Vásárosnamény adott otthont a Gyümölcsültetvények telepítése és metszése című rendezvénynek február 15-én. A Holland Alma Kft. meghívására közel 120 almatermesztő érkezett, természetesen elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, de találkozhattunk távolabbi, sőt határon túli termelőkkel is. A nagy érdeklődés egyrészt a Naturalma programnak és a faiskola fajtaújdonságainak, másrészt a gyakorlati metszési bemutatónak volt köszönhető.
Mennyi az annyi?
A legősibb és legegészségesebb gyümölcsünket 24.000 hektáron termesztik Magyarországon. Ez sok vagy kevés? Ez a gyümölcs kb. 10-szeres jövedelmet biztosít termelőjének, mint pl. ugyanakkora területen egy konvencionális szántóföldi kultúra, a jól hangzó adat mellé azonban rengeteg szaktudást, kockázatot, fajtaismeretet, marketinget és szemléletformálást kell állítanunk, és még akkor sem biztos, hogy a siker garantált. Milyennek kell lennie tehát egy piacképes, azaz sikeres almának? A kérdést a Holland Alma Kft. nevében Kávássy Péter tulajdonos és Dr. Cehla Béla cégvezető válaszolta meg a jelenlévőknek
Ami elengedhetetlen: a termesztési célhoz megfelelő termőföld birtokában kell lennünk, természetesen tőkére, jó fajtára, jó minőségű oltványra, az egyre nagyobb problémát jelentő munkaerőre, emellett elengedhetetlenül gépesítettségre (ezzel együtt jó technológiára) és szaktanácsadásra, szaktudásra, innovatív gondolkodásra van szükség.
Nem lehet elfelejteni, hogy míg a növényvédelmi, tápanyag-utánpótlási, metszési vagy öntözési stratégiánkat, taktikánkat változtathatjuk egyik évről a másikra, addig a kb. 15-25 évre szóló telepítési döntésünket, tehát jövedelmünket a művelési rendszerünk és fajtahasználatunk „gyökeresen” meghatározza. És ha már a gyökerek szóba kerültek, az eredés garanciájáról Babicz Szabolcs világosította fel az érdeklődőket, ugyanis egészen biztos, hogy a faiskola mindennapi tapasztalatait viszontlátva több termelő is magára, de legalábbis a szokásaira, beidegződéseire ismerhetett. Ilyen volt pl. a „Mit tegyek az ültetőgödörbe?” kérdés, amire a válasz egyszerű volt: oltványt és vizet. „Az eredésnek ugyanis a legtöbbet a jószándékú és mégis meggondolatlan tápanyag-utánpótlással árthatunk” – hallhattuk a faiskola vezetőjétől. Sok esetben ugyanis a tápanyagfeltöltési tervben javasolt összes hatóanyag az ültetőgödrökben, vagy a facsíkban köt ki, amivel óhatatlanul is olyan magas sókoncentrációt hozunk létre a gyökérkörnyezetben, ami a gyökerek károsodását, égését okozza. A jelenséget a faiskolavezető „Karthago effektus” néven aposztrofálta. De vegyük sorra, mi kell ahhoz a bizonyos jó eredéshez? A faiskola részéről erőteljes, elágazó gyökérzettel rendelkező vírusmentes alapanyag, oltvány, ami addig ráadásul visszafogott nitrogénellátást kapott, majd késői kitermeléssel lett értékesítve. Ez utóbbit szigorú kitermelési és tárolási protokoll garantál. És itt ér véget a faiskola befolyása, innen a termelő döntése, tudása lesz a befolyásoló tényező már rögtön a szállítással, a nedvességmegóvással, az imént említett gödörrel, az agyagpépezéssel, a beöntözéssel, „csodaszerek” alkalmazásával.
A leggyakrabban előforduló hibák
Tegyük fel, hogy a termelő kiválasztotta a számára és ökológiai környezete – elsősorban talaja – számára is legmegfelelőbb fajtát, amit hazaérve még egy utolsó hozzáadott értékként jól ellát tápanyaggal. Nem megfelelően elvégzett feltöltő trágyázással, az ültető gödörbe helyezett túladagolt műtrágyával vagy épp szerves trágyával. Az agyagpépbe kevert talajfertőtlenítővel és gombaölőkkel is hasonló kárt tudunk okozni. De hogy ne maradjunk tanácstalanul, pár bevált szakmai tanácsot is kaptunk a faiskola vezetőjétől, aki több éves tapasztalata alapján javasolta egyrészt a gyökéritató, valamint az érett és megfelelően adagolt szervestrágya, vagy szervestrágya granulátumok alkalmazását, másrészt a pépezés helyett az áztatás technológiáját (Trifender Pro 5 kg/ 1000 l, Yeald Plus 1,5 l/1000 l).
