Méhek nélkül nincs termés, növényvédelem nélkül nincs termelés
Az utóbbi években egyre nehezebb eredményesen gazdálkodni, termelni. Aszály, vízhiány, invazív kártevők, extrém időjárási körülmények, alacsony felvásárlási árak és még számos más tényező okoz problémát a mezőgazdaságból élőknek. Van azonban még egy sarkalatos kérdés: mi a helyzet a növényvédelem és a méhek kapcsolatával, illetve a méhészek és a gazdák közötti kommunikációval? A felek gyakran elbeszélnek egymás mellett, rosszabb esetben a párbeszéd teljesen hiányzik. A méhészek úgy érzik, hogy a gazdák nem veszik figyelembe őket, a gazdák pedig azt, hogy a méhészek ellehetetlenítik őket a virágzó kultúrák permetezésének korlátozásával. Pedig alapvetően egymásra lennénk utalva. A gazdák nagyobb terméshozamot tudnak produkálni a méhek beporzótevékenysége révén, a méhészek pedig jövedelemre tesznek szert a növényi kultúrákról begyűjtött mézzel. Létezik megoldás? Interjúmban két olyan neves szakembert kérdeztem meg, akik növényvédelemben, illetve a méhészetben is szaktekintélynek számítanak.
Miből lett a konfliktus?
Első interjúalanyom Tóth Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület Veszprém vármegyei szaktanácsadója. 1987-ben végzett a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem agrárkémiai szakán, ahol kiemelten tanulták a különböző kémiai tantárgyakat. Tanulmányai során a növényvédelemre szakosodott. Diákkorában egy termelőszövetkezetben dolgozott gyalogmunkásként, egy növényvédős kolléga mellett, aki bogarat ültetett a fülébe: „akkor leszel jó növényvédős, ha tartasz mellette méheket is”. Ma már a méhek a természet indikátorai lettek. Szerinte fontos átlátni ennek jelentőségét, mert a saját területen tartott méhészet egyfajta kontrollt jelent a növényvédelmi munka számára. 200 méhcsaládot gondoz a feleségével. Az OMME-ban 2005 óta dolgozik, 2007-től egyesületen belül a vármegyei szaktanácsadói feladatok mellett növényvédelem és a méhészet kapcsolatának vizsgálata lett a fő szakterülete. Méhpusztulások, méhmérgezések kivizsgálása, monitoring, együttműködés a hatóságokkal. Sok munka és sok tapasztalat az elmúlt két évtizedben. Például egy méhmérgezés kapcsán derült ki, hogy nincs kidolgozott eljárásrend az ilyen esetekben. Az együttműködés a hatósággal a méhészek tevékenységének megismerésén keresztül kezdődött. A mai napig alapdokumentumnak számító „Teendők méhmérgezés esetén” OMME kiadvány részletesen leírja az egész eljárásrendet.
Mi történik méhmérgezés gyanúja esetén?
Mi a teendő méhmérgezések kapcsán?
