Ezekben a napokban-hetekben, a felmelegedéssel indul a szántókon élő rágcsáló-, elsősorban pocok-populációk elleni védekezés a mezőgazdaságban. A Meddig ér rá? kérdésre a válasz: nem sokáig. Bár az idei hideg tél megtizedelhette az állományokat és a ragadozóaktivitás is nőhetett, amint melegszik az idő és beindul a szaporodás, a kártétel és a járatszám gyorsan nőhet. Tavasszal ráadásul a védekezés sokszor hatékonyabb, mert a fertőzött foltok még jól azonosíthatók, és célzottan (foltkezeléssel, táblaszegélyen) lehet beavatkozni.
Mielőbb érdemes „leolvasni” a táblát
A mezei pocok azért tud egyik napról a másikra „táblaformáló” kártevővé válni, mert rendkívül gyorsan szaporodik: kedvező időjárásnál akár évente több nemzedéke is kifejlődhet. Tavasszal különösen érdemes résen lenni, mert a tél vége–kora tavasz a felszaporodás szempontjából döntő időszak. Ilyenkor a járatrendszer is jól „olvasható” a területen. Ha egy őszi búza- vagy repcetáblában 100 négyzetméteren 3–5 aktív, lakott járatot találunk, az már olyan küszöb, amelynél a kártétel gyorsan átcsaphat gradációba, és foltszerű kipusztulás, tőszámvesztés, gyenge regeneráció lehet a vége.
A kemény tél segített – de csak segített…
Idén a tavalyihoz képest jobb a helyzet: a hideg és táplálékhiányos tél sok helyen visszavethette a pocokállományokat. A természetes mortalitás miatt is csökkent a létszám, és a szűk táplálékkészlet miatt akár a következő generációk megjelenése is késhetett. Továbbá erősödhetett a ragadozómadarak aktivitása is. Mindez azonban nem ok hátradőlésre. Ahol ősszel nagy egyedsűrűség volt, ott tavasszal néhány túlélő egyedből is gyorsan újraindulhat a szaporodás, és mire a kár „szemmel látható”, a beavatkozás már drágább és nehezebb. A legjobb védekezési stratégia ezért a rendszeres szemle és a korai, célzott beavatkozás.
Legjobb az integrált védekezés
A megoldás mindig integrált: a pocok nem kedveli a rendszeres talajbolygatást, így a talajművelés és a tarlókezelés a kockázatot érezhetően mérsékelheti. Emellett érdemes a természetes ellenségekre is támaszkodni: a ragadozómadarak jelenlétét T-ülőfákkal lehet segíteni, ami alacsony–közepes fertőzöttségnél stabilan kordában tarthatja az állományt. A védekezés akkor a leghatékonyabb, ha nem „szigetszerű”: a pockok gyorsan áttelepülnek, ezért a szomszédos táblákkal összehangolt fellépés, a helyi vadásztársaságokkal és szakemberekkel való együttműködés sokszor többet ér, mint egy magányos kezelés.
Kémiai védekezés: körültekintően!
Ha a rágcsálónyomás mégis kritikussá válik, elkerülhetetlenné válhat a kémiai védekezés – de csak szabályosan. Mezei pocok ellen jelenleg kevés hatóanyag áll rendelkezésre: a cink-foszfid (gyomorméreg) és a gázosodó kalcium-karbamid az alap, és egyes időszakokban szükséghelyzeti engedéllyel véralvadásgátló készítmény is használható. A cink-foszfid nedves, párás, ködös időben gyengébben teljesít, és minden esetben igaz, hogy a készítményeket kizárólag járatkezelésre szabad alkalmazni: a talajfelszínre kiszórva nemcsak tilos, hanem kockázatos is. Mivel egyes szerek más melegvérű állatokra is veszélyt jelenthetnek, a kezelés idejére a T-ülőfák eltávolítása is indokolt lehet. A pontos dózist, időzítést és feltételeket mindig az aktuális engedélyokirat alapján érdemes ellenőrizni – és ha nagy a nyomás, célszerű növényorvos bevonásával dönteni, mert néhány nap késlekedés tavasszal nagyon sokba kerülhet.
A pocok invázió elkerülésére egy merőben új alternatívát mutatunk be ebben a cikkben: Hogy ne ismétlődhessen meg a pocokinvázió
Agrárágazat Tudástár: Mezei pocok gradáció – A mezei pocok állományának gyors, ciklikus felszaporodása, amely kedvező időjárási és táplálkozási feltételek mellett rövid idő alatt jelentős rágcsálókárt okozhat a szántóföldi kultúrákban, ezért rendszeres járatszámlálással és korai védekezéssel kell megelőzni.
