Íme, Magyarország legboldogabb tojótyúkjai! (videóval)

Belépünk a vadonatúj tojótelepre, ahol uniós viszonylatban is egyedülálló technológia tesztelése zajlik üzemi méretben. Most kiderül, hogy lehet-e hasonló költségszinttel ugyanannyi tojást termelni szabadtartásban, mint mélyalmon, miközben magasan tartjuk az állatjólétet és a tojásminőséget. Ez a cél az eddigi kutatások szerint a „mission impossible” kategóriába tartozott, hiszen az a tyúk, amelyik többet mozog, többet is eszik, ergo költségesebb tartani, ráadásul szabadon repkedve hajlamos megbetegedni és szanaszét rakni a tojásait.

 

Fuchs Zsolt (Fotó: a szerző)

 

Győrszemerén azonban a technika és tudomány legújabb vívmányait ötvözték úgy, hogy az az állatok természetes igényeinek is megfeleljen. A költségcsökkentés pedig egy forradalmi takarmányozási rendszer révén vált valósággá. Az újítási irány nem véletlen: Fuchs Zsolt 27 ezer madaras tojótelepén tulajdonostárs az UBM vezérigazgató-helyettese, Varga Gábor. A takarmányiparban meghatározó cégcsoport ismert arról, hogy intenzíven részt vesz a kutatásokban is. A két szakember hosszú évek óta nemcsak üzleti, de baráti kapcsolatba is áll egymással, így a mélyalmos rendszerekben jártas Fuchs Zsoltot könnyen meg lehetett győzni arról, hogy a kísérlet működni fog.

 

A hálós kifutóban (Fotó: a szerző)

 

Szabadtartásban is antibiotikum nélkül

Az állat fejlődéséhez és a termelés intenzitásához igazodó takarmányozás hosszú évtizedek óta gyakorlat a tojástermelésben, de a napszakokhoz igazodó receptúra még Európában is csak gondolati szinten létezik.

„A célunk az volt, kevesebb fehérjét tudjunk adni a madaraknak ugyanolyan teljesítmény mellett, és befolyásolhassuk a héj szilárdságát. Ez főképp az idősebb állományokban fontos, ahol a nagy tojásméret rendszerint vékonyabb héjjal párosul. A kevesebb fehérje olcsóbb takarmányt és kisebb ammóniakibocsátást is jelent, ami a környezetterhelés szempontjából fontos. Rájöttünk, hogy a tojáskészítést a délutáni órákban kell előkészíteni több fehérje, kalcium és vitamin adagolásával, míg a délelőtti órákban jóval kevesebb fehérjével és ásványi anyaggal is beéri a madár. Mivel szabadtartásról van szó, gyógynövényekkel is gazdagítjuk a takarmányt, ezzel is tisztítva, erősítve a tyúk bélrendszerét, ellenálló képességét a kórokozókkal szemben. Ezt kamilla és kakukkfű szárított, porított adagolásával érjük el” – tudjuk meg Varga Gábortól.

Az ivóvíz fertőzésmentesen tartása, az extrém gondos vakcinázási program és a telep kialakítása is azt a célt szolgálja, hogy antibiotikummentesen legyen előállítható az az évi 8 millió darab tojás, amit a 27 ezer tyúktól várnak.

 

Varga Gábor (Fotó: a szerző)

 

Így vannak elhelyezve

A Fuch Tojás Kft. évente 60-70 millió tojást termel mélyalmos rendszerekben. A győrszemerei telep a többitől a hálós kifutóban (télikert) és a hatalmas szabad területben tér el a többitől, ez teszi szabadtartásossá. Madárinfluenza idején persze nem lehet kiengedni a madarakat a 11 hektáros kertbe, de a hálós kifutót szabadon használhatják. Normál esetben a tyúkok odakint, a magas növésű mustár védelmében tölthetik az időt, majd bejövet előbb egy fertőtlenítőszeres kavicságyon tisztítják meg a lábukat, majd a kifutó és az alom szintén fertőtlenítő hatású anyagán haladnak át.