– Volt egy eset méhmérgezés gyanújával, eltűntek a kijáró méhek. Nem voltak méhhullák, így a hatóság el sem akarta kezdeni a kárfelvételt, mondván nem történt mérgezés. Vannak olyan hatású növényvédő szerek, amivel, ha útközben találkozik a méh, azonnal letaglózza, és haza sem ér. Így a kaptár alján és a kaptár körül sem találhatunk elhullott példányokat. Tehát amikor van méhhulla az a könnyebb eset, amikor nincs az már nehezebb ügy. Mindegyik tünet jellemzi azt, hogy milyen növényvédőszer-csoportba tartozó vegyület okozhatta a problémát. Az első esetben a már betiltott fipronil vagy szerves foszforsav észterek, de a neonikotinoidok is ugyanezt a tömeges elhullást produkálják, ha a méh belerepül a permetlé felhőbe. A gyűjtőméhek eltűnéséért pedig a piretroid szercsoport a felelős, és azok a neonikotinoidok is, amit növényi nedv formájában szívott fel a méh. Ezeket az eseteket nehéz bemérni, mert legtöbbször vagy nagyon alacsony, ún. szubletális dózisról van szó, illetve a gyors lebomlási folyamatok, vagy a taglózó hatás miatt nem is találunk olyan tetemeket, amelyekben még mérhető a pusztulást okozó hatóanyag. A probléma észlelését követően a méhész szól a körzetében illetékes méhegészségügyi felelősnek (portal.nebih.gov.hu/mehegeszsegugyi-felelosi-tevekenyseg), aki értesíti a hatósági állatorvost. Az állatorvos felhívja a kormányhivatal növényvédelmi felügyelőit, akikből összeáll egy mintavételi bizottság. A tagok a méhegészségügyi felelős, az állatorvos és a növényvédelmi felügyelő. A mai birtokviszonyok miatt az eljárásrendben a gazdálkodó, (a vélelmezett károkozó) is ott lehet, de nem feltétel a jelenléte. Egy méhcsalád röpkörzete kb. 3 km sugarú kör, ami 2827 ha területet is jelenthet, vagyis több gazda területe is érintett lehet. Mintát vesznek a méhekből és a gyanús növényi kultúrákból is. A levett méhminták egyikét a Nébih Állat egészségügyi Diagnosztikai Igazgatósága vizsgálja kórtani szempontból, a kémiai méréseket a Nébih Velencén található növényvédőszer-analitikai laboratóriuma végzi. Ugyanitt elemzik a mintául begyűjtött növényeket is. Az eljárásrend problémája, hogy az elektronikus permetezési naplók tartalmát csak a mintavételeket követően ellenőrzik. Ez az ellenőrzés egyébként csak a begyűjtött növényminták tábláinak adataira terjed ki, ugyanakkor az egész röpkörzet permetezési adatait kellene vizsgálni, méghozzá nem a mintavételt követően, hanem azt megelőzően. Így lenne lehetősége a szakembereknek arra, hogy mely táblákra kell koncentrálni a mintavételnél.
Mit eredményez a méhcsalád életében egy mérgezés?
– Néhány nappal a káresemény észlelése után körülbelül a méhcsalád 10%-án szúrópróbaszerűen vizsgálatot kell végezni. Fel kell mérni, hogy az ideális állapothoz képest mennyivel gyengébb a család, vagy netán el is pusztult. A minták kiértékelésekor Budapesten az ökotoxikológusok megállapítják, hogy az adott területen belül mely növény szennyezettsége okozhatta a méhek pusztulását, van-e ok-okozati összefüggés. Ennek az átfutása akár több hónap is lehet. A piretroidoknál a kijáró méhek pusztulnak el. Ugyan a méhcsalád életben marad, de abban az évben a termelés lecsökken, vagy éppen ki is marad. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a jég elveri a szőlőt. Ez nem azt jelenti, hogy nincs munkám a szőlőben, mert nem lesz termés, hanem pont ellenkezőleg. Sokkal több munkám lesz, mert kezelni kell a jég által okozott sebeket. Egy piretroidmérgezésben legyengült, elnéptelenedett családot újra termelővé erősíteni nem kis feladat a méhész számára.
Magyarország méhsűrűsége európai viszonylatban az egyik legnagyobb. Országunkban jelenleg kb. 1,2 millió méhcsalád él, és közel 20 ezren foglalkoznak méhészettel. A gazdák a nagy méhsűrűség miatt nem érzékelik a beporzók hiányát. Ha például valamelyik sivár elhagyatott területen leteszünk egy mézes kenyeret, akkor hamarosan megjelenik rajta egy méh. Pedig úgy gondolnánk, hogy ez nem fog megtörténni, mert ott aztán biztos nincs a közelben egy méhcsalád sem. Egy méhmérgezés bekövetkezésével sem észlelhető tartósan a beporzók hiánya. De ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolható a beporzók tevékenysége. Péter szerint Magyarországon a beporzási tevékenység alulértékelt.
Mit jelent a méhkímélő technológia?
