Magyarországon megjelent új károsítók

Az Agrárágazat 2014. évi januári és júniusi lapszámában beszámoltunk a növényegészségügyi ellenőrzések során megtalált, dísznövényeket és gyümölcsöket károsító új pajzstetű-fajokról.

Mostani cikkünkben egy igen veszélyes, nem a rothadó vagy túlérett gyümölcsökbe petéző, hanem az egészséges, érőfélben lévő gyümölcsöket károsító légyfajt mutatunk be.

1. kép: D. suzukii nőstény és hím

Fotó: http://www.enetpress.com/drosophila/swd_index.html

2. kép: D. melanogaster nőstény és hím

Fotó: http://pixgood.com/drosophila-melanogaster-male-vs-female.html

A faj nem található meg az Európai Unió és ezáltal Magyarország karantén szervezeteit tartalmazó listán, de az Európai és Földközi-tenger melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) feltette az általa vizsgálatkötelezettségre javasolt károsítók A2 listájára, mivel rendkívül gyorsan szaporodik, és súlyos károkat képes okozni.

Jelenleg kétféle magyar neve van, pettyes- vagy foltosszárnyú muslica, amelyeket a hímek szárnyának csúcsi részén található foltok miatt adták a fajnak. A hímekkel ellentétben a nőstények szárnya nem mintás.

Megtalálásának körülményei

Egy invazívan terjedő, hazánkban nem honos kártevő faj, amelyet dr. Kiss Balázs és munkatársai (MTA-ATK Növényvédelmi Intézet) találtak meg 2012-ben, az M7-es autópálya egyik balatoni parkolójában, a „Táska” pihenőben. Magyarországon ez volt az első észlelés, amely egy, a hazai autópályák mentén megjelenő inváziós rovarfajok kimutatására folytatott kutatási program eredménye. 2013-ban a NÉBIH országos felderítést indított a károsító terjedésének nyomon követésére, hogy megfelelő hatósági javaslatot tehessen a termelőknek, forgalmazóknak és a lakosságnak a muslica elleni védekezésre.

Elterjedése

Az eredeti élőhelye bizonytalan, talán Kína és Korea térsége lehet. A muslicafaj első észlelése és leírása Japánban történt 1931-ben, feltehetőleg ide is behurcolták. A 80-as években már Hawaii-szigeteki előfordulásról is beszámoltak. Európai és Észak-Amerikai (Kalifornia) előfordulását először 2008-ban jelezték. Mára elterjedt Kínában, Indiában, Koreában, Thaiföldön és Tajvanon is. Ázsiából az USA-n keresztül jutott el Európába, és azóta megállíthatatlanul terjed, amelyet jelenlegi tudásunk alapján nem lehet megakadályozni. Már azonosították Spanyolországban (2008), Olaszországban (2009), Franciaországban, Szlovéniában (2010), Németországban, Svájcban, Belgiumban (2011), Ausztriában, Portugáliában, az Egyesült Királyságban, valamint Magyarországon is (2012).

3. kép: D. suzukii imágók málnán

Fotó: http://ucanr.edu/blogs/blogcore/postdetail.cfm?postnum=1483%20,

4. kép: D. suzukii lárvák a károsított gyümölcsben

Fotó: https://amasianv.wordpress.com/2012/03/28/when-species-invade/

5. kép: D. suzukii tojásrakásának a helye a gyümölcs héján

Fotó: http://nyis.info/index.php?action=invasive_detail&id=59

A kártevő leírása

Petéje 0,2-06 mm nagyságú és áttetsző, fényes, tejfehér színű.

Lárváik kisméretűek, krémszínűek, fejlődésük során 3-3,5 mm nagyságúra nőnek. A pettyesszárnyú muslica könnyen összetéveszthető más muslicafajokkal, hiszen számos egyéb foltosszárnyú faj is megtalálható hazánkban.

A báb hengeres, vörösesbarna.

A kifejlett egyed 2-3,5 mm nagyságú, sárgás-barnás színű légy, potrohán fekete csíkokkal. A faj elnevezése a hímek szárnyán található fekete pöttyről ered. A hímekkel ellentétben a nőstények szárnyán nincsen fekete folt. Külső megjelenését tekintve nagyon hasonlít az ecetmuslicára (D. melanogaster). Szemeik pirosak. Csápjaik rövidek, elágazó csápostorúak. Tojócsövük különleges, szklerotizált, erős, sötét színű kitinfogakkal rendelkezik, amelyekkel sebeket ejt a gyümölcsökön, és így helyezi el a petéit a gyümölcsbe.

Életmódja

A faj élettartama pár héttől akár tíz hónapig is terjedhet, ez azonban nemzedékenként eltér. Az év elején fejlődő nemzedékek életciklusa általában rövidebb, mint az őszieké. Rendkívül gyorsan szaporodó faj, a nőstény naponta akár 300-400 petét is rakhat, egy gyümölcsbe többet is elhelyezhet (1-3 pete), és egy gyümölcsbe több nőstény is belepetézhet.

Észak-Európa déli területein évente 1-3 nemzedéke fejlődhet, Dél-Európában azonban akár 12 generáció is kifejlődhet. Laboratóriumi körülmények között egy év alatt 13 nemzedék is létrejöhet.

