Nőként sokkal alaposabban állunk a gazdasághoz
Kneisz Annamária és Erika egy korábbi rövid gazdainterjú során már szerepelt lapunkban, de az akkori telefonbeszélgetés első pár percében éreztük, hogy őket érdemes lesz egy nagyobb lélegzetvételű cikkben is megszólaltatni. Április legvégén sikerült Ozorán a személyes találkozót megszervezni, és a korábbi megérzés nem csalt – végtelenül energikus személyiségük, profi szemléletük sokak számára példa lehet. Pedig nem könnyű helyzetben kezdték a gazdálkodást…
Egy tragédia mindent felülírt
– Végezzünk egy gyors visszatekintést: kik rakták le a sikeres vállalkozás alapjait?
Kneisz Erika: – A gazdaságot még szüleink indították el a rendszerváltáskor. A kárpótlásnál lehetett licitálniuk, és 63 hektáron kezdtek el gazdálkodni. Szépen gyarapodott a gazdaság, 2007-ben például, egy jó pályázatos év kapcsán traktor- és vetőgépvásárlásra is sor került. A bérleményekkel együtt már 240 hektáron dolgoztak. 2009-ben azonban édesapánkat egy betegség miatt, sajnos, rövid idő alatt elveszítettük. A gyász mellett sem fordult meg a fejünkben, hogy feladjuk a gazdaságot, pedig nem mondjuk, hogy nem voltak ellendrukkerek a településen. Fiatalok voltunk, nők voltunk, a család úgymond férfi nélkül maradt – a piactéren már sugdolóztak néhányan, hogy ki milyen eszközre, területre fog lecsapni, amikor tönkremegyünk… Voltak olyanok is, akik igyekeztek fizetésképtelenségünket vagy további negatív híreket elterjeszteni rólunk, például a földterületeiket számunkra bérbeadók felé, vagy például az egyik gazdatárs egyszerűen átvonult gépeivel a kukoricatáblánkon. Olyan is volt, aki egy területünket már a magáénak tekintette, és bevetette repcével. Aztán volt a nagy meglepetés: mert nagyon keményen beleálltunk a konfliktusokba, nem ezt várták egy 40 és egy 32 éves nőtől. A 10 hektár illegális repcét kitárcsáztuk, csúcsidőben pedig közel harminc bírósági per volt folyamatban, amelyekben a máshogy már nem tisztázható dolgokat kellett rendezni. A vitalitásunkon kívül azzal sem számoltak, hogy én öt diplomával rendelkezem, többek között közgazdász és pedagógusi végzettséggel, míg Annamária agrármérnök és növényvédős szakmérnök is, tehát teljesen képben voltunk, vagyunk minden területen.
Kneisz Erika és Kneisz Annamária
Kneisz Annamária: – Fájdalmas, de csak egyetlen egy ember volt – ő egyébként a terményeink bérszárítását végzi –, aki ebben a nehéz helyzetben azt mondta: ha bármiben segítségre van szükségünk, szóljunk! Az első két évünk arra ment el, hogy normalizáljuk a helyzetet, bebizonyítsuk, hogy minden rendben van és lesz is a gazdaságban! A területeink is szépen néztek ki, a bérbeadókat is rendben kifizettük. Így szépen – lépésről lépésre – napjainkra már a 600 hektárt is elértük.
Mára már ezek a mindennapos csatározások alábbhagyhattak. Talán a generációváltás is segített abban, hogy a fiatalabb korosztállyal jobban megtaláljuk a hangot, és ők jobban tisztelnek bennünket.
Mindig van mit csiszolni a technológián
– Hogyan álltak a gazdálkodás gyakorlati kérdéseihez?
K. A.: – Próbáltunk új utakat, megoldásokat keresni. Megtapasztaltuk az évek alatt, hogy mi volt jó, mi pedig rossz ötlet, igyekeztünk a más hiányosságaiból is tapasztalatot meríteni, hogy mit hogyan nem szabad csinálni.
Szerencsére Erikával nagyon jól együtt tudunk dolgozni, és alapvető hozzáállás, hogy ha valami sikerült, akkor azt még picit tovább próbáljuk fejleszteni, csiszolni, nem állunk meg ugyanazon a szinten.
Jelenleg egyre nagyobb teret kap a no-till technológia, aminek számtalan előnye mellett növényvédő szakmérnökként azt látom, hogy sok hátulütője is van, sok rovarkártétel írható a számlájára. Ezért igyekszünk mindent okszerűen végezni, így a forgatás nélküli művelést főleg a kalászosoknál alkalmazzuk, búza után altalajlazítózunk. Fontos, hogy eddig a terméseredmények visszaigazolták azt a rengeteg agyalást, finomítást, amit a technológiákban alkalmaztunk.