– Két fogalom kering a szakmában, az egyik a méhkímélő szerek, a másik a méhkímélő technológia. A köznyelvben méhkímélő szerek a nem jelölésköteles és a méhekre mérsékelten kockázatos kategóriájába tartoznak. Ugyanakkor tévedés azt gondolni, hogy a „mérsékelten kockázatos készítmények” nem pusztítják el a méheket, ha a méhek közvetlenül érintkeznek velük. A „mérsékelt kockázat” abból fakad, hogy ezeket a szereket, ha a méhkímélő technológia szabályainak betartásával juttatom ki, akkor éppen a lebomlási folyamatok gyorsasága miatt a méhek aktív repülésének idejére a kritikus szint alá süllyed a koncentrációjuk. Tehát a méhkímélő technológia egy kijuttatási időszakhoz kötött szabályrendszer (csillagászati napnyugta előtt 1 órával 23 óráig befejezve), ha ezalatt végezzük a növényvédelmet, akkor nem okozunk kárt. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy a mérsékelten kockázatos szerek méhkímélő technológiában történő alkalmazása nem automatikus. Csak akkor lehet az ilyen szereket az előbb említett technológia mentén alkalmazni, ha erről a szer engedélyokirata említést tesz. Tudunk olyan szerről, ami például a napraforgó virágzása idején még a méhkímélő szabályok szerint sem alkalmazható, de virágporát szóró (tehát virágzó) kukoricában igen. Tehát döntő az, hogy mi van leírva a növényvédő szer engedélyokiratában. A méhekre nem jelölésköteles szerek esetében virágzás alatt permetezhetünk nappal is. Csak abban az esetben van korlátozás, ha az acetamiprid és tebukonazol hatóanyagokat egy tankkeverékben alkalmazzuk. A gazda úgy gondolja, hogy ha betartotta a szabályokat, akkor nem történhet méhmérgezés. A szabályok betartása mellett is lehet sajnos mérgezést okozni. Például teljesen szabályos, ha búzát permetez a gazda piretroiddal fényes nappal, úgy, hogy nincs a búzával közvetlenül határosan virágzó növényállomány, pedig ilyenkor rengeteg beporzó rovar lehet a levegőben, akik áldozatul eshetnek egy ilyen beavatkozásnak. A méhésztárs ilyenkor tévesen a virágzó növények permetezését gyanítja a baj forrásául, pedig egészen másról van szó.
Szabályok helyett együttműködésre lenne szükség
Mi lehet a megoldás?
– Somlóvásárhelyen történt, hogy egy méhész a gazda engedélyével méhcsaládokat telepített a repce mellé. A repce mellett a gazdának gabonatáblája is volt, amit délután 14 órakor taglózó hatású piretroiddal lepermetezett. Tudta, hogy ott a méhész, de azt gondolta, hogy a méhek csak a repcét látogatják, és nem okoz ezzel bajt. Ha virágzó területtel határos nem virágzó táblát akarok permetezni, akkor figyelembe kell venni, hogy ilyenkor csak méhkímélő technológia vagy a méhekre nem jelölésköteles szer használható. Alapvetően összhangra és együttműködésre volna szükség. Meg kell érteni egymás problémáját mind a méhésznek, mind a gazdának. Az érzékeny időszakban (április-májusban), amikor tele van a levegő beporzókkal, olyan növényvédő szert kellene használni, amelyek nappal szórva is kevésbé veszélyesek. Például a tau-fluvalinát vagy az acetamiprid hatóanyag, illetve ilyenkor a piretroidok alkalmazásánál akkor is be kellene tartani a méhkímélő szabályokat, ha ez látszólag nem indokolt…
A beporzók szerepe még mindig alulértékelt