78 méter hosszú az istálló. Ha csak végiggyalogolja a madár, már többet mozog, mint egy ketreces társa egy hónap alatt” – jegyzi meg Varga Gábor. A sok mozgás a ketreces tartáshoz képest 10-12 százalékkal magasabb a takarmányfelvételt eredményez, de a fehérjebevitel csökkentése révén a költségszint sokkal kisebb mértékben változik. Ám tény, ami tény, maga a rendszer mégiscsak költséges. Egy 9 ezres istálló 200 millió forintból épül meg, és alig ötödannyi madár elhelyezését teszi lehetővé, mint a ketreces tartás.

 

Az üres istálló betelepítés előtt (Fotó: a szerző)

 

Az ülőrudak és a tojófészkek több szintben eltolva, egymás felett találhatók, itt húzódik az etető- és az itatórendszer is. Az oldalfalon vízhűtéses panelt, légbeömlőket és kijáratokat látunk a télikert felé, az istálló végében hatalmas keverőlapátok tartják mozgásban a levegőt. A tojások a műfüves, zárható fészkekből egy gyűjtőszalagra gurulnak, majd a lézeres számlálást követően a csomagolóüzembe kerülnek át. Mindent mérnek és minden full automatizált. A telep 27 ezer madarát egy-két ember felügyeli, akár a távolból is, hiszen a mobiljukon megjelenik minden szükséges adat az istállók működéséről. A vállalatirányítási rendszer gondosan naplózza a takarmányfogyasztást, a termelést és általában minden adatot, ami az üzem gazdasági működésének elemzéséhez és irányításhoz kell.

A jércék 16 hetes korukban kerülnek ide, ahol 72 hetes korukig fognak termelni. Csibe koruktól fokozatosan megszokják, hogy a takarmányt, a vizet és az ülőrudakat a magasban találják. Időként egy fényt és hangot kiadó istállórobot is elhalad az alomban, hogy rávegye őket a feljebb repülésre. A tyúkok rendkívül érdeklődőek, mind odatömörülnek, ahol az újságírók megjelennek, az egyik pedig szó szerint a kezünkbe repül. Szép kiállású, fényes tollú, egészséges talpú, kétkilós Hy-Line tojóhibrid – egy az emberek felé tolakodó 9 ezer tyúk közül.

 

Tojások a felhordón (Fotó: a szerző)

 

Megszállottság vagy a piaci igények józan felmérése?

A szalagon elhaladó, 60-63 grammos tojások is pazarul néznek ki, sehol egy gyűrődés vagy koszfolt. Kétségkívül prémiumtermék igényes fogyasztóknak. A budai úri nép veszi meg? – tesszük fel a kérdést. Egy Fuchs tojás ára ma a Tescoban 66 forint, ami nem olcsó, ugyanakkor tízes kiszerelésben nagyjából két gombóc fagyi árának felel meg, miközben a tápértéke összehasonlíthatatlanul jobb. Tojásból a hazai terméket részesítjük előnyben, ezek fogyasztását biztonságosabbnak is véljük, miközben egyre többeket érdekel nemcsak a saját egészségük, de az állatoké is. Nyugat-Európában már régóta a mélyalmos rendszerek dominálják a termelést. A technológia terjedése visszafordíthatatlan folyamat, amire fel kell készülni.

„Meggyőződésünk, hogy az állatjólét egyre fontosabb, ezért egyre szélesebb fogyasztói kör igényeit tudjuk kielégíteni. Az innen kikerülő termék csak látszólag közönséges tojás, valójában egy egészen más kategória” – indokolja a 600 millió forintos beruházást Fuchs Zsolt, aki több mint 20 éve termel mélyalmos rendszerben. „Most dolgozunk az ammónia-kibocsátás mérésén, hamarosan tudományosan is alá tudjuk támasztani, hogy környezeti szempontból is előnyösebb ez a takarmányozási technológia. A végcél az, hogy a fogyasztó is lássa: állatnak, embernek, környezetnek egyaránt jobb rendszert alkottunk, ahonnan érdemes vásárolni” – fűzi hozzá Varga Gábor. A tyúkokat már nem kell győzködni, rajtuk látszik, hogy jó dolguk van itt.

 

antibiotikummentes gyógynövény madárinfluenza mélyalmos mezőgazdaság osztott takarmányozás szabadtartás tojás tojótelep tojótyúk