Az egészséges, érőfélben lévő gyümölcsökbe helyezett petékből kikelő lárvák mindhárom lárvastádiumukat a gyümölcsben töltik. A bábozódás történhet a gyümölcsben vagy a talajban is. A muslicafaj már a rothadó félben levő gyümölcsből rajzik ki. Jelenlegi tudásunk szerint a kifejlett egyed védett helyeken (komposztban, raktárakban) telel át. A kemény, hosszan tartó hidegek gátolják a megtelepedését, csakúgy, mint a száraz területek vagy hegységek.

Tápnövényei és kártétele

Gyakorlatilag valamennyi vad és termesztett gyümölcsöt képes károsítani. Kedvelt tápnövényei közé tartoznak: cseresznye, kajszibarack, őszibarack, nektarin, szilva, szamóca, szeder, málna, egres, ribizli, áfonya, szőlő, som és a bodza. Főként a vékony héjú gyümölcsfajtákat részesíti előnyben, a keményebb héjúakat csak akkor keresi fel, ha már valami miatt megsérült a héjuk. Vékony héjú bogyós növény termése táplálékául szolgálhat.

A megtermékenyített nőstény felkeresi az érőfélben lévő gyümölcsöt, majd fűrészes tojócsöve segítségével felszakítja, megsérti annak héját, és belepetézik.

A kívülről látható szúrásnyom helyén a gyümölcs felszíne behorpad. Az intenzív lárvakártétel során sajnos másodlagosan gomba- vagy baktériumfertőzés is bekövetkezhet, ami a gyümölcs rothadását okozza.

Azokban az országokban, ahol már jelentősen elterjedt, súlyos gazdasági károkat okoz a gyümölcstermesztésben. Németországban már 90%-os terméskiesés is bekövetkezett.

Terjedése

Nagy távolságokra főként a fertőzött gyümölcsöket tartalmazó szállítmányokkal jut el, hiszen a tápnövényeinek kereskedelmi forgalma igen jelentős. A károsításának a helye a gyümölcsön nagyon apró, nehéz észrevenni, ezért könnyedén bekerülhetnek a szállítmányokba fertőzött gyümölcsök is. A kifejlett muslica rendkívül jól repül, nemzedékenként akár 45 km-t is repülhetnek, a széllel pedig nagy távolságra is képes eljutni passzívan.

Védekezési lehetőségek

Megelőzés

Ha lehetőségünk van rá, próbáljunk meg minél korábban szüretelni, a felesleges gyümölcsök komposztálását pedig kerüljük el. Erjedőfélben gyümölcsök finomszövésű hálóval történő borítása megakadályozhatja a legyek kirajzását.

7. kép: D.suzukii csapdázására alkalmas varsás (VARL) csapda

Fotó: www.csalomon.hu

Csapdázás

A rovar megjelenése és elterjedése jól nyomon követhető sárga ragacsos lappal és almaborecettel kiegészített csapdák kihelyezésével.

A csapdát a fák vagy bokrok lombos ágára, 1,0-1,5 m magasságba, lehetőleg árnyékba helyezzük ki. A csapdázás szokásos kezdete június közepe-vége, befejezése a kártevő elhúzódó rajzása miatt október vége.

A csapdába csalogató anyagot kell helyezni, ami lehet: vörös bor (Merlot) + ecetsav, vagy alamecet néhány csepp detergenssel (mosogatószer).

Az eddigi tapasztalatok alapján az almaecetes csalogató folyadék nagyobb egyedszámban vonzza a muslicafajt, mint a bor és ecetsav keveréke.

A csalogató elegyet 8-10 naponta ajánlatos cserélni.

A muslica csapdázásához alkalmas varsás (VARL) csapda beszerezhető az alábbi honlapról:

http://www.csalomoncsapdak.hu/

A fertőzött gyümölcsök begyűjtése és megsemmisítése

Fontos, hogy az összes megtermett gyümölcsöt betakarítsuk, és a fertőzött terméseket talajba forgatással megsemmisítsük. A fertőzött gyümölcsöket semmiképpen sem szabad komposztálni. Súlyos fertőzés esetén akár a teljes termésmennyiség megsemmisítésére is szükség lehet. A peték és lárvák elpusztításának jó módszere, ha a fertőzött gyümölcsöket fóliazsákokba gyűjtjük, és erős napfénynek tesszük ki, ugyanis a magas hőmérséklet hatására a kártevő elpusztul.

Kémiai védekezés

A gyümölcsérés kezdetén, a csapdák fogási adatai alapján szükségessé válhat növényvédőszeres kezelés, az adott kultúrában engedélyezett hatóanyagú készítményekkel (piretroidok /cipermetrin, deltametrin, lambda-cihalotrin/, spinozad) az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával. Ezek kijuttatásával 5-14 napig biztosítható a gyümölcsök védelme a kártevővel szemben. Nagyon fontos, hogy a védekezés terjedjen ki nagyobb, összefüggő területekre is, mivel a károsító repülési aktivitása miatt egyetlen felhagyott magányos ültetvény vagy magánkert is jelentős fertőzési forrássá válhat.

Zsolnai Balázs

Növényvédelmi zoológus