Második interjúalanyom Sipos József. Sipos Gazdát Kisújszálláson ismertem meg, ahol rendkívül impulzív előadást tartott a mezőgazdaságról, a méhekről és saját kutatásairól. A termőföld iránti szeretet családjában nemzedékről nemzedékre öröklődött tovább. Földeákon nőtt fel, Makó és Hódmezővásárhely között. Felmenőitől a rendszerben való gondolkodást tanulta, ami jelenlegi munkásságának is fő alappillére. Mezőgazdasági területen képezte magát: a hódmezővásárhelyi főiskolai karon tanult, a Debreceni Egyetemen mérnöktanári képesítést szerzett, majd Keszthelyen növényorvosként végzett. Több külföldi tanulmányúton is részt vett, ezzel is bővítve tudását. A méhek iránti szeretete nagyszüleitől ered, általuk történt a „beoltás”. Méhészetből is képezte magát, előbb méhész szakmunkás, majd méhészmester végzettséget is szerzett Gödöllőn. Méhészetével nem vándorol, kutatási és megfigyelési célból tartja őket. A méhek egyik parazitáját a varroa atka szaporodását vizsgálja, a megváltozott környezeti feltételek hatására bekövetkező méhcsaládviselkedést figyeli, a méhmérgezések, környezeti terhelések okozta hatásokkal foglalkozik. Mint földtulajdonos a termelésben is részt vesz, így mindkét oldal lehetőségeit, problémáit ismeri. Szívügye a hiteles tájékoztatás, a párbeszéd és a közös gondolkodás fontossága. Hat éve indult el a Sipos Gazda küldetés, melynek célja a gyermekektől egészen a felnőttekig interaktív előadásokkal színesített oktatás.
Kommunikációval és figyelemfelhívással szerinte a problémák orvosolhatók. Milyen hatással vannak a beporzók a terméshozamokra?
– A mezőgazdasági növények körülbelül 75–77%-a beporzásfüggő. Amerikában ezért fizetnek is. Igaz, hogy Magyarországon nagy a méhsűrűség, de méréseim alapján (ez függ a termesztett növényfajtól és környezettől) akár 40–90%-kal növekedhet a terméshozam. A gazdának ez kedvező, hiszen a beporzók jelenléte növeli a termésbiztonságot. A méhész szempontjából viszont egy erősen terhelt virágzó terület hozamkiesést okozhat, vagyis kevesebb méz termelődik, még akkor is, ha a beporzás megtörténik. Megfigyeltem azt is, hogy ahol van beporzó rovar, ott sokkal jobb minőségű a termés is. Vegyük példának az uborkát: a termés nagyobb, szabályosabb, és beltartalmi értéke is kedvezőbb. Évek óta tapasztaljuk a hűvösebb tavaszokat, amikor a méhek a gyümölcsösöket nem látogatják, ilyenkor lehet érezni igazán a hiányukat, mert elmarad a várt terméshozam.
Mennyire értékelik a gazdálkodók a méhek munkáját?
– A tapasztalatom az, hogy a gazdálkodók hozzáállása kettős képet mutat. Vannak, akik nagyra értékelik a méhek munkáját, mert ők beporzófüggő növényeket termesztenek, mint például a gyümölcsösök, napraforgó vagy a repce. Ezek a gazdák kérik is, hogy a méhészek telepítsenek oda méhcsaládokat. A másik oldalon viszont azok állnak, akik nem beporzásfüggő növényt termelnek (például a gabonafélék, kukorica) inkább annak örülnének, ha nem lenne a közelben méh. Félnek a mérgezéstől, el akarják kerülni a konfliktust. Sipos Gazdaként azon dolgozom, hogy közösen fordítsunk ezen a tendencián, és a beporzó rovarok megbecsülése erősödjön. Egyre inkább azt látom, hogy a generációváltás, a jogi környezet változása és az Agrár-környezetgazdálkodási Program (AKG) keretei között is nő a beporzó rovarok jelentőségének felismerése.
Például a méhkímélő technológia alkalmazása is?