Fontos szempont a permetezőgép nagy munkaszélessége
– Hányan dolgoznak a gazdaságban?
K. A.: – Négyen, két gépkezelő és mi ketten. Lehet, hogy kicsit túlgépesítettek vagyunk, de hosszú távon az emberi munka költsége a legnagyobb. Minden gépbeállítást ellenőrzök, ha rendben van, nekiállhatnak a munkának a srácok. Ezt így csináljuk a vetésnél, növényvédelemnél és a talajmunkáknál is – ez számukra is, számomra is biztonságos megoldás. Az alapvető vetőmagos, növényvédő szeres inputanyagok logisztikáját nőként is gond nélkül meg tudom oldani.
Két helyi fiúval dolgozunk, nagyon elégedettek vagyunk velük. Elfogadták, hogy a szakmai döntéseket én hozom, én írom elő, hogy mit hogyan végezzenek – a korábbi alkalmazottakkal ezen a területen sajnos voltak problémáim. Megbecsüljük őket, megköveteljük az igényes munkát, ugyanakkor szerintem elég laza légkör uralkodik nálunk, nem gondolom, hogy gyomorideggel jönnének dolgozni – ez nagyon fontos, mint ahogy az is, hogy mindig kiállunk mellettük.
A tavaszi nagy komplett műtrágyaszórásnál szükség van egy külsős bérvállalkozóra is, mert nem tudunk egyszerre kombinátorozni és műtrágyát is szórni az egész területre, plusz a műtrágyát is a helyszínre kell szállítani. Szerencsére erre van helyben egy nagyon megbízható vállalkozónk.
K. E.: – Ezen sokat gondolkodtunk egyébként, sokat számoltunk, hogy megengedhetünk-e magunknak egy harmadik alkalmazottat, de az eredmény egyértelműen ez volt, hogy a mostani felállás megfelelő.
Folyamatosan fejlesztik a gépsort
– Milyen piacokon adják el a termést?
K. E. – Elsősorban uniós piacokra adjuk el, az abai Agrokémia Kft. segítségével. Nagyon régi, korrekt a kapcsolatunk, soha nem fordult meg a fejünkben, hogy más felvásárlót keressünk. Egy ilyen kapcsolatban a biztonság, úgy gondolom, mindkét részről meghatározó tényező.
– Mi az, amit a gazdálkodásban esetleg máshogy csinálnak, mint a férfiak?
K. E.: – Talán az is sokat segít, hogy nőként szerintem egész máshogy, sokkal alaposabban állunk a gazdasághoz. Itt inputanyagból egy gramm nem veszhet el, emellett nagyon alaposan végezzük a megrendeléseket is – nincs olyan, hogy 3-4%-kal több vetőmag vagy műtrágya belefér. Nem fér bele! Nagyvonalúságot nem ezen a téren, hanem a munkatársaink és a földtulajdonos, bérbeadók felé kell mutatni.
Fontos, hogy mi, Annamáriával nagyon megbízunk egymásban, elismerjük egymás szakértelmét. Emellett borzasztó gyorsan tudunk dönteni, nem ülünk el egy problémán hetekig, hónapokig – ez szerintem nagyon komoly versenyelőny. Ha valamilyen innovációs kérdés, lehetőség adódik, nyitottan átgondoljuk, átbeszéljük, és ha bármilyen, akár minimális előnye látszik egy beruházásnak, egy technológiai változtatásnak, belevágunk. Nagyon tudjuk egymást támogatni!
K. A.: – Igen, ez így van! Jó, hogy minden új vetőmagot, növényvédő szert, műtrágyát szívesen kipróbálunk, akár a drágább terméket is, és Erika pénzügyesként nem azt nézi, hogy ezeknél van olcsóbb megoldás; hanem próbáljuk ki, nézzük meg, hogy a végső eredmény mi lesz!
Élni és élni hagyni
– Hol vannak még tartalékok a rendszerben?
K. E.: – Az egyik a precíziós gazdálkodás, de erről Annamária majd részletesebben beszél. A másik terület a mezőgazdasági szolgáltatás, ami a nemsokára megérkező kombájnunk csatasorba állításával nagyon komoly lehetőségeket rejt még magában, mint például az újonnan adódó szabad kapacitások lekötése, a bérmunkavállalás lehetősége. Így a szántás és a további talajmunkák mellett a betakarításban is a rendelkezésére állhatunk azoknak a gazdáknak, akiknek nincs ilyen téren teljes gépsoruk.