Interaktív és élő metszési bemutató
A metszés céljáról a jelenlévők között nem lehetett (eredetileg) vita: növekedésszabályzás, a szellősség, a megvilágítottság, tehát a produktivitás befolyásolása. A mai technika már lehetőséget ad arra is, hogy mindezt ne feltétlen a saját kárunkon tanuljuk meg, ráadásul évente csak egyszeri próbálkozás lehetőségére hagyatkozva. Dr. Gonda István, a Debreceni Egyetem Gyümölcstermesztési Tanszékének professzor emeritusa (több jelenlévőnek is egykori tanára) rendkívül interaktív „tanóra” keretében, számítógépes program segítségével, legalább 40 konkrét példán mutatta be az almafák metszésének legfontosabb lépéseit. A bemutató a gyakorlatban is folytatódott, a Durbák Farm Kft. MM106 t9a alanyú és Kiss B. Zoltán M9 t337 alanyú Naturalma ültetvényében.
Maradt még kérdése? Itt érdeklődjön: 06-30/278-1598
Sándor Ildikó
Felgyorsuló fajtaváltás – hangzott el az előadásban. Mit jelet ez a kifejezés a faiskolának és persze a termelőnek?
– A 70-es évekbeli ültetvények mikor elkezdtek kiöregedni, és elmaradoztak a termésátlagok, két megoldást választottak a termelők: vagy folytatták ugyanazzal a módszerrel, vagy fokozatosan elkezdtek másban gondolkodni. Elindult egy váltás, ami – a pályázati kiírásokkal párhuzamosan – oltványhiányt generált a 2000-es évek elején. A válasz sem sokat váratott magára, 3-4-szer ennyi faiskola lett a piacon, hirtelen külföldről is elárasztottak minket az ismeretlen fajták. Azóta már egyensúlyba került a kereslet és kínálat, de mégsem ilyen egyszerű a képlet, mert még mindig sokan esnek abba a hibába, hogy az ültetvény fajtaszerkezetének összeállításakor túl sok fajtát választanak és a termőre forduláskor jönnek rá arra, hogy van olyan fajta, amelyikből nem tudnak piacképes mennyiséggel megjelenni az étkezési alma piacon. Továbbá hazánkban nem ismert fajtákat választanak, amelyek nem tudják hazai ökológiai környezetben hozni az adott fajtára jellemző paramétereket.
A termelő részéről sem egyszerű ez a feladat, hisz az étkezési almához pl. egyidőben és tartósan kell kézi munkaerőt biztosítani?
– Bizonyos léfeldogozók által forgalmazott ipari vonal fajtái az étkezési vonalon nem életképesek de még mindig vannak, akik azt a termelési rendszert választják. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a magyar étkezési almának van létjogosultsága a piacon. A Naturalma Programunkban nemcsak fajtákat, hanem szaktanácsadást is nyújtunk a termelőknek, így pl. az étkezési alma mellett képződő (9-es alanyon 10%, 106-os alanyon kb. 40%) léalma értékesítésére is adunk alternatívát: almalé és pálinka előállítására is folynak már a kísérletek. Egyik cseh partnerünk pl. épp a magas cukortartalom okán szerződött le Naturalma-termelőkkel. Jelenleg 370-400 hektáron termesztenek Naturalmát, míg pár évvel ezelőtt csak az innovátorok vállalták be, ma már – látva a rezisztenciát, a beltartalmat, az eladhatóságot – egyre nagyobb az érdeklődés fajtáink iránt.
A szomszéd fűje ezek szerint ismét zöldebb? Tehát más tapasztalatát kivárja a gyümölcstermesztő?
Ha nem is a szomszéd kell hozzá, de tapasztalat mindenképp. Ezért is tartunk gyakran kóstoltatást, gyártatunk almalevet, hogy mind a kárpátaljai, mind a hazai faiskolánk oltványai keresettek legyenek a piacon. Mi pedig rendszeresen járjuk az európai továbbképzéseket, fajtabemutatókat, vizsgáljuk a faiskolák technológiáit, hogy a mi ökológiai feltételeinkhez leginkább alkalmazkodó fajtákat találjuk meg, amiket utána évekig tesztelünk. Jelenleg is közel 70 fajtajelölt várja a sorát, azaz várja, hogy több év után is pozitív eredményeket mutatva forgalomba kerülhessen.