– A méhkímélő technológia alkalmazása is ezt az irányvonalat erősíti. Vagyis a termelő a növényvédelmi beavatkozással ne okozzon kárt a beporzó rovaroknak, miközben a növényi állományát megvédi. A növényvédelmi törvény előírja, hogy ha a növényvédő szer engedélyokiratában benne van, hogy csak méhkímélő technológiával lehet kijuttatni, akkor azt be kell tartani. Ilyenkor a méhek már nem repülnek. A legjobb az lenne, ha aktív méhrepülési időszakban rovarölő szereket nem alkalmaznának, csak méhkímélő technológiával, hogy elkerüljük a mérgezést. Gyakori probléma például a kis kertekben virágzó fák nappal történő permetezése kontakt hatású rovarölő szerrel. A méhcsaládok összeomlását eredményezheti. Sok kicsi sokra megy. Előadásaimban erre külön hangsúlyt fektetek. De beszélhetünk az elsodródásról is, amikor nem csak a célfelületre jut a készítmény permetezéskor. A szél átsodorja a permetszert a szomszéd virágzó kultúrára, a vadon élő növényekre, a csatornába, ahol víz van, így könnyen mérgezést okozhat. A méheknek hiába tesz ki itatót a méhész, a méh előszeretettel keresi a természetes vízlelőhelyeket. Fontos megemlítenem a szisztematikus, vagyis felszívódó hatóanyagokat is, amelyek a növény nedvkeringésébe felszívódva a nektárba is bekerülhetnek. Ilyenkor nem biztos, hogy egyből látszik a méhcsaládnál a mérgezés tünete.
Mi lehet a megoldás?
– A növényvédelmi előrejelzés, ami azt jelenti, hogy okszerűen, csak akkor végeznek kezelést, ha szükséges. Fontos, hogy betartsák a növényvédelmi engedélyokiratban leírt szabályokat. Sipos Gazdaként vallom, hogy nem a vegyszeres növényvédelem az elsődleges feladat, hanem a folyamatos megfigyelés, az időben történő felismerés. A humán gyógyászatban sem az az első, hogy antibiotikumot szedünk mindenre. Ha indokolt, akkor a méhkímélő technológia alkalmazása, a virágzó állományok permetezésének elkerülése. Fontos a precíziós technológiák terjedése, a GPS-alapú permetezés, a megfelelő időjárási körülmények megválasztása, valamint az elsodródást csökkentő megoldások alkalmazása, például a cseppnehezítők, az elsodródáscsökkentő fúvókák és a megfelelő technológiai beállítások használata. Fásítani kell a mezsgyéket, amely hosszú távon védi a növényi kultúrákat, táplálékot ad a beporzóknak, búvóhelyet biztosít. Lényeges, hogy a méhész is jogkövetően járjon el, és tevékenysége nyomon követhető legyen; például vándorlás esetén jelentkezzen be az illetékes önkormányzathoz. Ugyanilyen lényeges a kaptárak megfelelő elhelyezése, az itatók szakszerű, tiszta vízzel történő kihelyezése, valamint hogy a vándoroltatás méhegészségügyileg ellenőrzött, erős méhcsaládokkal történjen.
Közös érdek, közös felelősség
Jómagam is a kommunikációban hiszek, a folyamatos tanulásban és a naprakész információkban. Biztos vagyok abban is, hogy a szemléletünkön kell változtatni, és meg kell ismernünk egymás problémáit. Ezért tennie kell a méhésznek is, és tennie kell a gazdának is. A mezőgazdaság sikeréhez a beporzók jelenléte és a hatékony növényvédelem elengedhetetlen. Ha ezt elfogadjuk, hosszú távon tudjuk orvosolni a problémákat.
Molnár-Kun Lilla méhészmester
Agrárágazat Tudástár: Méhkímélő technológia – A méhkímélő technológia olyan növényvédelmi szabályrendszer, amely a méhekre mérsékelten kockázatos készítmények kijuttatását időben és módszerben korlátozza a beporzók védelme érdekében. Lényege, hogy a permetezést a méhek aktív repülési idején kívül, jellemzően napnyugta után kell elvégezni, így a hatóanyag koncentrációja a következő napi méhrepülés idejére biztonságos szintre csökkenhet.