– A kombájn kezelése nem lesz túl nagy feladat a gépkezelőiknek?
K. A.: – Dehogy, már alig várják! Mindig kell valami újítás, fejlesztés, és a kollégáink nagyon érdeklődőek, figyelnek, tanulnak. Megvan bennük a kíváncsiság, hogy az új eszközöket megismerjék, megtanulják a kezelést. Ezért bevonjuk őket a gépekkel kapcsolatos döntésekbe, meghallgatom a véleményüket, az elképzeléseimet megosztom velük.
– A precíziós gazdálkodásban mi a terv?
K. A.: – Lassan a gépparkunk teljesen alkalmas lesz erre, a szemenkénti vetőgép cseréje után. A talajszkenneléses módszerre szeretnénk a rendszert felépíteni. Azért ez egy hatalmas falat, amire át kell állni. Fő cél a vegyszermennyiség és a talajtaposás minimalizálása. Egy kisebb területen fogjuk először kipróbálni, mielőtt a teljes gazdaságot átállítjuk. Ezt egyébként minden új technológiai elemnél vagy például fajtabevezetésnél így csináljuk, 5-10 hektáron debütál, aztán ha bizonyít, mehet nagyobb területre.
Folyamatosan fejlesztjük a gépsorunkat is; ha van rá lehetőségünk, akkor igyekszünk munkafolyamatokat összevonni, ha ettől az eredményeink jobbak lesznek. A talajmunkagépeink, a műtrágyaszórónk rendben van, most cserélünk permetezőgépet, vetőgépcserében is gondolkodunk, az automata szakaszolás miatt. Nagyobb munkaszélességű permetezőgépet alkalmazunk, amivel időt is spórolunk – az időjárás egyre kisebb időszakaszokat biztosít számunkra, hogy egy-egy munkafolyamatot elvégezhessünk. A szűkülő időt egyre jobban ki kell használni.
– Mi az, ami a mai napig inspirálja önöket a munkában? Hisz ma már nem kell feltétlenül másnak bizonyítaniuk az alkalmasságukat, ez már régen nem kérdés.
K. A.: – Én imádom a szakmám! Ha kimegyek a határba, és látom a növények fejlődését, az nagyon inspiráló! A kedvencem a napraforgó – egy szép tábla, az egy nap alatt centiket növő állomány, hosszasan sorolhatnám még… Az is jóleső érzés volt, amikor még bérmunkában arattak nálunk, és a gépkezelő elismerően szólt a területeinkről, eredményeinkről. Én nem tudom megunni!
K. E.: – Én ezen a téren is nagyon tervszerűen igyekszem gondolkodni, és ez inspirál. Vannak rövid, közép- és hosszú távú terveink, mindent ezek fényében nézek. Van egy új, nagyobb telephelyünk is, ahol majd további fejlesztéseket szeretnénk megvalósítani. A területek tekintetében nagyon nincs már a környéken fejlődési lehetőség, és távolabb nem szeretnénk földeket vásárolni. Részint elaprózni sem jó, meg szeretjük, ha ki-ki a saját környékén gazdálkodik, nem veszi el mások elől a lehetőséget. Élni és élni hagyni, ez fontos!
– Azért ez egy ritka konstelláció, hogy családon belül ilyen jól meg lehessen osztani a felelősségi köröket, ennyire egy húron pendüljenek!
K. A.: – Igen, de máshogy nem is lehet.
K. E.: – Alapvető, hogy mindketten ugyanolyan fontosnak tarjuk a gazdaság jövőjét. Van egy jó életszínvonal, amin élünk, de semmi fölösleges túlzás nincs, ellenben a gazdaságra nagyon sokat áldozunk, hogy igazán jól működő, versenyképes legyen.
– Az a gazdaság, amit építenek, számíthat-e a következő generációra?
K. A: – Nekem van egy tizenkilenc éves lányom, aki most érettségizett, ő Kaposvárra megy, az egyetemre, agrármérnöknek, utána a növényorvosi szak van tervben. Kiskora óta lovagol, nagyon jó tanuló, a baráti köre is kapcsolódik a mezőgazdasághoz, így nem teherként éli meg, hogy majd csatlakozhat a gazdasághoz, hanem lehetőségként.
Fókuszban a sikeres nők Tolna megyei kiadvány.
Fodor Mihály
