Világszerte előrehaladott kísérletek, kutatások folynak génszerkesztett növényekkel. A tempót az egyre súlyosabb klímaválság és az éleződő piaci verseny diktálja. A jelek szerint Európa ebben egyre inkább sereghajtó lesz, miközben már Kína is sorozatban viszi génszerkesztett haszonnövényeit köztermesztésbe.
Kulcseszköz a génszerkesztés
A mezőgazdaság globális kihívásai – az éghajlatváltozás, a termelési kockázatok növekedése és az egyre élesebb nemzetközi verseny – új válaszokat követelnek. Ezek közül az egyik legfontosabb a génszerkesztés, amelyet világszerte a termelékenység növelésének és a klímaadaptáció felgyorsításának kulcseszközeként kezelnek. Az Európai Unió hosszú viták után végül idén januárban jutott el egy döntő pontra, ám kérdés, nincs-e késő már így is. Kína (illetve több észak- és dél-amerikai régió) már gyors léptekkel halad előre, és stratégiai ágazatként kezeli az új genetikai technikákat.
Enélkül Európa lemarad a piacokról
Az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága (ENVI) nemrég elsöprő többséggel támogatta az új genomikai technikákról (NGT) szóló ideiglenes megállapodást. A 59 igen szavazattal elfogadott állásfoglalás mérföldkőnek számít: célja, hogy egyszerűbbé és kiszámíthatóbbá tegye a génszerkesztett növények engedélyezését az EU-ban. Az európai gazdákat és szövetkezeteket tömörítő Copa–Cogeca szerint ez a lépés szükséges ahhoz, hogy az uniós mezőgazdaság ne maradjon le a globális versenyben, és hatékonyan tudjon reagálni a klímaváltozás hatásaira.
Az érdekképviselet hangsúlyozza: miközben Európa eddig óvatos volt, a világ számos térségében – Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában – az NGT-alapú növények már a gyakorlatban segítik a termelőket. Ellenállóbb fajták, stabilabb hozamok és kisebb inputigény jellemzi ezeket a technológiákat, amelyek egyszerre szolgálják az élelmiszerbiztonságot és a fenntarthatósági célokat.
A 2025 decemberében az Európai Parlament és a Tanács között megszületett ideiglenes megállapodás éppen ezt az egyensúlyt próbálja megteremteni: a biztonsági garanciák megtartása mellett nyitni az innováció felé. A következő lépés a plenáris jóváhagyás, amelynek tétje messze túlmutat egy technikai jogszabályon – az európai agrárium jövőbeli versenyképességéről szól.
Kína már a célnál jár
A globális versenyben azonban nem vár mindenki. Kína az elmúlt években látványosan felgyorsította a génszerkesztés bevezetését, elsősorban az élelmiszerbiztonság és az importfüggőség csökkentése érdekében. A kínai Mezőgazdasági és Vidékügyi Minisztérium 2024 végén 17 növényfajta – köztük szója, kukorica, búza és rizs – számára adott ki biztonsági tanúsítványt, ezek közül több génszerkesztett (NGT) változat már a köztermesztés felé haladhat. A cél egyértelmű: a hazai nemesítésű fajtákra építve csökkenteni az USA-tól és Brazíliától való takarmányimportot.
A számok önmagukért beszélnek. A génszerkesztett szójafajták 5–10 százalékos hozamnövekedést ígérnek, miközben 2023-ban már mintegy 270 ezer hektáron zajlott kísérleti termesztés, közel száz különböző változattal. Bár a fogyasztói bizalom és a szigorú engedélyezési rendszer miatt az elterjedés fokozatos, a trend egyértelmű: Kína 2030-ra jelentősen átalakíthatja a globális takarmánypiacot. Fontos különbség, hogy az ország elsősorban a génszerkesztett – azaz a faj saját génkészletét módosító – növényeket engedi köztermesztésbe, míg a klasszikus génmódosított fajták továbbra is korlátozottak maradnak.
Nem ideológiai kérdés
A párhuzam világos: miközben az EU most keresi a kompromisszumot a társadalmi elfogadottság, a biztonság és az innováció között, addig Kína már stratégiai előnyt épít. A génszerkesztés világszerte nem ideológiai, hanem versenyképességi és klímaadaptációs kérdéssé vált. Az, hogy Európa milyen gyorsan és milyen feltételekkel lép tovább, alapvetően meghatározza majd, hogy az uniós gazdák a jövőben alakítói vagy elszenvedői lesznek-e ennek a technológiai fordulatnak.
Agrárágazat Tudástár: Génszerkesztés – Olyan modern nemesítési módszer, amellyel célzottan, „precízen” módosítanak egy növény saját génállományán belül (például stressztűrés, betegség-ellenállóság vagy hozamstabilitás javítására), így gyorsabban lehet alkalmazkodó fajtákat előállítani, mint a hagyományos keresztezéssel; a vita lényege, hogy milyen engedélyezési és jelölési szabályok mellett kerülhetnek ezek a fajták köztermesztésbe.
