúlt évtizedekben megteremtette a feltételeket az emberre veszélyes vírusok megjelenéséhez és terjedéséhez. Az egyik legégetőbb következmény, a globális élelmiszer-ellátási láncok válsága humanitárius krízissel is fenyeget. Itt az idő a valós ökológiai fordulatra! A válság elodázhatatlan lehetőség stratégiai szinten, fenntartható szellemiségben újragondolni az élelmiszer-termelési és -ellátási rendszereinket.

Már az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2015-ös jelentésében is olvasható, hogy az emberre veszélyes kórokozók elterjedésének kockázatát növeli az éghajlatváltozás, a kizsigerelő földhasználat, az erdőirtás, a biológiai sokféleség csökkenése, ezáltal az alapvető ökológiai védelmi falak lebontása.

A fogyasztói szokásainkat minél olcsóbban kiszolgáló ipari mezőgazdaság, és az ehhez kapcsolódó világméretű élelmiszer-kereskedelem elterjedésével most kiderült, hogy előkészítettük az utat egy járványügyi válsághoz. Téves stratégia lenne tehát ezek változatlan újraindításában gondolkodni.

Azonban már láthatjuk a kilábalás helyes irányának útjelzőit. A piac a sokkhatás után Európa-szerte rövid idő alatt reagált: lendületet vettek a helyi élelmiszer-ellátási önszerveződések, a kosárközösségek és a dobozrendszerek. A kibontakozó talajtól a tányérig trend egy új élelmiszer-ellátási paradigma megerősödését vetíti előre, egyúttal rámutat a jelenlegi élelmiszer-termelési struktúra alapvető hiányosságaira is. A válság minden bizonnyal lehetőség is egy agroökológiai módszerekkel kidolgozott, valóban fenntartható megoldásokon alapuló európai reformra. Át kell gondolnunk, hogy milyen természeti törvényszerűségeket tud a javára fordítani az emberiség az élelmiszertermelés hatékonyságának fenntartható biztosítása, illetve fokozása érdekében.

Az Európai Unió a Zöld Megállapodásban (European Green Deal) úttörő módon már lefektette a fenntarthatósági fordulat irányelveit, ennek szellemiségében zajlik az úgynevezett „Termelőtől a Fogyasztóig stratégia” kidolgozása is. Mivel már most mutatkoznak jelek arra, hogy az európai országok egy része a gazdasági válságra hivatkozva elodázná a zöld agrárfordulatot a Közös Agrárpolitikában, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) módszertani javaslatokat fogalmazott meg a hazai élelmiszer-ellátás – a jövő iránt felelősséget vállaló – reformjához.

Álláspontjuk szerint elsősorban fenntartható termékpálya-modellekben kell gondolkodni, ezek kialakítását és piaci életképességét kell a jövő agrártámogatási rendszerével elősegíteni. Ehhez a pontszerű pénzügyi beavatkozások helyett az „élő laboratórium” módszertan rendszerszintű alkalmazását szorgalmazzák, tartós megoldások ugyanis csak a termékpályák szereplőinek aktív bevonásával születhetnek. Az alkalmazott kutatás-fejlesztési platformként működő élő laboratóriumok a Horizon Eurpoe európai kutatási keretprogram szerint is az agroökológiai átállás motorjai, de a hazai gazdák tartós megélhetését szolgáló új üzleti modellek inkubátorai is lehetnek.

A szükséghelyzet robbanásszerű kereslet-növekedést eredményezett a helyi termékek piacán. Ennek fenntartása a válság szülte lehetőség, amely együtt kell járjon a hazai élelmiszer-termelés innovatív, fenntartható pályára állításával. A termelési oldal átalakítása mellett – nemzetközi mintára – a fogyasztói tudatformálást, a hazai ökológiai termékek és a rövid ellátási láncok népszerűsítését is elengedhetetlennek tartják annak érdekében, hogy az itthon megtermelt, fenntartható élelmiszer ne csak export-piacokra kerüljön, hanem minél inkább a magyar emberek egészségét szolgálja. Tartós megoldások csak a termékpályák szereplőinek bevonásával születhetnek, olvasható az ÖMKi oldalán.